Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-25 / 277. szám
1984. NOVEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rövidesen átadják Tatabányán, a megyei kórház 252 ágyas sebészeti pavilonját, valamint az ide csatlakozó konyhát és éttermet. (Telefotó — KS) Miért alacsony egyes kezdők fizetése? Hogyan lehetne javítani a szociális körülményeket? Ifjúsági parlament a Volánnál Hét munkahelyi ifjúsági parlamentet követően került sor a Volán 7. számú Vállalat ifjúsági parlamentjére tegnap Szolnokon 48 küldött és jó néhány meghívott részvételével. Az ifjúsági törvény vállalati intézkedési tervének végrehajtásáról szóló beszámolót Máté János igazgató terjesztette elő. A közel háromezer dolgozót foglalkoztató nagy- vállalat kollektívájának pontosan harmada 30 éven aluli fiatal. Közülük 523-an vettek teszt a munkahelyi parlamenteken, melyek között a műszaki és személyforgalmi üzemegység fórumai voltak a legsikeresebbek. Az igazgató elmondta, hogy a vállalat eredményes gazdálkodásához hozzájárul a fiatalok becsületesen végzett munkája, tenniakarása és alkotásvágya. Mivel a fiatalok legnagyobb része pályakezdő, a vállalat fokozottan figyelemmel kíséri első munkáséveiket. A vállalat tanműhelyében és a műszaki szákszolgálat különböző telepein közel kétszáz szakmunkástanuló tevékenykedik. Ugyancsak ezekben a műhelyekben végzik szakmai gyakorlatukat a szakközépiskolás szakmunkástanulók. Közülük is szót kért az egyik fiatal, aki elismerte a vállalat szakszervezeti bizottságának a tanulmányi kirándulásukhoz nyújtott hozzájárulását. Szólt arról is. hogy a tanműhelyük mosdóhelyiségében olykor akadozik a melegvíz-ellátás, pedig mivel mindannyian szerelőmunkát végeznek elengedhetetlen az alapos tisztálkodás. A vállalat igazgatója az ifjúsági parlamenten felkérte az illetékes helyi felelőst, hogy azonnal intézkedjék. Ugyancsak szakközépiskolás fiatal kérdezte, miért nem kapnak a mostani negyedévesek ingyenes Volán-utazási bérletet, ha a tavalyiak kaptak? Az igazgató válasza: aki közülük szerződésben vállalja, hogy a szakközépiskola befejezése után a Volánhoz megy dolgozni, azt kedvezményben fogják részesíteni. A vidéki telephelyeken dolgozók munkakörülményeik, sportolási és kulturálódási lehetőségeik javítását kérték javarészben. A válaszban elhangzott, hogy új beruházásokra általában nincs lehetőség, ezért akik például sportpályát szeretnének, aszfaltozott helyett meg kell elégedniük salakborításúval, ugyanez vonatkozik a járművek tárolóhelyeire is. Többen szóltak a kezdő tehergépkocsivezetők alac; >ny fizetéséről, sőt egy fiatal arra a megállapításra jutott, hogy a kezdők bére az utóbbi öt évben egyáltalán nem emelkedett. Nem tartják igazságosnak azt sem, hogy míg a rakodógép-kezelők a szabadnapokon végzett munkáért plusz száz százalékot kapnak, a gépkocsivezetőknek nem jár ilyen többlet- juttatás. Az igazgató rámutatott arra; hogy a telher- gépkocsivezetők bére igenis emelkedett az elmúlt években, bár lehet, hogy nem mindegyiküké azonos arányban, illetve nem érzékelhető hónapról hónapra az emelkedés. ezért nehéz nyomon követni. Elismerte, hogy a szabadnapokon végzett munka nem kellő elismerése feszültséggel jár, a hét végi pótlék bevezetése azonban kollektív döntést igényel. A vállalat közművelődési munkatársa elmondta, hogy az előző parlament javaslatai közül — a többi között — megvalósult a szolnokiak kérése is. A vállalat közművelődési és sportszékházat vásárolt a Költői Anna úton másfél millió forintért. Ezt azonban egyelőre még nem sikerült jól kihasználniuk, aminek egyik oka lehet az igénytelenség, önkritikusan elismerte ugyanakkor, hogy a közművelődési dolgozók munkájában is hiba lelhető. A hozzászólók között Tokai János, a KISZ megyei bizottságának titkába javasolta, hogy a következő időszak intézkedési tervének garanciájaként a vállalat vezetői és a fiatalok ne csak a parlamenteken, hanem a parlamentek közötti időben, lehetőleg évenként tekintsék át az intézkedési terv megvalósítását. A javaslatot elfogadták a résztvevők. 1985>ben Magyar-lengyel árucsere Ambrus János magyar, és Wladyslaw Gwiazda lengyel külkereskedelmi miniszter- helyettes szombaton Budapesten, a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírta az 1985. évi magyar—lengyel árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet, amely több mint 950 millió rubeles kölcsönös szállítást irányoz elő. Kivitelünknek több mint egyharmadát képviselik különböző járműipari termékek, köztük 1100 Ikarus autóbusz képviselik. Folytatódik az utóbbi években általunk exportált fogyasztási cikkek és mezőgazdasági termékek, köztük a bútor és a sportszerek, a bor és a baromfi szállítása. Behozatalunkban jelentős értékű szén, koksz, kén, só, számítógép, és mintegy 6400 Fiat 126 P személygépkocsi, továbbá útépítő- éa bányagép szerepel. A lengyel miniszterhelyettest fogadta Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Konzervüzem épül a fegyvernek! téeszben körfnyék ellátásából vállalt (Folytatás az 1. oldalról.) Tsz-ben olyan jövedelem növelő beruházás sikeres befejezésével, amelyet gazdasági társaság keretében együtt valósít meg a közös gazdaság a Debreceni Kon- aervgyárral. A tervek szerint már a jövő évi körte- és almaszezonra üzembe helyezik a téesz gyümölcsöse mellett, 70 milliós költséggel, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében épülő konzervüzemet. A beruházásból fele-fele részt vállaltak a társulok, a szövetkezet az üzemet építi meg, a gyár a feldolgozó technológiát biztosítja. A gazdasági társaság tagjainak kölcsönös előnyöket jelentő együttműködés nép- gazdasági haszna sem lebecsülendő. Az önálló exportjoggal rendelkező debreceni gyár által nagyobb részt kivitelre szánt befőttet és dzsemet gyártó üzemben helyben dolgozzák majd fel a fegyverneki téesz csaknem teljes gyümölcstermését. A feladatainak es exportkötelezettségeinek természetesen azután is eleget tesz majd a gazdaság. A helyben történő feldolgozás egymagában is mintegy ötszázalékos jövedelemnövekedést eredményezhet az ágazatban, hiszen a szedőedényekből, a gépekből közvetlenül a feldolgozó gépsorra kerül a gyümölcs, ami által lényegesen csökken majd a szállítási súly- és minőségi veszteség. A gyár költségeit is mérsékli majd, hogy nem kell száz kilométerről „utaztatni” a kanzervalapr anyagot. Az egy-egy szezonban Fegyvernekről tőkés1 piacokra szállított 3600 tonna gyümölcskonzerv értékesítéséből származó hasznon pedig a befektetett álló- és forgóeszközök arányában osztozik a gyár és a termelőszövetkezet. Az utóbbi nagyüzem, hogy hosszú távon biztosított legyen az új konzervüzem alapanyagellá- tésa, az elkövetkező években 400 hektárra növeli gyümölcsösének területét. A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Talpon maradni, ez most a legfontosabb Kunszentmárton, Uniszöv Meglehetősen feszült légkörben került sior a kunszentmártoni Uniszöv központjában lévő pártalap- szervezet taggyűlésére. Előzőleg ugyanis nemcsak belső berkekben, hanem az egész településen az forgott közszájon, hogy szétbomlik a szövetkezet. A szóbeszédre az adott okot, hogy a szövetkezet építőipari részlegében dolgozóknak az év elején nem tudtak helyileg munkát biztosítaná, csak Budapesten a BVM-nél. Hétfői napokon a szövetkezet autóbusza vitte őket a-fővárosba, hétvégeken pedig hozta haza. Nyáron sem adódott érdemi munka, nem kezdhettek .hozzá a várt beruházásokhoz. A szövetkezet vezetése kényszerhelyzetbe került, átszervezéshez kellett folyamodni. Az építőipari részleg dolgozóinak jósizerivel nem volt más választása, minthogy szakcsoportokat alakítsanak. A kőművesek nem vállalták ezt, kiléptek a szövetkezetből. Kivette a munkakönyvét a helyi pártvezetőség két (egyébként nagyon tevékeny) tagja is. Az átszervezési természetes következményeként csökkenteni kellett az adminisztratív létszámot. Különböző anyagok, gépi berendezések eladásra várnak. Viszont, mind a pártveze- tősiég Harangozó Mihály párttitkár által beterjesztett beszámolójából, mind a felszólalók (Kecskés Mihály, Várkonyi Gyula, Babulya János, Imre István) mondanivalójából az derül ki, hogy szó sincs a sizövetkezet felbomlásáról. A több mint háromszázötven tagot számláló közösség alapjaiban nem rendül meg húszegynéhány ember kiválásával. Nemcsak kőművesekből, hanem vasipari- és faipari, valamint szolgáltató részlegből áll a szövetkezet. Az építőipari részleg termelési értéke egyébként sem volt meghatározó a szövetkezet hasznában. Ennek ellenére az átszervezés jogosian, kellő tanulságokat leszűrve kapott hangsúlyt a taggyűlésen. Egyértelműen úgy foglaltak állást, hogy egy ilyen viszonylag kis népességű éá kevésbé fejlesztett területen, mint a kunszentmártoni, felesleges három építőipari szervezet fenntartása. A tanulság az, hogy fejleszteni csak olyan részlegeket érdemes, melyek munkájára hosszabb időn át igény mu- takozik. Az építőipari részleg esete mást bizonyít. Nevezetesen azt, hogy manapság „piacon maradni’’ csak jó szervezőkészséggel előrelátással, öntevékenységgel, kiváló minőségi munkával lehet. A párttagok által gyakorta hangoztatott gazdasági körülmények éppen az építőipari részleg helyzetének alakulásával váltak közérthetővé. Az ilyen esetek is bizonyítják, hogy nem üres szólam, hanem napjaink követélménye a taggyűlés állás- foglalása, miszerint a szövetkezet talpon maradása attól függ, mennyire gazdaságosan, hatékonyan, a piac igényeinek megfelelően képesek dolgozni. Jó példaként említette a beszámoló a kommunista gazdasági vezetők kezdeményezését, melynek eredményéként a szövetkezőiben gyártott csipeszekkel betörtek az USA- beli és a kanadai piacra Ilyen tényekre alapozva — a felsőbb pártszervek értékítéletével megegyezően — a beszámoló taggyűlés résztvevői egyetértettek abban. hogy az utóbbi két évben, amióta új párttitkár került az alapszervezet élére, javult a gazdasági szervező és ellenőrző tevékenység, eredményesebbé vált a párttaggá nevelő és felvételi munka, összességében véve fejlődési tapasztalható a helyi párt- életben. Negatívumként említették viszont azt, hogy a szövetkezet öcsödi részlegében dolgozó pártalapszervezettel fenntartott koordinációs kapcsolat jócskán hagy kívánnivalót maga után. Mélyebb elemzésbe azonban sem a beszámoló, sem a résztvevők nem bocsátkoztak. Ez annál meglepőbb, mert a küldött- gyűlésen az öcsödi részleg dolgozói bejelentették, hogy önállósulni akarnak, kilépnek a szövetkezetből. A beszámoló taggyűlésen részt vett az öcsödi pártalapszer- vezet titkára is, de nem szólalt fel. Azt hiszem, a külső szemlélőnek jogosan támadt hiányérzete, hiszen az öcsödi részleg biztosítja a szövetkezet hasznának kb hatvan százalékát, és ha önállósul, akkor az kihat a szövetkezet egészének életére. Tény, hogy egy ilyen kiválás nem megy egyik napról a másikra, de maga a szándék is bizonytalanságot kelt a dolgozók között. Ezért kellett volna talán több időt szentelni a taggyűlésen a jövő mérlegelésének, érdemi érvekkel vitázva az öcsödi- eknek a szövetkezet vezetői által nem helyeselt állásfoglalásával. Ezért tűnik úgy, (a beszámolónak a nemzetközi helyzetet hosszan elemző részére gondolva), hogy egy kis hangsúlyeltolódás is volt ezen a taggyűlésen, amit a hétköznapok során a két pártalapSzervezet közti koordinációs munka javításával, a szövetkezet gazdasági helyzetének a jövő tükrében való elemzésével kell az ottani párttagoknak helyreigazítani. Hz elért eredmény csak kiindulási alap Szolnok, Víz- és Csatornamű Vállalat Bár a Víz- és Csatornamű Vállalat III. számú pártalap- ■ szervezetének hatókörébe a vállalat legfontosabb és folyamatosan kiváló eredményeket felmutató munkaterületei — a felszíni vízmű és a szolnoki városi üzemvezetőség — tartoznak, a beszámoló taggyűlésen nyoma sem volt az önelégültségnek. Mind a beszámoló mérsékelt hangvételéből, mind a felszólalók mondanivalójából az csendült ki, hogy az eredményeket kiinduló alapnak tekintik a további munkához. Ez a megállapítás vonatkozik a helyi pártélet egészére is. A taggyűlés állásfoglalása szerint például a taggyűlések napirendjének jobb megválasztása mellett javítaná kell az előkészítő munkát, s elérni azt, hogy a kisebb önbizalmúak is nyilvánítsanak véleményt az alapszervezet legfelső fórumán. A pártvezetőség és a párttagság közti rendszeres véleménycserét alapvető módszernek tartják. Ennek érdekében hívják meg a pártcsoportbizalmiakat vezetőségi ülésekre. Azt akarják elérni, hogy a pártcsoportok az eddiginél nagyobb lélegzetvételű feladatokat is oldjanak mieg. A pártvezetőség hasznosnak ítéli például azt az elképzelést, hogy egy- egy taggyűlési napirendi témát valamelyik pártcsoport készítsen elő, és állásfoglalását tagjainak egyike terjessze a taggyűlés elé. önkritikusan könyvelték el azt is, hogy ritkán éltek az időszakos és még kevésbé az esetenkénti pártmegbízatások adásával. Eredményes volt viszont az alapszervezet pártépítési tevékenysége. Az összdolgozói létszámhoz viszonyítva tizennégyről tizenhat százalékra nőtt a párttagok aránya, — pedig korántsem a mindenáron való tagfelvétel volt a cél. Sőt nagyon is megnézték, kiket vesznek soraikba. Követelményként állították velük szemben, hogy ismerjék a párt politikáját, aktívan adjanak ki mellette, a szocialista erkölcs szerint éljenek, ési állandóan fejlesszék politikai képzettségüket. Tanulságként könyvelték el a taggyűlés résztvevői azt is, hogy az ajánlóknak egy ideig a tagfelvétel után is foglalkozni kell az új párttagokkal, és a pártvezetőség figyelmének is jobban rájuk kell irányulnia. A beszámoló utalt arra, hogy helyileg erősíteni kell a pártfegyelmet, aminek — többek között —• meg kell nyilvánulnia abban is, hogy mindegyik párttag aktívan, egyértelműen kiáll a párton- kívüliek előtt a párt politikájának képviseletében. Most még nem jellemző ez minden párttagra. Elhangzott az is, hogy a pártoktatásban még mindig sok a formai elem, és a foglalkozásokon való részvétellel sem lehetnek elégedettek. Annál inkább a pártélet egyéb területeivel. A gazdasági agitá- cióra fordított külön figyelem például kézzelfogható eredményekkel járt akár a szolnoki, akár a város vonzáskörzetébe tartozó települések vízellátását tekintjük. Találóan jegyezte meg az egyik résztvevő: Ahol víz, levegő és kenyér van, ott élet is van. A lakosság közérzetét nagyon befolyásoló munkaterületen értek el tehát eredményeket az alapszervezet hatáskörébe tartozó dolgozók. Külön teret szentelt a taggyűlés a helyi tömegszervezeti testületekkel való foglalkozásnak azzal a végső kicsengésével, hogy elő kell segíteni minél önállóbban, minél felelősségteljesebben való munkálkodásukat. A beszámolót követő vitában részt vevők (id. Bakó Ferenc, Molnár Tamás, Csok- nyai Pálné, Süveges! György, Benke László, dr. Kaposvári Kázmér és Nagy Miklós) hasznos észrevételekkel, javaslatokkal egészítették ki a beszámolót. Elhangzott például, hogy a mindét oldalról szorgalmazott jó partneri kapcsolatok szükségesek az üzemegységek gazdasági és tömegszervezeti vezetői között. Megfontolandó az a javaslat is, hogy a vezető szerelők ne a reggeli kiszálláskor szaladgáljanak anyagért, hanem előző nap vételezzék fel. Felvetődött a vita során az is, hogy a pártfegyelmi büntetés hiánya nem jelenti azt, hogy minden kommunista a párt Szervezeti Szabályzata szerint él és cselekszik. Ezért a számonkérésnek a párt- szervezet erősebb oldalává kell válnia. A felszólalók szóvá tették azt is, hogy a pártvezetőségben nem mindig folyt kollektív munka. Javasolták azt, hogy a párt- vezetőség jobban kísérje figyelemmel a beruházásokat, hiszen nem kicsi a tét. A szolnoki Költői úti főgyűjtő csatorna építése például kilométerenként ötvenmillió forintba kerül. A politikai és a gazdasági munka sokoldalú elemzése volt a jellemző erre a taggyűlésre. Egészében véve aktív helyi pártéletről tanúskodott. Simon Béla
