Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 19. |A szerkesztőség postájából | Döntött a Legfelsőbb Bíróság ajándékozási javaslat A családokban ezekben a napokban nagy gond, hogy kit, mivel ajándékozzunk meg. Nekem az a gondolatom támadt, hogy a tanácsot is meglephetnénk. Egy levél a fenyőfa alá. Címzett a tanács, a következő szöveggel : „Megajándékozom szeretett városomat (községemet) azzal, hogy karácsonytól kezdve még szigorúbban betartom a szocialista együttélés szabályait. Lakó- környezetem tisztaságára ügyelek. Nem károsítom a köztulajdont. Kultúrember- hez méltóan viselkedem. Betartom a közlekedés szabályait. őszinte szívvel ápolom az igazi emberi kapcsolatokat. ..” Mjesének tűnő ajándék, értéké olyan nagy, hogy Pénzben ki sem fejezhető. Rajtunk múlik, hogy ne csak mese legyen. Oláh János Jászberény Kis mesemondók A gyermekkönyvhét alkalmából negyedik osztályosok számára hirdetett mesemondó versenyt Benedek Elek emlékére a karcagi gyermekkönyvtár — olvashattuk Pácz Sándorné levelében. Tőle kaptuk a fényképet is. Minden iskola lelkesen készült, és hat kis pajtást indított a versenyen, ahová a szülőket is meghívták. A zsűrinek Bodnár Vivien (a Győrffy István Általános Is- fcóla tanulója) mesemondá- sa tetszett a legjobban. II gesztenyét kikapartuk,.. Ttilszaug kis község Szolnok megye csücskében, ezerszáz lakossal. Jó környezeti tényezői ellenére bizony elmaradt a fejlődésben. Úgy tűnik, most „ébredezik” Csipkerózsika-álmából... A társadalmi összefogás, a ten- niakarás egy jó vezető irányításával lendületbe hozta a fejlődést. Végre van szol- gáltatóiházunk (is), s aggo- dalmúnk ezzel kapcsolatos, mert ha a körülmények így maradnak, nem lesz női fod- íászunk. lElőször egy fcíszakécskeü „figaró” kezdte itt a munkát, s mint női-férfi mester fizetett a fodrászszövetkezetnek a berendezés stb. után. Nem volt túl nagy forgalma, így a jövedelme sem megfelelő. Elment. Egy helybeli fiatalasszony megszakította a gyest és vállalta a község leányainak-asz- szonyainak a szépítését. Havi forgalma elérte a 7000 forintot. Állandóan telt háza volt. A szövetkezet a forgalomból előbb levette az anyagdíjat, majd a fennmaradó összeg 24 százalékát postázta részére fizetés címén, amely még a 2000 forintot sem érte el. A kirendeltségvezető felvette a kapcsolatot a szövetkezet elnökével. Kérte, hogy a jelenlegi fodrászunk is — mint az előző — csak a helyiség, illetve a berendezés után fizethessen, és mivel csak női fodrász, kevesebbet, mint az előző. A válasz nem volt biztató: ek- *kora forgalom! lután nemhogy kevesebbet, több befizetést kérnek... Hát akkor érdemes jól dolgozni?... Bárki is jön ide, ennyi pénzért nem érné meg neki. Ezért harcolt, végzett társadalmi munkát a lakosság? Ügy érzem, ez így semmiképpen sem igazságos. Ki segíthet rajtunk? Tigyi Istvánná Tiszaug Vigyázat! Csúszásveszély! Ezt a felvételt nemrégiben készítette Garai Csák György szolnoki olvasónk Szolnokról Tószegre menet, az abonyi úti elágazásnál, az állatifehérje feldolgozó mellett. Veszélyes hely nagyon, mivel útpadka nincs. Ez talán látható a képen is. Milyen lehet most?... Levonás Milyen munkakör jár a rokkantaknak? avagy mennyi! fizet a dolgozó a munkáltató mulasztásáért? Sűrűsödő gazdasági gondjaink közepette törvényszerű, hogy jobban figyeljünk fillérjeinkre, forintjainkra a magánéletünkben is. Jogos felháborodás kerít hatalmába bennünket, ha megdolgozott pénzünket késedelmesen, s ráadásul! megkurtítva kapjuk kézhez. Hogy ilyen manapság már nem létezhet? Dehogynem! Mégpedig paragrafusok szabta legalitásban. Egyik tanácsi intézmény fűtőjéről hallottam a minap: — A november 3-án esedékes fizetésem egyharma- dát nem kaptam meg, nem került bérjegyzékre. Azonnal reklamáltam. A gameszban megnyugtattak, hogy az észrevételem jogos és intézkednek a soron kívüli kifizetésről. Sajnos, egész hónapban hiába vártam rá. A decemberi fizetéskor örömmel láttam, hogy az elmaradott béremet is elszámolták, örömöm addig tartott, amíg én is „elszámoltam magammal”. Kiderült, hogy a késedelemmel kifizetett bér miatt nemhogy kártalanítottak volna — a más pénzének használatáért manapság igen drága kamatot kényszerül fizetni mindenki—, hanem még pórul is jártam. Az októberi elmaradott munkabéremet hozzákapcsolták a novemberben teljesített munkám díjához, ezért a progresszíven emelkedő SZTK-járulék is igencsak „megugrott”... Végül is egy hónapig nélkülöztem a pénzemet és elvesztettem belőle közel 400 forintot — eny- nyivel lett volna kevesebb a levonás, ha idejében történik a kifizetés... Hasonló problémáról már többször hallottam: orvostól, akinek késedelmesen számfejtették az ügyeleti vagy helyettesítési díját, pedagógusról, akinek a megdolgozott lúlóradíja úszott így el. Ügy gondolom, egy kis figyelemmel az efféle jogos felháborodásnak elejét lehetne venni! Labancz Ignác Nagyiván Gabonatároló Kopaszmajorban A BVM dunaújvárosi gyára gyártotta és szerelte a kunszentmártoni Körösmenti Tsz Kopaszmajor nevű telepén a képen látható gabona- tárolót. Mögötte a közös gazdaság szárítóüzemének körvonalai. Nagy szükség van erre a létesítményre, hiszen sok helyen gond a gabona taroiasa, ami mindenképpen növeli a tsz költségterheit. A liivitelezést ennek megfelelő ütemben tervezték: áprilisban még alapoztak, szeptember. második felében pedig már betonoztak és elkészültek az alépítmények. Szeptember közepén a BVM- esek megkezdhették a szerelést. Az építmény újszerű háromszögkonstrukció, Pi panelekből. A 26x46 méter alap területű tároló 4500 tonna gabonát fogad majd be, több helyen kinyitható lesz. A 8 méter magasságig rakható termény levegőzését alul szellőzőcsatornák biztosítják. Mozgatható fallal három részre osztható a tároló. így egyszerre többféle termék is tárolható az 1500—1500 tonnás „rekeszekben”. A napokban kezdődött meg a műszaki átadás. A technológiai szerelést elkezdték, a gabona mozgatását szolgáló berendezés 1985- ben lesz kész. V. I. Kunszentmárton Válaszok, intézkedések „Centizve” kamionokkal, pótkocsis teherautókkal December 13-án levelet kaptunk dr. Csorna Jánostól, a Szolnok megyei Állatforgalmi és iHúsipari Vállalat igazgatójától. !A december 5-én e rovatunkban megjelent „Kinőtték” a használtcikk-piacot c. válasz késztette írásra. ... A használtcikk-viac jelenlegi helyzete szűkebb környezetén túl vállalatunkat is igen ikedvezőtlenül érinti, mivel az árut szállító tehergépjárműveink közlekedését az ottani túlzsúfoltság nagymértékben akadályozza. Tehergépjárműveink közlekedése ezen az útszakaszon történhet, mivel a Pálfi János utca keskeny útja alkalmatlan nagyobb járművek közlekedésére...” — olvashattuk az igazgató „keservesét”. Előfizetőinket nem untatjuk számokkal, a vállalathoz naponta hány pótkocsis teherautóval szállítanak élőállatot, majd a feldolgozott terméket hány „fordulóval” íviszik partnereikhez. A hús- és ssírex- port sem elhanyagolható — amely szintén közúton hagyja el az üzemet. És még egyéb céllal jönnek-men- nek hozzájuk járművek a zsúfolt útszakaszon. Kamionok érik egymást... Miért a zsúfoltság? Sok személy- és teherautó — fittyet hányva a közlekedési szabályokra — a iél úttestet elfoglalja, tilosban par- kírozik az úttesten közlekednek a gyalogosok is — így szól dr. Csorna János magyarázata. Az ÁHV járművezetői sokszor csak nagy körültekintéssel tudják „átEgy gyár alkalmazott ja arra hivatkozva, hogy a Társadalombiztosítási Bizottság megállapítása szerint munkaképessége 50 százalékkal csökkent, könnyebb munkakörbe való áthelyezését kérte. Erre ígéretet is kapott, mégsem történt semmi. Ezért a munkaügyi bírósághoz fordult, amely azonban elutasította. A végzés indokolása szerint azonos telephelyen belül más munkakörbe történő beosztás joga kizárólag a munkaadót illeti meg. Ilyen kérdésben nem lehet munkaügyi vitát kezdeményezni. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság megállapította: bár a munkaügyi bíróságnak a munkaadó jogáról való álláspontja helyes, ebben az ügyben mégis tévedett, amikor a rokkant kérelmét nem bírálta el. Ezúttal ugyanis arról van szó, hogy a dolgozó a más munkahelyre történő beosztását rehabilitációs intézkedésként kérte, mert munkaképessége 50 százalékkal csökkent. Márpedig a megváltozott munkaképességű dolgozót egészségi állapotának, korának és képzettségének figyelembevételével, megfelelő munkahelyre kell áthelyezni. Amennyiben ezt megtagadják tőle, bírósághoz fordulhat. A munkaügyi bíróság végzését a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és az ügy érdemi eldöntésére utasította. Felelősség a megromlott baromfiakért Két. évvel ezelőtt egy mezőgazdasági termelőszövetkezet vállalta, hogy az egyik áfész feldolgozó üzeméből kikerülő, és vizsgálati bizonyítvánnyal ellátott vá- gottbaromfit a hűtőtárolójában megőrzi. Később, a (kirakodás meg kezdés e ko if kiderült: a hús egy része megromlott. Ezért az áfész a tsz ellen nagy összegű kártérítés fizetéséért pert indított. A Legfelsőbb Bíró- ság a szövetkezetét csak a kár húsz százalékának megfizetésére kötelezte. .—A foglalkozásszerűen vagy rendszeresen megőrzési, szolgáltatási — például hűtési — tevékenységet folytató gazdasági szervezettel szemben a követelmény igen magas — hangzik az ítélet. Elvárható tőle, hogy előzetesen gondosan felmérje: a megbízásnak eleget tud-e tenni. Ebben az ügyben a szakértő megállapította: a tsz hűtőháza elavult, ezért vágott baromfi tárolására!, nyáron, a szabványban megkívánt —20 Celsius fokot nem tudja biztosítani. Terhére esik az is, hogy a tárolás megkezdése előtt nem ellenőrizte: a vágottbarom- fiak előhűtöttek-e. mert az úgynevezett meleg áru az előírt hőfokú hűtést még kevésbé teszi lehetővé. A már megkezdődött romlási folyamat fokozódásához hozzájárult, hogy az áfész a hűtőtárolóba olyan vágott- baromfiakat is beszállított, amelyekhez nem volt mi- nőlsiéget igazoló állatorvosi bizonyítvány. —A történtekért elsősorban az áfész felel, mert — szakértői vélemény szerint — feldolgozó üzemének kapacitása műszaki, technológiai, higiéniai és szakmai szempontból nem felelt meg a kifogástalan termék előállításához, előhűtéséhez, vagyis a minőség megóvásához szükséges feltételeknek — szól tovább az ítélet. Ezt megerősíti, hogy két másik hűtőtárolójában elhelyezett termékekből még jelentősebb mennyiséget újra kellett elkobozni, vagy minőségileg leértékelni. Mindezekre tekintettel az áfész- nak a kár 80 százalékát viselnie kell. verekedni” magukat az embertömeg és a szabálytalanul parkírozó kocsik között. Természetesen: időveszteség. .. És nemkívánatos mértékben növeli a gépkocsi- vezetőkben a belső feszültséget. A nagyvállalat igazgatója kedvező hírnek vette, hogy az 1985. évi tervtárgyaló tanácsülés elé került a hasz- náltcikk-piac sorsa. Abban reménykedik, hogy új helyre költöztetik, mert mint írta: . .végleges megoldást mindenki számára megnyugtató módon csak ez jelenthet. . A diploma nem minden Oláh János jászberényi olvasónkat a december 4-i, „Amit szeretsz, fiam...” c. keddi jegyzetünk olvasása késztette a következő gondolatok rögzítésére: „Az utóbbi időben a tanácsok munkája feszesebb lett és nagyobbak lettek a követelmények. Szélesedő demokratizmusunk, a tanácsok és a lakoság közötti kölcsönös bizalom elmélyítése megköveteli, hogy az államigazgatás területén jártas, a jogszabályok között biztonsággal eligazodni tudó dolgozók lássák el ezt a sokrétű feladatot. Az átszervezést a magasabb színvonalú munka megteremtése érdekében hajtották végre. Ez azonban nem mindenütt a kellő megfontoltsággal zajlott le. Egyetértek a jegyzetíróval, amikor megállapítja, hogy a felsőfokú képzettség megkövetelése esetenként úgy realizálódott, hogy egészen más szakterületről kerültek államigazgatási beosztásba csak azért, hogy a felsőfokú képzettségről a papírt fel tudták mutatni. Ilyen esetekben valóban jobb az a megoldás, ha középfokú végzettséggel, de nagy gyakorlattal és a tanácsi munka iránti elkötelezettséggel rendelkező munkaerőt bíznak meg vagy neveznek ki a funkcióra, a beosztásra. Híve vagyok annak a legjobb megoldásnak, amikor fiatal, államigazgatási főiskolával rendelkező szakember kerül a tanácshoz. így biztosítható folyamatosan a tanácsok munkamódszerében az elméleti munka korszerűsítése. A diploma, a „dr” nem minden! Ehhez szükséges annak a munkának a szeretete, a megbecsülése, amit csinálunk. Az állam- igazgatás területén dolgozóknak tudniuk kell, hogy minden akta, minden ügy mögött ott van az ember. Harmincéves tanácstagságom alatt volt alkalmam tapasztalni, hogy a lakosság tiszteld és megbecsüli azokat a tanácsi dolgozókat, akik segítő szándékot mutatnak ügyük intézésében. Ez még akkor is így van, ha a törvény előírásai szerint számára kedvezőtlen választ kap, de azt elfogadhatóan megmagyarázzák neki. Volt már arra is példa, hogy egyesek ugródeszkának használták fel az elnyert tanácsi állást, és adandó alkalommal otthagyták. Ez nem törvénybe ütköző cselekedet de ha az alkalmazást körültekintőbben végeznék, akkor elkerülhető lenne... A tanácsi munka rendkívül szerteágazó. Az apparátus és a választott testület lelkes, odaadó munkájára van szükség, hogy a társadalmi rendszerünk szolgálatában a közösség javára lehessünk”. Összeállította: Farkas Ferencné
