Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 16. Közelednek az ünnepek Enni vagy nem enni? „Egészséges, kövér falusi asszony” — „Sovány, mint a hét szűk esztendő” — „Betegre ette magát” — „Felön­tött a garatra” — se szeri, se száma azoknak a magyar mondásoknak, amelyek az evésről, az ivásról szólnak. A jó étvágyú ember számára igen fontos örömszerzési mód a bőséges táplálkozás. Az orvosi szakirodalom „pótló ki­elégülésnek” is tartja, melyre már csecsemő korban rá­szoktatják az emberfiát. Gondoljunk csak az anyákra, akik anélkül, hogy meggyőződnének kicsinyük bajáról, a síró gyerek szájba dugják a mellüket vagy a cumisüveget. Mind a szülők, mind az ismerősök számára a pufók bébi az egészséges, holott az elhízás ilyen korai előidézésével nem ritkán egész életre meghatározzák az imádott családtag sorsát. Közismertig hogy eszünk örömünkben, de eszünk bá­natunkban is; gondoljunk csak a ma is divatos halotti torokra. Evéssel-ivással, ret­tenetes traktákkal emléke­zünk meg a névnapokról, születésnapokról, baráti ta­lálkozókról, kitüntetésekről és a naptári ünnepekről. Nem szabad tehát csodálkozni amiatt, hogy évről évre nö­vekszik az elhízottak ará­nya hazánkban is. Már a laikusok is tudják, hogy a túlsúly milyen ve­szélyeket rejt magában. A kövérek súlyfölöslegüket állandóan magukon cipelik, és ez a szívkeringési szer­vek korai elhasználódását, az érelmeszesedés idő előtti kialakulását, a légzőszervek túflterheltségét, a hasnyál­mirigy inzulintartalmának korai kimerülését, cukorbe­tegség kifejlődését vonja maga után. Az elhízást te­hát — mint számos népbe­tegség forrását — magát is népbetegségnek kell tarta­nunk, de az alkoholizmus és dohányzás mellett szenve­délybeteg ségnek is. Manapság valóságos kam­pány kezdődött a dohányzás ellen. Talán még nem késő elkezdeni a túltáplálás elle­ni kampányt sem. De míg a dohányzásra nincs feltétlenül szüksége az embernek, alko­hol nélkül is vígan létezhet; evés nélkül elpusztul. Ezért tennivalónk „csupán” az ét­kezés ésszerűsítése. Az el­hízás az anyagi jólét foko­zódásával egyre gyakrabban jelentkező probléma, ezért jóléti betegségnek is szokás nevezni. „Előkelő helyünket” a helytelen táplálkozási szo­kások, a sók szénhidrát és zsír, a gyorsan bekapott reg­geli, a tv-nézés előtt vagy alatt elfogyasztott vacsora, a nassolás, valamint a rend­szeres mozgás hiánya bizto­sítja. Az elhízás tehát táp­lálkozási betegség is. A közelgő ünnepek ismét bőséges alkalmat adnak az evésre-ivásra, a túlkapások­ra. De hát akkor ne együnk? Egészség, vagy jóízű evés? Nos. a korszerű táplálko­zás nem állít senkit ilyen választás elé. Csupán a kö­vetkezőkhöz kell tartanunk magunkat: A napot ne 3 nagy étke­zésre osszuk, hanem lega­lább 4-szer 5-ször együnk, egy alkalommal természete­sen keveset. A vacsora ne legyen délután 6—7 óránál később. Napközben, ha le­het, vacsora után, szánjunk 40-50 percet egy kiadós sé­tára. Korlátozzuk a nehéz, zsíros ételek fogyasztását, nem felejtve el, hogy az olaj ugyan egészségesebb. de energiatartalma azonos a zsíréval. A szénhidrátokból, elsősorban az édességekből is keveset együnk. A húsok közül a soványak; a marha, a csirke, a pulykahús, egész­ségesebb, mint a sertés, a hízott kacsa és a liba. Több főzeléket és gyümölcsöt együnk. Ezek nemcsak vita­mintartalmuknál fogva je­lentősek, de rosttartalmuk mérsékli az elhízást, és a szintén népbetegség-jellegű székszorulásos panaszok megszüntetésében játszik mással nem helyettesíthető szerepet. Hogy a táplálkozás okozta örömről ne kelljen lemonda­nunk, együnk lassan, min­den falatot külön ízlelgetve, Bodnár István: Kaland Eljön az alkony, az este. Indul a farkas a lesre. Nem fúl a joga most másra, csak finom nyúlpaprikásra. Szalad a nyuszi a réten. Hova is bújhatna télen? Szél táncol; vacog az árva, füvet a szél lekaszálta. Hull a hó, hull a hó végre, erdőre, mezőre, rétre. Olvad a nyúl fehér prémje, bele a hófehérségbe. Magunkat is adjuk A télapó szétosztotta aján­dékait, és a karácsonyi meg­lepetések is a „titkos” szek­rényben lapulnak már. Ott az ajándék gyereknek, szü­lőnek, társnak. Becsomagol­juk szépen, és örömmel át­adjuk. Ennyi. Ennyi? Nem egészen. Az ajándék­nál is fontosabb, hogy ad­juk önmagunkat is. Jusson belőlünk a szüléinknek. Sok családban valamelyik szülői ház a „bázis”, ott tartják a karácsonyesti ünnepséget, a marna (nagymama) készíti a vacsorát. De mi lesz a „má­sik” szülőpárossal? Sokan úgy oldják meg, hogy egyik évben az egyik szülőnél van az ünnepi vacsora, és a más­napi ebédre mennek a má­sikhoz. Ezt azután évente váltogatják. Máshol „pend­liznek”: kora délután gyújt­ják a gyertyát az egyik nagyszülőnél, később a má­siknál. Ha jó a családi, ro­koni kapcsolat, az sem rit­ka, hogy „nászék” is eljön­nek a „nászékhoz”. Az a fontos, hogy senki ne érez­ze magát megbántva, feles­legesnek. Ajándékot adni és kapni is tudni kell, szere- tetet adni és kapni — ez is legalább ennyire fontos. És a gyerekek! Megvet­tük nekik az ajándékot, játsszanak hát vele kedvük­re! De mi lenne, ha mi, szü­lők is velük játszanánk? Mi lenne ha az iskolai szünet napjait együtt töltenénk? Tudom, sok, családnál így van. A papa és a mama hagyott néhány nap szabad­ságot, és otthon van a két ünnep — karácsony és szil­veszter — között. De nem elég otthon lenni. Tervez­és lehetőleg ne alkohollal öblítsük, hanem vízzel, mi­vel az előbbi javítja az ét­vágyat, az utóbbi pedig a gyomor korábbi telítettségét idézi elő. Alkoholfogyasztás során ne felejtsük el, hogy a káros szesztartalmon kí­vül jelentős az energiatartal­ma is (egy zsemlével közel azonos energiaértéke van pl. fél deci konyaknak, másfél deci bornak, három és fél deci kőbányai világosnak). Nem kis dologra vállalkoz­nak azok, akik a modem táplálkozás eme alapelvei alapján eddigi étkezési szo­kásaikat meg akarják vál­toztatni, de a nehéz feladat semmi mással nem helyet­tesíthető eredményt adhat. Egészségünk megőrzése, helyreállítása nem magán­ügy, hanem közösségi, ezzel nemcsak önmagunknak tar­tozunk, hanem családunk­nak, társadalmunknak is. Sokat tanulhatunk egyes fejlett országok lakosságától, akik nemcsak felismerték a túltáplálás veszélyeit, de ná­lunk lényegesen többet tet­tek a mérsékléséért, felszá­molásáért. Nem is maradt el az eredmény, hiszen pl. az USA-ban az utóbbi 30 éviben kb. 30 %-kal csök­kent a szív-érrendszeri be­tegségek, elsősorban szívin­farktusok száma, ezzel együtt e súlyos betegségek halandósága. Mottóként szerepeljenek végül Shakes­peare figyelmeztető szavai: „Fogyaszd a tested, növeld az értéked,/ Hagyj fel a dő­zsöléssel. /ismerd fel, hogy a sír/ háromszorta nagyobb/ mértékben áhítozik utánad, /mint más ember után”. Dr. Torday Zsigmond MÁV-kórház II. belgyó­gyászat osztályvezető főorvosa Toulouse Lautrec zünk közös programokat a gyerekekkel, hívjuk meg egyik nap magunkhoz a nagyszülőiket. Ha a gyere­kek társasjátékot kaptak, játsszunk mi is velük, sok­kal nagyobb lesz az örö­mük. Menjünk velük mozi­ba, téli kirándulásra — sok­féle lehetőség adódik. És ha a nagyobb kamaszok egymás társaságában vannak szíve­sen, ne féltsük a lakást, az új játékokat, az új magnót, — engedjük mer, hogy hasz­nálják, hogy igazán örömü­ket leljék benne. Az idő gyorsan szalad, az iskolai szünidő, a mi né­hány nap szabadságunk ' is hamar véget ér. Töltsük oko­san, kellemesen, egymásra is odafigyelve. Ne fáradtságot, jelentse­nek ezek a napok hanem feltöltődést az új hétközna­pokra, a még előttünk álló télidőre. D. M. / 2 3 •9 5 6 7 ‘ 9 'O // /2 7» 1 __ ! *i 'S’ ■ 1 I .. ! _j •7 /a >9 ■ J 1 21 1 22 23 2ti ■ I 1 27 2a 29 ■ " 3/ sz 32 33 ■ 33 37 30 39 ** *3" 5o 5K 99 e>i 69 Ki 1*3 5Z 1*9 153 157 58 166 R I rz 73 16Ő 120 éve született Toulouse Lautrec francia festőművész ki különösen ia plakát- és litográfiaművészetben teremtett iskolát. Rejtvényünk négy művét tartalmazza. Vízszintes: 1. Ezt a rajzot, mely a chicagói „Art Insti- tute”-ban van, 1892-ben ké­szítette. 15. Szerep a Gianni Schied című operában. 16. Kikötő, ahol a hajók a téli időszakban tartózkodnak. 17. Indíték. 18. Hónap nevének rövidítése. 19. Kicsinyítő képző. 21. Hajórész. 22. Mér­tani test. 24. Schubert dala. 26. Hajítá. 27. Egy kevéssé. 28. Az iskola egykori elne­vezése. 30. Helyrag. 31. Vi­rág része. 32. Frissítő ital. 34. Kínai gépkocsik jelzése. 35. Továbbá. 37. Helyez. 38. Kiegyenlítő. 40. Bizony á régi magyarok nyelvén. 43. Negatív válasz. 44. Opera­énekesnő (Júlia.). 47. A mondás szerint: száznak is egy a vége. 49. Helyrag. 50. ö meg ő. 51. Élősködő. 53. A magasba. 54. Házacska. 56. A földbe ássa. 57. Idősebb nőtestvér. 59. Stájerország fővárosa. 60. Serleg. 62. Étel­növény. 63. Fagyai része! 65. Mint a vízszintes 49. számú sor. 66. A szavak Össze csengése. 68. Fordított ihatárrag. 69. Szabványmin­ta. 72. Valamely mozgással, változással történő válasz, viszonzás. 75. A szabadba. 76. 1896-ban készített litog­ráfia. Függőleges: 1. Olajfest­ménye, a Szépművészeti Múzeum tulajdonában. 2. Tél apó. 3. Fontos kormány- szervünk nevének rövidíté­se. 4. Mulató egynemű be­tűi. 5. Fénymáz. 6. Jelez. 7. Égtáj rövidítése. 8. Mó­ricz Zsigmomd írása. 9. Köz­terület. 10. Iratkapocs. 11. Tova. 12. Építési anyag. 13. Hosszúnyelű vágó- és szúró­fegyver. 14. 1896-ban készí­tett litográfiája. 20. Shakes­peare szülőhelyének folyó­ja. 23. A hajnal első jele az ég alján. 24. Gyorsan. 25. (Karnagy, zenepedagógjus, a Zeneművészeti Főiskola volt •tanára (Jenő.). 28. |Kamio- nok jelzése. 29. Délnyugat- ázsiai főváros. 33. Fiafajta.. 36. Ezt hagyta ott a pappal együtt Csokonai. 39. Annyi mint, rövidítve. 40. Lám. 41. Kaszál. 42. Rosta. 45. Szilárd elhatározásbeli. 46. Az ango­lokkal szomszédosak. 47. Szórakozóhelyi kü lön^zoba. 48. Az SZTK elődje. 49. Áru­ló. 52. Növényevő hal. 53. Biztonsági berendezés. 5ő. Tenor szerep a Turandot cí­mű operában. 58. „Für...” Beethoven híres szerzemé­nye. 61. Régi játék fapöcök- kel és ütővel. 64. Pinceszag. 66. Az angol légierő névje­le. 67. Eleségnövény. 70. Alulra. 71. Asszonynévkép- ző. 73. Kiejtett be ti}. 74. Mint a 70. számú sor. Beküldendő: a négy kép címe, december 22-ig. Pletyka című, dlecember 2-án közölt rejtvényünk he­lyes megfejtése: A pletyka sokszor alaptalan, de soha­sem ártalmatlan. — Könyvet nyert: Ábri Istvánná Kisúj­szállás, Bartha Ferencné Karcag, Folláth István Szol­nok. (A könyvet postán küldjük el). Összeállította; Paulina Sva Kirándulópulóver A képen látható kirándu­lópulóvert irányadó ötlet­nek közöljük. A szabásmin­tát méretazonosítás után kockás ívpapírra felna • gyítjuk, s ebbe átrajzoljuk színes ceruzával a tájképet, vagy a hétvégi házunk, a kedvenc kirándulóhelyünk jellemző látképét. A minta­rajzolásnál ügyeljünk, hogy a méretezés 1 kocka=l szem 1 sor legyen, így könnyen leköthető a rajzunk min­tázata. Szálvezetés: a hobbi-min­ták készítésénél a különbö­ző színű fonalakat az ábra szerint vezetjük. A befeje­zett színű fonalat átfektet­jük a folytatandó színű fo­nalon, a munka bal oldalán, az új színű fonalat felemel­jük, és folyamatosan, az alapszemnek megfelelően folytatjuk a kötést. Hozzávalók: 10—10 dkg sötétbarnái, sötétzöld, viLár gos mohazöld, 5 dkg arany­sárga, 25 dkg kék színű FI­RENZE fonal, 3-as, 3,5-es kötőtű. Munkamenet: barna szí­nű fonalból, 3-as kötőtűvel, 94 szemre kezdjük, 1 sima, 1 fordított patentmintával 9 cm magas kezdőrészt kö­tünk. A munkát 3,5-es kötő­tűvel, 1 sor sima, 1 sor for­dított alapmintával folytat­juk, 70 om-t kötünk, majd a szemeket lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azo­nos szem- és sorszámmal, alapmintával készül, az ele­je munkafelületre színes fo­nalak segítségével, szál veze­téssel tájképmintát kötünk. A nyakkerekítés részére 48 cm elérése után lefogyasz­tunk mindkét oldalszélen minden 2. sorban 6x1, min­den 4. sorban 10x1, minden 6. sorban 3x1 szemet. Ujja: kék színű fonalból, 3-as kötőtűvel, 42 szemre kezdjük, patentmdntával 6 cm-t kötünk. A következő sortól 3,5-es kötőtűvel, alap­mintával dolgozunk tovább, minden 2. szemre 1 új sze­met szaporítunk, majd az oldalszéleken minden 10. sorban szaporítunk 5x1 sze­met. 49 cm elérése után a szemeket lefogyasztjuk. összeállítás: a részeket alapszínű, és alapvastagsá­gú fonallal szem- és sorta- látkozás szerint összevarr - juk. A nyakszélen kék szí­nű fonallal, 3-as körkötőtű­vel felszedünk 110 szemet, patentmintával 2 cm magas pántot kötünk. Végül a sze­meket az alapszemnek meg­felelően lefogyasztjuk. P. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom