Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-11 / 265. szám
1984. NOVEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felújítás után A művelődés hajléka Martfűn Megújhodott a ház, szaporodtak a programok Találkozások ff Misa” tizedes Dokumentum-riportsorozatunk lelőző részében Beregovoi űrhajós tábornok 'mondta el Szolnok környéki háborús élményeit... A cipőgyáráról híres nagyközség művelődési központját nem kell bemutatni olvasóinknak, nem először szerepel lapunk hasábjain. Itt mindig történik valami — szokták mondani a helybeliek. Nem is csoda, hiszen egyetlen impozáns épüiat ad otthont a mozinak, a Könyvtárnak és a művelődési háznak. A hatalmas épület falai az utóbbi években nem panaszkodhatnak a látogatottságra, különösen a filmszínház pénztárának ablakára teszik ki gyakran a „Minden jegy elkelt” feliratot. Az - előtt nem volt mindig így. Valamit tenni kellett azért, hogy az említett táblácska kikerüljön az ablakra. Ibolya László, a művelődési központ igazgatója eleveníti fel a közelmúlt eseményeit : — öt évvel ezelőtt szakértői bizottságot kértünk fel az elavult technikai berendezések ellenőrzésére. Az alapos vizsgálat során kiderült, hogy a szerelvények fölött már eljárt az idő, cserére régen megértek, sőt itt-ott hiányosságokat is tapasztaltak a szakemberek. A moziterem átalakítása is sürgetőnek bizonyult, a recsegő, fapados széksorok cseréjét már korábban tervbe vettük, azonban az elképzelések valóra váltásának pénzügyi korlátái voltak. Felhívásunkra elhárult minden akadály: a SZOT 2,8 millió forintos támogatást nyújtott, a Tisza Cipőgyár pedig 3,4 m:llió forinttal járult hozzá a kiemelkedő munkához. 1979 A népdalok megismertetése, megszerettetése egyik útjának tartották 25—30 évvel ezelőtt a gyűjtések feldolgozását kis! kóoisszvitekké, hangszerelt kíséretekkel. Sok olyan alkotás született abban az időben, amiket ma is sokszor és szívesen hallunk. Hogy csak néhány ilyen feldolgozót említsünk: Csenki Imre, Rábai Miklós, Vavrinec Béla, Maros Rudolf. De mór ez sem az akkori idők találmánya volt, hisz a század elején Bartók és Kodály is hasonló módját választotta a népdalok propagálásának. Gondoljunk csak a népdalok zongorakíséretek gyűjteményeire, a Magyar parasztdalokra, vagy a Mikrokozmoszra. Erről a lehetőségről azonban az utóbbi években mintha megfeledkeztek volna zeneszerzőink. Éppen ezért hatott az újdonság varázsával a mezőtúriak kezdeményezése, akik felkértek két kitűnő, a népzenében is igen jártas zeneszerzőt, Pászti Miklóst és Várnai Ferencet, hogy az évtizedek óta a régi mezőtúri és környékbeli dalokat átörökítő Kávása Sándor és a debreceni kutató, Benczéné Mező Judit hortobágyi és sárréti gyűjtéseiből csináljanak kis szviteket a Petőfi dalkör számára, amiket zenekari kísérettel lehetne előadni. A művek elkészültek. Közben a dalkör egyik tagjának a tavaszi Nyílik a rózsa című televíziós! vetélkedőn elért sikerei eredményeképp neves népzenészekkel is kapcsolatba kerültek. így az Állami Népi Együttes kamara- zenekara, Berki László vezetésével vállalta a közreműködést a bemutatón. így nemrégiben négy előadásiban közönség elé kerülhettek az új feldolgozások a mezőtúri művelődési központban. A műsorban, elsőként Pászti Miklós: Túri dalok című ciklusa hangzott el. S talán mert a Petőfi dalkör tagjai decemberében pályázatot hirdettünk az intézmény rekonstrukciójára. Két évvel később a Középülettervező Vállalat tervei alapján megkezdődtek a munkálatok. A színház, és moziterem széksorait eltávolítottuk, helyükre esztétikus, textilborítású székeket építettünk be, ugyanakkor — kényelmi szempontból — 600-ról 497-re csökkentettük az ülőhelyek számát. Korszerű vetítőgépeket kapott a mozi, ennek megfelelően a tavaly szeptemberi átadást követően, a minőségi változás kézzel fogható fokmérője a látogatottság növekedése volt. Két évvel ezelőtt megkezdték az elektromos hálózat felújítási munkáit, ezzel párhuzamosan félig kihasznált termek szűntek meg és átadták helyüket jól funkcionáló kluboknak, életképtelen helyiségekből alakultak a ma mindenki által kedvelt rendezvénytermek, de sorolhatnánk a változásokat tovább. Kellenek is a megszépült klubok, hiszen gazdag programot kínál a ház vendégeinek. Október 1-től az Űj Tükör klub hálózatba is felvették az intézményt. Már induláskor mintegy hatvan tagot számláltak. Aztán van olyan rendezvényünk, ami nem is szerepel a műsortervben, mégis növekszik a népszerűsége. A vezetőség nemrég gondolt egyet és a község több iskolájában tanító pedagógusokat ismerkedési estre hívta meg. A kezdeményezés olyannyira bevált, saját népdalaikat énekelték Kávási Sándor karnagy vezényletével, — ez tűnt a legérettebb, legkiegyensúlyozottabb produkcióinak. Pászti Miklós másik műve a Hortobágyi—sárréti dalok előadása már kevésbé sikerült, pedig a hangszerelés érdekességeket is rejt magában, például a táncos nóták orgonapontszerű dudabasszusát idéző megoldások. Mindkettőinek azonban van némi gyenge pontja is. A feldolgozott népdalok nem alkotnak egészen egységes vonalat. Nyilván egy-egy dal népszerűsége, könnyen énekelhetősége késztette akár a gyűjtőt, akár a feldolgozót, hogy belekerüljön a csokorba. Várnai Ferenc alföldi dalcsokra, amely ugyancsak Mezőtúron hangzott el elsőízben, ilyen szempontból egységesebbnek tűnt — bár nehéz volt egészében élvezni a művet, ugyanis kissé elfáradtak ekkorra az előadók. S mert hát mégiscsak népdal és nótaestről volt szó, és szerepelt egy jó zenekar is, a Petőfi dalkör tagjai közül többen vállalkoztak énekszólókra. A még kisdiák Lovas Ildikó, Kun Imre, azután Csekő Sándorné, Madarász Sándor, a 15 évvel ezelőtti Nyílik a rózsa-döntős Dane Mihály és az idei döntős, Szilágyi Lajos balladákkal, virágénekkel, régi szép nótákkal, csárdásokkal színesítették az előadást. Még egyszer az új művekről: a szakemberek szerint is jelentős volt ez a kezdeményezés, mert népdalköröik, parasztkórusok számára ez az egyik, viszonylag könnyen járható út a kórussá válás felé. Népszerű dalokról van szó, amelyek egy ügyesebb zongorakísérővel bármikor, bárhol előadhatók és egyszerűségük mellett mégis igen hatásos műsorsizámoknak bizonyulnak. hogy azóta az épülő sörgyár, a cipőgyár és a növényolaj- gyár fiatal mérnökei is szívesen eljárnak találkozni a nevelőkkel. A cipőgyári brigádokkal minden évben külön kulturális megállapodást köt a művelődési központ. A dolgozók tizennégy pontos tervezetet kapnak, amelynek alapján igényelhetnek műsorokat, és ugyanakkor részt is vállalhatnak a kötelezettségekből. A könyvtárnak is jó kapcsolatai vannak a környező gyárakkal. Erről Csernus Gyuláné könyvtárvezető beszél, ’ miközben leplezetlen büszkeséggel kalauzol végig a 48 ezer kötetes, otthonosan berendezett termekben. — öt évvel ezelőtt kezdeményezésünkre alakult meg a szocialista brigádok olvasóköre annak érdekében, hogy visszahódítsuk a könyv- tárbajáró dolgozókat. Ugyanis a havonta összesített statisztikánkból az derül ki, hogy a könyvtár látogatottsága csökkenő tendenciát mutat. Hogy miért? A gyárakban automatizált gépsorok váltják fel a kétkezi munkát, így. sokan elmennek innen. Például a cipőgyár dolgozóinak létszáma néhány év alatt több mint ezerrel csökkent. Az elvándorlás mérsékli az aktív olvasók számát, ezért is eredményként könyvelhettük el. ha tartani tudtuk a korábbi szintet. A folyamat ma is ugyanaz, de mi most az időközben létesített 17 fiók- könyvtárral próbálunk „szerencsét”, úgy tűnik, sikerrel.- j Manheim, Rio de Janeiro, Oulu Magyar filmbemutatók a világban A magyar filmgyártás leg- frisisebb termékeit számos szemlén és fesztiválon mutatják be a világban az elkövetkező napokban. Mann- heimben november 16—17-én Bódy Gábor „A kutya éji dala” című produkcióját vetítik, a Cinema Quadrat moziban. November közepén magyar filmhetet rendeznek a jugoszláviai Ljubljanában, amelyen Mészáros Márta „Kilenc hónap”; „Ök ketten”; „Olyan mint otthon” és „Napló gyermekeimnek’’ című alkotását, valamint Rózsa Jánosi „Kabala” és Szomjas György „Könnyű testi sértés” című produkcióját láthatja a közönség. Rio de Janeiróban november 18—27 között mutatlják - be Jancsó Miklós „Magyar rapszódia” és! Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” című filmjét. A riói nemzetközi fesztiválon a valóságot feldolgozó filmek „Cinérna du réel” elnevezésű szekciójában Elek Judit „Találkozás” című alkotása szerepel. Pa- .láathy György ,kSzelf£urdi család” és Rózsia János „Boszorkányszombat” című produkciója a finnországi Oulú- ban megrendezendő nemzetközi filmfesztiválon vesz részt, amelyet november 19— 25 között tartanak meg. antikvár könyvaukció Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 16-án, és 17-én, immár huszadik alkalommal rendezi meg könyvárverését, ezúttal is a Pesti Vigadó hangverseny- termében. Az érdeklődők 489, magánszemélyektől és budapesti antikváriumokból ösz- szegyűjtött kötetből válogathatnak. Az aukció listáján nem egy könyvritkaság szerepel. Az árverésre kerülő művekből november 10—14. között a Pesti Vigadó díszlépcsőházában kiállítást rendeznek, Szolnok frontváros maradt a felszabadulása után is. A németek karácsonyi ajándéka: bombázták a várost. A folyó két partját összekötő ponton és fahidat akarták elpusztítani, amelyen át vezetett a szovjet hadsereg egyik fontos utánpótlási vonala, de a Tisza fölötti légtér számukra ekkor már elérhetetlen volt: az Almási- kertvárosból, a Scheftsik telepről és a Tóth Tamás parkból a szovjet és a román légvédelmi ágyúk százai biztosították az átkelőhelyeket, vagyis a hidakat. A bombákat vaktában szórták le a városra. A halálfejes német vadászgépek azonban mélyrepülésbe^ 'Végig- szálltak a folyó fölött, géppuska tűzzel árasztották el a fahíd építőit, a katonai menetoszlopokat. A szovjet utászok, szolnokiak és a környékbeliek . százai haltak meg egy-egy ilyen repülőtámadásnál. Az 53., Managarov altábornagy vezette hadsereg hadiszállása, ape. M. G. Csopo- rov főhadnagy, (Kunhegyes katonai parancsnokának jelentése P. I. Gorohov altá- bornagynak, a hadsereg haditanácsa tagjának: „November 5-én, amikor kineveztek a város (!) katonai 'parancsnokává, felvettem a 'kapcsolatot a fasiszta uralom idején illegalitásban működő kommunistákkal. INovember 6-án megnyitottam a polgári lakosság szá- tnára a pékségeket, az iskolákat, a templomokat. Más- ‘nap már filmvetítést is tartottunk. .. A környező Ti- 'szahidak építkezéseihez igen 'sok embert kellett küldeni. rNem volt szükség a kényszerre, a magyar parasztok, 'munkások belátták, az élet újra kezdéséhez nekik is 'szükségük van a hidakra. Az 'elöljáró elmondta nekem, 'hogy a templomokban a hívők imádkoznak, mielőbb le- 'gyen vége a vérontásnak... 'A város polgárainak hangulata jó, és viszonya a Vörös 'Hadsereghez kitűnő... Er- 'röl akartam beszámolni. 'Kunhegyes katonai várospa- ’rancsnoka, M. G. Csoporov 1főhadnagy.” A nagy áldozattal felépített szolnoki fahidat hamarosan a jeges ár veszélyeztette. A jégtorlasz úgy közeledett, mint maga a végzet. Karpovék éppen csak leléptek a hídról, amikor a piszkos fehér tömeg nekiütközött a hídlábnak. A híd hosz- 'szú teste megreccsent. Behunytam a szemem és úgy 'tűnt, mintha bennem omlott volna össze valami. Aztán lassan kinyitottam a szemem és ... a híd állt. A láb megrongálódott és nem lehetett tudni, mi tartja még a nagy faépítményt. Karpov őrnagy .tért elő- 'ször magához. Odaintette 'csuromvizes hadnagyát: — Ki van a maga szakaszában aki jó aknász? i — kérdezte. A hadnagy gondolkodott. — Gromov tizedes — szólalt meg kisvártatva. — Hívja ide — parancsolta az őrnagy. Mihail Gromov tizedes, a mi Misánk futva érkezett. Keményen megállt és tisztelgett az őrnagy előtt. Karpov megfogta Misa karján a kabátot. — A jégtorlaszt — mondta — fel kell robbantani. Akármelyik percben jöhet egy másik és azt már nem bírja el a híd. Így meg nem lehet dolgozni a lábnál. Vállalkozol rá? A Szovjetunió Hősei a Tiszazug, a Kunság és a Jászság felszabadításáért vívott harcokban (balról jobbra): Ivan Ivanovics Gromov gárdaőrnagy, Alekszandr Prokopje- vics Melentyev gárdaalezredes, Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy, Mihail Illa- rinovics Gricenko alezredes, Zinovij Genatulajevics lszha • kov gárdaalezredes, Andrej Dmitrijevics Szteba hadnagy. Szovjet légvédelmi állás Miska egy ideig összehúzott szemmel nézte a megrongált hídláb körül örvénylő vizet. — Vállalom, őrnagy elvtárs! A hadnagy csákányt és egy dobozforma tárgyat meg egy hosszabb zsinórt adott Miskának. A katona tisztelgett és elindult. Eközben jelentették Karpov őrnagynak, hogy meghozták a MÁV műhelyből a vasékeket. — Rendben van — bólintott Karpov. — Amint felrobbantjuk a jeget, felállítjuk a vasékeket. Ismét a híd felé fordultunk. Miska már ott állt a sérült hídláb felett, óvatosan átlépett a fakorláton és ügyes mozdulatokkal ereszkedett le a gerendákon. A parton csend volt. Mindenki Miskát nézte. Az emberek szinte lélegzetüket is visszafoitották. Miska — mielőtt a jégre lépett — körülnézett. A jégtorlaszt Rörül- csapkodta a folyó szennyes áradata. Aztán rálépett a jégtorlaszra. Láttam, amint csákányával lyukat vág a jégen. Mozdulatai gyorsak, de megfontoltak voltak. A jégbevágott lyukba belehelyezte az aknát, felegyenesedett és felénk intett majd megint lehajolt, Meggyujtot- ta a zsinórt és mászni kezdett felfelé. Azután magam sem tudom hogyan történt. Lehet, hogy az egyik jeges gerendán csúszott meg, azt láttam csak, hogy Miska egyszerre meginog és visszazuhan a jégtorlaszra, oda, ahová az aknát helyezte. Abban a pillanatban valami villant és a jégtorlasz ezer darabra repült szét. A víz vörös jégdarabokat sodort lefelé. Mihail Gromov tizedes, a mj Misánk vére festette vörösre a jeget — idéztük a város szülötte — 1944-ben -a Jókai 'utcában lakott — Szijvási Lajos író emlékezését. Ä várostól északra és nyugatra változatlan hevességgel dúltak a harcok. Parancs a Plijev altábornagy vezette hadtestnek: „November 12-én estig Kál- Vámosgyörk között érje el a Budapest—Miskolc vasútvonalat”. A 4. gépesített hadtestnek ugyanerre az időre Hatvant kellett birtokba venni. Sumilov vezérezredes, a 7. gárda hadsereg parancsnoka ekkor már előkészítette a budapesti német védelmi gyűrű áttörésének tervét. De a Jászságban még szívósan védekeztek a német páncélos erők. Tiszai Lajos Következik: A toll is fegyver. Valahol a magyar Alföldön. Vlagyimir Valerjanovics Bogatkin szovjet grafikus 1944. őszén készített rajza Kórusok és zeneszerzők együttműködésével Nagy sikerű mezőtúri népdalfeldolgozások — K —
