Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. DECEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Zenei élet Filharmóniai koncert Szolnokon Kodály Psaknusa és Haydn Évszakok című oratóriuma után immár harmadik al­kalommal talált partnerre egymásban a Szolnoki szim­fonikus zenekar és a deb­receni Kodály kórus. Az évad harmadik bérleti hang­versenyén teltházas közön­ség élvezhette a „jó zenei el­képzelések, jó kivitelezésben ’ megállapítással jellemezhető koncertet, melyen Haydn G-dúr üstdob szimfóniája és Mozart Requimje szólalt meg Báli József vezényleté­vel. ( A karmester agilis ve­zénylési stílusa és határo­zott koncepciója összeszedett s mindvégig koncentrált já­tékra sarkallta a muzsiku­sokat. Külön is figyelemre méltó szellemi teljesítmény és alapos felkészülésről ta­núskodó az a tény, hogy Báli partitúra nélkül dirigál­ta végig a koncertet. A ze­nekari játékosok valamint a közönség elismerése erősítet­te a kontaktust a karmester és zenekar, illetve az elő­adóapparátus és a közönség között. A zenekar játékát ki- egyensúilyozotftság, lekerekí­tett formálás, szép és pon­tos összhangzás jellemezte. Feltétlen erényük, hogy nem vittek túlzásba semmit, az­az nem törekedtek arra, hogy pejoratív értelemben produkció szülessék — szak­mai zsargonnal élve: elad­ják, feldobják a műveket. Ám ez a mértéktartás, mely a mű adott pillanatban va­ló újra alkotásának sponta­neitását csökkentheti is, a szimfónia esetében el is vett az előadás dinamizmusából. A klasszikus megfogalmazás méltósága mellé a könnyed­ség. a játékos elevenség (gondolok itt agogikára, a zene szabadabb lélegzésére és célirányosabb motivikus vonalvezetésre) segíthetett volna Haydn bölcs derűjé­nek teljesebb megidézésé- ben. Báli, aki mindig i® jó érzéket mutatott a nagy­léptékű formáláshoz, a drá­mai jellegű fokozások és te­tőpontok megjelenítéséhez, most mozdulataiban is nagy­vonalúságot, oldottságot ho­zott, elsősorban a lassabb tempójú és halkabb dina­mikai tartományban mozgó tételekben. Ha mozdulatai rugalmasságát sikerül meg­őriznie a mozgalmasabb ze­nék vezénylésénél is, plasz- tikusabban rajzolódhatnak ki — túl a hangszeresek „ösztönös” zenei megfogal­mazásán — a kisebb zenei ívek. Az elsősorban a rit­mus pontosságára ügyelő előadásmód gyengíti, a han­gokat zenei folyamattá szer­vező kohéziós erőt: ilyenkor éreztük feszültség nélküli­nek a szüneteket (harmadik tétel), vagy valahová irá­nyulás nélkülinek a kisebb zenei egységeket (második tétel). Nagy ívű formálásra való hajlama előnyösen érvénye­sült a Mozart Requiemben. Nagyszerű lendülettel szó­lalt meg a mű Introitusát követő monumentális kettős- fúga (Kyrie), s meggyőző tempókkal és karakterekkel rajzolta fel a tételek lánco­latában Mozart remekművét. A sistergőén virtuóz és re­mekül felépített zárótételt követően felcsattanó taps hosszan köszöntötte az elő­adókat. A debreceni Kodály kórus a mű és az előadás iránti szeretettel énekelt. Egységes hangképzésű, intonációjú és tónusú együtthangzással ren­delkeznek. (Tónus terén ki­vételt képez a tenor.) Kis­mértékű természetes vibra- tóval, mondhatni egyenesen énekeltek, mellőzve a da­gályosságot, de szép fény­nyel és vivőerővel. A két alapvető zenei karakter az akcentusokkal tagolt rit­mikus lüktetésű és a sima vonalú gömbölyű-dallamos karakterek közül ez utóbbit különösen szépen, érzelem­mel fűtötten és hajlékonyán szólaltatták meg. (Karigaz­gató Bazár István.) Szólis­taként az Állami Operaház kiváló énekesei működtek közre: Andor Éva (szoprán), Farkas Éva (alt), Fülöp At­tila (tenor) és Sólyom Nagy Sándor (basszus). Legemlé­kezetesebb perceket Andor Évának köszönhettük. A zenekar játékstílus és hangszín tekintetében is egy­séges képet mutatott, A vonósok most rendezetteb­ben játszottak és egyenle­tesebb színvonalú teljesít­ményt nyújtottak, mint a fúvósok, holott ez inkább fordítva szokott lenni. En­nek oka abban jelölhető meg, hogy míg ^ fúgps szó­lók az egyéni kvalitások függvényében alakulnak, ad­dig a vonóskar együttes tel­jesítményét szólampróbák alapos munkája emeli. Liabáth Valéria Kutatóintézetek Szovjet — magyar együttműködés Négy szovjet tudományos intézettel lesz közös kutatá­si orogramja a következő öt évben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia balatoni Limnológiai Kutatóintézeté­inek. A megállapodások sze­rint — részben korábbi együttműködés kiszélesítésé­vel — főként a neurobioló- gia legújabb, legfontosabb kérdésére keresik közösen a választ. E célból a Szovjet Tudományos Akadémia há­rom moszkvai intézetével — nevezetesen a fejlődésbioló­giai intézettel, a felső ideg­tevékenységet kutató inté­zettel és a fizikai intézettel >— valamint a leningrádi összehasonlító biokémiai in­tézettel fonják szorosabbra az együttműködés szálait. A program szerint az együttműködés része az idegsejtek közötti kommuni­káció, valamint a sejtek és a végrehajtó szervek közöt­ti szabályozás mechanizmu­sának feltárása, ezek több részlete ugyanis még nem eléggé ismert. Az erre vo­natkozó újabb információk támpontot adnak majd az idegrendszer zavarainak, megbetegedéseinek gyógyítá­sához. az ehhez szükséges gyógyszerek kutatásához. Közösen foglalkoznak az egyes fizikai módszerek al­kalmazásával a neurobioló- giai kutatásokban, így pél­dául a lézer nagy áthatoló képességét használják majd a sejten, belüli kémiai folya­matok, gyors kémiai válto­zások, beható'bb megismeré­sére is. A tihanyi és a szov­jet kutatók együtt végeznek kísérleteket még többek kö­zött a tanulás sejtszintű sa-' játosságainak megismerésé­re, ezáltal közelebb kerül­hetnek a tanulást, az emlé­kezést befolyásoló tényezők­höz és azok esetleges módo­sításához is­Közös bélyegkiállitás Budapesten a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szö­vetségének székházában ma­gyar—francia közös bélyeg­kiállítás nyílt. A kiállításon 15 francia és 24 magyar gyűjteményt, csaknem 25 ezer bélyeget mutatnak be. Ezek között megtalálhatók régi klasszi­kus francia és magyar bé­lyegek, különféle motívum­gyűjtemények. A Kevi kör újabb erőpróbája Iván Sándor és Talamasz Lajos kiállítása a fővárosban A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerületi fő­könyvtárában — Dagály u. 9. — hétfőn délután 5 óra­kor nyitják meg Iván Sán­dor és Talamasz Bajos túr­Talamasz Lajos: Anyaság kévéi szobrászok kiállítását. Iván és Talamasz a Kevi kör két legmarkánsabb szob- rás.zegyénisége. Régen túlju­tottak az útkeresés nehéz­ségein, Talamasz talán na­gyobb vívódások árán, mert kettőjük közül ő az ösztö­nösebb, korábbi munkáin a Finták hatása is érződött, míg Iván Sándor inkább ön­maga iskoláján lépett túl, s a groteszkben is meglelte kifejezési formáit. Talamasz Lajos az erő ki­fejezése, a harmónia kere­tese közben rátalált igazi formavilágára, amellyel az élet igenlését, a lét örömét szép kompozíciókkal fejezi ki. A fővárosban kiállított munkái érzékelhetően mu­tatják, olyan alkotóról van szó aki kedvét leli abban, amit csinál, s minden eről- tetettség nélkül teremti meg figurái légkörét, könyedén vezeti a nézőt a legmeré­szebb asszociációkig, igazi értékeket teremtve. Iván Sándor keserűbb, in- tellektuálisabb alkat, alak­jai a bizonyosság és a bi­zonytalanság határmezsgyé­in járnák, némelyikőjüknek nincs is túl jó véleménye a világról, olykor a fintorba menekülnek. Kisplasztikáit — Diogenész, Don Quijote stb. — alkotásai legjobbjai között tarthatjuk számon, de kötődése a vörösmárvány­hoz is igen szerencsés, port­réi rendre kifejezőek, alko­tójuk belső világát is tük­rözik, stílusárnyalatuk ré­vén összetéveszthetetlenek. Őszintén örülünk a két túrkevei szobrász újabb ki­állításának, bízhatunk ked­vező fogadtatásunknak, de ezen túlmenően az sem el­hanyagolható tény, hogy a Kevi kör legtehetségesebb alkotói — egyre tágítják „Nem hivatásos” népművelők Szaktanács az utcán Jóllehet, magánügy, de nem szeretem a népművelő szót, különösen nem abban az értelemben, amelyben használatos. Nem szeretem, mert fellengzős, ugyanakkor pontatlan is. Ezért került idézőjelek közé a címben a „nem hivatásos” kifejezés, hiszen senki se vonhatja kétségbe, hogy a falvakban élő és dolgozó diplomások, azzal, hogy vállalták a „vidéki” munkát, egyúttal a népművelésre is vállalkoztak. Nem örültek a megkere­sett diplomások a kérdésnek, nevezetesen, hogy miként vesznek részt a község köz- művelődésében. Azok sem, akiket nem kell sokáig ka­pacitálni, hogy tartsanak előadást az aktuális háztáji tennivalókról. Szívesen vál­lalkoznak rá. ám dohra ver­ni nem akarják. Különben sem biztos, hogy csak az előadás jelenti a közműve­lődésiben való részvételt, bár igaz, hogy annak van nyoma: szerepel a művelő­dési ház stencilezett prog­ramjában, és a művelődési ház vezetője beírja minden­féle jelentésibe: XY helység­ben Z mezőgazdász egyórás előadást, persze, előre meg- hirdetet-szevrezett előadást tartott az időszerű növény­védelmi és egyéb munkáról. Az viszont egyetlen prog­ramban, jelentésben se sze­repel, hogy ugyanaz a me­zőgazdász mennyit szánt az idejéből arra, hogy a kér­déseikkel hozzáforduló ház- táj.; gazdáknak az utcáin ad­jon szaktanácsokat. Az ilyen apróságok is in­dokolják tehát a címbéli idézőjelet. Az igazgató- helyettes — Mostanában barátko­zunk a számunkra október elsején valósággá vált ren­delettel, amely szerint meg­szűnt a művelődési ház, a könyvtár és az iskola önál­lósága. egyszerűen általános művelődési központ lett be­lőlük — magyarázza Hajnal Imre, a tiszaörs—nagyiván —tiszaigari általános műve­lődési központ helyettes igazgatója, a három telepü­lés közművelődési „minden­tudója”- — Azért mondom, hogy számunkra, mert maga a rendelet régebbi, csak ná­lunk új, vagyis hogy pon­tosabb legyek, nekem új, hi­szen október elsején kap­tam meg a tanácstól a kibő­vített munkaiköri leírásomat. A közművelődési igazgató- helyettesen látszik, hogy nincs meglepve a várható többletmunkától. — Nagyon fontos momen­tuma a munkaköri leírásom­nak. hogy nem valamiféle utasító vagyok, hanem ta­nácsadó, segítő — folytatja mosolyogva Hajnal tanár úr. — Képtelenség ennyi fel­adatot végrehajtani egyedül Iván Sándto*: Don Quijote pzükebb hazájukat, mind sűrűbben állítanak ki olyan hegeken is, aho! munkássá­gukat új és újabb nézőpont­ból értékelik, s a kör to­vábbfejlődéséhez ez ma már nélkülözhetetlen. — ti — — csukom össze a munka­köri leírás dossziéját. Hajnal Imre hevesen til­takozik: — Szó sincs egyedüllétről! Szenekéi Mária, a nagy­iváni gyógyszertár vezetője szerényen igyekszik elhárí­tani a „nagy szavakat”, hogy közművelődés, népművelés... — Nincs abban semmi ér­dekes, ha egy község gyógy­szerésze előadást tart a tisz­tálkodás és a fogápolás szükségességéről — mondja. — Tudom, hogy időről időre meghívják a nőklub­ba, az öregek napközi ott­honába, a nyugdíjasklübba... — Igaz, ha hívnak, me­gyek. Egyébként TIT-tag va­gyok. tehát szinte kötelessé­gem előadásokat vállalni. Mellékesen én vagyak a Vö­röskereszt községi titkára is, összefogom a szociális gon­dozókat. Egy éve tanfolya­mot szerveztünk a házi szo­ciális gondozók számára, akiknek elmondtam, milyen fontos tudnivalókra van szükség a helyes gondozás­hoz. ■ ; •' Szendrei Mária gyakran meglátogatja a gondozotta­kat. ellenőrzi a házi patikák készletét, a kívánatos élet­módhoz tanácsokat ad. Mi más lenne ez, mint „népmű­velés?” A szó legnemesebb értelmében. Mint ahogy eb­be a kategóriába sorolható a lelkes gyógyszerésznő szer­Mihalcsik Andrásné a Pe­tőfi T er melősizö vetkezet pénzügyi osztályán dolgozik Tiszaörsön, az idén végezte el a pénzügyi ég számviteli főiskolát. — Hogyan lesz a pénzügyi szakemberből a kulturális bizottság elnöke? — Még mielőtt a kulturális bizottság elnöke lettem, szí- vesen foglalkoztam a nép­művelő munkával, ismeret- terjesztő előadásokat szer­veztem, elmentünk a kör­nyező múzeumokba, sokat kirándultunk, egyszóval sze­rettem nyüzsögni. — Most már hivatalosan „nyüzsöghet”. — Felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére ve­télkedősorozatot indítottunk a szövetkezet szocialista bri­gádjai számára. Nincs mit szépíteni rajta, nem volt könnyű megszervezni. Már csak azért se, mert a mun­kaköröm miatt keveset talál­kozom a dolgozókkal, pedig az efféle vetélkedőre szemé­lyesen kell agitálni őket. Végül ig azt hiszem, siker­nek könyvelhető el, hogy a brigádok döntőtöbbsége be­nevezett a versenyre. Az írásbeli kérdésekre adott írásbeli válaszokat havonta értékeljük a tiszaigari mű­velődési központ igazgatóhe­lyettesével, aki a kérdések összeállításában is nagy szerepet vállalt. A szóbeli döntpt jövőre!, április 4-én rendezzük, az első díj egy szovjetunióbeli utazás lesz. De a havi értékeléskor leg­jobbnak talált pályázatokat is jutalmazzuk egy-egy könyvvel. Mihalcsik Andrásné nem titkolt büszkeséggel azt is elmondja , hogy a Teszöv az ő ötlete nyomán hirdette meg az évforduló alkalmából Elég, ha belelapoz a prog­ramfüzetünkbe. láthatja, mi­lyen sok előadó és szervező vállalkozik a munkára. Nézzük hát a novemberi műsorokat. Miután novem­ber egészségnevelési hőnap volt. egymást követték az orvosok, asszisztensek, gyógyszerészek előadásai. Az egészségvédelmi vetélkedőt két védőnő vezette, volt szó az időskor betegségeiről, a helyes fogápolásról, a kor­szerű táplálkozásról, a sze­mélyi higiénéről. vező munkája a véradóna­pokra, amelyekre mindéin al­kalommal száznál többen el­mennek. és amelyek valami népünnepélyhez hasonlato­sak Nagyivánon. Az önzet­lenségre, a más embereken való segítésre nevelés való­di népművelői feladat. — A községben olyanok a véradónapok, mint a lako­dalmak — magyarázza a gyógyszerésznő. •— Elnézést a talán frivol hasonlatért, de tényleg úgy jönnek az emberek, mintha ünnepelné­nek. És úgy is öltöznek. Re­mek közösség kovácsolódik ilyen alkalmakkor, és talán akad a résztvevők között nem is egy, aki máshol nem is találkozik a falubeliekkel. A Nagyivánon élő értelmi­ségiek — ezt Hajnal Imrétől tudom — minden nagyobb rendezvényen ott vannak, együtt nézik a színházi és egyéb előadásokat. És ha már az ágazatvezetők, a ta­nárok, az orvosok és a gyógyszerészek ott vannak, úgy érzi, az állattenyésztő, a diák, a felgyógyult beteg, hogy neki is ildomos el­menni. Mindenféle erőltetett szervezés nélkül, egyszerűen a példa nyomán, a példát követve. a megyei vetélkedőt, amely­re a Petőfi Tsz is benevezett egy brigáddal. — A különböző ismeret- terjesztő előadásokra isi a kulturális bizottság elnöke keres előadót? — Általában igen. A szö­vetkezetben sok mezőgazda- sági szakember tagja a T1T- nek, bár tudomásom szerint pénzt nemigen fogadnak el az előadásokért. Az általános művelődési központtal egyéb­ként minden évben megálla­podást köt a termelőszövet­kezet. Ez pénzügyi támoga­tást is jelent. A gazdaság általában százezer forint kö­rüli összeggel segíti a köz- művelődési munkát. Nem lehet okunk panaszkodni egymásra, gondolom, a mű­velődési központnak jól jön a pénz, a szövetkezetnek pe­dig a lehetőség, hogy a tag­jai ismereteit bővítse. » * * A minden szempontból közös fenntartás sok előny­nyel jár. Ha például na­gyobb létszámú vendégsere­get várnak valamilyen ren­dezvényre, Nagyivánon tart­ják meg. A tiszaörsi művelő­dési ház ugyanis már régen szűk bármiféle összejövetel számára. Az ú|j kultlurális intézmény pedig egyelőre csak a község vezetőinek ál­maiban él, a tervezés legele­jén áll. Vagyis a körülmé­nyek nem mindenütt ideáli­sak, és feltehetőleg hamaro­san nem is válnak azzá. Mégis van „mozgás”, a vég­zettségük szerint) „nem hi­vatásos” népművelőkre le­het számítani. A falun élő értelmiség, ha nem is min­dig direkt módon, de köz­vetve és nélkül özhletetí énül ott van a közművelődési munka sűrűjében. Beadó János A gyógyszerész A pénzügyi szakember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom