Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-13 / 292. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 13. MAGYAR TELEK Történelmi feljegyzések enyhe és zord telekről A téli sportok legelszán­tabb rajongóin kívül tél de­rekán már mindenki tavaszt Várva nézi a naptárt, meny­nyi idő van még hátra a rügyfakadásig. Természetesen, mint min­den évszaknak, a télnek is megvannak a jellegzetessé­gei, bár hazánkban — mivel földrajzilag átmeneti terű­iéit —, nagy eltérések ala­kulhatnak ki az átlaghoz ké­pest. A tudomány meteoro­lógiai és csillagászati telet különböztet meg, ezek idő­ben nem esnek egybe. A meteorológiai tél december 1-től február végéig tart. te­hát éppen három hónapig. A sok évi átlag szerint a na­pi középhőmérséklet decem­ber 1-én süllyed 3 fok alá, és február végén emelkedik e fölé. A csillagászati tél a téli napfordulóval, december 21-ével vagy 22-ével kezdő­dik (nálunk ekkor a legrö­videbb a nappal, és leghosz- szalbb az éjszaka), s március 21-ig, a tavaszi napéjegyen­lőségig tart. Ez az időszak szintén 90 nap. Persze az időjárás sokszor megtréfálja ezeket a kezdő és végnapo­kat, a gyakorlati életben nincs is jelentőségük. Job­ban közelít a valósághoz, ha a tél derekához képest egy elő- és egy utószakaszt kü­lönböztetünk meg. Réthy Antal professzor felosztása szerint az előtél átlagos na­pi középhőmérséklete 0 és 4 fok között van. Általában november 16-tól december 21—éig tart, éppen a csilla­gászati tél kezdetéig: ez 36 nap. Télen a napi fcözéphő- mérséklet 0 fok alá süllyed, ez átlagosan december 22- től február 16-ig tart, ez 57 napos időszak. Télutóról be­szélünk, amikor a napi kö­zéphőmérséklet ismét 0 és 4 fok között mozog, ez álta­lában február 17-én köszönt be, és március 6-ig tart, te­hát 18 napig. E felosztás sze­rint tehát a tél nálunk 111 napos. (Ugyanezen felosztás alapján a tél Bécsiben 124 nap, három nappal előbb kezdődik és 10 nappal to­vább tart, mint nálunk.) Példák sokasága igazolja, hogy a valóságban igen nagy időeltolódások lehetnek átél beköszöntésében és búcsúzá­sában. Előfordult, hogy ok­tóber végén kezdődött, más­kor viszont még áprilisban is tombolt. Van, amikor hó­napokig tart, máskor egy­két hónapra korlátozódik. Áz igazság az, hogy az egyik szélsőség sem kedvező: ak­kor a legelőnyösebb a tél, ha a hőmérséklet egy kevés­sel a 0 fok alatt marad. Az évszakok közül a tél vésődik legjobban be az em­berek emlékezetébe, főként, ha hosszúra nyúlik. Tény, hogy a kemény tél nagyon megterhelheti mind az egyént, mind a társadalmat, ezért a többség a sokévi át­lagnak megfelelő, normális telet várja. De milyen is ná­lunk a normális, a zord és az enyhe tél? Normális a tél, ha a kö­zéphőmérséklet (a három té­li hónap középhőmérsékleté­nek az összege osztva há­rommal) nulla fok körül, te­hát —1 és +1 fok között van. Ha —2,5 foknál ala­csonyabb a téli középhőmér­séklete, akikor zord a tél, ha +2.5 foknál magasabb, ak­kor enyhének számít. Történelmünkben vissza­pillantva az írásos feljegy­zések óta nagyon zord tél volt 1783—84, 1788—89, 1794 —95, 1798—99, 1812—13, 1829 —30. 1840—41, 1857—58, 1879—80, 1887—88, 1890—91, 1892—93, 1928—29, 1939—40, 1941—42, 1946—47, 1953—54, 1962—63 és 1963—64 évek­ben. A hidegrekordot az 1829—30-as tél tartja —5 °C- fok középhőmérséklettel. A sokak számára még emléke­zetes 1928—29-es tél —3,6 fokos volt. Nagyon enyhék voltak vi­szont a telek az 1790—91, 1793—94, 1795—96. 1805—06, 1806—07, 1821—22, 1823—24, 1824i—25, 1833—34. 1842—43, 1872—73, 1901—02, 1909—10, 1914—(15, 1915—16. 1920—21, 1935—36, 1947—48, 1950—51, 1971—72, 1982—83. években. Érdekes, hogy többször is két enyhe tél követte egy­mást, ami a zord teleknél csak egy alkalommal fordult elő. Az enyheségrekordot az 1950—51-es tél tartja, ekkor a középhőmérSéklet +3,5 fok volt. A két véglet között, a —5,0 és a +3,5 fok között 8,5 fok a különbség. Ez rendkívül nagy ingadozás, és csakis a téli időszakban fordulhat elő. Lehet tehát a telünk olyan enyhe, mint­ha a földközi-tenger partján élnénk, de lehet olyan hideg is, mintha a Keleti-tenger partján. Régebbi történelmünkben is sok téli furcsaságot je­gyeztek fel. 1327-ben például már januárban virágba bo­rultak a fák. és olyan eny­he volt az idő, hogy pün­kösd napján arattak, Jakab napkor (július 25.) pedig szüreteltek. 1572 februárjá­ban már minden kizöldűlt, nyíltak a virágok, költötték a madarak, és márciusban a szabadban lehetett fürdeni. Ezeken a teleken a középhő­mérséklet válószínűleg elérte a +5 fokot. Van példánk a másik vég­letre is. 1234-ben például olyan hideg volt. hogy a pincékben a bor megfagyott, és fontonként, súlyra árul­ták. 1443—44 telén Hunyadi és a törökök kénytelenek voltak fegyverszünetet köt­ni a naigy hideg miatt. 1458 január 24-én a Duna jegén választották Mátyást király- lyá. 1708—09-ben oly kegyet­len tél tombolt, hogy kifagy- ifcak a fák, úton-útfélen meg­fagyott embereket lehetett látni, a farkasok csordák­ban támadtak a falvakra. E telek középhőmérséklete fel­tehetően -—5 fok alatt volt. Ezek persze évszázados rit­kaságok, de bármikor — persze napjainkban is — megismétlődhetnek. Igaz, hogy az ilyen téli időjárás elemi csapásnak számít. A felszabadulás óta eltelt csaknem 40 évben egy-egy kivétellel sorozatosan enyne teleket éltünk át. Mindössze négy telet mondhatunk hi­degnek és havasnak, mégpe­dig az említett 1946—47, 1953—54, 1962—63. és 1963— 64-ben. Azóta enyhe vagy normál telek követik egy ­mást. vagyis „igazi” télben nemigen volt részünk, el is szoktunk tőlük. Különben is a legutóbbi évtizedekben a tél furcsa já­tékot űzött velünk: többnyi­re későn kezdődött, a de­cemberek túlságosan enyhék voltak, a súlypont áttevődött februárra, sőt a tavasz ká­rára kitolódott márciusra, s olykor még áprilisba is be­nyúlt. Néhány évtized azon­ban semmit sem jelent az évszázados folyamatban. Egy-két évtized még nem jelent éghajlatváltozást, leg­feljebb csak éghajlatingado­zást. Hasonló a helyzet, mint a száraz és nedves esz­tendők változása esetében. Mindenesetre tény, hogy a tudomány ma még nem ké­pes választ adni arra a kér­désre, hogy mikor vált át egyik periódus a másikra. M. I. Földünk O meridiánja Az egyes országok pon- tosidő-szolgálata a green­wichi atomórával megadott pontosidő-jelzéshez igazo­dik. Az angliai Greenwich- től számítják a tengeri tá­jékozódáshoz szükséges hosszúsági fokokat. A hajó­zás és a térképészet részére nélkülözhetetlen kiindulási meridiánt 1884-ben — tehát éppen egy évszázaddal ez­előtt — fogadták el nemzet­közileg, s azóta a mi térké­peink is a greenwichi dél­körhöz (igazodnak, (Koráb­ban csaknem minden ország más O meridiánt használt. Volt párizsi, nürnbergi, bon­ni, pétervári stb. Magyaror­szági is volt, nem is egy: budai, nagyszombati, maro:- vásárhelyi. De például Mi­koviny Sámuel a XVIII. szá­zadi országfelméréskor a pozsonyi vár egyik tornyán áthaladó hosszúsági kört vette O meridiánnak. Ugyan­akkor érdekes, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia világhírű térképeinek O me­ridiánját nem Európában jelölték ki, hanem a Kaná- ?ri-szigetekhez tártozö Fer­ro ,ma: Hierro) szigetén át­haladó hosszúsági kör volt. Mint láttuk, éppen egy év­százada fogadták el nemzet­közileg a O meridiánt. De még a XVII. században tör­tént, hogy II. Károly angol király kiindulási hosszúsági körként a londonit jelölte ki. Ezt követően 1675 júni­usában határozták el a vi­lághírű csillagvizsgáló meg­építését, annak helyéül a greenwichi királyi parkot jelölvén ki. Képünkön a greenwichi csillagvizsgáló épület-együt­tesének egyik tagját láthat­juk. Udvarán acélszalag jel­zi a O meridiánt, nyugodtan bárki átléphet rajta, s ezzel a keleti félgömbről a nyuga­tira jut, anélkül, hogy bár­mit észrevenné. Mégsem halt ki Fehérszárnyú penelope Még 1877-ben. egy akkori (nemzetközi zoológiái kong­resszuson közölték, hogy Pe­ruban, a Turrtber deltában megölték az utolsó fehérszárnyú penelopét. S valóban, a múlt században úgy tetszett, hogy ennek a fácánokkal és gyöngytyú- kokkal rokon szép madárnak néhány kitömött példánya bizonyítja csak: egykor élt Földünkön. Ezért volt nagy szenzáció, hogy — éppen száz évvel később — 1977. szeptember 43-án O’Neill amerikai or­nitológus előbb négy, majd újabb nyolc példányt fede­zett fel belőle Peru észak- nyugati részén, a régebbi le­írásoktól eléggé eltérő élő­helyen. A szakemberek az­előtt a forró égövi tenger­partok mangrovebozótjában keresték nyomát, miközben szárazabb vidéken élt. Ezért maradt rejtve! O’Neill sze­rint azonban napjainkban is legfeljebb néhány száz pél­dány élhet Peru hegyvidé­kén. E nagy testű madarak ma­gas fákon élnek, a bánok és az epifiták (fákon élő. de nem élősködő növények) gyümölcseivel táplálkoznak. II leghosszabb európai hidak Az európai hídhosszúsági versenyben jó ideig az 5022 méter hosszú hollandiai, 54 pilléren nyugvó Keleti Schel- de-híd tartotta a rekordot. Mígnem megelőzte a 6070 méter hosszú svédországi öland-híd. Hazai hasonlat­tal úgy érzékeltethetjük ezt a méretet, hogy több mint két budapesti Népköztársaság útja ível át a habok felett. Ez a hatalmas mérnöki mű Svéd­országot az előtte fekvő öland-szigettel köti össze. A híd legmagasabb része elő­feszített tartókkal épült, az alacsonyabb részek áthidalá­sánál lemezgerendákat al­kalmaztak. De alkalmazták a csúszózsaluzatot és helyen­ként a rögzített zsalu­zást is. Az öland-híd­nak összesen százötvenöt nyílása van. A hídpillérek cölöpökön állnak, amelyeket — a nagy vízmélységre való tekintettel — különleges, a tengeri olajbányászatban al­kalmazott, lábakon álló acél- szerkezetű állványról vertek be. Az állvány négy lábának hosszát szabályozni lehetett, így a cölöpverést a legheve­sebb hullámzás idején is folytathatták. IA középsői legmagasabb, 910 méter hosszú nyílások­nál a hídszerkezet alsó éle 36 méterre van a tenger szintje felett, és így a leg­nagyobb óceán járók is köz­lekedhetnek alatta. Ezek a hídrészek alállványozás nél­kül mint /a már elkészült hídszakaszok összekötői, sza­badon épültek (hiszen a te­temes hajóforgalmat a híd e szakaszának építése során sem lehetett akadályozni). A szabadon épült hídpálya ke­resztmetszete szekrény alakú. Képünkön az öland-híd látható, amely a közelmúltig európai rekordernek számí­tott. Ma már két dániai tár­sa is hosszabb nála (az egyik 6720 méter hosszú vasúti a másik 6313 méteres köz­úti híd). Tehát a skandiná- vdai térségben van Európa leghosszabb három hídja. Fájdalommentes füllyukasztás A fülbevaló eredetileg fér­fiékszer volt, ám az újabb korban az erősebb nem kép­viselői közül — fél fülben — már csak a kalózok, mat­rózok, beatzenészek és a punkfiúk viselték. Annál fontosabb divatkellék lett a fülbevaló a nőknél. Szá­zadunk elején a kislányok körében általánossá vált á fülbevaló viselés. [Már pó- lyás korban — rendszerint izzó tűvel való (átégletéssel, — kifúrták a leány babák fülét (abból kiindulva, hogy az újszülött még alig érzé­keli a vele történteket). Az ötvenes, hatvanas évek in­kább a klipszek — rugós szerkezettel a fülcimpára csappantható díszek — di­vatjának kedveztek. Ebben az időben a hagyományos fülbevaló kifejezetten a vi­dékies, a falusi ízlést jelen­tette. S a fiatalok és időseb­bek ma ismét fülönfüggőt hordanak, minden korábbi­nál nagyobb mértékben. Egy szellemes találmány, a svájci Bergeon cég fül­lyukasztó gépe jóvoltából, amely a szögbelövéshez ha­sonló elv alapján működik, már nem is kell fájdalmat elviselniük azoknak. akik átfúrt fülcimpákra vágynak. A füllyukasztást végző sze­mély előbb alkohollal le­mossa a páciens fülcimpá­it, sterilizált festékkel meg­jelöli a lyukasztás helyét, aztán a tökéletesen lezárt dobozból a fülbe lövő pisz­tolyba helyezi a kiválasztott, steril fülbevalót, amely roz- damentes acélból vagy ezüstből készült (netán 24 karátos arannyal befuttat­va.). Két csattanás, és — egy kis csípésnek megfele­lő érzés árán — a fülbeva­lók máris ott díszelegnek a helyükön. A sterilitás na­gyon fontos ennél a műve­letnél, hiszen mégiscsak egy apró seb keletkezik. Azt is jó tudni, hogy bőrbetegsé­geknél, vagy ha szemölcs van a fülön, nem szabad lyukasztgatni. Képünkön a fájdalommen­tes füllyukasztó pisztolyt lát­hatjuk munka közben. Moly ellen (ürkészdarázs Egy értékes kolumbiai fe­nyőerdő megmentésére a kutatók a Telenomus also- philae nevű petefürkész-da­razsakat gyűjtöttek össze Virginiában, és laboratóri­umban tenyésztették őket. Közülük 18 000-et kihelyez­tek a fenyő levelével táplál­kozó molyok által megfertő­zött fenyőerdőbe. A dara­zsak ott petéiket a molyok petéibe rakták. A darázspe­ték kikelésük után a moly­petét fogyasztották táplálé­kul. Néhány hónap alatt a molyok majdnem teljesem kipusztultak. A darazsak — mivel csaknem kizárólag két, a mező. és erdőgazda­ságban kártevő rovarfajt pusztítanak — nem károsak az erdő hasznos rovarvilá­gára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom