Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

1984. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fiatalok figyelem! mm ' Könnyű fizikai munkára, magas fizetés mellett minősítő mérlegeseket veszünk fel. Szükséges iskolai végzettség: Szakközépiskola vagy nyolc általános. SZOLNOK Jelentkezni lehet: Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Szolnok, Vágóhíd u. 60. Fiatalok jelentkezését várjuk! (14 298.) o A .rákóczifalvai Rákóczi Tsz szajoli üzemi konyhájára szakképzett szakácsot keres. Jelentkezni lehet a tsz központjában Molnár József személyzeti vezetőnél. Fizetés megegyezés szerint. (13 337.) o SZOLNOK, SÁGVÁRI KRT. 31. KÉRJE — KÜLDJÜK! JÖJJÖN — ADJUK! (14 176.) Cselgáncs úttörő olimpia Tóth Zsolt bajnok lett Pakson Hírek — Elkészült a kosárlabda Magyar Népköztársasági Ku­pa következő fordulójának a párosítása. Az eddig ki­tűnően szerepelt Alföldi Olajbányász férfi csapata a magyar első osztályú baj­nokság legjobb gárdáját kapta ellenfélként. Az NB II-ben szereplő és veretlen szolnoki együttes neve mel­lé a sorsoláskor a sokszoros magyar bajnok Bp. Honvéd nevét húzták ki. A mérkőzés jövőre, január 16-án lesz a tiszaligeti sportcsarnokban. * * * — A napokban három sportágban kijelölték a vá­logatott kereteket, s ezek­ben megyénk versenyzői kö­zül is -helyet kaptak néhá- nyan. Skeetlövészetben Bon- dor István (Mezőtúri Hon­véd) készül a válogatott ke­rettel a jövő év feladataira. Vízilabdában dr. Szívós Ist­ván az utánpótlás szövet­ségi kapitánya kijelölte az új ifjúsági válogatott kere­tet, amely január 5-én kez­di el a közös munkát. A Szolnoki Vízügy SE csapa­tából tagja a keretnek Nagy, Mohi és Vasicsek. Röplab­dában, a magyar női ifjúsá­gi válogatott keretben to­vábbra is helyet kapott Kol- láth Emília, a Szolnoki Ve­gyiművek NB I-es csapatá­nak játékosa. Szolnok megyét három versenyző képviselte a XX. cselgáncs úttörő olimpia Pakson rendezett országos döntőjében. A házigazdák által kifogástalanul rende­zett döntőben súlycsoporton­ként az ország tizenkét leg­jobb — 1970. szept. és 1972. augusztus 31. között szüle­tett — versenyzője küzdhe- tett az olimpiai bajnoki cí­mekért. A szolnokiak közül az el­ső nap lépett tatamira 40 kg-ban Borhi Csaba, a Kas­sai úti Általános Iskola ta­nulója. aki az 1984. évi ser­dülő OB ezüstérmese. Gyors győzelmek után azonban két vereséget szenvedve a 7. he­lyen végzett. 52 kg-ban Dó­ra József (a rákócziújfalui Ált. Iskola tanulója) az idei serdülő OB bronzérmese, a döntőbe jutásért mérkőzhe­tett. Addig imponáló győ­zelmeket aratott, harminc másodperccel a mérkőzés vége előtt még tetemes előnnyel vezetett, akkor azonban egy meggondolat­lan támadásból leszorítot. ták. Így a vigaszágon az 5. helyig jutott. Másnap ren­dezték az 56 kg-osok küz­delmeit. Tóth Zsolt, aki 1978 óta cselgáncsozik, és kétszeres országos bajnok, ismert volt a mezőnyben. Vezetői érezték, hogy bizo­nyítani akar, hisz az idei országos bajnokság nem úgy sikerült, ahogy szeret­te volna. Paksi ellenfelét ha - talmas hazai ováció köze­pette dobta ipponra, majd sorban következtek a szép győzelmek. A döntőben az­tán alaposan megijesztette híveit. Ellenfele már wazá- rival és jukóval vezetett, mindössze 35—40 másod­perc volt hátra, amikor egy dobásindítást megkontrázva leszorította budapesti ellen­felét és ezzel úttörő olimpiai bajnokságot nyert súlycso­portjában. Valamennyien a Honvéd Killián FSE ver­senyzői. Elismerésre méltó ered­ményekkel zárták az 1984. évi versenyévadot a HKFSE serdülő judósai. A szakosz­tálynak 17 olimpiai pontot gyűjtöttek, a serdülő csb.-n 5. helyet értek el és a paksi úttörő olimpián is öregbítet­ték Szolnok megye csel­gáncssportját. A HKFSE serdülő cselgáncs-csapata. Állnak, balról: Lajkó Tamás (OB 5. helyezett), Dóra József (OB 3., úttörő-olimpia 5. hely), mögöttük Török Ferenc edző, Tóth Zsolt (kétsze­res OB és úttörő-olimpiai bajnok), IFöldi Imre, Sebestyén Gábor, Vajk Ödön. Guggolnak, balról: Borhi Csaba (OB ezüst érmes), Kovács Péter (OB 3. hely), ifj. Kertész Lóránt (OB 5.), Barta Attila, Szűcs Zoltán, Demecs Flórián Labdarúgás Születésnapi teremtorna December 27—28-án igen hangos volt Szolnokon a ti­szaligeti sportcsarnok. Több mint 300 fiatal labdarúgó — úttörő, serdülő, ifjúsági — élvezte a Sportlétesítmények Igazgatósága által szervezett labdarúgó-torna örömeit. Az ünnepélyes megnyitót Szaut- ner János, a létesítmények igazgatója tartotta. Elmond­ta. hogy a városi tanács 3 éve alapította a Sportléte­sítmények Igazgatóságát. Tervük, hogy minden évben ebben az időszakban meg­rendezik a tornát. A szabad­téri pályák után a létesít­ményeik adta lehetőséget ki­használva, szórakozási és sportolási lehetőséget kíván­nak nyújtani a fiataloknak az iskolai szünetben. A tornán különféle kor­osztályokban a Kunhegyes: Labdarúgó Kollégium Rá- kóczifalva, a megyei serdü­lő válogatott, a Ceglédi VSE, a DMVSC, a Szolnoki Cukor­gyár és a Szolnoki MÁV MTE fiatal labdarúgói vet­tek részt. Az igen gondosan összeállított program perc­nyi 'pontossággal zajlott. Eh­hez hozzájárultak a csapa­tok vezetői, akik fegyelme­zetten betartották a kiírás szabályait. A látványos mér­kőzéseken öröm volt nézni a fiatalok lelkesedését. Mär reggel 8 órakor zúgott a biz­tatás a legkisebbek találko­zóján. Persze, nem maradt el a szülőik biztatatása sem. A torna végeredménye. Előkészítő csapatok: 1. Szó. MÁV MTE I, 2. Kunhegyest Labdarúgó Kollégium, 3. Rákóczifalva, 4. MÁV MTE II. Serdülő csapatok I. cso­port: 1. Kunhegyes! Labda­rúgó Kollégium, 2. Ceglédi VSE, 3, Szó. MÁV MTE II B., 4. Rákóczifalva, 5. Szó. MÁV MTE III. II. csoport: 1. Szó. MÁV MTE I, 2. DMVSC, 3. Megyei serdülő válogatott, 4. Szó. MÁV MTE II A. Ifjúságiak: 1. Szó. MÁV MTE I, 2. DMVSC, 3. Ceg­lédi VSE, 4. Szó. Cukorgyár, 5. Szó. MÁV MTE II. Különdíjak. Legtöbb gólt lövő csapat. Előkészítőknél: MÁV MTE I. Serdülők I. cso-p.: Ceglédi VSE, il. cso-p. DMVSC.. Ifjúságiaknál: MÁV MTE I. Gólkirály előkészí­tőknél: Peszeki, Módos, (MÁV MTE) Sipos (Kunhe­gyes) 4—4 gól. Serdülő I-nél: Szabó (Cegléd), II-nél: Oláh (DMVSC), ifiknél: Csábi (MÁV MTE). Legtöbb jegyet eladó fiúk: Szerencsés Gui- dó, Kollár Zsolt, Lajkovics János, Szántó László. Esemény Jégkorong. Előlkészítő baj­nokság : Lehel SE—FTC, Jászberény, hűtőgépgyári műjégpálya, 10. Átfutnak az újévbe Több mint 20 ország csak­nem 10 ezer amatőr és hi­vatásos sportolóját várják december 31-én a brazíliai Sao Paulóba, a 60. alkalom­mal sorra kerülő nemzet­közi futóversenyre. A részt­vevők helyi idő szerint szil­veszter éjjel 11 órakor vág­nak a 12,6 kilométeres táv­nak, s a győztes már 1985- ben érkezik célba. Egy nyelven szóló vegyeskar (Az alábbiakban részletet köz­lünk Horváth IFerenc első díjat nyert pályaművéből, amely a városi sportfelügyelőség pályá­zatára érkezett) 1944. november 5-e volt Szolnok első szabad napja! Megindultunk tehát újjáépíteni; tervezni, gondolni a jövőre. A Jár­műjavító építői között ott voltak a labdarúgók is, békeidőben is itt kerestük mindnyájan a kenyerün­ket. Másnap Csornán Feri bácsi a zörgőcsomtú gebével jött, de baju­sza alatt huncut mosoly bujkált. — Gyerekek! Délután edzés! Be­széltem Fokinnal! A százados volt az üzem kor­mánybiztosa, a helyreállítás szov­jet felelőse. Minden hihetetlen volt számunkra. Edzés? Foci? De leg­főképpen. hogy mikor és főleg ho­gyan beszélt ez a téglaházi tájszó- lású, ízig-vérdg magyar ember, aki egy szót sem tud oroszul, a kapi­tánnyal. Ez örökre az ő titka .ma­radt, meg Nyikolájé, de ígérete megvalósult. Délután két órakor megjelent a kormánybiztos, ott zötykölődött a bakon, maga mellé vett négy lab­darúgót, köztük engem is. Feri bá­csi ostorral nógatta a lovat, az lassú ügetésbe kezdett, de nekünk szinte helyben járt. Vágytunk már a pályára. Előtte azonban nehéz munka következett. Ásókkal, la­pátokkal kellett a Véső utcába át­menni, á felszerelést kellett elő­ször a napvilágra hozni. Borzon­gás futott rajtam keresztül, jól­eső, nem olyan, amikor ugyanígy, itt álltam egy fél éve. Akkor vas- hordókba rejtve — mezeket, nad­rágokat, focicsukákat, vásott és újnak tűnő labdákat — elástuk a felszerelést. Akkor csak bíztunk benne, hogy még egyszer elővehet­jük — aki megéri — a kedves já­tékszert, a mindent jelentő lab­dát. Valóság lett! A hordók ki­emelése után kalapács és véső kö­vetkezett és feltárult a kincs. Könnyes szemmel öleltem magam­hoz az 1-es számú fekete mezt. A romos öltözőben jobban éreztük maigunkat, mint egy kényelmes, első osztályú szállodában. Mezbe öltözötten, fenséges zene — stop- ük kopogása a falelátó alatti be­tonon — hangzott, fűzős focik rep­kedtek. A kapitány velünk tartott, ott futott mellettünk. Nem volt ez még rendes edzés, meg-kompená- latl-an szimfónia körvonalai vol­tak, főhangsúly a labdán. Gyorsan pergett az idő homok­órája, figyeltük a híreket, újjáépí­tettünk és átéltünk egy rettenetes kemény telet. Térdig érő hóban is fociztunk, nem volt szünet. Feb­ruárban felszabadult Budapest! ÍFokin Nyikoláj napközben időn­ként eltűnt, feletteseinek jelentett, embereket toborzott, szervezett, de edzést nem hagyott ki. Lassan megindult az üzemben a termelés, az embereknek a rengeteg munka mellett már a szórakozás is kel­lett. Dunántúlon még dörögtek a fegyverek, még életét ontotta a szovjet hadsereg, mi a felszaba­dult országrészen pedig már fo­ciztunk is, sportálmokat szövöget­tünk. Megérezte ezt a kapitány is, tudta, kell a próbatétel. Ahogy a rendbehozwtt üzemben megindulta termelés, úgy a sportban az edzé­sek után kellettek a versenyek. 1945 március eleién egy este a csapat edzés után nem ment ha­za, hanem összeült az öltözőben. Nyikolájna’k helyet szorítottunk magunk között, vele akartunk dű­lőre jutni. Ez az ember a vesékbe is látott, mert körbehordozta te­kintetét rajtunk, és mielőtt szól­tunk volna elkezdte: — Én beszélni a városparancs­nokkal! Vasárnap mérkőzés, kö­zönség, mehet! Ellenfelet nektek kell szereznetek! — Itt elhallga­tott, pedig úgy vettük észre, még mondani akar valamit. Most mi vizsgáztunk úgy érzem emberség­ből, -sportszeretetből. — Fokin Nyikoláj, vasárnap Te játszani center! — Ennek a ke­mény, rengeteg megpróbáltatást átélt fiatalembernek a bejelentés­re arca megkeményedett. Észre le-, hetett venni meghatódottságát, de azt is, hogy előre tekintő kék sze­me azon ábrándozott, tud-e mara­dandót, alkotni a futballpályán is a már a magyar válogatottat is megjárt szolnoki labdarúgók kö­zött. Lázasan készültünk, méltót, na­gyot akartunk tenni, szépet, amely­ben benne van a köszönet. A vas­út már éledezni kezdett, újra meg­indult vonat és talán nem is vé­letlen, most is ■ először Pest és Szolnok között, úgy, ahogy tette közel száz éve annak előtte. Szol­noki követek utaztak Budapestre, ellenfelet hívrii. Ki lehetett más a vasárnapi vendég, mint az első magyar vasutas együttes, a Tö­rekvés SE. Ez a patinás egyesület már az 1897-es labdarúgó bajnok­ság rajtjánál ott volt, de nem in­dulhatott. Miért? A buírzsoá bü­rokrácia csak 1900-ban engedte meg az alapszabályát életbe lépni, mert féltek a nagy munkástöme­geket összefogó vasutasoktól. Elérkezett a várva várt vasár­nap. őszintén, az időjárás nem volt kegyes, mert a tépett foszlá­nyokban lógó esőfelhőből kiadósán esett délelőtt a városban. A kez­dés 14 órára volt hirdetve. Előtte már hosszú sorokban ballagtak az emberek, találgatva, kik lesznek a csapatok tagjai, kik érték meg a háború borzalmait, és természete­sen az esélyeket latolgatva. A mérkőzés előtt egy órával kellett az öltözőben találkoznunk, min­denki pontosan, sőt korábban megjelent. Nyikoláj nem volt se­hol. Találgattuk mi lehet vele. Még végig sem gondoltunk egy-két történetet hollétté felől, amikor széles mosollyal beállított és há­rom szovjet kiskatona kísérte1. — Vacsora lenini estére! — , mondta és a zsákokkal felszerelt katonákat elküldte. Ök amikor el­mentek, /mi mindent feledve ma­gukra öltöttük a szeretett kék-fe­hér mezt. Nyikoláj kapta Laborcz elárvult 9-es trikóját, mert ő ak­kor már Budapesten kergette a labdát. A vendégek piros-feketé­ben futottak ki a salakos pálya kezdőkörébe. Az eső permetezett, azonban, úgy 3 ezer ember állta körül a játékteret. A mérkőzés so­rán kiderült, hogy a november óta tartó edzések a szolnokiak javára billentik a mérleget, pedig az el­lenfél is NB I-es csapat volt. Hiá­ba, Budapest alig egy hónapja szabadult fel. Szebbnél szebb szol­noki akciók gördültek a pályán. A végeredmény 7:1 lett,, és Fokin kétszer is feliratkozott a góllövők közé. Először Szántó szögletét elő­redőlve fejelte a kapu bal oldalába A második félidőben még 2:1-es vezetésnél billentette -talán végleg a javunkra a mérkőzést, amikor Kispéter hatalmas- indítását mellel -maga elé téve, lőtt mintegy 14 mé­terről a kapu -közepébe. És meny­nyire egynyelvű a sport, mennyire nemzetközi, boldogan ölelkezett a magyarokkal. A mérkőzés végén jött a megle­petés, amiért Nyikoláj egy kicsit késett. Szeretettel invitált bennün­ket a terembe — .babgulyás azóta sem esett olyan jól — és önfeled­ten örült vel-ün-k. -tört magyarság­gal a mérkőzés eseményeit felele­venítve. Az élet mindinkább a rendes ke­rékvágásba került, teljesen felsza­badult az ország. Szolnokon újra mérkőzésre jártak az emberek, de mi nem feledtük, hogy a lehetősé­get, még a romok -között, egy fia­tal, sportszerető szovjet mérnök adta nekünk. Azt, hogy mérnök, csak akkor tudtuk meg, amikor május végén utoljára jött edzésre és mindnyájunkat megölelve mondta: — Doszvidanyija, és köszönöm! Megyek Budápest-re! — Ha kö-szön_ ni lehet, akkor mi tartoztunk kö­szönettel. Sokáig integettünk és néztük zöld színű terepjárója után, -ar-ra gondolva, hogy talán viszontlátjuk, talán úgy, hogy .sa­ját csapatát dirigálja ellenünk a zöld gyepen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom