Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 1. Barangolás a múló idő nyomában „Fellobogva, messze Észak ormán, Veres lángnyelvek kúsznak az égre, Valaki lámpával jár az erdőben, Olyan, mintha nagy eső után a Lidércláng ingerlő fénye égne. Deák-Ebner Lajos: Szolnoki' vízhordó asszonyok. Deák- Ebner 1874-ben alkotott először Szolnokon, s ettől kezdve nyaranta a Tisza, telente a Szajna partján, Párizsban dolgozott Nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy megsejtsük, mire gondol Bányai Kornél: az érlelődő f orrad alomra. Sajnos a költő korán meghalt, akik viszont túlélték, s leírták 1916—1919- es emlékezéseiket, nem voltak avatott ismerői költészetének, s csupán Bányai csendes visszafogottságáról, meditotív alkatáról következtetnek énjére. Versei vallanak egyértelműen és pontosan Bányai világnézetéről, a szocialista forradalomhoz való viszonyáról. Az elfelejtett költő ébresztése Emlékét versei erejével tudnánk megőrizni halála félévszázados jubileumán és később. Színművészeinkre, irodalmi színpadjainkra, versmondóinkra várna e szép feladat... Dacolnak az idővel Ezt a szép formájú tiszainokai kaput, a falu közepén, jó ideje húzta be maga után az „uraság” (Felvételünk augusztusban készült) Tiszai Lajos Fotó és reprodukció: Tarpai Zoltán Az utas képeslapot kér a portástól. Parancsoljon a trafikosihoz fáradni, mutat a portás a hall másik végébe. Az utas megnézi a képeslapokat. Danke, danke, köszöni többször is. de nem vásárol egyet sem. Visszamegy a portáshoz, akivel szót ért: valami jellegzetesei szerettem volna vásárolni a városról, a tájról, a kislányom földrajz- művészettörténész hallgató, gyűjti az érdekes anzikszokat... A szolnoki Tisza Szálló portásai — és más idegenforgalmi szakemberek — elmondták, mindennapos ez a jelenet, legfeljebb nem műtörténész jelölt az utas kislánya. Hiába, teszik hozzá, nincs a városról, a megyéről mutatás, a táj arculatából, történetéből, művészetéből valamit érdemben visszaadó levelezőlapunk ... Nincs? Pedig lehetne. 1851 óta szinte megszakítás nélkül rajzolták, festették a Tisza szépséges vidékét, a pusztát, a gulyákat, a méneseket, a csereményeket, a karámokat, a jász és kim városok lakóit, házait, tereit. Ügy is mondhatjuk: a népéletet. Nem szakszerű, csupán a patrióta igényével tett búvárkodással csaknem száz csodálatos Deák-Ébner Lajos, Vágó Pál, Feszty Árpád, Mednyánszky László rajzot, metszetet számoltam össze a millennium körüli idők Jász- Kunságáról. S ékkor még a Szolnoki Művésztelep létesítésének csak a gondolata létezett. A jól, rosszul fényképezett, de gyenge nyomású, színes városképi levelezőlapok mellett piacuk volna ezeknek a régi értékeknek is. Bányai társadalmi és politikai megbecsülését bizonyítja, hogy munkásmozgalmi múltját, forradalmi költészetét összefoglalja és elismeri az Értünk éltek című kötet, amely az elhunyt veteránoknak állít emléket. Hiteles adatok szerint Bányai Kornél 1919. januárjában Krasznojarszkban léphetett be a kommunista pártba. A forradalmat váró verseit ezt megelőzően különböző illegális, majd legális hadifogoly lapokban publikálta. Űjább kutatásokat igényelne annak tisztázása, hogy netán Bányai Kornél az oroszországi hadszíntérre indulása előtt nem állott-e kapcsolatban hazai marxista körökkel, háború- ellenes baloldali csoportosulásokkal, esetleg más, a fiatalemberre hatást gyakorló személyiségekkel. A kérdés meggyőződésünk szerint azért jogos, mert Bányai fogságba esése után néhány hónappal (!) az akkori költeményei alapján már tudatos forradalmárnak tűnik. Érdemes lenne életútjá- val összefüggésben továbbvizsgálni — kötetben még meg nem jelent — Kísértő alkonyat című, Omszkban, 1916. májusában írt versét. Csupán az utolsó két vers- szakaszt idézzük: Testvéreim — ma véres éjszakánk lesz! Nem fog szemünkre szállni az álom. Hogy újra megpihenjünk bátran, vígan S győzelmesen kell keresztül törnünk Minden poklon és minden halálon!” Alig hiszem, hogy rajta kívül akadt volna még költő, akit ekkora értetlenséggél, ilyen közönnyel száműztek volna a magyar irodalomból. — írja Bányai Kornélról a költőtárs, Mátyás Ferenc, az 1967-bein kiadott Vasénekú testvéreim című Bányai kötet előszavában. Az említett posztumusz kötet valamelyest elégtétel a költő emléke előtt, de körülötte újra alszik a szó, ahogy Bányai a szolnoki temetőben. 1934. augusztus 31-én halt meg, hajnali 4 órakor a szolnoki kórházban. Vállalnunk kell a méltánytalanságot : az ötven éve halott költőt évfordulóján egy szóval sem méltattuk. Pedig voltak évek, amikor úgy tűnt, megismerjük, tehát feltámasztjuk csodálatos . költészetét. Élenjárt ebben a tiszaföldvári gimnázium jóhírű irodalmi színpada, Szabó András rendező értő vezetésével. Sajnos a fiatal tanár is a bárányfelhőkön túl vezényli már Bányai vasénekű testvéreinek szavalókórusát. Emlékszobát kapott a költő Ti- szaföltvár-Homokon, ahol utolsó éveit élte, Bistey András igen alapos, sikerült könyvet írt munkásságáról. A tűri öreg fogadó boltívei, a házon lévő emléktáblával. A Kunság egyik legszebb épületének lehetőségét látják benne a tervezők. Ügy tűnik, okkal, joggal Ne legyen soha kenyerünk a kesergés, bénít, nem vezet sehová. Az idővel már alig dacoló szerény alföldi kastélyok, kúriák ' sorsa jobbra fordulását is inkább a cementtől, a malteros kanáltól remélhetjük. Nincs rá pénz, mondják akik találva érzik magukat. Tegyük hozzá, főleg termelő- szövetkezetekről van szó. Első-, vagy másodjusson ők örökölték meg ezeket a hajdan volt szép házakat. Nem is mindegyik juss ment tönkre, de ma már jó néhány fölött a lélekharang szól. Nem vagyunk bőviben sem a pénznek, sem az építőanyagnak, bár nem hisz- szük, hogy a kúriák, kastélyok, romlása csupán az elmúlt négy-öt évben kezdődött volna, s abban is kételkedünk, hogy ne „futná” néhány köbméter malterra, hogy nincs elég ezermester a faluban, a tsz-ben, aki még a házát is kétkezével építette! S nem lennének vállalkozó fiatalok, akik ne örökölték volna még anyáik „pingáló” hajlamát... ? Egy író titkai Mindössze 13 sort szántak az 1963-ban kiadott Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztői Kupa Árpádra, Túrkeve talányos életutat járt szülöttjére. Regényeiről viszonylag könnyebb véleményt formálni: a kor romantikus szemlélete keveredik a megírás • idején messzi túlmutató nealizmusBányai Kornél arcképe Az író síremléke a túrkevei „vén” temetőben. Arcképe 1885-ben készült, a helyi ipartestület tablójáról származik sál. Ami vitathatatlan: írói tehetségének nagysága. Nemcsak regényei — Napszámosok, Képzelt királyok, Örök forradalom, stb. — ellentmondásosak — de életútja is. 1859-ben született, a kevi partikula négy osztályát végezte csupán, de néhány évtizeddel később már ismerte nevét az egész ország. 1880-tól tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban, egyik vezetője a Magyarországi Általános Munkáspártnak, rendszeresen megjelennek cikkei a Népszavában, Hermann Ottó, Eötvös Károly és más kiválóságok a barátai. Nem tudjuk miért, talán irodalmi ambíciói miatt — legalább is látszólag! — hátat fordított a politizálásnak, asztalos lett szülővárosában. Tragédiája, hogy Rákosi Jenő irodalmi ízlésének befolyása alá került. Mi lehetett volna ebből a csodálatos képzeletű és nyelvezetű íróból, ha...? Persze, afel- tételezések már feleslegesek. A titok azonban még mindig titok, 1916-ban Kupa Árpádot meggyilkolták, kéziratait beletették a koporsójába, eltemették. Tény. hogy Kupa Árpád az első világháború éveiben újra visszatért a politikához, nagy hatású cikkekben ostorozta a háború haszoinszedőit, feltárta a „népképviseiet” hazugságait, — egészében kora nemzetvesztő politikáját. Miért tették be a koporsójába kiadatlan kéziratait? Csak kegyeletből? Sírját jó két évtizeddel később felnyitották. Csak újságcikkek voltak benne, mondják akik erre emlékeznek. Jegyzőkönyv .nincs, a kéziratok sorsát homály fedi. Üreg diákok Petőfi fogadójában Bontják az öreg túri fogadót, — legalább is úgy tűnt — ahol Petőfi is megszállt, ahol az Utazás az Alföldön című költeményét írta. Eléggé meg sem becsülhető történelmi, munkásmozgalmi, irodalmi, művészeti és néprajzi tárgyi és szellemi emlékeink volt pusztulása miatt nagyon érzékeny már az ilyesmire az ember! Legyen is az mindenki, aki e hazában tudja gyökereit. Szó ami szó, megette már kenyere javát a híres ház, de — kiderül — megint legyőzi az időt. A főiskola szálláshelynek használta az épületet azok számára, akik különféle továbbképzésre érkeztek hozzánk — mondta dr. Patkós István, a DATE mezőtúri főiskolai karának igazgatója. Ügy gondoljuk, a felújítás után továbbra is fogadó marad — a szó legjobb értelmében — az épület eredeti formájában,. A tetőszerkezet és a különböző toldozgatás, foltozga- tás eltávolítása után a tervezőasztalon kívül is látható. hogy igen szép, boltíves épületről van szó, vétek lenne nem visszaadni gyönyörű klasszikus formáját. A kunhegyest könyvtár példája van előttünk, a tervezőkkel együtt hisszük, hogy a város egyik legszebb, műemlékjellegű épülete lesz majd, ha elkészül. Ha minden jól megy „belefér” majd ebbe az épületbe az értelmiségi klub is... A tetőteret is beépítik, így talán lesz hely elég . .. Ötmillió forint körüli pénzbe kerül a felújítás, de többszörösen megéri... Meg bizony!
