Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-25 / 277. szám
1984. NOVEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mesék a „cigányszögből” Újabb „kincsek” Árokszállásról Cigarettáért, egy kis pálinkáért hajnalig elmesélgetett. A Cigányszög lakói, felnőttek és gyerekek szívesen hallgatták Báder bácsi történeteit. Királyokról, szegényemberekről. furfangos cigányokról szóltak a mesék. Báder József jászárokszállási cigányember a régi öregektől hallotta őket. Ám képzeletében új életre kaptak a mesék, gazdag fantáziájával kiszínezte őket, beléjük szőtte életét, életüket. Vigaszt és örömet lelt a mesemondásban, csakúgy, mint azok, akik esténként körülülték, szájtát- va hallgatták újra és újra történeteit. Faragó Jánosné 1962-ben találkozott vele. — Jól ismertem az árok- ~ szállási cigányok életét — mondja. — Az alsószögi iskolában kezdtem tanítani. Abba az iskolába sok szegény cigánygyerek is járt. Báder bácsi az első meséit lakásán a Zrínyi utcában mondta el nekem, később. amikor_már a tanyai diákotthonban tani- tottam, elhívtam a gyerekek közé, meséljen nekik. Báder bácsi átélte a meséit, ha hallgatósága tetszéssel, nevetéssel fogadta történeteit, az szinte fölvillanyozta. Nagyon szép ízekben mesélt s meséiből egy csodálatos világ bontakozott ki. Én úgy gondolom, ezzel a csodálatos világgal vigasztalták magukat a cigányemberek. Csak meg kell figyelni, Báder bácsi minden meséjében eszBáder József leghűségesebb hallgatója annak dején az unokái voltak. Az öreg mesemondó 1974_ben meghalt, a ^Cigányszög” azonban nem maradt mesélő nélkül. Farkas Sándor a gyerekeknek mesél Árokszállás hagyományainak hűséges kutatója Faragó Jánosné nek, kedvenc ételeikből lakomát csapnak. Ezek a mesék nem cigány népmesék, a magyar népmesék változatai, ál-meg átszőve a cigányéletmód elemeivel. Sok történet szól például Mátyás királyról. — Báder József unokája, Farkas Sándor emlékszik a nagyapa minden meséjére, s örökölte is az öreg mesélőkedvét, tehetségét — folytatja Faragó Jánosné. A nagyapa meséinek csak a címeit soroltam fel neki és már mondta is őket. Kíváncsi voltam arra, hogy hogyan hagyományozódott Báder József mesekincse. Farkas Sándor már nem ugyanúgy mondja a meséket, érdekes változatokat is lejegyeztem tőle. Űj változatban mondta el például a cigány kondásról szóló mesét. A mesék tehát tovább sínek és alakulnak a mesélő ajkán. Faragó Jánosné lejegyezte őket. Jászárokszállás néprajzának, hagyományainak hűséges kutatója újabb, „kincsekre” lelt. Ritkaságszámba menő archaikus meseanyagot gyűjtött össze, s adott közzé kitűnő dolgozatában. mely az idei megyei néprajzi pályázaton kiemelt első díjat nyert. Film jegyzet I A nagyrozsdási eset Kalmár László 1957-ben forgatott komédiája A nagyrozsdási eset a napokban került a közönség elé. A „dobozban maradt” filmeknek mindig van egyfajta pikantériájuk: ugyan miért nem vetítették eddig? A nagyrozsdási esetről most fellebbent a titkok fátyla, s a jegyzetíró nincs egyedül értetlenségében: nem igen talál elfogadható magyarázatot a film hosszú „pihentetésére”. Az talán érthető, hogy az 1956-os eseményeket közvetlenül követő években nem vetítették, de a Tanú bemutatásától számítva már nem igen találunk rá magyarázatot. Rendezőjét haláláig a magyar filmművészet nagy öregjei között becsülték — Kossuth- díj, más állami elismerések — sőt. neves filmtörténészünk szerint Kalmár László híd volt a felszabadulás előtti és utáni érdemes alkotások között. Tiszta szándéka, szakmai igényessége indokolja ezt a megállapítást. A felszabadulás előtti filmjeinek — Dankó Pista, Tóparti látomást Hötólos tavasz — egyenes és jószándékú folytatása volt a Déryné, a Gábor diák, — tehát azok a művei, amelyek a sematikus filmek időszakában születtek és maradan- dóak. Az 1957-ben készült komédia is ebbe a sorba illeszthető be. A történet sajnos ma már vérszegény, inkább csak tör- ténetecske. Egy szürke, ám ravasz borellenőr nem túl eredeti kalandja. Miniszternek nézik 1952-ben! Persze nem véletlenül, súgásra. Mindegy, az effajta sztorikról Gogol óta már az átér- zés is eszünkbe jut, csökkentve az eredetiség értékét. De talán még ennél is többet levon a kapott élményből. hogy a magyar irodalom1, színház és filmművészet A nagyrozsdási eset elkészülte óta alaposan „lerágta a húst” a buta vidéki kiskirályokról. falusi és nem falusi pöffeteg nagyságokról. Sőt, olykor úgy tűnt — lásd Fügefalevél és hasonló filmek — mintha a „mikroklímák” nem is a makró részei lettek volna, hanem önmaguktól életre- kelt valamik. Ez bizony nem igaz, az 1950-es évek jelenségeit is csak ok-okozati összefüggések szigorú egységében célszerű vizsgálni!1. A nagyrozsdási eset nem esik ebbe a hibába, csupán megkésett kritika. Sportnyelven szólva: tisztelet annak a maratoni futónak is, aki ötödikként, sokadikként érkezik célba, de a dicsőség mégis az elsőké... Más kérdés: Kalmár filmjét elgáncsolták a versenyben. Azóta viszont már tudjuk, hogy a nevetés öl, s ennek alapján: jó céljaink érdekében milyen hasznos segítőtárs lehet a komédia. A nagyrozsdási eset pedig komédia a javából. Nem a sztori, nem a mondanivaló — ezen már régen túl lépett az idő — alapján, hanem a rendezés és a színészi játék erejéből. Aki egyetlen Kalmár-filmet sem látott A nagyrozsdási eset-en kívül, az is megállapíthatja: ez aztán „profimunka”. Nagyobb tisztelettel, mert a rendező emléke igazán megérdemli: Kalmár László filmvígjátéknak is mestere volt. Bármilyen furcsa is a megállapítás, s talán csak az összehasonlításokkal helytálló: Kalmár tudta, hogy a jó színészeket semmi de semmi nem tudja helyettesíteni. Manapság olykor-olykor négyöt más filmben sem találunk annyi kitűnő színészt. — nem mintha szűkében lennénk a tehetségeknek —, mint a kisvárosi komédiában. vagyis A nagyrozsdási esetben. A borellenőr Pá- ger Antal, s körülötte: Sulyok Mária, Sinkovits Imre, Tompa „Pufi”, Bánhidi László. Rajz János, Pethes Sándor,. Lórán Lenke. Fónay Márta, és mások, a javából. Kalmár rendezése és a nagyszerű színészi teljesítmények sora menti át számunkra és teszi élvezetessé a filmet. — ti — Rádiófigyelő Riport a boldogságról és a bizalomról Televízióadás híján a hétfőt akár a rádióhallgatók ünnepnapjává isi nyílváníthatnánk. Ennek ellenére azonban egyik rádióállomásunk sem igyekszik túlzottan lekötni a színvonalas műsorra vágyók figyelmét. Égés./ nap — túlnyomó többségben — állandó műsonszá- mokat hallhatunk de talán a Petőfi hullámhosszán 20.05- kor kezdődő, A dolgok tökéletes rendje című dokumentumműsor ígér némi érdekesl- séget: a majdnem egyórás riport a boldogságról és a bizalomról szól. A következő műsorokat a . Kossuuth-adó sugározza, így a 22.30-kor kezdődő Sőtér István-dráma rádióváltozatát, a Júdást is. Az Ifjúsági Rádiószínpad szerdán este 19.15- kor a Janus és Mátyás című történelmi játékot mutatja be. A magyar reneszánsz két legjelesebb alakjának, a művelt, széles látókörű uralkodónak és a mesz- szeföldön híres humanislta költőnek drámai összecsapását kísérhetjük végig négy jeleneten át. Csütörtökön ugyancsak 19.15- kor a Rádiószínház Veroslav Rancic, fiatal szarajevói író hangjátékát mutálja be, Sikoly címmel. Az író kéoviselőjét, a Narrátort hat család slorsa érdekli, hat lakásba bámul be pimaszul (mint Le Sage Sánta ördöge), és beszéli el tárgyilagjosággal sorsukat. Szombaton 18.45-kor az OIRT-drámafesztivál keretében az NDK egyik legnépszerűbb, legtöbbet játszott kortárs. színpadi szerzőjének, Rudi Strahlnak Ádám és Éva ügyében című hangjátékát sugározza a Kossuth adó. Az írót nem az örök pár paradicsomi története izgatja, hanem egy nagyon is mai probléma: mi történhet egy mai Ádámmal, aki autószerelő és egy mai Évával, aki csecsemőgondozó, ha éppenséggel egymáséi akarnak lenni. Nemcsak kölcsönöznek Milyen a könyvtár, ha üzemi? Több az alkalmi látogató, mint a törzstag A lényegen ugyan nem sokat változtat, mégsem érdektelen tisztáznunk, hogy az üzemeknél, vállalatoknál működő könyvtárak neve hivatalosan „szaksizervezeti közművelődési könyvtár.’’ Legutóbb az 1980. szeptember 29-j határozatában foglalkozott a SZOT a közművelődési könyvtárak tartalmi feladataival, szervezeti és működési rendszerével. Szolnok megyében mindezekről részletes útmutatást adott ki az SZMT, így tehát a megyei szakszervezeti könyvtár ezek alapján dolgozik. Önálló kerettel A közművelődési könyvtárak feladata nyilvánvaló, azaz támogatja a dolgozók szakmai és műszaki ismereteinek fejlesztését, sajátos könyvtári eszközökkel segíti az önművelődést, felkelti az olvasás iránti igényt, ösztönöz a rendszeres olvasásra. A megyében az SZMT közvetlen irányítása alatt álló központi könyvtáron kívül tizenegy önálló, tizenkét úgynevezett letéti I-es és nyolcvanhét letéti Il-es típusú könyvtár várja az olvasókat. (A könnyebb érthetőség kedvéért: az önálló könyvtárak önálló beszerzési joggal, kerettel rendelkeznek, a letéti I-es típusúak a hétszáznál több, a letéti Il-esek az annál kevesebb dolgozót foglalkoztató üzemekben találhatók és a központi könyvtár látja el őket kiadványokkal.) Az utóbbi esztendőkiben, hasonlóan a tanácsi könyvtárakhoz, a szakszervezeti könyvtárakban se növekedett — Sajnos — az olvasók száma. örvendetes viszont, hogy míg 1982-ben alig több mint kilencezer, addig 1983-ban tízezernél több fizikai dolgozó vette igénybe munkahelye könyvtárának szolgáltatásait, és ha nem is voltak valamennyien állandó kölcsönzők, gyakran „megfordultak” a könyvek birodalmában. A megyei hálózathoz tartozó könyvtárak száma is évek óta változatlan, javult azonban a működési feltételük, differenciáltabb lett az ellátásluk. Mindezt, ahol szükséges volt, akár a könyvtáros személyének megváltoztatásával is igyekeztek elérni. Az egész ország szereti? — Nem! Annál is többen: Szörényi Leventét mindenütt szeretik, ahol a ma 30— 40 éves magyarok élnek. A két évtizede indult magyar beatzene egyik megalapítója, a milliós közönségtáború Illés-zenekar,, majd az utód Fonográf zenei vezéregyénisége, a kivételes képességű, egyéni játékú gitáros, az István, a király zeneszerzője — búcsúzik. December 15- én a Fonográf zenekar Jelenkor című nagylemezét bemutató élő hangversenyen utoljára játszik a közönségnek, a Budapest Sportcsarnokban. Az egész országból s a magyarlakta határon túli területekről tervezik a különbuszokat, mi pedig bú- csúbeszélgetéset kértünk: — Rosszkedvű? — Nem! Ügy érzem magamat, mint egy remek külföldi út végeztével: jó lesz pihenni, de féllábbal még odakint vagyok és tudom, hogy emlékeim mindig je- lenidejűek maradnak. Élők. Végül nem a zeneszerző és nem a Fonográf alkotóműhelyének tagja búcsúzik, csak a színpadi előadó. — Csak? — Jó, tudom: a zene igazában úgy él, hogy szemben a közönség, mi pedig játszunk. Hangsúlyosabban; mi őnekik játszunk! De a két Mi ndenűtt, de különösein a letéti könyvtárakban rendkívül lassan fejlődnek a tárgyi feltételek, továbbra is gond az állomány elhelyezése. nem egy |vá Hallatnál a folyosókra szorultak ki a könyvek. Az önálló könyvtárakban valamivel jobb viszonyokat találhatnak az olvasók, az utóbbi időkben például a Tisza Cipőgyár jelentősen bővítette polcrendszerét, azon kívül három üzemben új helyiséget alakítottak ki az olvasnivalók sizámára. Üdvözlendő fény, hogy a szolnoki papírgyári rekonstrukció terveiben gondoltak á könyvtárra is; külön teremben fogadják a látogatókat. A szakszervezeti könyvtárak döntő többsége kizárólag az üzem dolgozóinak biztosít olvasmányokat, ám akad kivétel is, például a Középtiszai Állami gazdaság bánhalmi kerülete, melynek könyvtára nyitva áll a kis település valamennyi lakója előtt. Szakmai hozzáértéssel A tavalyi személyi változtatások óta színvonalasabb lett a könyvtárak irányítóinak felkészültsége. Az önálló beszerzésnek élén főiskolát végzett, főhivatású könyvtárosok dolgoznak, nagyrészük sokéves gyakorlattal. Továbbképzésükről, hasonlóan a letéti könyvtárak vezetőinek képzéséhez a központi könyvtár gondoskodik. Ez utóbbiak számára éppen a jövő héten indul tanfolyam. Szerveznek képzést a munkahelyek kérésére is, nemrégiben az Állami Építőipari Vállalat tíz letéti könyvtárosa vett részt háromnapos tanfolyamon. A megyei * hálózat önálló költségvetéssel rendelkező könyvtárai az e célra fordítható anyagi feltételek rosz- szabbodása ellenére is fejlődtek. Az 1 millió 89 ezer 667 forint könyvbeszerzési keretből egy dolgozóra 17 forint jut, egy forinttal több, mint az előző esztendőben. Az állomány elérte a 25 ezer 876 kötetet. És ha már szóba került a kötetek száma, ide tartozik, hogy a megye szak- szervezeti könyvtáraiban 334 ezer 844 kötet áll az olvasók rendelkezésére. A tervszerű évtized énfelettem is elfutott, s a hangverseny forr- pontjára ma már sokkal hosszabb idő alatt emelem fel a hangulatot, mint a nagy Illés-koncerteken. — Szép volt: lent a ragyogószemű ifjú tömeg, fent pedig a „nagy csapat”, az Illésék, a magyar beat zenei eszményképei, és ■ — száll a nóta. Igaza lehet-e néhány hatáslélektani kutatónak, hogy ilyenkor közönség és színpad között valamiféle bioáram kering? — Nem tudom, mi az a hatáslélektani bioáram. de mindig éreztem valami ilyesmit. Legjobban az első évek bensőségesebb klubműsorain, amikor szinte éreztük a közönség leheletét. A bensőséges hangulatú, kisebb közönségű klubműso- rok minden kezdő zenekarnak a legjobb iskolát jelenthetik. Egyébként ezt az úgynevezett bioáramot, amit én inkább a közönség lelkének neveznék, akkor is éreztük, amikor nem élt. A hiányát.' Ezek a legborzalmasabb és egyben legserken- tőbb pillanatok voltak. — Búcsúzik a színpadi előadó, de marad a zeneszerző, aki az István, cu.ki- rály-ban megálmodta, kottába öntötte az első magyar — de a világon is harmadik! — nemzeti-történelmi gyarapítás és szelektálás hatására csökkent az elhasználódott, „rongyossá olvasott” könyvek aránya. Az újdonságokhoz is hamarabb jutnak az üzemi könyvtárak olvasói, a központi könyvtár 80—100 ezer forintért vásárol köteteket, így azok már a megjelenéskor az olvasók kezébe kerülhetnek. Olvasásra ösztönző eszközökkel Néhány nagyobb önálló könyvtárban kisközösségek működnek; a Tisza Cipőgyárban a szocialista brigádok olvasóköre, a Tiszamenti Vegyiművekben a szocialista brúgádkönyvtárosok klubja ad lehetőséget az irodalom és más művészetek mélyebb megismeréséhez. A Hűtőgépgyárban kiállításokat, mini galéria-sorozatokat szerveznek, a MÁV szolnoki csomóponti művelődési házában pedig évek óta nagy látogatottságnak örvend a komolyzenei előadás, amelyet hónapról hónapra megismételnek. mindig más-másl stílusról, más zeneszerzőről. Magukra vállalják, — persze feladatuk is, — az üzemi könyvtárosok az író-olvasó találkozók szervezését, amelyek ugyan nem veszítettek népszerűségükből, megvalósításuk azonban egyre több nehézségbe ütközik: az írók mind kevésbé vállalkoznak az olvasókkal történő találkozásokra, ha mégis, akkor a nem is csiekély tiszteletdíjon kívül olyan anyagi igényekkel — mint a gépkocsival való utaztatás — hozakodnak elő, amelyek teljesíthetetlenek. Az évek során közkedveltek lettek a különböző pályázatok: az idén a Kell a jó könyv olvasó pályázatra több mint ötszáz pályamű érkezett a központi könyvtárba, és ez már csak azért is örvendetes, mert nem éppen a könnyű műfajú idrodaüom- hoz tartozó alkotásokon kellett „átrágniuk” magukat a pályázóknak. A köteteket természetesen, mint egyéb pályázatok esetében is, a szakszervezeti könyvtárakban találhatták meg az olvasók. — bendó — rockopera öntörvényű, szerves muzsikáját. A siker zenei értékein túl, melyek az értékei a társadalmi gondolkodásban? — A történelemnek vannak változó és vannak viszonylag állandó arcvonalai. Mi az utóbbit akartuk felrajzolni, de változatos helyzetbe ültetve, s a mai, megváltozott életérzés muzsikájával: sajátosan ötvözött rockzenével. Felvállaltuk a haladó nemzeti-történelmi tudat kifejezését, s a rockzene további megjelentetését a magyar színpadon. Most, a siker után, újabban csak attól tartok egy kicsit, hogy az István, a király néha túlerős hatása nyomán, néhányan kissé elvesztik a realitás érzéküket. Pedig ennek a valóságérzéknek, egyáltalán, az életképességnek állandó fenntartása nem csak a zene, hanem általában a művészet, a közönség felelősségét is jelenti. F. D. Rockzene és társadalmi gondolkodás Szörényi Levente búcsúzik
