Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

xxxv. évt. 306. sz„ 1984. dec. si., hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Jó úton járunk

ÍRTA: MAJOROS KÁROLY

ég néhány óra és szép szokások folytatásaként megyénkben is összecsendülnek a poharak, hogy békés és boldog új esztendőt kívánjunk egymásnak. A jövőre gondolva akaratlanul is visszatekintünk, mérlegre téve az elmúlt év munkáját.

Sajátos számadás ez most nemcsak az egyén, hanem megyénk dolgozói számára is. Mint az ország. mi magunk is csordultig voltunk izgalommal, aggodalommal, meg bizakodással is 1984-ben. A feladatok megoldásának nehézségei, az új helyzethez való alkalmazkodás embert próbáló kérdései hétköznapi gondokká váltak. Volt tehát elég terhűnk és aggodalom is, hogyan tudjuk megoldani feladatainkat. És mint a városainkban, falvainkban sokasodó új épületek, megyénk fejlődésére megfogalmazott célkitűzéseink sem követték hajszálra pontosan a mérnöki tervet. Megalapozott elképzelésünk volt 1984-re is, de közben mindig akadt egy-egy előrelendítő, jobb ötlet éppen úgy, mint háborgás, vagy a megszokotthoz ragaszkodás, mely ellene szegült a gyorsabb, még eredményesebb feladat- megoldásnak. Mégis a sok örömből. sikerből és gondból végső soron kikerekedik egy olyan kép, amelyben a tarka részletek össze- geződnek, és nyugodt szívvel mondhatjuk: nem éltünk hiába, becsülettel teljesítettük 1984-ben vállalt kötelességünket.

Nehéz és küzdelmes volt ez az év, ha erőfeszítéseinkre gondolunk, ugyanakkor nyugodt és kiegyensúlyozott, ha saját hétköznapjainkat a nagyvilág bonyodalmaival vetjük egybe. Az alkotó munka és a tisztes emberi élet feltételeit most is biztosítani tudtuk magunknak. És ez nem is kevés. A jószándékú törekvéseknek, a becsületes helytállásnak volt értelme: városaink, fal - vaink. emberi közösségeink gyarapodtak, fejlődött megyénk, hazánk.

A fejlődést ki-ki maga is érzékelheti, ha nyitott szemmel jár-kel a Jászság -és a Nagykunság vidékén. Minden bizonnyal sok embernek — kerékpárosnak és autósnak — okozott örömet, esetleg kellemes meglepetést, amikor először ment át az idén elkészült törökszentmiklósi vasúti felüljárón. A sorompó helyén hidat emeltünk, a kényszerű várakozást felválthatta a gyorsabb haladás. A példa egy kicsit jelkép. Hiszen egy-egy sikeres alkotás, egy-egy anyagi és nem anyagi beruházás megannyi sorompóbontás is egyben. Ügy hiszem, anyagi vagy szellemi szükségletünk gyorsabb, teljesebb kielégítését teszik lehetővé a Szolnoki Papírgyár látványos üzemcsarnokának okos gépsorai, a tiszafüredi hajógyár bővítése, a baromfifeldolgozó hűtőtárolója, csakúgy, mint a karcagi. a martfűi és a szolnoki iskola- épületek, a jászkisériek csodálatos művelődési háza, vagy a 3100 új lakás és az a sok-sok itt fel nem sorolható más épület, berendezés, mely szorgalmas munkánk kézzelfogható. maradandó alkotása.

Mindezt méltán könyvelhetjük el az eredmények rovatában. Nemcsak azért, mert gyarapodásunk bizonyítékai. hanem azért is, mert tervszerűbb és tudatosabb munkánk útjelzői, mert a mögötte meghúzódó becsületes emberi munka kifejezői. Nem az volt a kivételes eset, ha valami határidőre és a tervezett költségből elkészült, sőt az vált természetessé, hogy az új iskolák tantermeit már augusztus elején berendezhették, csinosíthatták a lelkes birtokba vevők.

Sikernek számít mezőgazdaságunk idei teljesítménye is. Kevesen gondolták a hiábavaló esővárás hosszú hónapjaiban, hogy megyénk termelőszövetkezetei és állami gazdaságai kenyérgabonából rekord termést takarítanak be, hogy végső soron megtermelik azt az élelmiszermennyiséget, amit — adottságainkra tekintettel — joggal vár tőlünk az ország. Igaz, az öröm nem felhőtlen, mert ahhoz több kellett volna, hogy a megelőző esztendő kieséseit mind pótolni tudják gazdaságaink, sőt azt is látnunk kell, hogy a mezőgazdasági termékek nagy többsége számára ismét romlottak a tőkés piaci értékesítés feltételei, lehetőségei.

Ez az utóbbi körülmény azt is mutatja, hogy helyzetünk valóban bonyolult, a dolgok tényleg ellentmondásosak. Az ellentmondásosság azonban mást is jelent. Például azt, hogy nemcsak az a vállalat mondhatja magát sikeresnek — mint a Növényolaj gyár vagy az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat —, amelyik ügyesen használta ki a jó lehetőségeket, hanem az is, amelyik a nehézségekből erényt kovácsolva a számára kedvezőtlenebbé vált körülmények hatására gyorsan, rugalmasan irányt váltott, új partnert, más piacot keresett. Így tett a Tiszamenti Vegyiművek, a Tisza Cipőgyár és sokan mások. Jó lenne, ha mind többen tanúsi- tanák ezt a korszerű magatartást. Azokat a vezetőket, kollektívákat támogatjuk, akik nem magyarázni akarják a helyzetet — többnyire az objektív nehézségekre hivatkozva — hanem képesek megoldást keresni, helyesen irányítani a rájuk bízott folyamatokat, és nem azt kutatják, hogy miért nem. hanem, hogy hogyan lehet teljesíteni a vállalt kötelezettséget. Sok tapasztalat arra utal. hogy ez lehetséges, különösen akkor, ha komolyabban foglalkozunk a termelő- munka olyan tényezőivel, amelyek elsősorban az embereken múlnak: a jó szervezéssel, a takarékossággal. a fegyelemmel. Hogy valóban vannak ilyen tartalékaink, azt szépein bizonyítja a negyvenórás munkahét bevezetése. Ez az intézkedés az idén a foglalkoztatottak egyharmadát érintette, és sikerült zökkenőmentesen, a termelés és a termelékenység csökkenése nélkül végrehajtani.

Nemcsak az életünk feltételeit jelentő gazdaság szférájában játszódtak le figyelemre méltó események. Fontos változás volt az év elején a közigazgatás szervezetének módosítása, a járások megszűnése. Ügy tűnik, 6okan észre se vették, csak a híradásokból szereztek róla tudomást. Ezt azonban nem is bánjuk. Hiszen azt jelzi, hogy nem okozott törést életünkben, az állami szervek munkájában. Reméljük persze, hogy előbb- utóbb csak érzékelhetők lesznek az idén bevezetett változás pozitív következményei: a községek nagyobb önállósága, a gyorsabb döntések, a lakosság szándékának, véleményének és felelősségének teljesebb érvényesülése, a megye településeinek kiegyensúlyozottabb fejlődése.

ehezebben mérhető módon, de gyarapodtunk tudásban, műveltségben is. Iskoláink, közművelődési és művészeti intézményeink nagyobbik része becsülettel teljesítette hivatását: hozzájárult a magasabb színvonalú, tudatosabb termelés, gazdálkodás és társadalmi élet kibontakozásához.

Figyelemre méltó volt a tudomány pozícióinak az erősödése is. Nem arról van szó, hogy „világraszóló” felfedezések születtek volna megyénkben, csupán arról — és számunkra ez igen fontos —, hogy járhatóbbá váltak a tudomány és a gyakorlat közti útvonalak. Legjelentősebb üzemeinkben — javuló feltételek között — igényes műszaki és agrár kutatófejlesztő munka folyik: a tudomány eredményeinek meghonosításán fáradoznak, a holnap színvonalas termékeit készítik elő, az alapanyagokat és az energiát takarékosan felhasználó, jól szervezett termelési folyamatok tervezésén dolgoznak. Élénkült a társadalom- tudományi műhelyek tevékenysége is. Történészeink, régészeink, néprajzosaink. marxizmus—leni- nizmus oktatóink és mások nemzeti és társadalmi önismeretünk kitágításán munkálkodnak, közvetve vagy közvetlenül hozzájárulnak a politikai döntések kialakításához. Művészeink — legjobb alkotásaikkal, előadásaikkal — emberségünket gyarapították, szocialista értékrendünk szerint.

Szellemi életünk élénkülése, a politikai érdeklődés és vitakészség növekedése azt jelzi, hogy az alkotó gondolat egyre nagyobb szerepet tölt be tevékenységünk minden területén, és egyre több ember képes önállóan helyes választ találni a felvetődő kérdésekre. Előrehaladásunk szempontjából ez mindenképpen kedvező körülmény, de egyben olyan tényező is, amely növeli a politikai irányítás felelősségét az ideológia területén. A bonyolultabb és ellentmondásosabb helyzet, valamint a gondolkodás sokfélesége a problémák, a nyitott kérdések tömkelegét vetheti fel.

Ha nem vállalkozunk a felvetések konstruktív megválaszolására, ha nem a megoldás szándékával közelítjük meg őket, akkor az eredmény csak az elbizonytalanodás lehet, akkor iránytű nélkül maradunk. Ügy tűnik, az ideológiai bátorság és felkészültség növekvőben van. pártszervezeteink, jól képzett propagandistáink egyre jobban megállják a helyüket ezen a nehéz terepen is. Szükség is van erre, mert meg kell tudni különböztetni a visszahúzó ideológiai konzervativizmust a megszokástól, a régi beidegződéstől való elszakadás küzdelmes nehézségeitől, a felelősségteljes újítási szándékot az újítás álarcát felöltő felelőtlenségtől.

z elmúlt évben is rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy a legfontosabb politikai döntésekről szót váltsunk azokkal, akiknek a legnagyobb a szerepük a végrehajtásban. Tanácskoztunk gazdasági vezetőkkel, munkásokkal, pedagógusokkal, műszakiakkal és népművelőkkel, kereskedőkkel és művészekkel, szövetkezetiekkel és a tudomány képviselőivel. Nem a diktálás, hanem a közös gondolkodás és megnyerés szándékával tettük ezt. Közben volt gondunk arra is, hogy találkozzunk a fiatalokkal, megismerjük a fiatal értelmiségiek és az ifjúmunkások törekvéseit, problémáit. De tájékoztattuk tevékenységünkről, szándékainkról idős, munkában, harcban megfáradt elvtársainkat, meghallgattuk tanácsaikat. Jól esett hallani véleményüket: jó úton járunk.

Éppen az idén, szocialista építésünk 40. esztendejében az ünneplés. az emlékezés, az elemzés újra megerősítette a tanulságot: van mit okulni történelmünk utóbbi négy évtizedéből. Népünk történelmi útválasztása, elődeink romokon életet teremtő buzgalma mai elkötelezettségünket és elszántságunkat erősíti. A hibák és buktatók felelősségünkre figyelmeztetnek. Az MSZMP működésének tapasztalatai megfontoltságunkat erősítik, és azt a következtetést, hogy csakis együttesen, a szocialista hazáért tettekre kész emberekkel közösen tudunk előrehaladni. Megyénk pártszervei, alapszervezetei politikai irányító szerepüket nem a mindentudó fölényességével, hanem a közérdek szolgálatának felelősségével igyekeznek ma ellátni.

Ügy gondoljuk, helyesen tettük, hogy településeink, megyénk fel- szabadulásának méltó megünneplése mellett múltunk megismerésére, tapasztalataink elemzésére törekedtünk ebben a jubileumi esztendőben, és így is szeretnénk folytatni, ötéves munkánk alapos áttekintését kell most el/égezni, ez a feladat vár ránk a XIII. kongresszus előkészítésének szakaszában. Ezért különös jelentőségű lesz az 1985-ös esztendő. Az elemzés csak kiindulópontja a helyes elgondolások kialakításának. A majdani kongresszusi határozat alapján ez egyik legfontosabb dolgunk lesz. Közben szorgalmasan kell munkálkodnunk mindennapi feladataink megoldásán: a VI. ötéves terv maradéktalan végrehajtásán a ciklus utolsó esztendejében.

Ilyenkor el lehet mondani, hogy nehezebb feladatok várnak ránk. A helyes az volna, ha nem rutinszerűen, felületesen ismételgetnénk ezt a megállapítást, és nem is ijesztgetésül emlegetnénk, hanem a teendők tényleges súlyát és tartalmát mérlegelnénk.

étségtelenül legfontosabb, hogy gazdaságunk teljesítőképességét növelni tudjuk az intenzív fejlődés meggyorsításával és kiterjesztésével a termelési folyamat minden elemére — olyan körülmények között, amikor a külső feltételek várhatóan lényegesen nem változnak a javunkra. Változni fog viszont — mert a belső feltételeket magunk alakítjuk — a gazdaságirányítás rendje. Tudnunk kell: azért módosul, hogy erősebben bontakozhassék ki a hatékony. értékteremtő gazdálkodás. Az elvek, a módszerek, a szabályozós új elemeinek megismerése sürgős teendő. Jóformán nincs is tanulóidő, elsajátítani és gyakorolni tulajdonképpen egyszerre kell. Pártszervezeteinkre ezzel ismét nagy felelősség hárul. Az egész folyamatot fogják áttekinteni, közvetíteni és alakítani úgy, hogy nem elégedhetnek meg felületes és formális megoldásokkal.

Ennek a megújulási törekvésnek is fontos eleme a szocialista demokratizmus további elmélyítése. Az új vállalatirányítási formák az üzem falain belül, módosított és a gyakorlatban alkalmazandó választási törvényünk a társadalom egésze számára teszik fontos kérdéssé a felelős közéletisée kibontakozását. Az alapos és tartalmas politikai előkészítés egyetlen célt szolgálhat: olyan embereket válasszunk az irányítás különböző posztjaira, akik a legjobban értenek a feladat megoldásához, akik nemcsak vállalják a közösség megbízását, de felelősen teljesítik is. akik kezdeményezésre a leginkább készek. Szerencsére sokan vannak ilyenek, s majd a sok közül kell a legalkalmasabbakat kiválasztanunk.

Mindenütt nagyobb a feladat, nehezebb a lecke, valamennyien újabb próbatétel előtt állunk. A próbatétel mindig kétféle következménnyel járhat: a tudatos és elszánt embert nagyobb erőfeszítésre ösztönzi, a felkészületlent, a kényelemhez szokottat elbizonytalanítja. Meggyőződésünk, hogy az előbbiek vannak többen, de. számítsunk arra, hogy az utóbbf magatartás jobban fel fog tűnni. Egy tényleges szocialista értékekre figyelő környezetben, amikor a közvélemény érzékenysége és az elkerülhető hibák iránti kritikus fellépés erősödik, ez természetes következmény, és nem is baj. Az viszont fontos, hogy a kritika éle valóban a káros, visszahúzó jelenségek felé irányuljon, és ezzel együtt igazi értékeink tisztábban látszódjanak. Mit ér általában és naponta sopánkodni amiatt, hogy vannak köztünk — nem is kevesen — maguknak élő. anyagiakat mértéktelenül hajszoló, fennhéjázó emberek, ha nem tudjuk valós értékén mérni az önzetlen közösségi magatartást, felelős cselekvést!

A nézetek tisztázására, a politikai állásfoglalásra és az elkötelezett cselekvésre lesz mód az előt- tühk álló időszakban. A közelmúltban napvilágot látott Központi Bizottságunk fontos dokumentuma, a kongresszusi irányelvek. Felkeltette a társadalom érdeklődését, és — pártunk szándéka szerint — folyik a vita is fölötte. Az emberek nagy többsége a helyzet- elemzést reálisnak, őszintének tartja. a felvázolt politikai törekvéseket, a lehetőségek számba vételét és a javasolt útirányt úgyszintén. Megértik, elfogadják, vonzónak tartják. De legtöbben megkérdezik: van-e garancia, mi a garancia. hogy megvalósuljon? Érre csak egyet mondhatunk: mi magunk jelentjük a garanciát, együtt

ennek az országnak a népe, benne mi, Szolnok megyeiek — tudásunkkal, akaratunkkal, jószándékunkkal, munkaszeretetünkkel, leleményességünkkel. Vagyis legnagyobb biztosíték — vagy tartalék az ember.

Talán még soha nem érződött ilyen világosan: a szocialista társadalom. amelynek lényege, hogy az emberért van, mennyire az embertől való is. Ügy élünk, amilyen világot megteremtünk magunknak — munkával — s talán áldozattal. Ámbár úgy tűnik, ne annyira áldozatot kérjünk egymástól, hanem csak valóban lelkiismeretes munkát. Jól szervezett nyolc órát az üzemben, kitűnő minőséget, fegyelmet, rendet, tisztaságot — a gondolkodásban is, kezdeményezőkészséget, újítási hajlamot.

Az ilyen emberi magatartás képes lehet mozgásban tartani azokat a mechanizmusokat, amelyek közelebb visznek bennünket céljainkhoz. Nem másról van szó, mint fejlődésünk néhány alapvető feltételéről. 1985-ben előrejutásunk azon múlik, hogy jól, hasznosan és takarékosan gazdálkodunk-e erőforrásainkkal — anyaggal, energiával. Azon, hogy a tudomány hozzáférhető és felhasználható vívmányait képesek leszünk-e gyorsan és hatékonyan alkalmazni a gyakorlatban. Azon, hogy jobban és összehangoltan tudjuk-e mozgósítani valamennyi szellemi és fizikai erőinket. És természetesen azon, hogy törekvéseinket valóságos gazdasági, társadalmi, politikai feladataink, gondjaink következetes megoldására összpontosítjuk-e.

A szándékaink tehát világosak. Ez azonban önmagában kevés, a munka módszerének is igazodnia kell a törekvésekhez. Általában nem a törekvések irányának a kijelölésében, a célok kitűzésében szoktunk hibázni. Hanem — s ez már szinte közhelyszerű — a végrehajtás, és a végrehajtás ellenőrzése a gyenge oldalunk. Határozott törekvésünk volt az elmúlt évben és még inkább az lesz az elkövetkezőben, hogy a végrehajtás ellenőrzését még jobban megerősítsük.

Ügy gondoljuk, ezt a törekvésünket tájnogatni lehet, mert közügy, támogatni érdemes, mert a nehezebb körülmények között a helytállást segíti elő, annak biztosítékát erősíti, hogy vonzó, humánus céljainkhoz közelebb jussunk 1985-ben.

Építünk megyénk lakosságának fegyelmére, számítunk ifjúságunk fiatalos lendületére, alkotó kedvéig. a termelést segítő mozgalmak, védnökségek vállalásainak sikeres teljesítésére. Bízunk benne, hogy mozgalmi szerveink új feladataikat, jogosítványaikat felelősségteljesen és jól látják el, ösztönzői lesznek a kongresszusi és felszabadulási munkaversenynek, szószólói a munka szerinti megbecsülésnek. Reméljük, hogy sikerül megértetnünk társadalmunk legkülönbözőbb rétegeivel politikai céljainkat, a települések fejlesztésének, környezetünk megóvásának, szépítésének szükségességét és ehhez kérjük megyénk dolgozóinak önzetlen cselekvését.

ívunk mindenkit, akinek fontos a szocialista haza ügye, hogy dolgozzunk együtt, közös erővel, sokszínűén és ötletesen, megfontoltan és derűvel. Így tudunk szerény erőnkkel magunk is hozzájárulni ahhoz, hogy itthon folytatódjék a kiegyensúlyozott fejlődés, a szocializmus pozíciói erősödjenek a nemzetközi küzdőtéren, és a béke biztosabb talapzaton álljon a világban. Így szeretnénk erősíteni megyénk dolgozóiban az összetartozás tudatát és érzését, hogy szívünk mélyén mindannyian érezzük, hogy van közünk és felelősségünk ezért a megyéért, szocialista hazánkért, hogy közösen örüljünk, ha valami jó hír jut el rólunk megyénk határain túlra is.

Ne csak kívánjunk, teremtsünk is magunknak békés, boldog új esztendőt!