Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

I 1984. OKTÓBER 13. Szolnok megye múltjából 10 Jászfényszaruig nap harc a felszabadulásért Szolnoki utca az újjáépítés kezdetén Szelevénytöl Negyven „Az 1944. októ­ber 7-től novem­ber 17-ig tartó negyven napoá szakadatlan fegy\ veres harcban szabadult fel Szolnok megye.. J A frontvonal negyven napon keresztül szaka-1 datlanul (váltó-1 zott, községekt városok négyszer,- ötször is gazdát cseréltek. SoK tízezer szovjet harcos nyugszik a megye városai­nak, falvainak te4 metőiben és a jel4 télén sírokban! Emléküket a me­gye lakossága őr-1 zi és soha nem 'engedi elhalvá­nyulni’’. .A fel- emelkedés útján1 Magyarország felszabadí­tását 1944. szeptember 23. — 1945. április 4, között á II. és III. Ukrán Frontok négy hadműveletben haj­tották végre. Szolnok me­gyét a II. Ukrán Front sza-i badította fel két szakasz­ban. A Tiszántúl felszaba­dításáért vívott harcok ide­jén a megyének a Tiszátóf keletre eső része, a Buda­pest elfoglalásáért 1944. ok­tóber 29-én indított hadmű-i velet kezdeti időszakában pedig Szolnok megye egész területe felszabadult. Malinovszkij marsall a Managarev altábornagy pa­rancsnoksága alatt álló 53. hadseregnek azt a feladatot szabta, hogy Orosháza, Szarvas, Törökszentmiklós főirányban mért csapással [október 7-én estére vegyé birtokba Békéscsabát, Oros­házát, Hódmezővásárhelyt,' érje el a Tiszát, majd foly­tassa a támadást és októ-» bér 10-én estére jusson ki a Mezőtúr—Öcsöd terepsza­kaszra. 12-én vegye birtok-» ba Kenderest, Szapárfalut és a Tisza vonalát Szegedig. A Tisza nyugati (jobb) part-! ján Szolnok, Csongrád és Mindszent körzetében fog­laljon hídfőt és erősítse meg azokat. A Pliev altábornagy ve­zette lovas-gépesített cso­portnak pedig Székudvar— Csökmő—Kaba, illetve Kun-» ágota—Kenderes—Túrkeve —Kisújszállás sávban kel­lett támadást indítani a Bé­kés—Szeghalom—Püspökla­dány főirányban, október* 8-án el kellett érnie a Deb­recen—Szolnok főközlekedé­si útvonalat és el kellett foglalnia Hajdúszoboszló; Karcag és Kisújszállás hely­ségeket. A II. Ukrán Front csapa-' tai október 6-án, reggel 4 óra 30 perckor félórás tü­zérségi előkészítés után lén- dültek támadásba, s még ezen a napon felszabadí­tották Szelevényt, s harcelő­őrseik elérték Kétpót is. A szovjet csapatok október 7- én délután. már a Körös északi partján harcoltak s a nap folyamán felszabadítot­ták Öcsödöt, örményest, Kungyalut, Tiszatenyőt, Martfűt és Rákócziújfalut. Október 8-án elfoglalták Mesterszállást, Cserkeszőlőt, Mezőhéket, Tiszaföldvárt; Tiszavárkonyt, Túrkevét, Kuncsorbát, Kisújszállást* Mezőtúrt és Kengyelt. A 27. lövész hadtest lovascsapatai Tiszavárkonynál átkeltek a Tiszán. Október 9-én éjjel egy óra körül Karcag is felszaba­dul, de egy német ellentá­madás Püspökladány irányá- , ba visszaveri a szovjet csaJ patokat, s Karcag néhány napra újra német kézbe ke­rül. Ezen a napon felszaba­dul Kenderes, Kunhegyes. Fegyvernek, valamint Csé»» pa, Tiszasas, Tószeg és Ve-' zseny, egy nappal később pedig Cibakháza, Nagyrév; Tomajmonostora. Szovjet felderítők jelennek meg Tö- rökszentmiklóson és Kun­madarason. Kisújszálláson a felszaba­dulást követő napon, októ­ber 10-én megalakult az Ideiglenes Városi Tanács, Mezőtúron ezen a napon kezdte meg működését a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. A kisújszállási Ideiglenes Városi Tanács október 10- től folyamatosan többek kiű­zött megalakította -a mező- gazdasági bizottságot, abból a célból, hogy a termelés folyamatosságát biztosítsa; megindította a legsürgősebb akciókat a közellátás bizto­sítása érdekében; meg-llLa- pította egyes termények és termékek árát; megszervez­te a polgárőrséget; felállí­totta a lakáshivatalt a tűz­kárt szenvedettek és bom­bakárosultak lakáshoz jut­tatása érdekében; felállítot- tta a központi orvosi rende­lőt; megszervezte az ínsége­sek segélyezését; elkezdte a megsérült köz- és magán- 'épületek javítását; helyr**-» ’állította az anya és csecse- •mővédő intézetet; biztosí­totta a lakosság lisztellátá- •sát. Október 11-én a szovjet támadás mindenekelőtt az apavári híd ellen irányult. Karcag és a híd között az országút Karcagig már a szovjet csapatok birtokában volt. A szovjet egységek a híd elfoglalása után aka­dálytalanul kerítették be és szabadították fel Karcagot. Ezen a napon nyerte vissza szabadságát Tiszakürt és Tiszainoka is, egy nappal később pedig Kunhegyes, Abádszalók, Tiszaderzs és Tiszaszentimre. Ebben a helyzetben indul meg október 12-én délben a szolnoki hídfőből a 4. SS páncélgránátos hadosztály egy megerősített ezredcso- portjának támadása, s elin­dulnak Budapestről Szolnok térségébe a 24. német pán­célos hadosztály egységei is. A német támadás súlyos harcokat eredményez. A né­met páncélos ékek Fegyver­nek—Kisújszállásig jutnak. Kisújszállás október 16-án szabadul' fel véglegesen, s ugyancsak Kunhegyes és Kunmadaras is. Október 17- én a szovjet csapatok felsza­badítják Tiszaigart, Tiszaör- söt, Tiszaszentimrét és Nagyivánt, egy napra rá pe­dig Tiszaszőllőst. A 24. német páncélos had­osztály október 19-én kezd ellentámadást és egészen Mezőtúrig jut, majd elfog­lalja Túrkevét, a 44. sz. út mentén pedig Tiszaföldvá- ron keresztül Cibakházáig nyomulnak előre. A német ellentámadás október 20-án már kifullad, s a szovjet csapatok véglegesen felsza­badítják Tiszaföldvárt, Me­zőtúrt, Szajolt, Szászberek» két, Tiszaörményt, SzapárM falut és Fegyverneket. Októ­ber 21-től tovább folyik a betört német erők megsem­misítése, október 23-án fel­szabadul Kengyel, Kende­res és Rákóczifalva. 24-én Fegyvernek, Törökszentmik­lós, Surján, Tiszafüred és Vezseny, 25-én Tiszapüspö- ki, 26-án pedig Tiszabő. Október 29-én megindult a budapesti hadművelet. A II. Ukrán Front csapatai a Duna—Tisza közén és a Szolnoktól északra fekvő te­rületeken támadtak. A német Dél Hadsereg­csoport november 4-i jelen­tése szerint „Szolnoktól köz­vetlenül nyugatra az ellen­ség harckocsitámogatással áttörte a főarcvonalat észak­ra, és Szolnokra nyugatról benyomult. Egyidejűleg mintegy ezrednyi erőben harckocsikkal délről a Ti­sza mentén északnak Szotnok ellen támadott és elkesere­dett házharcokban a saját részeket a patakszakaszrá Szolnoktól északra vetette vissza”. A Wehrmacht fő­parancsnokságának hadije­lentése is kénytelen volt hí­rül adni: ..Szolnok heves harcok után az ellenség ke­zébe került”. A szovjet ha­dijelentés ennél sokkal rész­letesebb: „A Tisza-szakaszon megindult nagyarányú tá­madás során elfoglalták a szovjet csapatok a Szolnok­tól 7 km-re fekvő Tószeget, majd pedig rohammal be­vették Szolnokot, ezt a nagy jelentőségű vasúti csomó­pontot és laktanyavárost”. Másnap, november 5-én már a szovjet katonai pa­rancsnok kétnyelvű falraga­szai szólítottak az élet meg- indítására. Még ezen a na­pon a MÁV-műhelyei mun­kások kis csoportja 50 szov­jet műszaki katona segítsé­gével megkezdte az üzem helyreállítását. November 5-től kezdve a szovjet csapatok megállás nélkül támadják a megye még német kézben lévő te- területeit. Ennek eredménye­ként november 7-én felsza­badul Kőtelek, Nagykörű és 'Zagyvarékasó November 8- án a szovjet csapatok Zagy- varékasról indított támadása Üjszász—Jászladány közé veti vissza a németeket. No­vember 11-én felszabadul Jászladány és Jászboldoghá- za, egy nappal később pe­dig Jászalsószentgyörgy, Ti- szasüly, Alattyán és János- hida. Jászberény november 13- án kerül az arcvonalba. Éj­jel a szovjet csapatok betör­nek a városba, de ekkor még a németek elreteszelik a betörést. Feltehetően ami­att, mert a szovjet csapatok célja nem a város elfogla­lása volt, hanem az áttörés biztosítása Jászberény körül. Ézt sikerül is elérni a vá­rostól keletre és Jászapáti­nál. Ezen a napon szabadul fel Jásztelek, Jászivány éá Jászkisér. A szovjet csapa­tok november 14-én felsza­badítják Jászapátit, Jász- szentandrást és Jászdózsát, támadják Jászjákóhalmát és Jászárokszállást. November 15-én az általános előrenyo­mulás során felszabadul Jászberény. Jászárokszállás, Jászjákóhalma, Jászfelső- szentgyörgy és Pusztamonos­tor, november 16-án újra szabad Jászágó. A hadműveleti naplók, az arcvonal helyzete, a helyi visszaemlékezések és a had­történeti kutatások egyértel­mű bizonysága szerint Szol­nok megye felszabadítása november 17-én befejező­dött. Dr. Selmeczi László Találkozások Riportsorozatunk előző részében tizenhárom sebesült szovjet katona 1megmenekülésének történetét adtuk Iközre és egy haditudósító öcsödi taplójából idéztünk. Egy hajdani kamasz visz- szaemlékezése: — A bunkerbe mindenfe­lől befolyt a víz. Ügy esett, mintha dézsából öntötték volna. Az asszonyok mor­molták a rózsafüzért. A fák ágait törték, szaggatták a géppuskák, a srapnelek. Vijjogtak, zümmögtek, si- valkodtak a golyók. Nagya­pám nyugtatgatta a nemzet­séget: „amelyik veszett go­lyónak a hangján halljátok, attól ne féljetek, az már nem minket csap agyon”. Ami­kor elvijjogott a fejünk fö­lött egy-egy lövedék, távo­labb robbant, Tiborc nagy­apám mindig lenyúlt a de- mizsonért, nagyot húzott be­lőle. „Megmondtam ugye, hogy nem minket lőnek”. Csak nagyobb baj sohse le­gyen’. Egy „veszett golyó” elvitte Hasznos nénémék há­za kéményét, az öreg csak legyintett: „csak nagyob baj sohse legyen!” Húzott egyet a demizsonból. A bort a rülő repülőtérhez vezetett. A németek felgyújtották a gépeket, öt vagy hat repü­lőt sikerült megmentenünk. Éjszaka ebben a falucská­ban pihentünk. Elkerült az álom, őrjáratba mentem. Türelmetlenül vártam, hogy meglássam a Tiszát. Egy örek parasztember vezetett oda. Néhai Pálinkás János, szandaszőlősi, volt dohány­gyári munkás visszaemléke­zése: — Azt mondta nekem ez az Alex, még akkor este, amikor bejöttek, hogy János papa levinnél-e engem a Ti­sza. .. Mondta? Jobban szólva csak magyarázgatta. De megértettem. Ez az Alex rendes katona volt. Nem is katona tán, hanem olyan író-féle. Itt lakott nálam, a Harang-dűlőben. Besötéte­dett, nekivágtunk. Lemen­tünk az Epres-partnál a Rétlaposba, onnan tovább, ki a Tiszához, majdhogy a Ismerkedés Geiger-uradalom pincéje bánta. „Nem kell ez már az uraságnak, a fene tudja hol talpalnak már”. Ledőlt a harangláb, belecsapott egy gránát. Demizson, biztatás!; „És mégiscsak azt mondom gyerekeim, hogy nagyobb baj sohse legyen!” Nem is lett, mert abba maradt — legalább is Szanda fölött — az ágyúzás, de azért még másnap is olyan lövöldözés féle hallattszott a repülőtér felől, mint amikor ezernyi géppuska megállás nélkül tüzel. De reggel kicsi Béla bácsi — dadogós ember volt — lekiabált a bunkerbe; „Gye-gye-gyertek már ki- ki-ki, abból a gödörből, csak a né-né-met repülők égnek, itt vannak már I-i- ivánék”. Béla bácsi kezében is demizson volt. Alexander Gerskoviicá szovjet haditudósító azok­ban a napokban ott járha­tott a bunkerbe bújt kamasz közelében: — Harci egységünk, amelyben haditudósítóként szolgáltam, Szolnok alatt ér­te el a Tiszát. Emlékszem előretolt egységeink és a né­metek összecsapására azon az úton, amely a Tisza bal­partjának halmai közt elte­cukorgyár alá. Hát nem le­ült ez az Alex ott egy tus- kóra, s ott pislogott, mélá­zott hajnalig. Mérges is vol­tam rá, meg szólni se mer­tem, mert Szolnok felől igen rakétáztak. Még majd itt hagyjuk a gallérunkat bosz- szankodtam. Hajnaltájt az­tán, amikor elkezdődött az a borzasztó pergőtűz, vissza­jöttünk. Világos volt ami­kor hazaértünk. Leült a konyhában és valami no­teszbe írni kezdett, de ha­marosan jöttek érte, el­ment. .. Az egykori haditudósító­val, költővel, Petőfi-fordí- tóval, Alexander Gersko- viccsal jó másfél évtizeddel később sikerült talákoznia a krónikásnak. — Én akkor feketének láttam a Tiszát. A Hold fel; hőbe takaródzott, a szem; közti partot nem láttam: széles, hallgatag, szinte mozdulatlan vízre emlék­szem. Jobbfelől, Szolnok irányából rakéták szálltak át az innenső partra, s fé­nyükben kirajzolódtak egy- egy pillanatra Szolnok templomainak tornyai, a magasabb házak tetői. Az igazi valóságában csak más­nap délelőtt láttam meg a A vezsenyi Tisza-szakasz, öldöklő Ütközetek színtere Mihail Sztyepanovics Su- milov vezérezredes, a Ti­szán Szolnoktól délre — Szentes, Vezseny — átkelt 7. gárdahadsereg parancsnoka, a Szovjetunió Hőse, a Ma­gyar Szabadság Érdemrend kitüntetettje Tiszát. Egységünket vissza- Vezényelték délebbre, egy cipőgyárhoz. — Nyilván a martfűi gyárhoz... — Jókora kanyart ír le ott a folyó. Ott láttam meg mi­lyen a valóságban: olyasmi, mint a mi Moszkva folyónk, szeszélyes, kanyargós, de ■békeidőben nagyon szép le­het. Sajnos nagyon sok jó baj társam, barátom ott esett el a füzesei között. A gyár­tól délre lévő falvak fölött ékkor már félelmetes tü­zérségi párbaj dúlt. Később tudtam meg, három hétig 'tartott. Egységünket újra harci készültségbe helyez­ték. Pedig terveztem: leve­tem a csizmám, belelógatom a lábam a vízbe. Ábrándoz­tam. leülök egy fűzfa tövé­be, horgászbottal a kezem­be, szerzek egy bográcsot, hallevest főzök. Semmi se lett belőle. Október 20-.Ián reggel a fasiszták nagy páncélos és gyalogsági erők­kel támadtak. A Tisza-ka- nyar és Vezseny vonalában próbáltuk megállítani őket. Ügy látszott, sikerül is, de á kora délutáni órákban újabb támadást kaptunk. Katonáink az utolsó töltény­ig védték jobbparti állásai­kat, majd akik életben ma­radtak, visszaúsztak a Ti­sza balpartjára. Ilyenek az én emlékeim a Tiszáról. Nem csodálhatja ezek után, hogy 1957-ben milyen nagy gonddal fordítottam Illés Béla Ég a Tisza című regé­nyét, — magyar eredetiből. Pavel Lukvickij haditu­dósító naplójából: „Ismét úton. Város, híd a Körösön. Alacsony folyópart, sás, kő- risfák, kukoricás. A folyó kanyargós, keskeny, szép. Körülötte mezők, tanyák. De megyünk tovább, tovább. Jobbra egy kis liget, az úton harckocsik. Balra a Tisza’) széles nádas, partját he­lyenként ritkás erdők szegé­lyezik. Körös-körül gyü­mölcsös kertek, rétek, taé nyák, mindenféle tarmés, most már elsárgult. Cibak-, za. Katonai menetoszlop, lassítunk. Szemben páncélo-. zott járművek. S végül egy, hosszan elterülő városka, ahová betérek: Tiszaföld!-i tvár. Egyforma szürke há­zak, egyenes utcák, az ut­cáknak csak fele-harma­da kövezett, a többi minden Utak a Tiszához képzeletet felül­múló sárba süp­ped. Az agyagos járda és a kocsi­út között fákkal szegélyezett árok, a járda vala­mennyire ki van kövezve, keskeny téglacsíkkal. De itt is olyan raga­dós a sár hogy néhány lépés után térdig sáros vagyok. Ebben a ^faluban kell je­lentkeznem Ma­linovszkij mar- sallnál. Tijzai Lajos Következik: Az elkésett levél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom