Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-13 / 266. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. NOVEMBER 13. Vendégünk: az Újvidéki Színház Kapcsolat, amely fél Olvasásfejlesztésről tanácskoztak Új módszerek kellenek számára gyümölcsöző Vasárnap este láthatta a Szigligeti Színház közönsége az Újvidéki Színház társulata előadásában Georg Büchner Leonce és Léna című darabját; tegnap az Übü király két előadásával folytatódott a vendégszereplés, amely ma a Harag György irányításával színre- vitt Édes Anna bemutatójával zárul. A vendégegyüttes, amely fennállása tíz esztendeje alatt rangos helyet vívott ki magának a magyar nyelvű színházi életben, 1982 után ezúttal a második alkalommal szerepel a megyeszékhelyen. Tavaly a Szigligeti Színház társulata járt Újvidéken, majd Csizmadia Tibor, a szolnoki társulat fiatal rendezője irányításával vitték színre Úi vidéken az Übü királyt. Egyszóval: a két színház együttműködése már hagyományosnak tekinthető. Gion Nándor, az újvidéki társulat igazgatója Magyar- országon elsősorban próza- íróként ismert. („Latroknak is játszott” című regénye a közelmúlt egyik kiemelkedő könyvsikere volt.) — 'Hogyan lesz egy szépíróból színházigazgató? — Néhány évvel ezelőtt 24 hosszabb, rövidebb novellámból színházi előadás készült. A színpadra való Gion Nándor: „A szolnoki és az újvidéki színház együttműködése mindkét fél számára fontos” átdolgozást én végeztem, s mint minden kezdő, természetesen meg voltam győződve. hogy zseniálisat alkottam- Aztán az előadásból nem lett éppen bukás, de siker sem. Én mindenesetre azt hittem, ez volt az utolsó kapcsolatom a színházi munkával. De a körülmények sajátos „összjátéka” folytán a múlt év derekán engem kértek fel az igazgatói poszt betöltésére. Négy évre vállaltam a megbízást, négy fontos évre, hiszen terveink szerint a közeljövőben szeretnénk végre saját színházunkban dolgozni — mindmáig „albérftőkP. va- gyunK. Egy ilyen terv végrehajtása, a közismert gazdasági körülmények között, nem könnyű feladat. Mégis: jövőre talán beköltözhetünk végleges otthonunkba. — Ebben ,az évadban ,hány bemutatót tartanak? — öt darabot mutatunk be; kilencven előadást tartunk Újvidéken, további tíz bemutatkozásunk pedig a Vajdasági Autonóm Tartomány településein lesz. — ;Hogyan értékeli az újvidéki és a szolnoki társulat kapcsolatát? — A mi munkánkban nagyon fontos a szolnoki társulattal való együttműködés. Újvidéki vendégszereplésük igazi esemény volt. Az egyezmény rendezők cseréjét is tartalmazza — így került sor Csizmadia Tibor és az újvidéki társulat közös produkciójára. Annak alapján pedig — ahogy Szolnokon fogadták az előadásainkat — úgy érzem a mi vendégszereplésünket is megkülönböztetett érdeklődés kíséri. — vágner — Az olvasáskultúra fejlesztésének kérdéseit tűzte tegnapi ülésének napirendjére a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Olvasó Népért munkabizottsága. Vargha Balázs, a HNF gyermek- és ifjúsági irodalom munka- csoportjának vezetője beszámolójában kiemelte: az utóbbi időben újra megszaporodtak a kisiskolások olvasási tudásával kapcsolatos kritikai észrevételek. Egyes vélemények szerint az általános iskolát végzett gyermekek nagy része nem tud olvasni, nem szereti meg az irodalmat. Ha van is némi igazság az ilyen és ehhez hasonló megállapításokban, egészében mégis egyoldalúak és túlzóak — mondotta Vargha Balázs. A szakemberek szerint az olvasástanítással kapcsolatos felfogások kedvező irányban módosulnak. Vannak viszont figyelmeztető adatok is: a gyermekkönyvtárakból kölcsönzött kötetek száma 1980—1983 között 5 millióról 3,4 millióra, a gyermekolvasók — rendszeresen könyvet forgatók — száma pedig 20 százalékkal csökkent. A vitában felszólalók hangsúlyozták: a közoktatásban megmerevedett módszerekkel nem lehet a gyermekeket eredményesen olvasásra tanítani. Az olvasásfejlesztésnek alkalmazkodnia kellene a gyermekek természetéhez. „vidámabb” tréfásabb módszerekre volna szükség a tanításban. Többen szóltak arról, hogy amennyire leszoktatja most a televízió az olvasásról a gyerekeket, ugyanannyira segíthetné is őket. Napjainkban azonban túlságosan háttérbe került a televízió mellett a könyv, az irodalom, az olvasás. Magyar gyermekkórus sikere A Magyar Rádió Gyermekkórusa egyhónapos spanyolországi vendégszereplését a nagy sikerre való tekintettel', újabb két hétitel meghosszabbították. A Botka Valéria és Csányi László vezette együttes az elmúlt egy hónap során az ibériai ország 14 városában, 21 önálló hangversenyt adott. Koncertjeiken több mint 50 ezren voltak jelen. A legnagyobb spanyol napilap az El Pais vasárnapi száma színes mellékletben számol be a kórus eddigi fellépéseiről. A következő napokban pedig a Spanyol Televízió készít újabb felvételeket az együttesről. Iskolai taneszközellátás Túlkínálat és hiány egyszerre Az idei iskolaévre megrendelt taneszközök többsége a tantervhez igazodva még ebben az évben az intézményekbe kerül. A tanévre előírt 27 új eszközből csupán ötnek a megjelenése késik szervezési-gyártási okok miatt tájékoztatták az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalatnál az MTI munkatársát. Az általános iskolák évente mintegy 110—130 millió forintot költenek alapvető taneszközökre, mégis több mint 900 millió forintra becsülik a vállalatnál az oktatásból hiányzó eszközök értékét. Megítélésünk szerint az általános iskolák ilyen irányú ellátottsága 85—90 százalékos. A középiskoláknak évente mintey 25—135 millió forintért kínál a Tanért különféle felszerelési cikkeket, szemléltető eszközöket, azonban tsak 15—20 milliós megrendelés érkezik vissza hozzájuk. A gondokat növeli, hogy a következő években a 'demográfiai hullám eléri a középiskolákat. Hirtelen megnő a tanuló- csoportok száma, ezért új tantermeket, iskolákat kell építeni, felszerelni. Az iskolák szerint a Tanért túlkínálata ellenére is gondok vannak a taneszközök beszerzésével, az új iskolák felszerelésével, mivel, amikor pénzük van és szükségük volna rá az intézményeknek, azok nem kaphatók. A vállalat szerint ez azért van, mert a készletezési előírások nem engedik, hogy az iskoláknak szükséges eszközök teljes választékát több éven át tárolják. Az utóbbi időben azonban elég gyakran előfordult, hogy az évente felépülő 40 —50 új oktatási intézménynek előkészített 30—40 millió forintot érő taneszköz, s ugyanennyi értékű bútor jelentős része raktáron maradt. mert a beruházóknak az építési költségek emelkedése miatt az iskola elkészültekor már nem volt elegendő pénze a szükséges felszerelés megvásárlására. A vállalat 1985 végére befejezi az iskolákban bevezetett új tantervek szerinti oktatáshoz szükséges eszközök gyártását. Az ezt követő évekre, a hetedik és nyolcadik ötéves terv időszakára kidolgoztak egy minimális és egv optimális taneszközellátási programjavaslatot. Az első a szintentartás-' ra, a tantervi feladatok megoldásához nélkülözhetetlen! taneszközökre irányul, a második a minőségi fejlesztést szolgálja. Javaslatukat már az oktatásügy illetékesei tanulmányozzák. Nógrádi irodalmi ritkaságok Megjelent a tavaly megindított Nógrádi irodalmi ritkaságok című sorozat harmadik és negyedik füzete. A harmadik a nagy valószínűséggel 1947-ben keletkezett „Nógrádi képcsarnok” közli, Szontágh Pál, Pulszky Ferenc és Madách Imre epigrammáinak füzérét mégpedig az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Madách- kézirat alapján. A néhány soros gúnyiratok a kor olyan közéleti személyiségeit veszik célba, mint Re- peczky Ferenc, Lisznyai Kálmán, Dessewffy Jób, Mérei Móric, felvillantva politikai nézeteket, jellemvonásokat s vitákat, amelyekkel a korabeli közélet telve volt. Ennyiben a nógrádi képcsarnok irodalmi értéke mellett történeti különlegesség is. A negyedik kötet az 1858-ban Szécsény- ben született Komjáthy Jenő válogatott verseit tartalmazza. A nógrádi irodalmi ritkaságok első két kötete — „Fe- renczy Teréz minden versei” és „Madách Imre válogatott versei” — tavaly jelent meg a szécsényi, illetve a balassagyarmati tanács anyagi támogatásával. A most ezer-ezer számozott példányban megjelent újabb füzet egyikét, a „Nógrádi képcsarnokot” a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum baráti köre, a Komjáthy verses kötetet pedig a Magyar Mezőgazdasági Múze- •um baráti körének szécsé- nyi csoportja adta ki saját költségén, a Nógrád megyei múzeumok igazgatóságának közreműködésével. Második hazám: a Beszélgetés Serge Delaveau francia festőművésszel A Szolnoki Művésztelep „őszbe csavarodott” fái alatt a Magyar Televízió forgató- csoportja a napokban, a művész hazautazása előtt, felvételt készített Serge Delaveau munkásságáról. A párizsi festő legutóbb három hónapot töltött hazánkban, a műtermében szerény körülmények között rendezett kiállításán túl a Debreceni Orvostudományi Egyetemen reprezentatív környezetben állíthatta ki a nyári szolnoki „termést” a Tisza— Zagyva háromszögben festett közel félszáz képét és huszonöt régebbi, francia témájú művét. A debreceni kiállításáról igen elismerően ír a Napló kritikusa. Czóbel képeihez hasonlítja Delaveau, a Francia Művészeti Szalon többszörös aranyérmesének színeit. Nem kevésbé érdekes egy másik megállapítás: Serge Delaveaut a színek realista poétájának nevezi Pierre Mazars, a Figaro kritikusa. Hozzáteszi: a világ színeit gyűjti képein. Nyilván arra céloz a neves műítész, hogy a Delaveau-mű- teremben — s kiállításain főleg — a szülőföld1 egének mélykék tónusa, a párizsi háztetők lilái mellett a délafrikai nap vakít, spanyol, portugál tájak virítanak, de Kína titokzatos, csak az avatott számára kitárulkozó világa is ott van. Kínálkozik a megfogalmazás: világjáró festő. Ez tény, bár számunkra Serge Delaveau utolsó másfél évtizede a legértékesebb; az az alkotói korszaka, amikor is szinte kizárólagosan magyar témákat fest, amióta visszajár a Szolnoki Művésztelepre. Nem csupán az érdekesség kedvéért említjük, hogy Delaveau éppen alföldi festők: Holló László, Félegyházi László, Baranyó Sándor, Bé- nyi László és mások párizsi kiállításának viszonzásaként Debrecenben, Szolnokon és Budapesten állított ki először, 1968-ban, egy francia festőcsoporttal. Két évvel később már festeni jött Szolnokra. Miért? — kérdeztük a művészt Ti- sza-parti műtermében. — Megtetszett az itteni élet, a nyugalom. Ügy is mondhatnám, a nagyvárosok egészségtelen rohanása, tülekedése elől jöttem a számomra annyira kedves magyar Alföldre. De más oka is lehet — ezen nemrégen gondolkodtam —, nevezetesen a gyermekkori élményeim. Az első világháború idején szüleim nagyapám tanyájára vittek, hogy ott biztonságban leszek. Ma is bennem van ezeknek az éveknek minden csodája: a tanya, a tehenek, a szamarak, a tiszta vizű patakok, folyók, a szénaillat, a szelíd galambok ... sorolhatnám. Nos, bő fél évszázaddal később hasonló élményekre találtam a Tisza mellett. Második hazámra leltem ... Serge Delaveau: „Mindig újabb és újabb élményeket kapok itt az Alföldön .. Az elmúlt évtizedben rendezett Delaveau-kiállításo- kon vagy csoportos tárlatokon — Franciaországban és máshol Európában — már egyre szaporodó számban ott vannak a Szolnokon festett képek; a Magyar piac, a Szolnoki alkony, a Parasztasszonyok, a Tabáni házak stb. Tavaly nyáron a Szolnoki Művésztelepen volt az első önálló magyarországi kiállítás, amikor csaknem negyven, a Zagyva-parti Tabánban, a Tisza füzeseiben, a Szolnok környéki tanyákon festett képével igen nagy sikerrel szerepelt. Az idén újra visszatért néhány hónapra Delaveau mester Szolnokra, Debrecenbe. — Minél többet vagyok Magyarországon, annál több festőileg is nagyon izgalmas, érdekes - témát találok. Magyar barátaim, művésztársaim szinte már korholnak is: pihenjél néha, nem hajt a tatár, mohdják, de engem bizony az alföldi napfelkeltétől napnyugtáig nem lehet a műteremben tartani. r-i Az idei „termés” is gazdag. Ha jól számolom — összesen — csaknem másfélszáz nálunk festett, maradandó értékű alkotásának örülhetünk... — Jövőre Gargilesse-ben lesz kiállításom, szeretném a Tisza partján festett képeim javarészét ott is bemutatni, de illetékes magyar külképviseleti szervek felkértek, hogy Párizsban is bocsássam rendelkezésükre magyarországi festményeimet. Természetesen, a legnagyobb örömmel. Tanya galambdúccal A rádió hullámhosszán Ízelítő a szovjet humorból A Szovjet Tudomány ési Kultúra Házából sugározta a Rádió Kabarészínháza novemberi bemutatóját. A műsort a Moszkvai Rádió humor és szatíra szerkesztőségének adásaiból Vitaiij Al- jonyin, Marton Frigyes, Far- kasíházy Tivadar és Sinkó Péter szerkesztette. Az egyórás műsorból ízelítőt kapott a hallgató a mai szovjet humorból és szatírából. Milyen a szovjet kabaré? Hallatlanul szellemes, emberi, jó ízűén nevettető. Élvezet volt hallgatni az emberi gyengeségeket, nevetséges szituációkat felvonultató összeállítást, amely bármely más nemzet humorával felvehetné a versenyt. Sikeresek, érthetőek voltak azok a műsorszámok is, amelyek a jellegzetesen orosz karaktert, esetenkénti hibáit vették nagyító alá. A műsor házigazdájaként Koós János, a népszerű slágerénekes debütált. Ebben a szerepben is jól megállta a helyét. Érződött, hogy több alkalommal is járt a Szovjetunióban — egyébként mindannyiszor igen nagy sikerrel vendégszerepeli: ott is — jól ismeri a szovjet emberek életét, szokásait, mentalitását. Méltó házigazdája volt a műsornak. Szívesen hallgatnánk máskor is hasonló összeállítást a baráti országok humorából. Körhinta Sediánszky János a rádió sajátos egyénisége, senkivel össze nem téveszthető egyéni hangú riportere. Műsorai élményt nyújtanak a hallgatóknak, akár külföldi, akár hazai barangolások emlékeit idézi, élménybeszámolók vagy interjúk formájában. A rádió új műsorszerkezetében Körhinta címmel hallhattuk legutóbbi jelentkezését szombat délután. Ezúttal hazai, de a határokon túlról is szóló riportok, beszélgetések hangoztak el. Végigvezette Sediánszky a rádiókészülék mellett ülőket a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, s közben felidézte a híres gyűjtő életét, munkásságát. Magyar hegymászókkal ismertetett meg a műsor egy másik riportja, majd Zolnay László régésszel szegődhettünk Orpheusz és Eurüdiké nyomába. A színes, közvetlen hangulatos beszélgetések között hangzott el a műsorvezető emlékezése a budapesti Erzsébet-hídról.s újjáépítéséről. Mint a felsorolásból is látszik nem eget-földet rengető témák szerepeltek a műsor programjában mégis végig lekötötte a Körhinta a hallgató figyelmét. Alighanem Sediánszky János közvetlen stílusa, varázsa a titka e műsor sikerének is. Mi van a Paptarlsznyában? Nem tudom hányán, s miért hallgatják vasárnaponként a Poptarisznya négyórás adását. Délután négytől este nyolcig zene, közlekedés és sport szerepel a műsorban, meg-megszakítva reklámparádéval, hírekkel, s az Útközben menetrendszerinti jelentkezéseivel. Jobbára persze zenét sugároznak az adás házigazdái — talán éppen innen az elnevezés is — a közlekedésről nem sokkal többet tudunk meg az Űtin- form jelentéseinél, a sport pedig jobbára kimerül a totóeredmények ismertetésével, s néhány labdarúgómérkőzés tudósításával. A műsor vezetői úgy tűnik magazint szeretnének csinálni a Poptarisznyából, az összekötő mondatok legalább is erre engednek következtetni, ám a marathoni hosszúságú adás vontatottságával, esetenkénti unalmasságával még enyhén Szólva távol áll e nem könnyű műfajtól. — tg — T. L.
