Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-24 / 276. szám
4 ft SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. NOVEMBER 24 I Arcképvázlat I Ahány ajtó, annyi arc Csöndesen, egyenletesen beszél. Hangja nem kapaszkodik Indulatokba, és szavai nem zuhannak hallgatásba. Az eltűnődések, a szünetek is hozzátartoznak nyugodt beszédéhez. — Ha megkérdezik, mivel foglalkozom, s azt felelem; védőnő vagyok, sokan csak néznek rám. Nemigen tudják, mit itakár ez a síző, ez a foglalkozás. Aki értetlenül és csodálkozva néz rám, arról rögtön tudom, hogy nincs gyereke. Mert ha volna, ismerné a védőnők munkáját. — Két bátyám van. Amikor gyerekek voltunk, őket más dolgok érdekeltoK, én meg egy kicsit egyedül maradtam. Gyakran átjártam a szomszédba pesztrálni *a kisgyerekeket. Igaz, a mosdani eszemmel belegondolva, nem is tudom, hogyan bízhatták rám — gyerekre a gyereket —, de akár órákig is gondoskodtam a kicsikről. Gehet, hogy ez határozta meg a pályaválasztásomat. Nagyon szeretem a gyerekeket, főképp a kicsiket. — Szerintem az a jó, ha a védőnőnek saját gyereke is van. Ügy jobban megérti a szülőket, ő maga is átélte az izgalmakat, a betegségeket, az aggódásokat. Ö maga is megtorpant sokszor egy-egy probléma előtt; hogy is kellene? Aki gyereket nevelt, azt isi tudja, hogy ami a szakkönyvekben olvasható, az szép és jó, csak éppen nem mindent lehet belőle megvalósítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden elvetendő, amit a könyvek írnak. Kompromisszumot kell kötni, felmérni a szülők lehetőségeit, a helyzetüket, szociális körülményeiket, s ahhoz „mérni’’ a tanácsokat. — Ma elég sok anyuka nevel „könyvből”. A nagyszülők gyakran csak az első hetekben — vagy még akkor se — segítenek a csecsemő körül. A tapassztalt asszony tanácsa, jelenléte 'jót tesz az újdonsült mamánák. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyakran a nagymamát kell meggyőznünk, ő kardosl- kodik a régi nevelési, gondozási módszerek mellett. „Tessék megnézni az én fiamat, védő mén;i” — mondják — „milyen szép szál legény lett belőle, pedig tehéntejet kapott, nem tápszert!” — Ilyenkor magyarázni kell. Vagy ahogy a főiskolán tanították: meggyőzni. Hogy ha az anyának kevés a teje, inkább tápszert kapjon a pici, mint tehéntejet. A tápszernek más az összetétele, a gyerek könnyebben megemészti. Sokan idegenkednek tőle, azt mondják, felfújja a csecsemőt. Pedig ha az előírt módon készítik el, nem okoz problémát. Ha magyaráz, akkor se szenvedélyes. Inkább higgadt és okos. Érveket sorakoztat fel, az észre hat, nem a szívre. Indulat,nélküli, de kedves. Kedves, de mértéktartó és egy kicsit távolságtartó. Távolságtartó, de megértő, együttérző. — Az én körzetem Szolnokon a Bajcsy-Zsilinszky út, a Vasvári, Baj társ utcák és környéke. Átlagos körzet, sőt, még azt is mondhatom, hogy jó adottságú, közel van a központhoz, nem nehéz megközelíteni. Azok a védőnők, akik külterületen- dolgoznak, harcolnak a széllel, hóval, sárral. Sokan el is mennek a pályáról, másutt keresik a boldogulást. Biztosan a pénz miatt. Alacsony a fizetésünk, és azon túl csak helyettesítési pénzt kapunk, ha valamelyik kolléganő beteg lett, és átvesszük a körzetét. Aki ezt a pályát választotta, nem a pénzért tette. Csak a fizetés, csak a megélhetés nem tartja hosszabb távon védőnői állásban az embereket. Aki évtizedekig itt marad, azért teszi, mert szereti. — Az évek során, persze, változott a mi munkánk is. Emlékszem, amikor én kezdtem, Nagyivánban dolgoztam, és akkor még az injekciót is sokszor én adtam be a betegnek, mert orvos nem volt a faluban. Most a körzeti védőnő feladata a terhesek, a csecsemők és a 14 éven aluli gyermekek gondozása, részt vállalunk a nővédelemben is. S hogy Csorna Tiborné jól és lelkiismeretesen elvégzi a rábízott feladatokat, azt városi főorvosi és igazgató főorvosi dicséret is tanúsítja. — Amikor reggel becsukom a lakásom ajtaját, a gond, a feszültség odabent marad. Nem vihetem magammal.. Nem láthatják meg rajtam, ha valami bajom van ... Megyek látogatni, és nekem kell alkalmazkodnom a családokhoz, nem pedig fordítva. Minden ember más, és mindenkivel másképp kell bánni. Ahány ajtón belépek, annyi arcot kell fölvenni. Ahány ajtó, annyi arc ... Hitetlenkedve nézek rá. Nem tudom elképzelni, csak ezt az egyet: ezt a kisimult, ápolt, nyugodt arcot. Meg ezt a csillogó szemet, megnyugtató tekintetet. — Amikor az ember már néhány éve a pályán van, kevesebbszer okoz gondot az, hogyan köszönjön, mit mondjon, amikor valahová bekopog. A fellépés nagyon fontos. Szerintem az a legjobb, ha barátságos, kedves az ember. „Jó napot kívánok, én vagyok a körzeti védőnő, Csorna Tibornénak hívnak, ezért és ezért jöttem” — mindig így szoktam kezdeni. Az erélyes hanggal ráérek később is, amikor látom, hogy nemfogadják meg a tanácsaimat, vagy megpróbálnak becsapni. — Vannak, akik szükséges rossznak tekintik a védőnőt. De szerencsére a többség nem ilyen. Én úgy érzem, hogy elfogadtak a körzetemben, és szeretnek is. Gyakran az utcán is megállunk beszélgetni a szülőkkel. — Ahány ajtó, annyi arc. Ahány ajtó, annyi élet. Akar- va-akaratlanul is belátok a családok életébe, és tanulok. A tapasztalataimat pedig beépítem a saját hétköznapjaimba. Olykor csak egy lakásdíszt, egy kötésmintát viszek magammal az emlékeimben. Olykor mást is ... — Szeretek kötni. Meg varrni is. Még sohasem panaszkodtam, hogy „jaj de unatkozom”! Még a tévét is úgy nézem, hogy közben kö- tögetek. Csak mostanában én is időzavarban voltam. Levelezőn elvégeztem a főiskolát fannak idején az érettségi után képzőben tanultunk két évig) s a vizsgák, a tanulás miatt kevesebb időm jutott a lányomra. Jó volt a főiskola, érzem is, hogy sókat adott, csak az bántott közben, hogy kevesebbet beszélgettünk a lányommal. Gimnazista, pályaválasztás előtt áll, régebben orvos akart lenni, majd biológus, most a kertészeti egyetemre gondolt. Bárhol fogja folytatni, a felnőtt fejjel tanulás közelebb hozott a diákhoz, jobban együtt érzek majd vele, ha drukkol a vizsga előtt ... Paulina Éva A szolnoki Tisza-híd (Fotó: TKL.) A bizalomnak meg kell felelni a munkapadnál is. Elgondolkoztam már én ezen, hát nem lenne egyszerűbb, ha tenném a magam dolgát, föl se néznék? Ha azt mondhatom, sikerült, elintézték, hát az öröm! Megmondom, ahogy van: érzem, hogy szeretnek, tisztelnek a munkatársaim. És ez akkor is jó, ha napjában meg kell érte dolgozni! Manapság a sze- retetet. tiszteletet se osztogatják érdem nélkül. . . BIZALMIAK. Az üzemben tizenhét főbizalmi területben gondolkozik a szakszervezet. A főbizalmiakhoz általában négyöt bizalmicsoport tartozik. Szekeres Mihály esetében öt csoport, nyolcvan szakszervezeti tag. Szinte kivétel nélkül munkások, a kocsiosztályon a főbizalmi maga lakatos. Ba- ranyi Ferenc bizalmi ugyanott, csak más főbizalmi fennhatósága alatt dolgozik. Kecskés Katalin a dízelbázis bizalmi küldötte, Rucsai Sándor a műszaki osztályon főbizalmi. Varga Lajosné pedig pénzügyi osztály dolgozóitól kapott bizalmat s munkát. Ö a legfiatalabb, mindössze egy éve próbálja, milyen manapság a szakszervezet legkisebb (legkisebb?) tisztségviselőinek élete. Korántsem egyszerű, sablonos — és megszokott. Molnár Ferenc a szak- szervezeti bizottság munkatársa azt mondja, az üzemi demokrácia kiteljesedése ez a szervezeti forma. Valóban szót értenek minden emberrel, nem mondhatja senki, hogy döntés előtt nem szólhatott bele kis és nagyüzemi feladatba. Az üzemben különben 99,9 százalékos a szervezettség. A szakszervezet tehát mindenkivel számolhat, s a szak- szervezetnek tekintélye van az emberek körében. Persze nem csoda ez. A Járműjavító elődjének alapítási éve 1856. Szolnokon a MÁV Műhely (korábbi neve) mindig előljárt „a harcban”, munkásai s a későbbi leszármazottak megalapítói voltak meg továbbfejlesztői a megyeszékhely iparának. A szakszervezet is eredményes évtizedeket tud maga mögött. Szekeres Mihály: A főbizalmi a bizalmiak aktív foglalkoztatásával átfogja a csoportokat. Teheti, mert a tájékoztatása megoldott. A szak- szervezeti bizottság ülése után egy héten belül főbizalmi értekezleten tájékoztatást kap az egész üzemet, meg a saját munkahelyét érintő kérdésekről. Akkor átgondolja a feladatokat, és összehívja a bizalmi értekezletet. Továbbadja az információkat, kicsit hozzá is tesz, ha lehet a témát a helyszínre bontani. A bizalmi ezekután összehívja a csoportját — valameny- nyi szakszervezeti tagját — s elmondja, mit hallott, miről kell véleményt kialakítaniuk, milyen kérdésekben kell állást foglalni, s miben döntene Csak a legegyszerűbb. de mindenkit érintő példák: az éves szoc'álpolitikai terv, a munkavédelmi szabályzat, a kollektív szerződés. Molnár Ferenc: A kis csoportokban jobban oldódik az emberek nyelve. Saját, közvetlen kollégái előtt bátrabban mond véleményt, s ha nem értenek vele egyet, ha valamiféle önző, egyéni érdek is szól belőle (emberek vagyunk ...) helyben helyre teszik. Baranyi Ferenc: A csoportértekezleten azt is eldönthetjük. kinek javaslunk segélyt. Már a rendkívüli szakszervezeti segélyre gondolok, hiszen jöhet olyan a munkatársaink életében, hogy nemcsak látjuk, érezzük is a gondját. Hát ugye a főbizalmi területnek ott az összeg ha a csoport megszavazza, továbbítjuk, de a bizalmiak együtt is megbeszélik, s előfordul, hogy egy másik csoportban még nagyobb a szükség egy embernél. Megértjük. Az is a múlté már, hogy az osztályvezető hivatja a bizalmit, eléje teszi a jutalmazási listát, s azt mondja, ott, alul írd alá;' ha egyetértünk! Hát most is hív bennünket, de azt mondja: ennyi, meg ennyi pénz van, én mondom a javaslatomat, de szóljatok bele, ti vagytok ott minden percben, ahol ezért megdolgoznak. Kerekes Katalin: így volt, 1978-ban még csak bizalmihelyettes voltam, jött a művezető, írd alá, aztán jócskát! Most nálunk is először azt mondja, ennyi a pénz, így gondoltam, ti hogyan? És megbeszélj.ük! És ott is érzem, hogy a szavamnak hitele, tekintélye van! Kis dolog: a legújabb szabályzat a villanyszerelőktől megvonta a védőruhát. A csoport összeült! kifogásoltuk, kiállítunk " értük, már január elsejétől újból kapnak! Hát, érdemes ám! Ilyenkor örül az ember. Rucsai Sándor: Nekem van némi áttekintésem elég rég kaptam először bizalmat. Hogy volt? Azt mondta a szakszervezeti csoport: te, te jó leszel, beszeded a tagdíjakat! Most? Választanak! És érvelnek! Valóban bizalmat kell kapni! Amit különben el is lehet veszíteni! A szakszervezeti bizalmit ugyan öt évre választják, de minden év elején oda kell állnia a saját csoportja elé, elmondani. mit, mennyit tett tavaly. És értékelik a munkáját! És ha nem dolgozott jól, visszahívhatják. Talán példa már volt is erre az üzemben! Szóval ez nem babra megy! Ugye tavaly nagy, újabb felelősséget mértek ki ránk. Minden csoport értékeli a közvetlen vezetője munkáját. Meg kell rágni alaposan, egyeztetni kell és ütköztetni olykor véleményeket, de a bizalmi áll ki, s mondja el a vezető előtt a csoport véleményét. Tessenek belegondolni, mi tavaly, az első ilyen próba előtt rengeteget tépe- ílődtünk, meríti ihiszen hiba nélküli ember ugye elég kevés van? Mennyit mondjunk, meddig menjünk? És, amit elmondunk, azok tények legyenek, ne kézből kontrázható feltevések. A vezetőnek is új volt. helyenként tüskés is volt a hangulat, de én például, meg még sok ember velem együtt már azt is elmondhatja, érdemes! Ha kis dolgokban történik változás, az a nagy egészet javítja! Varga Lajosné: Most képzelje el, hogy én épp akkor lettem bizalmi, amikor ez a nagyon kényes feladat ültetett bennünket asztalhoz. Ráadásul én az üzemben se régi dolgozó vagyok. Sokat segítettek nekem, de nem is panaszkodom. Sikerült! Most mondjam, hogy olyan kicsi dolog követte, mint a bérelszámolók szappanja? Korábban kézmosáshoz — indigóval dolgozunk, kell tisztálkodni — kaptak szappant. Aztán ebben a nagy spórolós viliágban (hirttellen megvonták. Csoportgyűlés, kérés, kis kritikai megjegyzések: két hét múlva szappannal moshatót kezet minden bérelszámoló. Molnár Ferenc: Mindez persze nem véletlen. A bizalmi. főbizalmi személye, munkája se mellékes. Szerencsére mi olyan emberekkel dolgozunk együtt, akik szavának súlya, nyomatéka van. Ezért nem lehet a személyes példától eltekinteni. Baranyi Ferenc: Az az igazság, aki azt várja, hogy azért, mert jó szakszervezeti bizalmi vagy főbizalmi, valamit kap is, tarthatja a markát, no, az el se kezdje. Ezért szerintem senki, semmit nem várhat! Azazhogy dehogynem! Minden munkanapján úgy kell dolgoznia, hogy senki ne vihogjon; maga meg bort iszik és vize prédikál? Kelemen Katalin: Én pél dául vgmk-ban is dolgozon No. jött a kommunista mű szak, persze, hogy szervez tem. Azt mondja az egyil munkatársam, hát te? Géem kázol, vagy kommunist szombatozol? Mondom neki természetesen, hogy jövő! a kommunista szombatra Félszemmel láttam, hog nyugtázta is a jelenlétemel Szekeres Mihály: Négyszi rés Kiváló Dolgozó, vezéi Igazgatói dicséret, Szaksze; vezeti Munkáért oklevél k tüntetés van mögöttem. Ser ki se gyanúsít, hogy csak mozgalmi munkáért kapta) a munkám nyitott könyv i emberek előtt. Nyugodtan a szom. Baranyi Ferenc: Én mi a harmincéves törzsgárds jelvényt is viselhetem. Ké' szeres Kiváló Dolgozó ve gyök, s a szocialista brigádot is aranyjelvényes. Sorolják sorban: Kereke Katalin a Kiváló Dolgos kitüntetés mellett már eg vezérigazgatói dicséretet kapott, Rucsai Sándor há romszoros Kiváló, s az idé a szakszervezet is oklevélle ismerte el. Az 1981-ben Jár műjavítóba érkezett Varg Lajosné „lapja még tiszta”. Azt mondják, az üzem a ország többi vasúti jármű üzeme között nem az els helyen áll, amikor a pénzt, fizetséget, a bért osztj ál Nem elkényeztetett embe rek, de nem is elégedetle nek. A szakszervezeti főbi zalmiak, bizalmiak pedig úgy tűnik, a légkörrel, az őke körülvevő emberekkel ige elégedettek.., — Ki merem mondani, éi zem, hogy szeretnek, tiszte nek! Ezért pedig dolgozt kell, a bizalmat meg ke szolgálni. A csuda tudj; hogy van ez: én már nei tudnék lehajtott fejjel do gozni, csak a magam felad: tára, gépére ügyelni! í ember valahogy a vérébe hordozza a közösségi érze seit. A közösség pedig rei geteget tud segíteni isi! — Mindig van valami, ar továbbvisz, ami új erőt a Lassan itt az év vége. Má: kor úgy volt. hogy egy-eg szabad szombatot — elő megbeszélve mindenkivel dologgal töltöttünk, hogy karácsony meg az újév ki zötti munkát is elvégezzü És az idén a szakszerveze iCSoportok mindenütt e|lfi gadták: az egész üzembe mindenki meghagy az év szabadságából három napé hogy nyugodtan, előzetes f iradtságok és szombati mi szakok nélkül ünnepeljün pihenjünk a családdal. I nem volt ám kis dolog, el ben a kérdésben már az ege közösség érdekeit figyelve, < esetenként egyéni érdekek egyeztetve, lemondva kelle határozni. Ez is sikerült. — Az a jó, hogy möge tünk ott a következő se Igen. A szakszervezeti főt zalmiak, de a bizalmiak ei jelentős része javakorabi ember. Olyan, aki pár évi belül elfáradhat. megbet gedhet, vagy éppen nyugdí ba készülődik. Nincs pótc hatatlan, nincs gyors toldá foldás, mert a főbizalmi-h lyettesek, ott a másik sorbi már készek a munkára, nevelés a szakszervezetbi sose volt másodlagos kérdi A munkánk folytatói köze tünk vannak. — Remélhetőleg ők is s örömet kapnak majd a sza szervezeti munka során, így könyveljük el! Sóskúti Júlia
