Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-21 / 273. szám
1984. NOVEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hitel itt sincs □Íz ország legjobb iskolaszövetkezeti csoportja Piros nyakkendős! úttörők, ünneplőbe öltözött tanárok készülődtek a homoki, Döb- rei úti Általános Iskolában. Az iskola vezetősége és tanulói nagy esemény előtt álltak. A Legjobb iskolaszövetkezeti csoport címért hirdetett pályázaton első helyezést értek el. A pályázati kitüntetést és' az ezzel járó ötezer forintos pénzjutalmat a múlt hét végén adták át az arra érdemeseknek. Homokon 1981-ben alakult meg az iskolaszövetkezeti csoport a tiszaföldvári Áfész támogatásával ési Lázárné Kis Edit vezetésével. A tanárnő jelenleg gyesen van, de az ünnepi eseményre ő is eljött. Mialatt a vendégeket fogadja, helyettesével, Szabó Sándornévai beszélgetünk a csoport munkájáról.: — Iskolánk távol esik a település központjától. Éppen ezért sokáig gondot jelentett a rendszeres tízórai és tanszerellátás. Elsősorban ebből a megfontolásból alapítottuk meg a szövetkezeti csoportot. Lényege, hogy az iskolában kialakított büfében a patronáló tanár segítségével a csoportba belépett tanulók szervezik meg és bonyolítják le. a szükséges áru beszerzését és értékesítését. A harmincforintos tagsági díj nem üres formula. Aki tagsági könyvvel rendelkezik, a nyolcadik osztály elvégzése után teljes értékű szövetkezeti tagnak számít. A büfé ablakán szigorú táblácska hirdeti: Hitel nincs! Ebben az évben három nyolcadikos kislány a boltos. Mindhárman kiváló úttörők. Már ebből is következtetni lehet, hogy ez a munka ebben az iskolában kitüntetésnek számít. Ezt a három kis kereskedő is megerősíti. — Ez a munka pontosságot és nagy figyelmet igényel. Amikor árusítunk, mind a hárman a büfében vagyunk. így gyorsabban halad a kiszolgálás és egymás munkáját is ellenőrizhetjük — mondja Molnár Mária, a nyolcadik b. osztály tanulója. A kis üzletben jelenleg hétezer forintos árukészlet található. A büfé üzemeltetése óta egyszer se volt pénztárhiány. A munka szervezése se könnyű feladat. — Szerdánként rendeljük meg a szemközti vegyesboltból a heti tízórait. Reggelenként áthozzuk a friss, péksüteményt, a tejet, a kakaót. Az alsó tagozatosoknak kosarakba rakjuk a rendelt n)|ennyiségefl,igy nekik nem kell sorba állni, — sorolja a napi teendőket Bíró Erika, ö az egyedüli a három lány közül, aki az iskola elvégzése után nem kereskedelmi pályán akar elhelyezkedni. — Romlandó árut soha nem rendelünk és azt is figyelembe vesszük, hogy a tanulók pénztárcájához igazodjon a választék. A tervek szerint később gyümölcsöt és más tejtermékeket is szeretnénk árusítani, — fűzi hozzá Ágoston Gyöngyi a harmadik kis eladó. A háromszázötven tanulós iskolában ebben az évben ötvenkilencen tevékenykednek a csoportban. A munkát két patronáló tanár támogatja. A csoport forgalmának nagysága 160 ezer forint voilt a múlt évben. Ebben az ösz- szegben szerepelt mezőgazdasági tevékenység, hulladék- és hasznosanyag-gyűj- tés is. A csoport tagjai részt vesznek minden jelentősebb társadalmi munkában és szoros kapcsolatban állnak a tiszaföldvári Áfésszel, amely jelentős anyagi segítséggel és társadalmi munkával járul hozzá tevékenységükhöz. A megérdemelt kitüntetést Templom Józsefné, a Művelődési Minisiztérium alapfokú nevelési és ifjúságvédelmi főosztályának munkatársa adta át az eredményes csoport vezetőjének. — bk — Az új élet születése — gobelinen Alkotás közben Nagy Gy. Margit A szülőföld visszaváró szeretetével üdvözölnek Mezőtúron valamennyi onnan elszármazott képző- és iparművészt, különösen amikor alkotó tevékenységük maradandó értékeivel gazdagítják a várost. Évek óta alkotóhónapra vendégül lát a város egy-egy művészt. Ezúttal a miskolcon élő művészházaspár — Varga Miklós szobrász és Nagy Gy. Margit iparművész — töltött hasznos heteket a városban. Varga Miklós önálló kiállításon mutatta be alkotásait, s a városnak ajándékozta Madárpár című szobrát’. Nagy Gy. Margit — az egykori Ferenczi Noémi tanítvány — Virágzó fa című 2,20x2,10 m-es, hurkolt műszálból készült képe a városi tanács titkárságán látható. (Művei egyébként a Magyar Nemzeti Galériában, a Madách Színházban, a szegedi városi tanács házasságkötő termében, a miskolci Pamutfonóban is megtalálhatók többek között.) A művésznő Születés elnevezésű gobelinjét az alkotóhónap alatt, a művelődési központ alkalmi műhelyében felállított szövőszéken készítette. A város felszabadulását, az új élet születését álmodta meg gobelinjében a 40. évforduló alkalmából. Ezt a képet is a városnak ajándékozta Nagy Gy. Margit, aki a közeljövőben készül szovjetunióbeli kiállítására, ahol a Születést is bemutatja,, csak azután kerül végleges helyére legújabb alkotása Túron. k. j. p. Megemlékezésekhez, dekorációkhoz lubileuml fotósorozat Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából 40 lapból álló fotósorozatot adott közre az MTI Propaganda Főosztálya. Az ünnepi megemlékezésekhez, dekorációkhoz, faliújságokhoz, tablókhoz felhasználható fotók 1944. március 19-től, az ország német megszállásától napjainkig követik nyomon hazánk történelmét. Dokumentum értékű fényképek tudósítanak a Vörös Hadsereg felszabadító harcairól, a háború utáni élet újraindulásáról, a hároméves és az ötéves tervek megvalósítása során született létesítményekről, eredményekről. Több fotó mutatja be a korszerű, nagyüzemi mezőgazdaság kialakulását, a KGST segítségével megvalósult nagy ipari beruházásokat, a külföldön is hírnevet szerzett magyar termékeket. a tudományos és a kulturális élet fejlődését, jelentősebb mozzanatait. A kiadvány megvásárolható az MTI Propaganda Főosztályán, Budapest, VII. kerület Tanács körút 21. szám alattPállasz Athéné és a lámpagyújtogató Alkalmi levelezőlap A Magyar Posta a Budapesti Városszépítő Egyesület közgyűlése alkalmából november 22-én, csütörtökön 1 forint értékbenyomású, 1,40 forint eladási árú, alkalmi levelezőlapot bocsát forgalomba. A lap Eszes Róbert grafikusművész terve alapján ofszetpapíron, több színű ofszetnyomással 50 000 példányban készült az Állami Nyomdában. A bélyegképen a városi kultúra ápolója, Paliasz Athéné szobra, bal oldalt korabeli városképen egy lámpagyújtogató látható. Segítség tehetséges fiatalok előbbre jutásához Dijakr, alapítványok Legutóbb október második felében adták hírül a napilapok, hogy alapítványi jutalmak átadására került sor. Akkor Déry Tibornak, korunk kiemelkedő jelentő- iségű írójának 90. születési évfordulója volt az alkalom a díjátadásra, úgy, ahogyan ,az alapítványtevő — Déry azóta elhunyt özvegye — kívánta. Tízen kaptak a 6 millió forintos alapítvány évi kamataiból, olyanok, akik a magyar irodalom művelése, a magyar nyelv ápolása, magyar irodalmi művek idegen nyelvre fordítása terén kimagasló eredményt értek el. Ez utóbbi indokolta, hogy — ugyancsak az alapítvány- tevő akaratának megfelelően — külföldi állampolgár (ezúttal Jean Lucmoreau párizsi egyetemi tanár) is szerepelt a díjazottak között. Alapítványok — némi túlzással — mindig volták. Legalábbis a múlt században már sok hír jelent meg ilyenekről az újságokban. Ezerféle célra adományoztak tehetős — és sokszor kevésbé tehetős — emberek pénzt vagy értékes vagyontárgyakat. Ma pedig — nincsenek alapítványok. Ez nem mond ellent a bevezetőben írottakkal, ugyanis I960 óta, a jelenleg érvényes Polgári Törvénykönyv hatályba lépése óta így hívják hivatalosan : „kötelezettségvállalás közérdekű célra”. A névváltoztatásnak jogi okai voltak, ugyanis a régi polgári jog szerint az alapítvány „önálló jogi személy”, szocialista körülmények között pedig erre nincs lehetőség. Aki ezt a kötelezettséget vállalja, rendelkezhet arról, hogy pénzét mire, kinek vagy kiknek — esetleg milyen intézménynek — a támogatására fordítsák, s hogv ki kezelje az összeget. Ha ez utóbbiról nem rendelkezik külön, a szakmai felügyeletet ellátó szerv jelöli ki a Ikötelezettségvállalás kezelőjét. Hogy hányán és milyen összegben hagyatkoztak így az utóbbi idő-ben, azt összeszámolni is sok volna. Az alapítványtevők (a körülményes, hivatalos név helyett egyszerűbb így nevezni, s általában így is ismerik) többnyire országosan vagy nemzetközileg ismert nevű személyiségek hátramaradottal. akik így is meg kívánják örökíteni hozzátartozójuk emlékét. Néhány név a sok közül: Kondor Béla, a kiemelkedő jelentőségű festőművész szülei fiuk emlékére adtak át közel negyedmilliót a Képzőművészeti Főiskolának, hogy a kamatokból tehetséges grafikust vagy festőt jutalmazzanak. Gorka Géza örökösei úgy rendelkeztek, hogy az Iparművészeti Főiskola évente adjon jutalmat egy tehetséges és példás magatartású kerámiaszakos hallgatónak. Hermann Lipót özvegye 1977- ben két művészképzős festőnövendék, két évvel később egy szobrásznövendék jutalmazására hagyott jelentékeny összeget a Képző- művészeti Főiskolára. Méltóképpen sorakoznak fel a képző- és iparművészek mellé a zenészek. A Bartók—Pásztory díjat — nagy zeneszerzőnk és özvegye, Pásztory Ditta zongora- művésznő nevét együtt viseli a díj — minden év március 25-én, Bartók születésének évfordulóján ítélik oda „egy-egy magyar anyanyelvű zeneszerzőnek és előadó- művésznek, aki hozzájárult a zeneművészet fejlődéséhez”. Ez a díj kivételesen megosztható három zeneszerző és három előadóművész között. A díjat a művésznő tavaly alapította — de már tíz éve rendszeresen kiosztják azt a havi ötezer forintos ösztöndíjat, amelyet ugyancsak Pásztory Ditta alapított öt zongoraszakos hallgató számára. A díjak kezelője a Zeneművészeti Főiskola. Csaknem minden alapítvány az örökhagyó nevét viseli. Kivétel: Péchy Blanka, a magyar nyelv tisztaságán évtizedek óta híven őrködő művésznő, aki a közismert Kazinczy-díjat alapította. Ezt a legszebben beszélő színészek, rádió- és tévébemondók, valamint a ínyélvünk szépségét ápoló tanárok kapják évről évre. Székely Mihály, Lengyel József, Gáli István, Rajz János, Gyergyai Albert, Ajtay Andor, Szép Ernő, Oláh Gusztáv — néhány név azok közül, akiknek emlékére a hozzátartozók alapítványt tettek, vagy akik maguk rendelkeztek így végakaratukban. S mellettük: kevésbé ismertek és szélesebb körben ismeretlenek: Sik- lódi Ferenc és felesége a ceg- lédberceli általános iskola Édes anyanyelvűnk pályázatának díjazására hagyott megfelelő összeget, Tompa Kálmán orvos a pécsi Művészeti Szakközépiskola két- két tehetséges tanulóját kívánta segíteni egy tanévben havi, 500 forinttal. A hazaiakon kívül voltak és .vannak külföldön — magyarok és nem magyarok —, akik jelentős összeget adtak különböző nemes célokra — magyaroknak! Robert Graves angol költő és író (az Én, Claudius és a Claudius, az isten című munkái a legismertebbek nálunk) Magyar- országon megjelent műveinek honoráriumából az év egyik legjobb magyar verse költőjének jutalmazására alapított nívódíjat, amelyet az Írószövetség javaslatára a Szerzői Jogvédő Hivatal utal ki. Georg Schustek a szub- rett szerepkörben legsikeresebb magyar színésznők számára ajánlotta fel a Bársony Rózsi Emlékgyűrűt 110 ezer osztrák schilling kamataival — kétévenként. (Schustek a 30-as évek kitűnő magyar szubrettjének férje volt). Cziffra György, a Francia- országban élő, nemzetközileg is elismert zongoraművész Liszt Ferenc emlékének ápolására ajánlott fel több mint százezer forintot, amelynek kamatait osztják el. Szirmai Albert, az USA-ban élt zeneszerzőnk a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakának egy tehetséges, végzős hallgatója jutalmazására négyezer dollár évi kamatait hagyta, Emerigo Gel- lért, ugyancsak Amerikába szakadt hazánk fia festővagy szobrásznövendék számára tett alapítványt. S még két, aligha ismert alapítványtevő, aki nemzetközi kapcsolatainkat kívánta segíteni: Ripszám Henrik (Nagy-Britannia) fiatal kutatók vagy végzős ipar- művészeti főiskolai hallgatók angliai tapasztalatszerzésére hagyott ezer fontot, dr. Katz Lipót pedig másfél millió forintot magyar diákok mexikói, illetve mexikói diákok magyarországi tanulmányútja segítésére. Korántsem teljes a felsorolás. Sokan voltak, vannak — és remélhető, hogy lesznek js —, akik tehetséges fiatalok segítésére, horizontjuk tágítására szánták életük anyagiakban mérhető eredményeit. Minden alapítványnak megvan a megfelelő gazdája. Az odaítélésekről szóló, már-már mindennapos hírek mutatják, hogy jól sáfárkodnak a kezelők a közérdekű célra tett kötelezettségvállalásokkal. Annál is inkább, mert a kötelezettséget — a kezelők is vállalták. No meg a díjazottak, jutalmazottak, akiktől joggal várható el. hogy megteszik a maguk területén a legtöbbet, amit tehetnek. V, E. Az irodalom „napszámosa” „.Minden könyvnek megvan a maga 6orsa”, a saját útja a szerzőtől az olvasóig. Az utat több-állomás szegélyezi, köztük az egyik a könyvterjesztőké. Nélkülözhetetlen a munkájuk, hiszen sok múlik rajjtuk: az író gondolatai eljutnak-e a „címzetthez.” A terjesztők kívül esnek az ünnepléseken, a feladatuk hétköznapi, azaz ők az irodalom „napszámosai”. Amikor Bezerédy Sándor- nét, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat árukönyvelőjét, a Kossuth Könyvkiadó terjesztőjét telefonon kerestem, a központos hölgy elvágta magyarázkodásom útját; azonnal kapcsolt. Pedig néhány százan dolgoznak a vállalatnál. — Nincs abban semmi különös, hogy már a nevem alapján rögtön kapcsolnak, igen sokan ismernek, amióta könyvterjesztéssel foglalkozom — mondja a csinos fia- talassizony és a hangjában csöppnyi fenn héj ázás sincs. Valóban természetesnek tarthatja, hogy közismertségnek örvend. — Valamivel több mint két éve foglalkozom kónyv- terjesatéssel és a módszerem az, hogy lemegyek az üzemekbe könyveket ajánlani. A személyes! beszélgetést sokkal hatásosabbnak, emberibbnek tartom, mint például a faliújságon keresztül hívnám fel a dolgozók figyelmét az új könyvekre. Hónom alá veszem az újdonságokat és az ismertetők alapján kínálga- tom őket. Általában siiker- reL Különösen népszerű volt a Kossuth kiadó Ifjúsági Kislexikona, amelyből hirtelen meg sem tudnám mondani, mennyit adtam el. Sajnos, a szépirodalmi kiadványok kevésbé kelendőek. Szeretik viszont a vállalatnál a háborús és politikai témájú könyveket. — Akárhogy is kerülgetjük, nem társadalmi munkában végzik a .könyvterjesztést. — Persze, százalékot kapok az eladott példányok után, de most már bizonyára ingyen is vállalnám. Szép feladat olvasásra rábeszélni az embereket. Általában a könyvek megjelenésé előtt megkapom a várható listát, annak alapján előjegyzéseket veszek fel. Egy-egy kiadványból húszat-huszonötöt kapok, nem szeretek visszáruzni, igyekszem mindet értékesíteni. Az eltelt időben már sikerült szerveznem könyvgyűÖtőket is, akik valamelyik sorozatra vevőim. Némelyik könyvet a vállalat is megvásároltja tőlem, többnyire a gazdálkodáshoz kapcsolódó témájúakat. Ha átlagot számítunk, százötven állandó „ügyfelem” és évenként hatvanezer forintnál több bevételem van. Bezerédy Sándorhét a politikai könyvnapok megyei megnyitója alkalmából Kiváló Könyvterjesztő emlékplakettel jutalmazta a Kosi- suth kiadó. — bi —
