Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
1984. DECEMBER 31. 9 Irodalom» művészet Révai Miklós: Új esztendőre való (részlet) A prókátoroknak Semmi pereket! Az orvosoknak Semmi beteget! Temetőn állóknak Semmi ás at ót! Szomjú kántoroknak Semmi búcsúztatót! Kényökön hízóknak Sovány abrakot! A kockásoknak: Mindég csak vakot! Az iszákosoknak: Csak vizes korsót! A morgó banyáknak Egyszer már koporsót! Ember-megszóllóknak: Megnémult nyelvet! A kajánoknak: Megvakult szemet! A fösvény dúsoknak: Szorult ínséget! Hamis kalmároknak: Mindég veszteséget! (17 U) Babits Mihály: Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elv ész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút intve dermedt jégszakálla, hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. amu, a bulldog hatéves, jól táplált állat volt. komor ábrázatú és rőt színű. Pedigrés, fajtiszta eb létére imádta az éjszakai csavargásokat, a külvárosi csatangolásokat és a felelőtlen kalandokat. Imádta a bűnt. Néha sikerült elszöknie hazulról. Ilyenkor kétes tisztaságú és ■bizonyíthatóan feslett erkölcsű szukákkal mutatkozott nyilvánosan, semmibe véve származását és társadalmi helyzetét. Az igazat megvallva dorbézoló, életunt dög volt, a rezignáltság és cinizmus minden sizeretetreméltóságával felfegyverezve. Fiatal életét — mint az emberék között is gyakran megtörténik — csavargás közben oltotta ki a véletlen egy tégla képében, mely egy építkezés állványáról a fejére esett. Váratlan halála körülményeit sosem derítettük ki pontosan, a jegyzőkönyvek mindössze a száraz tényállást rögzítették. Vérbe fagyva találták meg Samut egy májtis végi hajnalon az állványok alatt, ábrázatán torz fintorba merevült vdgyor, koponyáján lyuk és vércsomó. Teteme mellett véres tég- ladarab — halála kétségtelen okozója, Samu gyilkosa. Tragikus vége megrendített és összetört. Az erőszakos és váratlan halál mindig megdöbbentő és lehangoló. Még aznap jelentettem a dolgot a biztosítóintézetnek, mert Samu mint drága fajkutya és értékes' vagyontárgy biztosítva volt. A biztosítóintézet embere a délelőtt folyamán 'kinn járt az építkezés állványai alatt, Samu kimúlása színhelyén. Megnézte az éles téglát, a vérfoltdkat, otthon — közben Samut hazaszállítottam egy teher- taxival — megvizsgálta a tetemet, és megállapította a tényállást. Samut kétségtelenül az állványról lezuhant tégla ölte meg. A tégla megcsúszásának, halált okozó útjára indulásának és lezuhanásának indítéka utólag kideríthetetlen. Samu állványok alatti tartózkodása törvényes, nem ütközik előírásokba, és természet adta, demokratikus jogai folytán nyugodtan ácso- roghatott a szerencsétlenség színhelyén. Semmilyen tábla nem jelzi, hogy az állványokról téglák zuhognak alá — a felelősség tehát az építővállalatot terheli. Kárpótlásul háromezer koronát kaptam a biztosítóintézettől Samuért. Megdicsőült kutyám akkor már régen a kerti diófa alatt nyugodott, csak féjfája szerény felirata bizonyította, hogy „Samu élt hat évet”. S azt hittem, ezzel valóban csak az emléke maradt. De nem. Fél év múlva levelet kaptam az építővállalattól, hogy keressem fel Bőrfotel üzemvezetőt kutyaügyben. A tárgy: kárpótlás rendezése döglött ebért... Ha döglött eb, az csak Samu lehet! Azóta nem volt kutyám. De hát a Samu?... Ott nyugszik az árnyas diófa alatt. A háromezer koronán meg televíziókészüléket vettem. Mit akarhat hát Bőrfotel kartárs? Törvénytisztelő ember vagyok, és ha pecsétes írás hív, tudom a kötelességemet. Megyek. Bőrfotel kartárs erősen megnézett, ahogy beléptem. Leültetett és cigarettával kínált. Kért, hogy pontosan mondjam el Samu nevű bulldogkutyám kimúlásának körülményeit. Amit tudtam, elmeséltem. Samu este megszökött, csavarosra índuDt, és reggel nem tért haza. Véribe fagyva találták az állványok alatt. — Nem sok — állapította meg az üzemvezető. — Szóval nem volt jelen, amikor a tégla a fejére esett? Púba Gyula: bulldog története — Nem... Nem voltam jelen. — Gyakran űzte kicsapongásait az eb, s ebből 'kifolyólag nem vol- ták ellenségei? — kérdezte. — Havonta kétszer-háromszor megszökött... de hogy haragosa lett volna, arról nem tudók... — Attól még lehetett — legyintett. — Nem volt joga felvennie a háromezer koronát a biztosítótól — mondta nyomatékosan, és iratokban lapozott —. szabálytalanul fizették ki ilyen nagy összeget. Tehát a kutyát egy tégla ölte meg? — Igen. Mereven nézett és gondolkodóit. — Biztos benne, hogy a tégla az állványokról esett a kutya fejére? Felháborodtam: — Na hallja! A májusi égből általában nem szoktak téglák potyogni ! — Sosem lehet tudni — jegyezte meg. — Na, meglátjuk. Kiszálltunk a helyszínre és körülnézünk. A vállalat kocsiján hajtottunk az építkezésre, a főkönyvelő és a szakszervezet elnöke is velünk jött. Időközben felépült az épület, az állványok már nem voltak a helyükön. Útközben tudtam meg, hogy a biztosítóintézet a vállalaton ákarja behajtani a háromezer koronát. — Itt feküdt Samu — mutattam egy virágüzlet kirakata elé —. és itt hevert a tégla, mely megölte. — Ez semmit nem bizonyít — mondta a főkönyvelő —, de így nem lehet rekonstruálni a történteket — tette hozzá csüggedten. A szakszervezeti elnök habozva megjegyezte, hogy talán vissza kellene állítani az állványokat, és még egyszer lejátszani az egészet. A rendőrség is így szokta. Az üzemvezető rövid töprengés után költséges volta miatt elvetette az ötletet. De láttam, hogy habozik. Tanácstalanul nézték egymást, nagyon be akarták bizonyítani, hogy Samu haláláért nem a vállalat a felelős. — Talán a téglát... — mondta a szakszervezet elnöke, akinek a hozzászólásai határozott nyomozói készségről tanúskodtak —, a téglát kellene megvizsgálni, nincs-e rajta újjlenyomat?! Persze, a tégla! Egyszerre fel- vil.lanyozód'tak. Hol a gyilkos tégla? Hátha nem a véletlen, de emberi kéz mozgatta annak idején! — Hol a tégla? — kérdezte mohón az üzemvezető. Széttártam a karomat. — Nincs tégla. Beépítették a falba. — Szerencsétlen! — kiáltott az üzemvezető. — Miért nem vigyázott a téglára? A szakszervezeti elnök olyan elszántan nézte az épületet, mintha azonnal szét akarná bontani az egyetlen helyes nyom, a tégla miatt ... Rosszkedvűen váltunk el, mogorván magamra hagytak a virágüzlet előtt. Az eset látnivalóan nagyon komoly. Két hét múlva hívattak a bíróságra ^bizonyos agyoncsapott bulldog ügyében”. Egy fiatal bíró hallgatott ki. Mit tudok az esetről? Merre és hányszor szokott Samu csavarogni, nem volt-e kötékedős természetű? Hány órakor tűnt el a végzetes éjszakán, mikor vettem észre, és mit tettem abban a pillanatban? Értesítettem a rendőrséget? Nem lehettek haragosai azon a környéken a kutyának? Megmagyarázta azt is, hogy az üzemvezetőt vádolják felelőtlenséggel, és ha nem sikerül tisztáznia magát, neki kell megfizetni az összeget. Az ügy sima elintézése érdekében talán a legésszerűbb lenne, ha visszafizetném a háromezer koronát a vállalatnak. Feltétlenül fogadjak ügyvédet. tanácsolta. Különben rosz- szul járhatok. A következő hetekben kihallgattak még a biztosítóintézet jogi tanácsadói, az építővállalat ügyvédje, az én ügyvédem, egy állatvédő egyesületi szakértő és két állatorvos. Milyen kutya volt Samu? Nyugodt természetű vagy nyugtalan? Hány éves, alacsony vagy magas, milyen színű? Sokat csavar go tt? Voltak ellenségei? Ha voltak, kutyák vagy emberek voltak? Elképzelhető, hogy a riválisa, valami kan kutya lökte fejére a téglát? Ki találta meg vérbe fagyva? Hol, mikor és miért? Kinek lehetett érdeke, hogy a gyilkos tégla eltűnjön? És hová tűnhetett? A tárgyalás előtti éjszakán nem aludtam. Nyugtalanított a gondolat, hogy nem tudtam, mi a szerepem a perben. Vádlott vagyok, vagy talán csak tanú? De akkor Kairói asszonyok Bényi László Mediterrán emlékek című kiállítása a a Csók Galérián nyílt meg. Irodalmi oldalpárunk illusztrációit a bemutató anyagából válogattuk. Görög utca minek kell, hogy ügyvédem legyen? Teli volt a bírósági terem ügyvéddel és tanúval, szakemberekkel és az állatvédő egyesület kiküldötteivel. A bíró röviden felolvasta a tényeket, aztán engem hallgattak ki. Elmondtam mindent, amit Samuról tudtam. Utánam egy éjszakai pincér mondta el. hogyan találta meg Samut vérbe fagyva. A kőművesbrigád ké]fvise- lője — mint tanú — tagadta, hogy téglát hagytak az állványokon. A biztosítóintézet jogi képviselője bebizonyította, hogy az intézet jogosan fizette ki a háromezer koronát. A vállalat ügyvédje felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a meggyilkolt kutyának ellenségei lehettek, és figyelmeztetett az eltűnt téglára. Az én ügyvédem ecsetelte, hogy mennyire szerettem Samut, és milyen nagyszerű állat volt szegény. Már úgy látszott, hogy fizet a vállalatvezető, amikor az ügyvédje, váratlan fogással kétségbe vonta Samu pe- digréjének hitelét, és sokallta az érte kifizetett háromezer koronát. Ehhez az éjjeli pincér is csatlakozott, állítva, hogy az általa talált kutya kimondottam züllött benyomást keltett. Erre a bíró elnapolta a tárgyalást, és faji azonossági megállapítása érdekében elrendelte Samu exhumálását. Egy hét múlva felkeresett két sírásó, egy közjegyző és egy antropológus. A sírásók kiásták Samu csontvázát, és az antropológus megállapította, hogy a csontváz kutyától származik, melyet a koponyáján levő lyuk tanúsága szerint éles vagy hegyes tárggyal öltek meg. Aztán újra elföldelték a csontokat. Négyszer kellett még a tárgyalásig elmondanom, hogy mit tudok Samuról. Az ügy a kerületi biró- ságra került. A kerületi bíróság újabb exhumálást rendelt el, mert az antropológus szakvéleményét nem tartotta kielégítőnek. Erre felajánlottam, hogy visszafizetem a háromezer koronát. biztosítóintézet képviselője tiltakozott, ök jogosan fizették ki, és nekik nem kell visszafizet- nem. Az építővállalatnak nem fizethetem vissza, mert nem tőlük kaptam. Bőrfotel üzemvezetőnek sem fizethetem vissza, mert ő magánszemély. és tőle sem kaptam. Az üzemvezető ügyvédje még sebtében kétségbe vonta, hogy Samu kutya volt. Állításához az antropológus is csatlakozott, mondván, hogy ő csak emberek azonosságát szokta megállapítani. Végül egészen részletesen elmondtam, hogy milyen jellemnek ismertem Samut, és ügyvédem tanácsára beleegyeztem, hogy hát ha másképp nem megy, exhumáljunk még egyszer ... Összeállította: Rékassy Ildikó Tóth Endre: Pereg a zúzmara Pereg a zúzmara, szinte roskad a fa. Befagyott a Balaton, lomha köd ül a tavon, partján lélek se jár. Bezárt a giccsbazár s a többi kóceráj. Alig dereng a hold, a sirály se sikolt. Rideg a táj és kihalt. Öh, hol a víg, nyári parti Megyek a parkon át, vár a kórházi ágy. Haj, hány hét a világi Egy