Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 6. IA tudomány világa I Nyelvünkért, a komputer (?) szó és társai ellen! A Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottságának, a Magyar Televízió A nyelv világa című műsorában, a szak- és napilapokban is különböző hevességgel vita folyik a számítástechnikai rétegnyelvvel kapcsolatban. A Számítástechnika újság és az Információ Elektronika műszaki-tudományos folyóirat szerkesztősége nevében kívánom igénybe venni a Magyar Sajtó nyilvánosságát. Abból a célból írok, hogy a szakmai zsargon szükséges vagy szükségtelen használatáról folyó vitában érzékelhető egyes merev álláspontokat feloldjuk: hogy az elutasító vagy bizonytalan álláspontok a vita keretében közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy örökké fejlődő gazdagodó nyelvünk megőrizze tisztaságát, és csakis a feltétlenül szükséges mértékben fogadjon be idegen eredetű szakkifejezéseiket. Szeretném érzékeltetni, bizonyítani, hogy akiknek Inincs elfogadható érvük', azok az elutasítást szinte sznobságból teszik. Nem titkolom, azt is érzékeltetni szeretném, hogy ha a szakmai zsargont nem szakember használja, haszontalan tudálékosságával nevetségessé is teheti magát. Emellett természetesen szakmailag is meg kívánom indokolni — különösen a tájékoztatás szakemberei számára —, hogy mikor kell és szükséges, és mikor szükségtelen idegen eredetű számítástechnikai kifejezések használata. Nyelvünk védelme nemcsak a nyelvészek feladata, de mindannyiunk, tehát a szakemberek és a tájékoztatás dolgozóinak kötelessége is. A mikroelektronika fejlődése eredményeként a számítástechnika alkalmazásának hazai társadalmasulá- sa valósul meg, tehát a számítástechnika demokratizálásáról, mindenki általi hozzáférhetőségéről van szó. Ez pedig társadalmi ügy! E szakma kifejezéseinek anyanyelvi szintű ismerete ugyanis e társadalmasulás és így társadalmi haladásunk egyik feltétele. Egyedülálló jelentőségű ezen a téren a terminológiai bizottság 1976 óta folytatott tevékenysége. Eddigi munkájának összefoglalásaként könyv alakban is megjelent egy szabványgyűjtemény': Az adatfeldolgozás fogalommeghatározásai és több nyelvű szótára (Szabványkiadó, Budapest, 1984). A bizottság egészségesen az optimumot keresve, a kollektív nyelvérzék alapján dolgozza ki szabványajánlásait: — magyarított Kifejezések megalkotásával, megfeleltetésével; — az Idegen szavak megtartásával (a magyar fonetikus írásmód megengedésével). Ha nem ezt teszi, szélsőségeket kellett volna vállalnia: vagy mindent erőszakosan magyarít, vagy meghagyja az angol kifejezéseket. Így a nyelvünk hangrendjébe nehezen illeszkedő, (magyar toldalékokkal ellátott idegen szavak elszaporodtak volna. Elrettentő példaként álljon itt egy mesterségesen fogalmazott, de nem minden realitást nélkülöző mondat: A real time computer extern memóriájának indexszekvenciális file-jába a dis(Megjelent a Magyar Sajtéban, az írást rövidítve közöljük — A <j*Wk.) play-s terminál klaviatúrá- Báról szakvenciálisan inputolt az operátor rekordokat, majd ezt a programot TSO alatt SVS felügyelete mellett debugoltuk. Természetesen ezt magyarul (magyarabbul) is mondhatjuk, bár néhány szakkifejezés még így is nehezíti a megértést: A valós idejű üzemmódban működő számítógép külső tárolója in- dexszekvenc/ál'is adatállományába a képernyős terminál billentyűzetéről sorosan adott be a gépkezelő rekordokat, majd ezt a programot osztott idejű üzemmódban ellenőriztük az SVS operációs rendszer felügyeletével. A szabvány kapcsán kívánok szólni annak kötelező erejéről is. Ha például egy targonca rakodólapja nem felel meg a szabvány előírásainak, akkor az igen nagy népgazdaság: kárt okoz. A terminológiai szabvány ugyan nem hasonlítható igazán össze a nagyon erős ipari szabvánnyal, de talán jól •összehasonlítható a törvénnyel vagy egyéb rendelkezésekkel (amelyek jogi értelemben szintén szabványok.). A szabványosítás ■ elvein alapuló szakmai gyakorlat: 1. Eredeti angol írásmód átvétele: pl. online, offline (ma már nem kötőjelesen, pl. on-line, hanem egybeírva!). 2. Megfelelően nem lefordítható kifejezések, kiejtés szerinti írása: pl. mikroprocesszor, mul- timikroproceszor, megamini, hardver, hardvermonitor, szoftver., bit, bájt, makró, rekord, maszk, teszt, akkumulátor stb. (Megjegyzésünk: amíg megfelelő szövegkörnyezetben a hardver szó helyett a gép vagy eszköz stb. is nagyon jól használható, addig a szoftver — szellemi termékek — gyűjtőfogalom magyar megfeleltetése már körülményesebb, bár nem lehetetlen.). 3. Nagyon jó magyar Kifejezések: Computer=számítógép (és nem komputer !)„ minicom- sputer= miniszámítógép, micro computer=mikroszá- mítógép, chip=lapka, file =(adat) állomány (és nem adategyüttes), (magnetic) disk — az USA-ban=(mág- nes) lemez, (magnetic) disk — Angliában—(mágnes) lemez, flexible disk=floppy disk=hajlékony (mágnes)- lemez, disk drive=lemez- meghajtó, (magnetic) tape= (mágnes)szalag, task=fela- dat, display device=megje- lenítő. keyboard=ibillentyű- zet (és nem tasztatura!), operator=gépkezelő (és nem operátor!), (operator)console =(gép) kezelőpult, interface =csatoló — vagy illesztőegység, multiprocesszor=több- processzoros számítógép, flowchart=folyamatábra, storage=tár, tároló, memo- ry=tár, tároló (és nem memória), batch=kötegelt, I/O =B/K, jobb=munka. A szakmai társadalomban (és azon kívül is) rosszul meghonosuló kifejezések. Komputer=Computer= számítógép. Az angol kifejezés magyarban különösen azért zavaré, mert a társadalom ebbe a „kategóriába” sorolja ugyan a számítógépet, de túl ezen a zsebszámológépet, mikroprocesszort, az elektronikus elemeket tartalmazó eszközöket (például acom- puteres vacut (!?), vagy a Videoton egyik televíziótípusát, a Computer Technic- et, de az A/D (analóg-digitális) átalakítókat, szezoró- kat (érzékelőket), szintetizátorokat, a „zenekomponáló komputert” (?) stb. is. Rosszul beidegződött, valószínűleg németből fordított a magyar távfeldolgozás (Datenvernverarbeitung) szó használata is, hiszen az helyesen távolsági, illetve röviden távfeldolgozást jelent (angolul: Teleprocessing). A távadatfeldolgozás ugyan megfelelő kötőjelezéssel: táv-adatfeldolgozás elfogadható lenne, de nehézkes, hiszen a megfelelő szóbeli tagolás nehezen érzékelhető, illetve nem kívánható meg. A mesterkélt tudálékosság negatív eredményei a kővetkezők: — A számítástehnika kívánatos társadalmasulása lelassul, hiszen értelmezési nehézségek keletkeznek, a nyelvet nem ismerők félnek a rossz kiejtéstől, s a helytelen írásmód’ programozási hibákat eredményez; — Különösen azoknál a gyerekeknél, akik a szakszavakat használják, de nem ér tik j a felületes megértés a definitiv, mély tudás hiányának kialakulásához vezet. Mit jelent a tanuló, a gyermek vagy a felnőtt számára a helyes magyar terminológia és a hozzá tartózó meghatározás elsajátítása? A számítástechnikai szak- kifejezések igazán csak úgy érthetők meg, ha az idegen szakkifejezések mellett a magyar kifejezéseket és a szakmai magyarázatokat, definíciókat is elsajátítják. Ehhez mint értelmező szótár nyújt segítséget a már említett szabványgyűjtemény. Mindezek után fogalmazzuk meg a dolog lényegét, mégpedig azt» hogy napjaink technológiai, technikai szín* vonalát figyelembe véve mikor kell és mikor nem kell idegen kifejezéseket használni. 1. Az idegen eredetű szakkifejezéseket csak akkor kell használni: — Ha a számítógéppel utasításokat közlök, pl. annak billentyűzetén keresztül feliratozott szóképbillen- tyűvel betűnként (magyar ékezetes vagy magyar ékezetet nem tartalmazó billentyűkkel) : — A számítógéptől (pl. annak megjelenítőjén vagy nyomtatóján keresztül) kapott üzenetek értelmezésekor; — Programíráskor vagy program, illetve operációs rendszer fejlesztése alkalmával ; — Gép- vagy programleírások, gépkönyvek, gépkezelés esetén. 2. Nem kell az idegen kifejezéseket alkalmazni akkor: — Ha nem köt a gépi, programozói, gépkezelői környezet, tehát beszédben és írásban; — Ha megfelelő nagy tárterület áll rendelkezésre és speciális programnyelv használható, néhány számítógép, ha korlátozottan is, már ma is ^elfogadja”, értelmezi a magyar szakkifejezéseket. Az évszázad végére, az ötödik vagy hatodik generációs számítógépek megjelenésével mindez a probléma tovább oldódik, hiszen az óriási tárak, nagy feldolgozási sebességek, a formalizált tudásbázis-felépítési módszerek, rendszerek, nyelvi processzorok s a nem számítástechnikai szakemberek számára készülő, ún. ember-gép kapcsolat megvalósítását segítő nyelvek már lehetővé teszik az anyanyelvi szintű párbeszédet még a nemzetközi hálózatok igénybevétele során is, Dr. Szabó Iván a Számítástechnika újság és az Információ Elektronika folyóirat szerkesztőségeinek vezetője Kijárat az óceánhoz A jövő század vasútvonala Üjabb fontosí szakaszához érkezett a Bajkái—Amúr vasútvonal építése: a közelmúltban a sínpálya teljes hosszában megkezdődött rajta a rendszeres vonatközlekedés. A közel 3200 km hosz- slzan megépült BAM általában 200—500 kilométernyire északra, csaknem párhuzamosan követi az 1913-iban átadott — néhány száz kilométerrel hosszabb — transzszibériai vonalat. Egyik végpontja az Amur-parti Kom- szomolszk, a másik a Léna folyó menti Uszty-Kut. Az első itranszszibériai vasút összehasonlíthatatlanul könnyebben meghódítható terepen épült. A három időzónát keresztező BAM többnyire 1500—2000 méter magasban, elsősorban örökké fagyott talajon halad kelet—nyugati irányban. E területen az év 365 napjából több mint 260 napon fagypont alatt van a hőmérséklet, ahol rendszeresen mínusz 50 fokot is mérnek. Olyan vidék ez, ahol nagy a földrengésveszély, tíz meg tíz kilométereken át egybefüggő mocsarakat kellett leküzdeni, Több mint háromezer műtárgyat — hidat, átereszt, stb. — terveztek és építettek meg, köztük például a hosszú Léna-hidat. Négy alagúton vezet át a vasútvonal, amelyek közül a 16 kilométeres szevero-mujszki a leghosszabb. Szenet, aranyat, vasércet s még ki tudja hányféle kincset rejt a föld a BAM mentén és tőle északra. A „jövő század vasútvonala” e nagy természeti értékek számára teremt kijáratot az óceánhoz. A BAM „fővárosa” Tinda, amelynek ma már közel 60 ezer lakosia van, s ahol tíz évvel ezelőtt még a terepjáró és a helikopter volt a legfőbb közlekedési eszköz. Fenti képünkön a háromezer műtárgy egyikét láthatjuk, egy ingoványos területen átvezető hidat — még az építés stádiumában. Húsz perc után hőguta Vizsgálat nyári fagyban II túl meleg fürdő veszélyei Az amerikaiak legújabb hóbortja a melegvizes fürdő- medence a házikertben. Az Egyesült Államokban eddig mintegy háromszázezren szereltették fel ilyent, és további százhúszezren várnak rá. De az új hóbort nem veszélytelen ! Erre egy házaspár halálesete hívta fel a figyelmet. A házaspár kertje fürdőmedencéjének 46 Cel- sius-fokos vizében hiperter- miában (hőguta) halt meg. Bár e fürdők gyártói a 39— 40 CelsSus-foknál melegebb fürdővíz élvezetét nem ajánlják, ezt sokan túllépik. Pedig az ilyen hőmérsékletű vízben nem szabad egyszerre húsz percnél tovább fürödni. A szervezet ugyanis, hogy fenntartsa a normális testhőmérsékletet, védekezni próbál. A bőr alatti hajszálerekben megnő a vérbőség, a test a felületén próbálja leadni a hőfölösleget izzadással. Minthogy a meleg vízben erre nincs mód, a hajszálerek vérbőségének növekedtével csökken az agy vér- és oxigénellátása, a szív egyre hevesebb működésre kényszerül, fáradtság, el- szenderedés, ájulás, végül halál következhet be. Építkezés habbal Üveghulladék hasznosítása A zürichi műszaki főiskola egyik intézetében olyam eljárást fejlesztettek kii, amellyel a hulladék üvegből üveghab gyártható. Az új eljárásinak nagy előnye, hogy az üveghabból közvetlenül téglaszerű építőelemek készülnek. A vizsgálatok kimutatták, hogy az üveghabból való építőelemek egy köbméterének gyártási költsége annyi, mint a gázbetoné, ám az üveghab hőszigetelő képessége háromszorosa a gázbetanénak. A zürichi éghajlati viszonyokon alapuló számítások szerint a fűtési költségek tekintetében tapasztalható megtakarítás —, ha egy épület élettartamát negyven évre számítják — kereken 60 százalék, Autók a kínzókamrában A forgalom sűrűsödése, a számok növekedése, s tegyük hozzá: az igények emelkedése miatt a kocsitulajdonosok egyre többet kívánnak meg autójuktól és ha a gyárak a biztonsági követelményeknek, meg a szép számú kívánságoknak meg akarnak felelni, akkor mind több speciális vizsgálatnak is alá kell vetniük egy-egy gépkocsitípust, mielőtt az piacra kerül. Így például az autógyárakban ma már olyan hidegkamrában is „vizsgáztatják” az autókat, ahol a legforróbb nyárban is kemény fagy uralkodik. Egy kevésbé igényes autótípusnak mínusz 20 és plusz 30, egy hírnevesebb márkájú kocsinak mínusz 40 és plusz 40—45 Celsius-fok között is kifogástalanul kell működni. Tulajdonképpen tehát 50, illetve 80—85 fokos tartományon belül kell megfelelnie mindenféle követelménynek, ami bizony szigorú feltétel. A legfontosabb követelmény az, hogy az autó motorja bármikor könnyen beindítható legyen. A porlasztás, az üzern- anyagadagólás műveletének szélsőséges körülmények között is pontosnak kell lennie, nem kevésbé az áramellátásnak, s fontos, hogy a benzin-, illetve gázolaj-adagolás is akadálytalan legyen. A megindított, majd folyamatosan működő motor már valamelyes biztosíték az egyenletes haladásra, mivel, hogy a motor nemcsak erőforrás. hanem hőforrás is. De kérdés, hogy megfelelő konstrukciójú és teljesítményű-e egy-egy gépkocsi hűtő- és fűtőrendszere, illetve szellőzőberendezése, ki- állják-e a próbát a kocsi- szekrény nyílászárói és tömítései. Nem kevésbé kényes és felelősségteljes feladat az autótípushoz használandó olajok, zsírok, folyadékok, valamint a gumiabroncsok minőségének pontos előírása sem. Képünkön: egy Mercedes autót látunk a nyugatnémet Daimler—Benz gyár kísérleti „kínzókamrájában”, ahol a gépkocsi minden porciká- ját — a futóműtől az akkumulátorig — pontos vizsgálatnak vetik alá, utánozván a legszélsőségesebb klimatikus viszonyokat.
