Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-04 / 260. szám

1984. NOVEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 avagy ha egy munkáskollektíva belelendül Több tiszafüredi lakosnak feltettük a kérdést: vélemé­nyük szerint melyik a város legmagasabb pontja? Volt, aki a templom tornyára tippelt, volt aki a lakótelep égre törő házát találta annak — de senki nem gondolt az MHD tisza­füredi gyárának darujára, melynek a gémje 50 méteres magasságával fölé emelkedik minden más építménynek. Pénzügyi fegyelmezetlenségek Kárvallott: az állam Ez a lépték kell ahhoz, hogy az ember „helyére tudja tenni” a darugyár új üzemcsarnokát, melyet hol­nap adnak át rendeltetésé­nek. Nagyságát érzékeltet­ve, sokáig el lehetne még játszadozni a számokkal: ha az 5600 négyzetméteres alap­területét vesszük, úgy 56 családi házat tolhatnánk egymás mellé benne, már­pedig ennyi lakás egy ut­cát jelent. De ekkora alap- területre fel lehetne festeni egy futballpályát is, egyszó­val nem mindennapi lát­vány a szédítő teret magá- baölelő csarnok. Mező Béla, a gyár igazga­tója elmondta, hogy a hasz­na sem mindennapi. A da­ruk vasszerkezeteit eddig a szabad ég alatt is gyártot­ták. A hegesztésnek a leg­nagyobb ellensége a szél és az eső: az ívhegesztést be kellett szüntetni, ha esett — ha szél támadt, gázzal nem volt szabad hegeszteni. Nőtt tehát a hatékonyság azzal, hogy fedél alá kerül­tek a dolgozók, és javul a minőség, ami ugyancsak ki­vételes szempont, hiszen a Szovjetunióba készülő da­ruiknak mínusz 40 fokban is üzemelniük kell. Enyhült a munkahely zsúfoltsága, hiszen az utóbbi időben már már baleseti veszélyforrás volt a szűkösség. No, és a szociális szempontok sem utolsók (ha nem az elsők): emberibb körülmények kö­zé kerültek a munkások. A csarnokkal „nagyobb” is lesz a gyár: az elkövetkezendő három évben százötven új dolgozót állítanak munkába. Az átadás napja egyébként többszörös ünnep lesz: a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékeznek, ünnepük a város felszaba­dulását és arra is immár a történelemnek kijáró tiszte­lettel gondolnak, hogy ép­pen tíz esztendeje települt a gyár a zöldellő kukorica­táblák helyére. Ritka dolog, hogy az épít­tetők olyan elégedettek le­gyenek a kivitelezőkkel, mint a fürediek. Nem megy szenzációszámba az, hogy az Új létesítmény fölötti örö­möt megkeserítik a levonu­lás után mutatkozó hibák sora. Ezúttal Mező Béla ki­fejezetten kérte, hogy elis­merőleg essék szó a Szotév munkáiéról. Dr. Ádámosi György igaz­gató szívesen áll kötélnek, hogy a nem mindennapos tevékenységüket ismertesse, de vannak fenntartásai is: — Nem tudom, nem hang- zik-e majd dicsekvésnek amit mondok ... Aztán készségesen sorol­ja az építés egyes állomá­sait. Nem titkolja el. hogy voltak olyanok a vállalat­nál, akik azt mondták: túl nagy feladat lesz ez a Szo- tévnek. Ma már mindenki büszke, hogy résztvevője le­hetett az építkezésnek. Ko­rábban soha ilyen nagy fá­ba nem vágták a fejszéjü­ket, így kissé meglepődtek, amikor megérkeztek a Hő- technikai Vállalat elemei: az országúton szállított pil­lér hossza például 24 méter volt, de a kereszttartók sem voltak sokkal kisebbek. Molnár Lajos ácsbrigádja háromszor is körbe állvá­nyozta az épületet, de a munkáskollektíva összeko­vácsolásában nagy segítsé­get nyújtott az a beruházói magatartás is, amilyennel korábban nem nagyon ta­lálkoztak. A jó csapatszel­lemnek köszönhetően, félév­vel a vállalt határidő előtt és nem lépve túl a 260 mil­lió tervezett költséget — le tudták tenni a névjegyüket Tiszafüreden. Hogy megérte? Természe­tesen: az MHD-val szemben a Kőbányai Gyógyszerárú- gyárnak építenek egy ha­sonló üzemet 360 millióért. A nádat az idén aratták a telekről, de 1985. október 31-re az első kapszulát le­gyárthatja a gyár. Mihály István, a Szotév vállalkozá­si osztályának vezetője ép­pen a beszélgetés alatt ka­pott egy telexet, melyben arról értesítik a vállalatot, hogy versenytárgyalást nyertek öt nagy fővárosi cég előtt, és a tét egy mik­robiológiai kutatólaborató­rium kivitelezésére szóló megbízatás. örülnek, vállalják, meg­csinálják. Mert, hát úgy ér­zik, valamennyien alkotó lendületben vannak. Palágyi Béla A neve: Technová Vállalkozásokat finanszíroz Üj, pénzintézeti tevékeny­séggel foglalkozó szervezetet hozott létre az Ipari Minisz­térium, a Technová Ipari Innovációs Alapot. Az új intézmény elsősor­ban ipari jellegű műszaki fejlesztések, illetve innová­ciós akciók finanszírozására vállalkozik. Lehetősége van arra is, hogy tőkeátadással, kockázatot vállalva vegyen részt egy-egy jövedelmező­nek ígérkező ötlet megvaló­sításában. A kapcsolódó be­ruházásokhoz is nyújthat­nak kölcsönt. Elsősorban olyan kezdeményezések meg­valósítását segítik, amelyek — amellett, hogy jövedel­mező vállalkozások — jelen­tős mértékben hozzájárul­nak az ipar versenyképessé­gének javításához. A vállal­kozások finanszírozására az Ipari Minisztérium 120 mil­lió forintos alaptőkét bo­csátott a Technová rendel­kezésére, s a következő kél évben ezt évenként 200 mil­lió forinttal bővíti. Új üzem épül Százhalombattán Üj üzem épül Százhalom­battán a Dunai Kőolajipari Vállalatnál gazdaságosabb hasznosítását szolgáló prog­ram keretében. A benzin feldolgozása, úgynevezett re­formálása során keletkezett kivonatból, az eddig nem teljesen hasznosított xilol- ból gyárt értékes vegyipari alapanyagot, ortoxilolt. E vegyületből kisebb mennyi­séget — évi 12 ezer tonná­nyit — eddig is készítettek, az 1986-tól termelő új üzem azonban — ugyanannyi re­formált benzin felhasználá­sával — 44 ezer tonnát gyárt belőle. Ezzel nemcsak a legnagyobb hazai felhasz­náló, a balatonfűzfői Nitro- kémia teljes ortoxilol igé­nyét tudja kielégíteni, ha­nem még exportálhat is be­lőle. Az új üzem berendezéseit részben NDK-beli, részben hazai vállalatok szállítják. A csaknem 750 millió forintos beruházás 1986-ban fejező­dik be. A belkereskedelmi, ide­genforgalmi és külkereske­delmi szervezetek sem kivé­telek az általános megálla­pítás alól, ami szerint a pénzügyi fegyelem még sok kívánnivalót hagy maga után. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint hogy a Pénzügy­minisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatósága revizorainak eb­ben a körben lefolytatott el­lenőrzéseiből 92,8 százalék jegyzőkönyv felvételével zárult. Ez az adat egyúttal azt is közli, hogy a vizsgált vállalatoknak és szövetke­zeteknek mindössze 7,2 szá­zalékánál vezették pontosan a számlákat és a nyilván­tartásokat; a Pénzügyminisz­térium Ellenőrzési Főigaz­gatóságának megyei igazga­tóságán kapott tájékoztatás szerint Szolnok megyében ennél kedvezőbb idén a helyzet. Az első háromne­gyed évben húsz, kereske­delmi tevékenységet foly­tató szövetkezetben és vál­lalatnál, valamint takarék- szövetkezetben végzett vizs­gálatok 25 százalékánál nem került sor jegyzőkönyvezés­re, mert a cégek valóság­hűen mutatták ki a ráfordí­tásaikat, bevételeiket és elő­írásszerűén adóztak. A főigazgatóság munka­társai tavaly összesen 366 idegenforgalmi gazdálkodó­nál, valamint bel- és külke­reskedelmi gazdálkodónál jártak. A revizorok meg­állapították, hogy sok pénz­ügyi pontatlanságot takar az állammal szembeni befize­tési kötelezettségek teljesí­tése is. A szóbanforgó vál­lalatok és szövetkezetek adó­hiánya 377 millió forint, adótöbblete pedig 179 mil­lió forint volt tavaly. Az előző esztendőhöz viszonyít­va mind az adóhiányok, mind az adótöbbletek növe­kedtek országosan, amely a pénzügyi fegyelem romlására utal. A megyében az emlí­tett húsz cégnél végzett vizs­gálatok során tizenegy eset­ben mutattak ki az igazgató­ság revizorai adóhiányt, 14 millió forint összegben, és tizenkét cégnél találtak 3,7 millió forint adótöbbletet. A vállalati nyereség pon­tatlan kimutatása az esetek többségében a különböző vá­sárolt készletek helytelen ér­tékelésére és nyilvántartá­sára, a fenntartási költségek és a beruházások (tudatos) összekeverésére, a különféle költségek és ráfordítások helytelen elszámolására ve­zethetők vissza. A főigazgatóság revizorai tavaly kiemelten ellenőriz­ték az áfészek gazdálkodá­sának szabályszerűségét. Megállapításaik szerint az áfészek pénzügyi fegyelmé­ben az utóbbi években visz- szaesés következett be. Ezt bizonyítja, hogy növekedett a jegyzőkönyvezett hiányos­ságok és szabálytalanságok száma. A hibaokok szerte­ágazóak: náluk is a gyako­ri „pontatlanságok” közé tartozik, hogy fenntartási költségként számolják el a beruházásokat. A revizorok a vizsgált áfészek 60 száza­lékánál tapasztaltak ilyen jellegű hibákat. Hasonló az arány a megyében is, ahol a szövetkezetek egy része „megfeledkezik” a beruházá­sokhoz kapcsolódó illetékfi­zetési kötelezettségekről is. Rendszeres és visszatérő szabálytalanságokat rögzí­tettek a szövetkezetek épí­tőipari és szolgáltató szak­csoportjainak tevékenységé­ről. összességében a pénz­ügyi ellenőrök megállapítot­ták, hogy a szövetkezetek­ben a belső ellenőrzés hiá­nyosságai és lazaságai is hozzájárultak a szabályta­lanságok növekedéséhez. A pénzügyi szabálytalan­ságok és hibák a szóbanfor­gó vállalatoknál és szövet­kezeteknél sem maradtak következmény nélkül. Az adóhiány és a jogtalanul képzett érdekeltségi alapok miatt például ebben a kör­ben összesen 122,8 millió fo­rint bírságot szabtak ki az adóhatóságok. Ez az összeg a megyében a háromnegye.d évben 3,3 millió forintot tett ki. Természetesen nemcsak a vállalatokat terhelő szank­ciók növekedtek, hanem a személyes felelősségrevonás is nagyobb szerepet kapott. A hibákkal, mulasztásokkal, manipulációkkal vádolható vállalati vezetők és dolgozók ellen szabálysértési, fegyel­mi és büntető eljárásokat indítottak. Az eljárások te­kintélyes része fegyelmi büntetéssel: a személyi alap­bér mérséklésével, prémi­ummegvonással, kártérítés kiszabásával vagy alacso­nyabb munkakörbe helye­zéssel zárult. <KS) Jő üzlet a napraforgóolaj Nagyobb vetésterület, megnövekedett export A karók leütésétől a nagyüzemi táblákig A földügyek szakértője volt Az utóbbi évtizedben a íT.apraforgó vetésterülete, mintegy két és félszeresé­re, termésmennyisége — a hozamok jelentős növeke­désével — pedig a többszö­rösére emelkedett'. Me­gyénkben 1980. november 4-én’ helyezték üzembe a Martfűi Növényolajgyárat, amelynek hatására abban az éviben mintegy 23 ezer hektárnyi területet foglalt el a napraforgó. Tavaly már 37 ezer 800, az idén pedig 43 ezer 'hektáron vetették, el az olajos növény magját. Ezzel szűkebb hazánk az or­szág legnagyobb területen napraforgót termelő megyé­jévé lépett elő,, megelőzve Bács-, Fejér-, és Pest me­gyét. Ezeket a kedvező eredmé­nyeket’, a növényi olajok iránt rendkívül megnöveke­dett világpiaci kereslet, az exportlehetőségek, a hazai igények és a technológia együttes fejlesztése hozta magával. A felfutásban nagy szerep jutott a Nö­vényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat legnagyobb gyárának, a martfűinek amelynek termelése szinte megduplázta a feldolgozó' kapacitást. Az idén a válla­latnak mind a hat gyára' időben — a betakarítás előtt — felkészült az olajos mag­vak fogadására, a martfűi­ben tovább növelték a fel­dolgozó kapacitást, részint a nyersanyag jobb előkészí­tésével.­A Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalat így ebben az évben mintegy ne­gyedmillió tonna növényi olajat állít elő. s e mennyi- ségnék túlnyomó részét a* külföldi piacokon értékes!-- ti — csaknem 125 millió, dollárért, amely a tavalyi­hoz képest mintegy 13 szá­zalékkal több bevételt je­lent. A hazad eredményekkel párhuzamosan a világ ola­jos magtermesztése is állan­dóan növekszik. A tíz esz­tendővel ezelőtti 120 milli­óról 180—185 millió tonná­ra, a napraforgó mennyisé-1 ge is 9,9-ről 16 millió ton­nára nő. Az USA-bari a szójatarmesztés mellett to­vább emelik a napraforgó vetésterületét,Franciaország­ban pedig jövőre várhatóan 1 millió hektárral számol­nak. Ennek ellenére kere­sett termék a magyar nö­vényolaj, ezért a hazai ter- (mlelitetők a jövőben mint-' egy 290—295 ezer hektárnyi olajos növényt várnak a gazdaságoktól. Kívánatos lenne, ha a szója vetésterü­lete is a 38 ezer hektárról 50 ezerre emelkednek és a repcetermelésünk is előbb­re léphetne. A parasztember életében a föld volt az élet, a jövő. A nincstelennek elérhetet­len álom volt a 3 hold, aki­nek annyi volt az a negye­dikre gyűjtött, de a 20 hol­das is földért kapart. A föld körül forgott a világ, ha Volt, ha nem. A Viharsarok­ban az agrárproletárok kü­lönösen szenvedélyesen küz­döttek ezeréves jussukért. Majoros Sándor 10 éves n gyermekként volt szemtanú­ja az endrődi sortűzneb. Az 1935-ös választás idején egy márciusi napon a piacteret ellepő elszánt tömeg a fe­nyegetések ellenére se tá­gított. Ekkor Gyorna felől csendőrök vonultak be a fa­luba, és a tömegbe lőttek. Pontosan 10 év telt el és földet osztottak az ország­ban. A földosztó bizottság Sarkadon az ő munkájára is számot tartott. A név­jegyzék összeállításában,1 mérésben, kitűzésben, az adatok ellenőrzésében se­gédkezett — eltartott ez egy évig. Az új mezsgyék szélén az emberek már kapával jelentek meg, és alighogy leütötték a karót, az új gaz­da már köpte is a tenyerét: Minden elődje arra várt, hogy a sajátján dolgozzon, nem számított, ha nem volt igavonó, húzták maguk a boronát, vagy vettek ket­ten egy lovat. Három holdat mért ki a Majoros családnak a bizott­ság, majd ’49-ben 20—25 új gazdával téeszt alakítottak. Nem volt többjük 150 hold­nál, az is annyi darabban, 'ahányan összefogtak. Egy­értelmű volt, hogy egy táb­lába kell szervezni a téeszek földjét. Brigádvezetőként vett részt a földrendezés­ben, ami egy cseppett se volt könnyű feladat. Min­denki ragaszkodott a magá­éhoz, de a közös gazdálko­dás feltételeit meg kellett teremteni, egyéni érzelmek­re nem lehetett hallgatni. Abban az időben gyürkő- zött: az ország az első ötéves’ terv többszöri módosításá­val. A nehézipar mellett a mezőgazdaság alig fejlődött,' a parasztok elhagyták föld-1 jeiket és az iparban keres­tek megélhetést. A szigorú beszolgáltatások miatt sza­porodtak a parlagon ha-' gyott földek. A tagosítás, a földrendezés politikai mun­ka volt, határozottságot, élvhűséget követelt... Majoros Sándor is tudta, hogy a haladás érdekében végig kell járni ezt a nehéá Utat, de ugyanolyan kétsé­gekkel viaskodott, mint az a parasztember, akinek a földosztás öröme fokozato­san keserűségbe fordult. Mégis szép volt ez a mun­ka és nem csak értette, sze­rette is a földrendezést, ezért ’54-től a sarkadi járá­si tanácsnál már hivatalo­san is ez volt az övé. Tizen­hét község kül- és belterü­leti földügyei sorakoztak az asztalán: házhelyosztások, földcserék, tagosítás, tulaj­donjogi viták, volt olyan is, amelyik visszanyúlt egészen a Nagyatádi-féle földosztá­sig. 1957 elején egy fontos jogszabály lehetővé tette a korábbi kisajátításokból, ta­gosításokból eredő túlkapá­sok, sérelmek, téves intéz­kedések orvoslását. A le­csillapodott falusi szenve­délyeket néhány év múltán a téeszek szervezése borzol­ja fel, majd csendes hétköz- hapok következtek a föld­rendezők életében is. Hasonló munkakörbe ’66- ban irányították Jászbe­rénybe, megszűnt Sarkadon a járási tanács. Más volt a Jászság múltja, a jászoknak a földhöz való viszonya, á földügyekben mégse ta­pasztalt különbséget. Ak­korra már megerősödtek a téeszek és békésen' megfért a kevés egyéni gazda földje á nagyüzemi táblák között: Változnak a földrendezési feladatok, szaporodtak a szövetkezetek közötti terü­letcserék, határrészek átfo­gó rendezései következtek. Az iparosítás és a fejlődés lendületében azonban a gaz­daságok keveset gondoltak a termőföld védelmére. A jászberényi Földhivatalnál a földhasználati csoport ve­zetője, Majoros Sándor ke­zébe futottak öslsze a szö­vetkezetek fejlesztési, terü­letrendezési elképzelései. A föld ésszerű hasznosítására törekedett. Művelni minden talpalatnyi területet, mert a föld érték — ezt még gye­rekfejjel megtanulta. Nem tanulhatott annyit, ameny- nyit szeretett volna, de fe­lettese szerint az élet három diplomát adott neki szakis­meretből, elkötelezettségből és emberségből. Betegség miatt soha nem hiányzott a munkából, de úgy hozta a véletlen, hogy a nyugdíj előtti utolsó na­pokban ágyba kényszerítet­te az influenza. Ki sem írat­ta magát, úgy is be kell mennie a hivatalba átadni az ügyeket az utódjának — tapasztalatait, tudását már eddig is hasznosították munkatársai. Lukácsi Pál Óriás születik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom