Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

1984. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Formatervezők lesznek... Az ipari formáról— egy kiállítás ürügyén A közelmúltban tartotta a Jászberényi kamarazenekar az évzáró közgyűlését, me­lyen a 3 éve alakult együt­tes értékelte az idei művé­szeti munkáját. A zenekar tagjai már ’78 óta dolgoznak együtt, akkor azonban még csak alkalmanként szerepel­tek. A rendszeres művészeti élet alapját a ’82-ben kapott filharmóniai működési en­gedély teremtette meg, A ze­neiskola növendékeiből, pe­dagógusaiból, művészekből és zenélni tudó emberekből álló 47 tagú együttes a ko­rábbi években megkezdett lendülettel szolgálta a Jász­ság lakóinak zenei művelé­sét. Huszonnégyszer léptek közönség elé, tizenötsizör a Jászságban, három koncert­jük volt Jászberényben. Sze­repeltek Szolnokon a Jász­sági Kaleidoszkóp rendezvé­nyein, a fővárosban a Tör­téneti Múzeumban és a Ze­neakadémia nagytermében. A múlt évi munkájuk alap­ján meghívást kaptak a veszprémi országos kamara­zenekar-fesztiválra, ahol a „legfiatalabbak” voltak a II együttes között. Egy barokk művet és Bujtás Józsefnek, a zenekar koncertmesterének szerzeményét, a Rapszódia Palotásy János emlékére cí­mű művét mutatták be. Ér­tékeléskor külön kiemelték a szólisták nagyszerű telje­sítményét, és a zenekar „in­tenzív” muzsikáláslát. Az együttes fúvóskarából tavaly alakult Palotásy fúvósötös is bemutatkozott már országos fórumon, áprilisban a doro­gi országos fúvósötösverse­nyen. Az ifjúsági és a felnőtt koncertjük mellett a patro­náló szerveiknél többször léptek fel, mint korábban:az egyhetes nyári, öregerdei tá­borozásukat intenzív gyakor­lással töltötték, bővült a re­pertoárjuk is. Gyümölcsöző együttműködés bontakozott ki a Jászság zenekara és a jászberényi amatőr művésze­ti csoportok között: közre­működtek a Palotásy kórus minősítő koncertjén, együtt szerepeltek az áfész vegyes­karával. a Lehel Táncklub, a miskolci fesztiválon az ál­taluk komponált és játszott zenére táncolta a francia né­gyest. Bővült a patronálok köre, a kamarazenekart 22 intéz­mény, vállalat, 6 szocialista brigád és 95 zenebarát támo­gatja, akiktől a 180 ezer fo­rintos költségvetésük két­harmadát kapták. A közös­ség baráti, alkotó légköre, és a rendszeres gyakorlás az alapja a művészeti életük fejlődésének. Rangjuk túl­nőtt a Jászságon, jó hírük kilépett a megyéből is. Lát­hattuk őket a tv Jászságról szóló műsorában, a rádió közvetítette veszprémi sze­replésüket. A terveik? Az Országos Filharmónia felké­résére ’85 márciusában a megyében 8 szakmunkáskép­zős és egy jászberényi fel­nőtt koncertet andak. Szapo­rodnak a hazai fellépések, sőt a nevük már külföldre is eljutott. A meghívásokat azonban a szűkös anyagi ke­retük miatt egyelőre nem tudják elfogadni. L. P. A formatervezők születnek és a formatervezés kemény szorgalommal hivatásukká válik — mondhatnánk kiegé­szítve ezt a budapesti kiállí­tási címet: Formatervezők lesznek. A kiállítást az Ipar­művészeti Főiskola rendezte a Fényes. Adolf teremben, je­lezvén, hogy az ipari tervezők képzésében is megindult a pezsgés. Biztató jelekben mostanában nem szűkölkö­dünk. Kiállítás, konferencia, díjazás egymást követi. A formatervezésre ráfér a meg­újulás. Első intézménye ép­pen harminc éve alakult meg, már nevével hozva az ipari formatervezést kísérő ellentmondások egyikét. Az Iparművészeti Tanács ugyan­is nem a kézműves „iparmű­vészetnek” volt az intézmé­nye, hanem a gépipari for­matervezésnek, a design-nak. S furcsa módon nem az ipar tartotta a keresztvíz alá, ha­nem a népművelési minisz­ter, Darvas József. Hallga­tott Juhász László belsőépí­tész barátja sürgető szavára, s létrehozta minisztertanácsi rendelettel az Iparművészeti Tanácsot. Felruházta feladat­tal, költséggel, tekintéllyel, csak éppen joggal nem, s ezért rövidesen még a bírálati tevékenységet is át kellett engedni az Iparművészeti Vállalatnak. Azóta az ellentmondások csak szaporodtak, élesedtek a becsületesen jó, korszerű célkitűzés ellenére. Valóban létezett egy tanácsadó Ta­nács, elhivatott ipari, keres­kedelmi, miniszteriális szak­emberek egyre ritkuló rész­vételével, de ügyeit a dolgos és lelkes titkárság intézte, s a kettő a köztudatban annyi­ra összeforrott, hogy a vé­gén a Tanács jelképül sem "maradt, csupán a Titkárság. De mi érdekelheti ebből az olvasót? Érdekelheti az, hogy akkor a Báthori utca 10-ben megindult valami a jó fizikai-szellemi közérzete ér­dekében. Eredményes pályá­zatokat hirdettek, ma is eb­ből gazdálkodik a formater­vezés propagandája — mond­juk!: a Horváth László ter­vezte fehér porcelán étkész­letből — megérdemelt díja­kat osztottak a Legszebb Termék címmel, kiemeltek ipari tervezőket a névtelen­ségből, érdeklődéssel látoga­tott konferenciákat, kiállí­tásokat rendeztek, és. sok egyéb dicséretes munka mel­lett még tizenkét évig egy folyóiratot is istápoltak, az Ipari Művészetet. Egyszóval: az ipari tervezésre irányítot­ták a figyelmet, amennyire szerény anyagi keretükből telt. Akkor még szóba állt az ipar és kereskedelem az­zal az intézménnyel, amely­nek utódai most a visszahó- dításért harcolnak. Lett ugyanis az Iparművészeti Tanácsból három intézmény, pontosabban négy: a Képző- és Iparművészeti Lektorátu­sé az egyik, a Kereskedelmi Kamaráé a másik, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottságé a harmadik, utóbb a Genaralart-é a negyedik. A sok bába közt elvész a gyerek? Majdnem elveszett. Az ipari formatervezői „szakma” tanult embereinek alig egy negyede élt nehe­zen megszerzett diplomája gyümölcséből, pedig a keres­kedelmünk áhítva keresett jól kézre eső árut, amit hangzatosán „formatervezett­nek” neveznek. Minap a tv-beii megdi­csérték a pécsi „formaterve- vezett áruk” boltját, míg ugyanazon a napon népszerű hetilapunk kritikusa ellen­kező álláspontját fejtette ki. Ennyire nem értenénk egyet? Ennyire hiába való volt har­minc. év igyekezető az egyet­értésért? És ha akkor úgy- ahogy sikerült megteremteni az együttműködést, most ne lehetne ? Mindent megte­szünk érte. Tanácskozunk a zsennyei művésztelepen, és Budapesten a Technika Há­zában, mozgósítjuk a sajtót ési a televíziót, az OMFB anyagilag támogatja a for­matervezést, és a formater­vező főiskolások formatervi ajánlatait — épületvasaláso­kat, fémedényeket, világító eszközöket, buszváró fülké­ket — átadta a Kereskedel­mi Kamara Formatervezési Központja az érdeklődést mutató ipari vállalatoknak. Ha most nem áll állami do­táció gyáraink gyártmányfej­lesztési alapja mögött, hogy könnyebb legyen a tervezte­tés gondja, mint állt har­minc éve, akkor vigyük az ipar elébe tudásunkat. És. a főiskola is igyekszik, hogy olyan formatervezőket ké­pezzen a szerszám- és gép­iparnak, bútoriparnak, szi- li'kátiparnak, textiliparnak, de a nyomdaiparnak is, akik adottságuk, képességük, tu­dásuk, műveltségük, széles látókörük, tájékozottságuk1, igényességük erejével, a kül­detés és áldozatvállalás tu­datával indulhassanak majd el erre az egyelőre még rö­gös útra. A formatervezés megújuló iparunk egyik letéteményese, de szerepének három feltéte­le van: a jól képzett forma- tervező, az okosan vállaló ipar és a hivatása magasla­tán álló kereskedelem. Sokszor lehet érzésünk, hogy túlbonyolítjuk a dol­gokat, hiszen tudtunk már jó Kandó-mozdonyt csinál­ni, és Csonka típusú posta­buszt, Ganz dinamót, és az argentíneknek motorvonatot. Bonyhád jó lábasokat gyár­tott, és volt Goldberger se­lyemgyár és Linger jbútor. Ám ha újból meg kell tanul­nunk a módját, tanuljuk meg végre! A formatervezés hi­telét vissza kell hódítani. — koczogh — Andi a diszkósiker után Továbbra is tanárnak készül A döntő tizenkét résztvevője a bemutató után egy kis ráadás rögtönzött a színpadon a nézők kedvéért. Középen sötét dresszben Ficzere Andrea táncol Élő holttest, Ex, Forog a film Tv- játékok irodalmi alapanyagból Amikor a tiszafüredi Fi­czere Andrea az országos diszkótáncbajnokság idei se­lejtezőire kitöltötte a jelent­kezési lapot, a nyomtatott kérdőívre az alábbi fonto­sabb adatokat írta be: kora: 19 év; magassága: 166 cm; súlya: 55 kg; szeme színe: kék; haja: sötétbarna; fog­lalkozása: a nyíregyházi ta­nárképző főiskola másodéves biológia—testnevelés szakos hallgatója. Valamit azért nem vetett papírra: azt, hogy a válasz­tott hivatásán kívül rajon­gásig szereti a táncot. Hogy a lábait erősítse, általános iskolás korában például ott­hon rendszeresen lábuj'jhe- gyen járkált. És bizony arra is adódott példa, hogy a nyá­ri szünet estj óráiban oly­kor este tizenegy, fél tizen­kettőig táncolt a szobájában a magnó zenéjére. Sőt már főiskolásként Nyíregyházán egy évig dzsesszbalettet is tanult. Mindezek ellenére hozzá­tartozói szerették volna óvni a csalódástól, ezért intelmek tucataival vértezték fel. Kár volt jelentkezned kislányom, így érvelt az édesanya, mi­vel akadnak az indulók kö­zött olyanok, akik évek óta táncolnak valamilyen együt­tesben. Nem hiszem, hogy sikerül betörnöd a legjobbak közé, mondta az édesapja, hiszen járatlan vagy te a nagy táncversenyek világá­ban. ö azonban titkon re­ménykedett, és az sem idege­sítette, hogy rajta kívül még kettőszázhetvennyolcán pró­báltak szerencsét az ország minden részéből ezen a se­regszemlén. A „megméretés” három egymást követő fordulóból, fellépésből állt, és valameny- nyit a Hilton Szálló bálter­mében rendezték. Az elődön­tőben az alakon, a megjele­ntsen kívül a ruhát, a szín­padi mozgást és a zenéhez való alkalmazkodást is kü- lön-külön pontozták. Az ak­kor, ott, először hallott mu­zsikára kellett egy saját ih­letésű koreográfiát rögtönöz­ni. Egy-egy csoportban öten versenyeztek egyszerre a színpadon, és a pár perces fellépés eredményéről egy bő hét múlva értesült. Nem kis meglepetésére ő jutott tovább, és az írás azt is hí­rül adta. hogy már a leg­jobb harminc táncos között folytathatja tovább a ver­senyt. Ezt megtudva, a főis­kola is támogatta, például különteremben gyakorolha­tott esténként. Az édesanyja csodaszép mezt varrt a kö­zépdöntőre, amelyet novem­ber 3-án, délután tartottak. Itt talán élete legjobb telje­sítményét nyújtva, a vele versenyző hivatásos táncoso­kat is megelőzve jutott az esti tizenkettes döntőbe. Ezt a műsort a televízió egyenes adásban közvetítette, és An­di itt sem vallott szégyent. A lányok között országos második lett, és az összetett versenyben is mindössze he­ten előzték meg. Hazatérve nem győzte fo­gadni a gratulációkat, és a meghívásokat. Az egyik ne­ves, fővárosi dzsesszbalett együttes is tüstént felvette volna a soraiba, de erre az ajánlatra éppúgy nemet mondott, akár a 6—800 fo­rintos esti bemutatókra. Egy­szerűen azért, mert az ide­je is roppant kevés, és azt sem tervezi, hogy a főiskolai tanulmányait a táncosnői pályával felcseréli. Most tanulmányainak har­madik félévében egymást kö­vetik a szigorlatok, a kol­lokviumok, nem beszélve Q gyakorlati jegyekről. Való­színű, hogy a táncparkett helyett a könyvek felett kö­szönt rá az új év is. A be­szélgetésre js két nehéz szi­gorlat között szakított időt, rövidítve ezzel a vizsgaidő- szak értékes óráit. Ahogy kötött sapkájában, farmer- nadrágjában, háromnegye­des, modern kabátjában el­nézem, olyan akár a többi tizenéves. Igaz, a járása más; mintha az utcán is ^va­lamilyen dallamra, zerfere lépkedne. Ez pedig ugye egy lánynál cseppet sem hát­rány. Különösen nem olyan esetben, amikor az illető — a diszkósiker ellenére is — változatlanul pedagógusnak, mégpedig testnevelő tanár­nak készül. D. Szabó Miklós A stúdiókban több jól is­mert irodalmi műből ké­szült tv-játék. Ezekből mu­tatunk be néhányat: pro­dukció készül Gorkij: Élő holttest című művéből. Az Élő holtest főhőse, Fegya Protaszov ezt vallja ön­magáról: „A mi körünkben, abban, amelyikben én szü­lettem, háromféle választás áll az ember előtt, csak há­rom. Az első: szolgál, pénzt szerez, növeli a mocskot, amelyikben él. Nem is értet­tem hozzá, de ami a fő, el­lenszenves volt. A második: széthányni ezt a rondaságot: ehhez hősnek kell lenni, és én nem vagyok hős. Vagy a harmadik: elfeledkezni, in­ni, mulatni énekelni. Ez az, amit csináltam”. Szereplők: Cserhalmi György, Vajda* László, Temessy Hédi, Tor- dai Teri, Győri Ilona, Marton Kati, Koncz Gábor, Tábori Nóra, Raksányi Gellért. Operatőr: Szalay László, Rendező: Havas Péter. Zsiky Gergely: Nagymama. A nagymama, Szerémy gróf­né megtalálja rég elveszett­nek hitt unokahúgát, Már- thát, és boldogan hozzáadná feleségül másik unokájához, lErnőhöá Csakhogy Mártha mást szeret, Örkényi Vilmos báró unokáját. A báró pedig nem más, mint akinek kezét Szerémi grófné hajdanában visszautasította. Természete­sen végül mindenki megta­lálja párját és a két hajdani szerelmes is békét köt egy­mással. Szereplők: Dayka Margit, Törőcsik Mari, Eper­jes Károly, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda. Operatőr: Bíró Miklós. Rendező: Horváth Z. Gergely. Szerb Antal: Ex. Szerb Antal vígjátéka egy olyan királyról szól, aki nem sze­íeifcié hivatását gyakorolni. Saját maga ellen puccsot szervez és elhagyja az orszá­got. A szellemes vígjáték többszörös buktatón keresz­tül drámai igazságot szol­gáltat a főhősnek. Szereplők: Mácsai Pál, Mensáros Lász­ló, Udvaros Dorottya, Már­ton András, Kubik Anna, Székhelyi József, Haumann Péter, Gera Zoltán, Balázs Péter. Operatőr: Illés János. Rendező:. Bohák György. \Luigi Pirandello—Dömöl- ky János: Forog a film ... .avagy egy (film/operatőr/S. G.:) feljegyzései... melyek furcsa, ismerős-ismeretlen világba vezetnek: a XX. szá­zad elejére a mozi hőskorá­ba. Űj film forgatására ké­szülnek a Kosmograph Film­stúdióban, címe: Az asszony meg a tigris; szereplői a stú­dió primadonnája, a férfi­sztár, s egy valódi tigris. Pár nappal a munka meg­kezdése előtt új ember csat­lakozik a stábhoz: Aldo Nuti, aki mind a primadonnának', mind S. G.-nek régi ismerő­se, közös ifjúságuk tragikus eseményeinek tanúja és elő­idézője. Mindenki meglepe­tésére Nuti átveszi az új film veszélyes főszerepét, s ezzel újabb tragédia veszi kezde­tét. .. Miközben S. G. kame­rája falja a métereket, ő fel­jegyzéseiben is megörökíti az embereket. Múlt és jelen, valóság és film kavarognak a jegyzetekben, amelyek Pi­randello sajátos filozófiáját közvetítik, véleményét élet­ről, halálról, barátságról, szerelemről, munkáról. Sze­replők: Blaskó Péter, Jor­dán Tamás, Takács Katalin, Szegedi Erika, Haumann Pé­ter, Fehér Anna. Operatőr: Zantay László. Rendező: Dö- mölky János, Egy kamarazenekar a Jászságból Jó híre kilépett a megyéből Mm: mm r Felvételünk az együttes Jászmúzeumban tartott koncertjén készült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom