Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-15 / 268. szám
1984. NOVEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Komárom megyei Ászáron a közelmúltban avatták fel a község halhatatlan szülöttének a nagy magyar tragikának, Jászai Marinak a szobrát Késiül a Frakk és a Búbé folytatása Rajzfilmsorozatok a Pannóniában Élő fa a művelődési házban Különös látnivalóval gazdagodott a baranyai Mar- tonfa: egy sudár fenyőfa magasodik ki a művelődési házból, amelynek tetőzete deréktájon öleli át a törzsét. Az épület átalakításakor „útban volt” a fa, ám ahelyett, hogy kivágták volna — amint ez sajnos gyakorta megtörténik — körbeépítették az idős, szép fenyőfát. Két természetszerető népművelési szakember, a napokban elhunyt Kígyós Sándor szobrászművész és Kocsis Attila építészmérnök ötlete volt a fa megmentése, ők készítették el az épület rekonstrukciójának a tervét ,is társadalmi munkában. A fenyőfa a művelődési ház bejárati részén áll, gyökérzete a lépcsősor alatt nyugszik, a törzs számára megfejelő nyílást alakítottak ki a mennyezeten és a tetőn. A húsz méter magas fa ágai az épület felett tárulkoznak szét, olyannak tűnik tehát, mint valami élő vitorla a falucska művelődési házán, érdekes szimbólumaként a képzeletgazdag természet- védelemnek. Évente több egyedi és sorozatfilmet készítenek a Pannónia Filmstúdió műtermeiben. Most a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt kedvelt Frakk-sorozat újabb televíziós darabjainak forgatására készül — Várnai György figuraterveinek felhasználásával — Cseh András. A Pont-pont vesszőcske című, ugyancsak televíziós sorozatának hatodig, befejező epizódján dolgozik Macskássy Katalin. A Kérem a következőt! című, Bubó doktor kalandjairól szóló rajzfilmsorozat újabb 13 darabját is forgatják. A krimielemekkel tarkított történetek a modem élet néhány fontos problémájával foglalkoznak. A televízió megrendelésére készülő sorozatot még . ez évben befejezik. Hernádi Tibor és Hernádi Oszkár egy korábbi, elsősorban a felnőtteknek szóló sikeres sorozat folytatásán dolgozik. Az Animália címet viselő ösz- szeállításnak jelenleg az ötödik, a hatodik és a hetedik epizódját forgatják. Magyar népmeséket dolgoznak fel a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének munkatársai. Az immár harmadik sorozatban groteszk hangvételű alkotások készülnek, többek között „A mindentjáró maimocska”; „A szegényember szőlője” valamint „A szorgalmas és a rest lány” című mesékből. A pécsi műteremben Varga Csaba újabb Auguszta- epizódokat forgat, és a televízió megrendelésére szilveszteri meglepetésként tíz perces produkciót készít „Sztárparádé” címmel. Az animációs filmben a 30-as és a 40-es évek művészei gyurmából „elevenednek meg”. Kazinczy-dijas diák A szép beszédű cipőkészítő Október végén sok újságban megjelent a rövid hír, a Sátoraljaújhelyen megrendezett Édes anyanyelvűnk verseny győzteseiről. Az eredményes versenyzők között szerepelt a martfűi 641- es számú Cipőipari Szakmunkásképző Intézet tanulójának, Varga Katalinnak a neve is. Reklamáció folytán ismerkedtem meg a szimpatikus, eleven, barna lánnyal: Tanárai, diáktársai panaszkodtak, hogy a Hétfői Hírekben és a Nép- szabadságban mosonmagyaróvárinak írták, az egyébként csépai születésű versenyzőt. Ez volt az első elírás, aztán következett a második, mely szerint Kati Kazinczy-díjat kapott a zsűritől Sátoraljaújhelyen. Amikor először találkoztunk a kollégiumban, nevetve válaszolt. — Igen. Tévedett a tudósító, mert én Csépán lakom, és a Kazinczy-díjat már tavasszal megkaptam. A mostani szereplésem eredményt egy szép emlékplakett. És már szalad is az értékes iratokért. Nézegetem, de közeledik a vacsoraidő, s mivel a kollégiumi szabályokhoz igazodni kell, egy későbbi időpontban állapodunk meg, amikor kényelmesen beszélgethetünk. A következő héten hiába kerestem. Négynapos jutalomszabadságát töltötte otthon, aztán egy váratlan ínhúzódás akadályozta meg a beszélgetést. Amikor újra találkoztunk ekkép kezdte szép beszéde történetét. — Lehet, hogy hihetetlen, de az általános iskola negyedik osztályában kezdtem a prózamondást. Éppen egy szomorú résznél tartottam, amikor megláttam szüÜei- met a nézőtéren és hirtelen elnevettem magam. Az első szereplésem így sírással ért véget. Ötödikes koromtól kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Versek, prózák. irodalmi színpad és mellette énekkar. — Aztán jött a szakközép- iskola, majd szakmunkás- képző intézet. Mi a váltás oka? — A matematika és a fizika. Ez a két tárgy mindig a gyengém volt. így kezdtem elölről az egészet, csak szakmunkástanulóként. Most négyesem van matekból. Tavaly ősszel Szolnokon rendeztek egy megyei politikai szövegmondó versenyt, amelyen részt vett a martfűi lány is. Másodikként jutott tovább Győrbe, az országos rendezvényre, ahol már a Kazinczy-díjért folyt á küzdelem. A százhúsz versenyző közül tizenöten kapták meg a díjat. Az ered- fnényhirdetésen úgy lökték 'oldalba amikor a nevét ■mondták. A ma élő legjobb imagyar nyelvészek voltak a ízsüri tagjai, köztük Péohy Blanka, Deme László. Szeptemberben folytatódott Kisújszálláson. Egy megyei nyelvi verseny második helyezettjeként Sátoraljaújhelyre utazhatott az Édes anyanyelvűnk versenyre. A 'siker itt se maradt el. — Ez a győzelem legalább olyan váratlanul ért, mint Győrben. Sorolták az eredményeket, kiosztották a kü- löndíjakat, s már-már kezdtem csüggedni, amikor közölték, hogy most adják ál a tizenöt legjobb versenyzőnek az emlékplakettet. Száz- huszonnégyen indultak és én benne voltam az első tizenötben. Csoda ha elsírtam magam? Na és a barátságok! Már Győrben sok ismerőst szereztem, most ismét találkoztunk és az ismeretségből, barátság szoi- vődött. Legközelebb nyelvtanból indul februárban tanulmányi versenyen, és jelentkezni séretne az országos vers- és prózamondó versenyre. Közben annyira megszerette az irodalmat, hogy elhatározta, a későbbiekben se szakít vele. Érettségi után a jászberényi Tanítóképző Főiskolára szeretne jelentkezni, majd népművelőként dolgozni. Tizennyolc éves korban még nem késő pályát módosítani. Barta Katalin Találkozások o Egy rokon a Jászságban Dokumentum-riportsorozatunk |tegnap közölt részét Bolya Ferenc tb. kanonok, jászdózsai esperessel folytatott beszélgetéssel zártuk... — Keres két géppisztolyos katona... Bratyija, a parancsnokhoz, mondták! A községházára kísértek, ahol — sohasem felejtem el — egy nagyon elegáns, jó modorú tiszt már várt... Va- fcalt egyenruha, csillogó arany váll-lap, a magasnyakú zubbonya nyakszegélyén hófehér paszpól, frissen borotválva, kellemes kölniillat. Diplomáciai fogadásra tnehetett volna... Végignéztem magamon, mintha a tükör előtt állnék. Sáros cipő, gyűrött, szakadt, foltos nadrág, zsibárust rémítő hagykabát, több napos szakáll, fésületlen haj, ahogyan az óvóhelyen, a pincében voltam. A tiszt is többször végigmustrált... Azért kérettem önt ide, mondta, hogy segítsen nekünk megnyugtatni n híveit. Nem vagyunk ördögök, azokat már elűztük... Üjra végignézett rajtam; az ön számára véget ért a háború, éljen kérem papi méltósága szerint Megértettem mire céloz. .. Gyakorolja hivatását, mondta. Adok önnek egy igazolványt, pontosabban egy cédulát az aláírásommal, talán megteszi, ezzel éjjelnappal szabadon niozogh'pjí a faluban, ahogy hivatása 'kívánja. .. Katonáink segíteni fogják önt, különösen ha egyházi méltóságának megfelelő ruházatban látják. Mit tehettem, újra nagyot nyeltem. A tiszt ekkor adta ezt az igazolványt, amelyet megőriztem — mutatja a megsárgult papírlapot Bolya Ferenc esperes. — Nyugodtan mehettem éjszaka is haldoklóhoz, soha semmi bántódásom nem esett. Néhány nap múlva a katonai rendőrség vezetőjétől is kaptam egy igazolvány-félét: mentesítettek minden, közmunka alól. Később az- ifcán méginkább összebarát- koztunk: egy kijevi mérnök századossal, egy Olga nevű orvosnővel, egy Omszkba, vagy Tomszka való tiszttel szerény házikoncerteket rendeztünk. Szeretetreméltó, numánus emberek voltak... A Jászság homokján, kiserdőiben, a tanyák között még folyt az öldöklő küzdelem. Jászfényszaru tóaj-1 mási határrészében történt, Varga Sándor tanyáján. „A hitleristáknak menekülniük kellett. A kamrában egy sebesült német katona feküdt. Könyörgött bajtársainak, vigyék magukkal. Járóképtelen volt. Berontott egy tiszt a kamrába, előkapta a pisztolyát és belelőtt a sebesült katonába, — elfutott. Egy perc ha telt talán, tnár a tanyámban voltak az oroszok. Germán? — Kérdezték. Megrémültem, bevezettem a szovjet tisztet a kamrába, elmagyaráztam, mi történt. Gondolatban átéltem a saját halálomat is... A tiszt megnézte az eszméletlen német katonát, s megkérdezte: van-e kocsim, lovam. Van, mondtam. Segítettek feltenni a kocsira a katonát, s a tiszt elmondta, ingyem a tóalmási katonakórházba. Tóalmáson — valami szükségkórház volt — vöröskeresztesek vették le a kocsimról azt a szegény szerencsétlent, hordágyon vitték be az épületbe. Későbbi sorsáról nem tudok” — "a történetet Varga Sándor hatvani, Horváth Mihály út Í39. szám alatti lakos ^írásos visszaemlékezése .lapján adtuk közre. November 12-én újabb elitalakulatokat vet harcba Fretter-Pico tábornok, a hitlerista 6. hadsereg parancsnoka. Jászberény környékén jelennek meg a frontvonalon Rolf Stoves főhadnagy Párduc tankjai. Támadásuk átmeneti siker: a Jászapátinál körülzárt német zászlóaljat kiszabadítják a gyűrűből. A Jászberény—Szolnok vasútvonal mentén, a jász várostól néhány kilométerre délre azonban szovjet ellentámadás bontakozik ki. A hadseregBolya Ferenc esperes „menlevele” Parancsnoki harcálláspont a kukoricásban Issza Alekszandrovics Plijev hadseregtábornok — 1978-ban — Jászberénybe küldött de- ikált fényképe: „A Jász Múzeumnak a harci dicsőség emlékére annak a lovas-gépesített csoport egykori parancsnokától, amelyik elsőnek lépett Magyarország területére” parancsnok a 23. páncélos hadosztály Jászjákóhalmn irányába tartó egységeit és á 126. páncélgránátos ezredet vezényli — november 12-én, délelőtt 11 órakor — a szovjet támadás megállítására. A szovjet támadást azonban csak november 13- ára virradóra sikerül megállítani, de már csak Jászberény délkeleti peremkerületében. Néhány órával később a szovjet gyalogság 17 harckocsival Jászjákóhal- ma térségében indít támadást. .. A Jászság felszabadításáért folyó hadműveletet egy akkor alig negyvenéves szovjet tábornok. Issza Alek- szandrovics Plijev altábornagy irányította. Hadzsi Retovics Magome- lov, professzor, a jász-oszét rokonság kutatója, az ord- zsonikedzei őszét állami egyetem tanára mondta el a Jász Múzeumban tett 1978- as látogatásakor, hogy Plijev a rokona, tehát ő is őszét... A professzor hazautazása után néhány héttel érkezett meg a Jász Múzeumba Pli- jevtől a dedikált fénykép. November 15-én a jászrokon őszét altábornagy csapatai szabadították fel Jászberényt. A várostól északra változatlanul súlyos harcok dúltak. Pál Sándor jászfényszarui gazdálkodó, a túrái határrészről : — Az egyik tanyában már az oroszok voltak, a másikban még a németek. Voltam én is háborúban, de ilyet még nem láttam: ezekből az erdőkből — mutat szét a határban az öreg ember — százharmincnégy orosz katonát temettem el. Azt hittem, sohse lesz vége... Tiszai Lajos Következik: örzse néni
