Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-24 / 276. szám

10 FiataJokról-fiataloknak 1984. NOVEMBER 24. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban idén tavasszal kezdte meg mű­ködését a diákújságírók klubja, tagjai az újságírás elemi, szakmai fogásaival is­merkedhetnek meg a foglalkozásokon; amelyek nyitottak, szombat délelőttön­ként 10 órától bárki középiskolás részt vehet rajtuk. Mostani Fiataloknak fiatalokról olda­lunk írásai a diákújságírók klubja tag­jainak munkái. Meglehet, ezek az írások első olvasásra talán borúlátónak tűnnek, bizonyos kiáb­rándultságról tanúskodhatnak; ám ne fe­lejtsük, akik írták, — életvidám 15—16 éves fiúk és lányok, ők és generációik tagjai népesítik be az ifjúsági szórakozó­helyeket, a klubokat — tehát voltakép­pen szó sincs esetükben semmiféle kiáb­rándultságról, pesszimizmusról. . . mind­össze arról van szó: keresik a „hangju­kat” — ami az egészséges tenniakarás jele. Egy hét Avagy részletek egy naplóból HÉTFŐ: Kezdődik a hét, mindent bele, kelés, bepa- kolás, hol a toliam, hol a fejem; reggeli, igen reggeli, manapság még reggelizni is szokás, futás a suliba, hűha, éppen elértem a buszt, ma az első óra matek ... A hetedik irodalom. Tüle­kedés a menzán: félkrumpli­ért, fél husiért. (Különben jó étvágyam van). KEDD: Kitüntetett nap. Egy pár lyukas óra az óra­rendben, s ma este kupor- gatja kis vagyonkáját az Onedin család; korábban némi tanulás, a csirkék mo­hón esznek, s becsületemre legyen mondva, a szemetet is kivittem. SZERDA: Nem könnyű nap, délután filmklub, este egy könnyű vígjáték a té­vében, a híradó második ki­adásából értesülök Indira Gandhi haláláról. Utána jö­het a Leg . .. leg .. . leg bájdús műsora. CSÜTÖRTÖK: Hétre me­gyek. Az első két órán pihe­nek. Délután ünnepi előké­születek a: nagyot takarí­tunk a suliban. PÉNTEK: Unalmas hét­végi napok a küszöbön. De mitől lehetnének izgalma­sak? A moziműsor, a mű­velődési központ programja nem kínál semmi izgalma­sat. SZOMBAT: Egy kis házi­munka, kertészkedés, nya­kig merülök Sartre regé­nyébe (Egy vezér gyermek­kora). majd egy kevés mo­soly Tolnai Klári éppen ak­tuális filmjén. VASÁRNAP: Délelőtt ta­nulás; délfelé is tanulás; a család együtt ebédel; dél­után ismét tanulás; történe­lem, magyar, orosz; este Dériekét kínál a tévé, de a következő hét megpróbálta­tásaira gondolok, megpróbá­lok erőt gyűjteni, az R—GO együttes hogyis nevezzem zenéjét hallgatom és elal­szom, fáradtan és sok-sok várakozással. Pál Sarolta A SULI Tömegsport helyett Hogyan kerültem a kapuba? Az a jcérdés, miért is ál­lok itt? Miért pont én állok itt? Kérném, nem lehetne, hogy más álljon itt? Rajzottak a kérdések a fe­jemben, de válaszolni nem volt időm, mert egy veszé­lyes támadást kellett volna hárítanom. (0:1). A dolog úgy kezdődött, hogy egy napon kihirdette- tett az iskolában, hogy osz­tályok közötti kézilabda­bajnokság lesz. A csapatunk villámgyorsan összeállt, mindössze egy poszt volt kérdőjeles. /Ki legyen a ka­pus? Tudniillik egy kézi­labda-mérkőzésen ezt a posz­tot (is be kell töltenie vala­kinek. Röpködtek a nevek, de önként senki nem vállal­ta, hogy kitegye magát a zúgó lövedékeknek. Sorsot kellett húznunk. Én veszí­tettem. A bíró a sípjába fújt, a többiek nyugtattak, hogy nekem semmi dolgom nem lesz, majd ők elintézik az egészet. A meccs alatt nem is kell a labdához nyúlni. (Az igazat megvallva nem is nyúltam csak akkor, ami­kor a hálóból szedtem elő). A meccs ment, mendegélt, a gólok hulltak, én csak nyúltam. Amikor 3:9-re áll­tunk már, nem nagyon iz­gattam magam: tudtam, ez a meccs nem a miénk. Ami kor felhangzott a mérkőzés végét jelző bírói sípszó, ki­csit megkönnyebbültem, „csak” ll:3-ra kaptunk ki. Azért az élet mégiscsak szép: a csapat nem szidott, sőt, voltak olyanok is, akik dicsértek. Véleményük sze­rint ők még több gólt kap­tak volna. Bár ez utóbbi dicséretben némi ravaszko­dást, némi hátsó gondolatot véltem felfedezni, azt —sze­retnék ha ezentúl is én vé­deném a kaput. Nagy dolog a tömegsport... Almádi Éva A suli a legfontosabb dolog a világon. Suliba mindenki járt, jár és járni fog. A suliban dől el a jövőnk. Aztán igyekezhetünk felál­lítani. Mindenki itt dönti el, hogy mi akar lenni. „Pénz­nek nincs szaga” — féle em­ber vagy „Nincs szaga a pénznek”-féle. Itt mindenki azért tanul, hogy. legyen belőle valaki. Valaki az biztosan lesz. A suli a nagybetűs Életre készít fel. A nagybetűs Élet viszont a sulit készíti ki. Mert, hát a suliba sok-sok éretlen ember kerül be. S ott mind megérik. Később hi­vatalosan is érett lesz. Sokan azt mondják, hogy a suli egyetemes. Meg általá­nos iskolást Meg közepes. Például nézzük a színvona­lát. Ami nagyon sok tényező­től függ. De biztos, hogy haj­szálon függ. Az iskolában tanárok is tanítanak. És még néhányan. akik szakképzetlenek. Mert a pedagógus pálya, nem von­zó pálya. Nem is csoda. Nincs a pálya szélén egy ház, egy autó, és a kilométerpénz is kicsi. És a pályaépítésbe mindenki beleszól. A terve­ket is folyton reformálják, a reformokat állandóan terve­zik. A középiskolában a re­form kísérletet tesz a terve­zéssel. a terv kísérletezik a reformmal és így tovább. A diák — mint kísérleti nyúl. Aztán csak csodálkoz­nak, ha a nyűi a káposztá­ért sem nyűi. Csak fél. Em­bernek is. És a diák rossz! De mitől is lenne jó? Hisz ő csak labda? A suli-szüli mérkőzés kelléke! Amely mérkőzésen sajnos sok a bunda. Meg az ékszer, meg az angóra, meg az egyetlenke. A tanárnak üzenet: hogy az én gyerekem a leg. . . Hát az!. . . Az iskolá­ban megtanultuk mondani, hogy: én. Ha valaki azt ta­lálja mondani: mi... jönne a kérdés: mi?! Ezért nem működőképesek az iskolai szervezetek? Bi­zony, be kéne ezt látni! Leg­alább a tagok szívébe — ha már a fejükbe nem. És ak­kor, na hát, lehetne elvárni a tagokat a rendezvényekre. Ahol kvázi értékelik a vég­zett munkát. És az el nem végzett munkát, például a tanulmányi eredményeket. Nóta bene: a padalóli mun­kát is. Tanulásra nincs sok időnk. Másra se nagyon. Majd bepó­toljuk. Nyugdíjas korunkban. Persze a suli mást is nyújt. Kezet. Bizonyítványosztás­nál. Egy érettségivel sok mindent el lehet érni. Ma­radhat például az ember az elvei mellett. Nyugton. Szó­val a suli az élet léptékará­nyos képe. Kórképe? De vannak biztos jelei a gyógyulásnak. Persze a gyógyszerek keserűek... Nagy György Egy tizenéves lüstölgései A gyakorlat szakmája 4 szakma gyakorlata Nem is értem, miért van rám szükség, hiszen a fel­nőttek tudják, milyen va­gyok. A rádióban, a tévé­ben naponta azt hallom, az újságban azt olvasom, hogy mik a vágyaim, hogyan ala­kul a szemléletem, a sze­mélyiségem. Nagyon örülök, hogy ennyire tudják, leg­alább majd nekem is elme­sélik. Mert nekem erről fo­galmam sincs, hogy valójá­ban milyen lehetek, hiszen sokszor magamat is megle­pem egy-két dologgal. Az egyik pillanatban sír- ■hatnékom van, a másikban már majd kiugrók a bőröm­ből. A múlt hónapban még űrhajós szerettem volna len­ni, most meg táncdalénekes, de az is lehet, hogy közgaz­dász. Hát ki érti ezt? Tizenhat éves múltam. Keresem a helyem, de nem mindig találom. Szeretnék választ kapni különböző kérdéseimre, bár a közis­mert sláger szerint: „Egye­dül nem megy”. A velem egykorúnk sem tudnak se­gíteni, ők is csak tapogatózz nak. Kihez forduljak ak­kor? A józan ész azt diktálná, hogy a felnőttekhez. De mi­kor? Akkor, amikor mun­kába mennek, vagy amikor fusiznak, vagy amikor fá­radtak, vagy amikor éppen van egy kis idejük maguk­ra, vagy amikor fáj a fe­jük? Nem tudom. Valószí­nűleg akkor kellett volna, amikor leültek és beszélget­tek velünk, s amikor megis­mertek minket. Furcsa, hogy ezekre a be­szélgetésekre nem emlék­szem. Lehet, hogy éppen én maradtam volna ki? Sok­sok társam közül éppen rám nem került sor? Mert bizonyára temérdek fiatal­lal beszélgettek, míg kiala­kult róluk egy általános kép. Jó lenne, ha azok a fel­nőttek hozzám is eljutná­nak. Mivel úgy is olyan sok időt fordítottak a velünk való személyes találkozásokra, gondolom azért én még be­leférek. * Lejegyezte: — ret — Kéthetente egy nap: szak­mai gyakorlat. A gyakorlat helyszíne változó; van, aki ruházati boltban, van aki élelmiszerboltban sajátít­hatja el a kereskedelmi fo­gásokat; mi tehát mint ren­des diákok ..tanulunk”. Pontosabban szólva, taní­tanánk, de mi sajnos kép­telenek vagyunk átérezni a szavatossági idő letörlésé­nek lényegét, s nem igen vagyunk képesek törlőruha nélkül törölgetni. a törölhe- tetlenül poros polcokat. Hát ez az! Hol a törlőruha, ami­vel a polcokat törölgetni le­hetne? „Ha vesztek, — lesz”, így a válasz. És mi gyakorolva tanul­juk a szakmát, megtanultuk már, hogyan 'kell takarítani (törlőrongy nélkül), kosaraz­ni, árut „tölteni”, kiszolgál­ni, de még nem tudunk ren­delni, átvenni, számlát írni, pedig ez mind követelmény volna, mint ahogy az is kö­vetelmény lenne, hogy tud­juk, mi a vezető feladata — a gyakorlatban. Talán nem véletlenszerű, de akad olyan bolt is, ahol úgy foglalkoz­nak velünk (leendő jámbor kereskedőkkel), hogy ne csak árut „tölteni” tudjunk, hanem rendelni és rendesen kiszolgálni is. Tanulság? Talán csak annyi, hogy osztályunkból többen megfogadták: ke­reskedők nem leszünk. (Pe­dig jó kereskedőkre szükség volna). Kovács Katalin És akkor jöhet a plasztik Dinnyés Jóska első nagylemeze előtt Mintha Kossuth bankókra bukkant volna, úgy mutat­ja a lemezgyári szerződést, s a szerződés dacára hitet- lenkedőnek azonnal előhúz­za és fölteszi a magneto­fonra a lemezgyári minta- kazettát. Húsz éve dalol a Kárpát­medence e táján; ha innen nézem; hangos, izgága; ha onnan nézem: csöndes Vej- nemöjnen. Fölfedezte ma­gának, — hogy másokkal is megoszthassa — egy kor költészetét, ő akkor is meg­zenésített Nagy László. Ju­hász Ferenc, Utassy József, Szlécsi Margát, Karinthy Frigyes verseket énekelt, amikor a rádió kívánságmű­sorai azt csörömpölték, hogy „Ki ölte meg Kennedy-t”. E sorok írója abban hisz, hogy Dinnyés — Vejnemöj- nen. Mert méltósággal elvi­selte az amerikai pol-beat énekesek „divatját”, hogy kultuszt teremett a vers­éneklésből (nem volt kocká­zatmentes Koncz Zsuzsa előtt, „elől” énekelni az Előszót), hogy hívatlanként ásta a fundamentumait a táncház-mozgalom — azóta már dűiedező — épületének. S talán nem egészen pon­tatlan az a megállapítás sem, amely szerint Cseh Ta­más is járt útra tévedt a ’70-es évek elején Beremé- nyi Géza szövegeinek meg­zenésítésével. Legyinthetünk vagy lel­kendezhetünk: szubkultúra! Vajon kit érdekel ma, 1984- ben Dinnyés Jóska?! Meg­látjuk, meghalljuk. Első nagylemeze, amelyen — má­sok mellett — Kátai Zoltán énekmondó és a kitűnő Mákvirág együttes működik közre, a jövő év februárjá­tól lesz kapható a lemezbol­tokban. A plasztikba öntött „életműtöredéken” Dinnyés Jóska saját, immár „klasz- szikusnak” számító dalait, s a j,legkedvesebbek” — Rad­nóti, Juhász Ferenc, Gál Sándor, Weöres Sándor, Rat- kó József, Hell István — megzenésített költeményeit énekli. Vágner A butikok ontják a rá­juk való, speciális szerkót; és egyre újabb robotok (özönlik lel a diszkókat, a táncos összejöveteleket. Terjed a break, egyre job­ban. Valamelyik este, pihe­nésképp leültem a tévé elé, hogy láthassam a jó előre beharangozott disz- kó-táncversenyt. Még le­vegőt sem vehettem, „par­tin” kívül megjelent az első figura, aki bemutatta a tekerdkikezedlábad, hul­lámozz, peregj-forogj moz­dulatokat. „Jó, jó” — mondtam magamban, eny- nyi még belefér. Tetszik nem tetszik: a tánc, a kö­zösségi szórakozás eme változata megszületett, ter­jed, itt van. S hogy mi­lyen gyorsan?! Néhány nappal később egy jászberényi középisko­lás diákklubban: break- show a teremben — a há­tul állók semmit nem lát­hattak a produkcióból, s azok se, akik háttal áll­tak. Sajnos, a break ismét egy olyan jelenség, amely nem kedvez a kollektív táncnak, a közösségi szó­rakozásnak, más kérdés, hogy a pillanat szülte bre­ak tehetségeket úgy állják körül a klubban, a diszkó­ban, mint a pusztamonos­tori benzinkútra tévedt marslakót a falubéliek. Különben a jelenségnek semmiféle káros hatása nincs, pusztán a sznobság mutatkozik meg imitt, amott. Szepesi Andrea Sárkány Sándor (Varga K. gimn.) El a városból!

Next

/
Oldalképek
Tartalom