Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-16 / 12. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JANUÁR 16. Nemzet, nemzeti sajátosságok „Számkifcttettsben van ott az igasság, valahol az elmének eleve bévett dühös- sége uralkodik” — mondja Rákóczi híres kiáltványa, amelynek alaphangját kezdő sorai adják: „Meg-ujjulnak a ditsősséges magyar nemzet­nek régi sebei...” Mindezzel az idézettel már nyakig benne is vagyunk napjaink vitájában. Nemcsak azért persze, mert egyes vi- tázók között, minden udva­rias fogalmazás ellenére is óhatatlanul és kölcsönösen „az elmének eleve bévett dü- hössége uralkodik”, hanem olyan tárgyi vitapontok mi­att is, mint teszem azt; volt-e egyáltalán nemzet a vezérlő fejedelem korában? Mert vannak, akiknek az a véle­ménye, hogy akkor is volt már nemzet, s nemcsak po­litikai értelemben, hanem a mai etikai tudatosság értel­mében is. És vannak, akik viszont úgy vélekednek, hogy nemzetről csak a kapitaliz­mus fejlődésétől kezdődően lehet szólni, mivel a nemzet kialakulásának fő feltétele, úgymond, a belső piac elkü- lönböződése a gazdasági fo­lyamatokban. Mindez, -és még sok más, napjainkban elhangzik or­szágos és helyi konferenciá­kon, s a tudós fejtegetések némelyike az országos lapok­ban is megjelenik. Mi ennék az oka, és kiol­vasható-e valami jellemző, napjainkat, minket minősítő sajátosság ebből a már jó tíz éve hömpölygő tanulmány- és vitafolyamból? Az okokat illetően viszony­lag egyszerűbb a válasz, hi­szen már régóta tudatoso­dott, hogy annak a rokon­szenves elméleti absztrak­ciónak, amelynek értelmében a nemzetek egy nagy nép- testvériségben olvadnak föl, nem következett be hajnal­hasadta. A nemzeti viszály­kodásokat elkerülendő vágy­teli gondolkodás vélte csak azt, hogy a nemzetek meg­szüntetendők. A nemzetek azonban valóságos emberi együttesek, és egyáltalán nem csak előítéletek, gondo­lati hibák, rossz hagyomá­nyok egyvelegei, akárhány­szor éltek is vissza politikai mozgalmak e században a nemzeti érzelmekkel. Mert egy pillanatra se felejtsük, e visszaélések megtörténtek és tömegtragédiák okozói vol­tak. Elegendő itt mindig a nemzeti szocializmus gyakor­latára gondolni. De éppen a második világháború éveiben írta egy nagy angol esszéista a következőket: „Mi tartotta talpon Angliát az elmúlt év­ben? Részben, kétségtelenül, némi halvány eszme egy jobb jövőről, de főként a hazafi- ság atavisztikus érzelme .. Mondhatni persze, hogy a második világháború már régen volt. A mi esetünkben azonban éppen azt követően jutottak érvényre hivatalosan is a baloldali eszmék, s a két háború közötti konzerva­tív nacionalizmus ellenében jó ideig csak egy absztrakt internacionalizmus uralko­dott a politikában, az okta­tásban és a közművelődés­ben. Az 1960-as évtized meg­újító hazai erői kellettek ah­hoz, hogy — sok más egyéb mellett — egy kritikai átérté­kelő folyamat megindulhas­son, s a szocialista reform­gondolkodás mentén meg­kezdődhessék a nemzeti kér­dések tisztázódása is. Lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy szegényebbek lettünk egy il­lúzióval, de lehet úgy is, hogy gazdagodtunk annak fölismerésével, miszerint az emberiség gazdagsága jórészt a nemzetek történelmileg alakult értékeinek kincsestá­ra. Ezt el lehet ugya* gon­dolni nemzeték nélkül is — az elvont gondolkodás sok mindenre képes —, de nem érdemes, mert nemcsak logi­kai zsákutcába vezet, hanem nagy politikai vétkeknek is ez a kiinduló pontja. Ahhoz, hogy a nemzeti ér­tékeket és természetesen a nemzeti fogyatékosságokat ténylegesen mérlegelhessük, először a nemzet önmagában létének érvényességét kellett elfogadni. A hetvenes évek hazai politikai és gazdasági fejlődése elvégezte ezt a munkát. Ami tehát a manapság fo­lyó vitákat jellemzi (tudva azt, hogy mintegy 150 éve zajlik nálunk kiélezett vita a nemzet kérdései körül), el­mondható, hogy az uralkodó álláspont a nemzet értékének elfogadása. Azaz, .a vitázók többsége nem a nemzet el­méleti elhantolására törek­szik, hanem azt valóságos és értékes emberi együttesnek tekinti a világ folyamataiban. Ebből következően ma már kevesen tekintik álkérdésnek a megnevezhető nemzeti ér­tékek vizsgálatát, a nemzeti keretek között történelmileg kialakult szociális karakter tanulmányozását. Végül is csak ezek elemzése után ad­ható valamilyen válasz arra a naponta fölmerülő kérdés­re is, hogy milyen például a mi esetünkben az a bizonyos nemzeti sajátosság, amelynek figyelembe vétele a szocia­lista társadalom alakulása során elvileg már oly sok­szor deklaráltatott. Ez a szemlélet ad egyálta­lán lehetőséget arra, hogy észrevehessük: a világpoliti­ka mérvadó alapegységei a nemzetállamok, a tarka ki­vételekkel egyetemben. Már­pedig ha ez így van, akkor a nemzeti érdek nem elhallga­tandó, avagy nemcsak suty- tyomban érvényesítendő va­lami. Nem azért lép be Ma­gyarország különböző regio­nális és világszervezetekbe, hogy nemzeti azonosságát, világnézeti, politikai kötődé­seit föladja, hanem éppen azért, hogy a nemzeti érdek érvényesülésének a szocializ­mus történelmi körülményei közepette is javuljanak le­hetőségei. Nagyot tévedne tehát az, aki esetleg úgy gondolná, hogy a nemzet kérdése netán csak a történelemoktatás vagy az irodalom valamiféle avatag kérdése, ami lehet ugyan érdekes, de alapjában mellékes. Nem, ez nem így van. A nemzetet illető elvi kérdések ma is — és 'fölöt­tébb természetesen — a napi politika kérdései is. Mert mindig újra és újra fölvető­dik, hogy miként kell lépni valamely ügyben a nemzeti érdek szempontjából. Vezető politikusaink ma gyakran használják a „szocialista nemzeti egység” kifejezést olyan értelemben, mint amely minden körülmé­nyek között újra és újra megteremtendő, és amely természetesen foglalja magá­ba a nemzeti érdek politikai kategóriáját, mint ennek az egységnek az alapját. Nos, a mai viták mind az elmélet, mind a gyakorlat szempont­jából olyan tagoltságot mu­tatnak, amelyekből a politi­kai vezetés is biztosan merít­het. G. Cs. „Gyorscsirke” utcán át Űjabb szakosított, gyorsét­keztetési üzlethálózat kiépí­tését tervezik Budapesten. Az ehhez szükséges eszkö­zök kifejlesztésén a Kevipar megbízásából a VBKM Erős­áramú Gyártmány- és Rend­szerfejlesztő Leányvállalata (ERFI) dolgozik. A mintada­rabok már elkészültek, most tesztelik őket. Szakemberek szerint a tömegétkeztetés hazai továbbfejlesztésének fontos tényezője lehet a csir­kehúst kínáló gyorsétkezte­tő üzlethálózat megteremté­se, amelyben darabolt rán­tott csirkét árusítanak majd. A gyorsétkeztetés rendsze­re világszerte rendkívül el­terjedt. A többnyire utcán árusító üzletek szűk alapte­rületen egy- vagy kétféle ételt kínálnak, de ezt gyor­san, nagy tömegben állítják elő. A legismertebbek a ham­burgert és a csirkét árusító ilyen üzletek. Ezt a szolgál­tatást olcsósága, gyorsasá­ga,' s könnyen kezelhetősége miatt az Egyesült Államok­iban minden 100 emberből több mint 90, Angliában 45, Franciaországban pedig 35 napjában legalább egyszer igénybe veszi. A foglalkozási és egyúttal fogyasztási szokások válto­zásával az otthoni étkezések aránya hazánkban is évről évre csökken. Egy korábbi felmérés szerint Magyaror­szágon a 70-es években több mint 4 millió ember vett részt valamilyen formájú társadalmi étkeztetésbe®. A szakemberek szerint azon­ban a 80-as évek végére a számuk elérheti az 5,8 milli­ót. Ezt a folyamatot segíthe­ti majd az új „gyorscsirke” árusítása is. Az ERFI — OMFB támoga­tásával — gyakorlatilag már valamennyi készüléket kia­lakította már. Jelenleg az ütolsó módosításokon dol­goznak. A szakembereknek nemcsak a teljes kihaszná­lást biztosító szigorú techno­lógiai láncot kellett megszer­keszteniük, hanem figyelem­mel kellett lenniük a ma­gyar konyhai szokásokra, ízekre is. Külföldön a „gyorscsirke” például más panírral készül — a techno­lógia is ehhez igazodik — és sok szempontból íze is elté­rő az itthonitól. A fejlesztők ezért összehasonlító kísérle­teket is végeznek, és azt ígérik: a magyar „gyorscsir- ke” íze nem fog különbözni a megszokottól. Az első hazai mintagép­rendszernek várhatóan még az idén megkezdhetik a pró­báját. Titoktartás? Az élet jónéhány területét lengi át a titoktartás. Ezek­hez a területekhez számítjuk többek között a pénzügye­ket. Nem állunk egyedül e té­ren a titoktartással. Nyuga­ti országokban az egyik leg­nagyobb illetlenségek közé tartozik valakinek a fizeté­se felől érdeklődni. A pénz­ügyek bizoríyos fajtáit pedig államilag garantált diszkré­ció övezi. (Gondoljunk csak Svájcra, ahol nemrég nép­szavazás erősítette meg a bankbetétek titkosságát!) A takarékbetétek nálunk is tit­kosak. felfedésük csak körül­határolt esetekben lehetsé­ges, akkor, ha bűncselek­mények ügyében nyomoz a hatóság, s ezeknek köze van a takarékban őrzött pénz­hez. Sajnos, ez a titkosság csak onnan kezdődik, ahonnan a pénz elindul OTP-bell út­jára, amikor valamelyik fi­ók felveszi a pénzt. Mert va­jon diszkrét körülményeket jelent-e az az üvegkalicka, amely mögött a kedves kar­társnő dolgozik, aki átveszi vagy kifizeti a pénzünket? Egy csöppet sem. A sorban állók mindent látnak. Azt is, mennyit teszünk be. azt is, mennyit veszünk ki on­nan. Hogy mennyit teszünk be, abból legfeljebb csak követ­keztetni lehet anyagi hely­zetünkre. Ez talán az adóhi­vatalnak jelenthetne vala­mit, bár aligha van (lesz) emberük arra, hogy az OTP-fiókban leselkedjen, úgy ítélje meg eltitkolt jö­vedelmeinket. De hogy mennyit veszünk ki, az már mások kíváncsiságát is fel­csigázhatja. S ezzel máris félretehetjük az ironikus hangnemet. Mi van akkor — és ki zárhatja ma illetéktelennek bepillan­tania a pénzkivevők és bete­vők pénzügyeibe. Igaz, ott nagyobb összegek forognak, amelyek kamataiból inkább telik a biztonságot szolgáló berendezésekre, de azért mi is tehetnénk valamit e té­ren, amíg az elektronikus pénzkivételi módszerek ná­lunk is elterjednek. Félreértés ne essék, nem azt kívánom, hogy a jelenle­gi, takarékosságra intő gaz­dasági helyzetben — amely­ben persze az OTP-nek is jól jön, ha minél több a beté­tes — külön helyiségeket ala­kítanának ki, amelyben az OTP-alkalmazottak és a pénzét hozó-vivő ügyfél tar­tózkodik a művelet lebonyo­lításának időpontjában. De azt igen, hogy tegyék lehe­tetlenné a bekukkantást a jelenleg a Hvalmazott üvegr kalickákba az illetéktelenek számára. Akár a szerkezeti anyag megválasztásával, akár például fényt visszave­rő, tükröző fólia felragasztá­sával. S akkor majd nem za­varja az ügyfeleket, hogy boldog-boldogtalan belelát pénzügyi műveleteikbe. Ta­lán még a forgalom is emel­kedhet attól, ha a betétesek látják, valóban titkos a tit­kos takarékbetét. G, J. ki ezt? — ha rosszra kapha­tó ember áll hátunk mögött, a lakosság bankjának pénz­tára előtti sorban? Aki ere­detileg személyi kölcsönt akart csupán fölvenni, szo­rult helyzetét enyhítendő. S ez az ember — látván, hogy előtte valaki ezresekből álló köteget vesz át — hirtelen más módját találja ki a pénzszerzésnek. Mondjuk azt, hogy utána megy és el­rabolja az ezreseket. A nyugati bankokban — amelyek amúgy is a pénz templomai — jobban ügyel­nek. Ott aligha nyílik alkal­Egyik legnépszerűbb hazai kirándulóhelyünk a Mátra. Szemet-lelket gyönyörködtető téli' öltö­zetben várja a téli spor­tok barátait, és azokat is, akik csak a jó levegő, a felüdítő séta kedvéért vágnak neki a csikorgó hóval borított turista- utaknak. (Temesközy F.) m v, é M , '• ■ ti W *»1 "'ifi MHti If# ' p I-. y * ' Vv ^jjp |1 'Wi wf ’ = 1 fe ipi cM d! P yfí:? iÉafl flr A

Next

/
Oldalképek
Tartalom