Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-11 / 239. szám
1984. OKTÓBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kereskedelemben II filléres csalás is csalás Megboldogult nagyapámtól gyakran hallottam idézni a ferencjózsefi szólásmondást: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! Aztán, ha valakit vagy valamit agyba-főbe dicsértek, csak hozzáfűzte a maga megjegyzését: túl szép a menyasszony! A tőle tanult gyanakvással igyekszem a leírt sorok mögé látni, ha egy-egy értékelés, beszámoló túl rózsaszínre festi az adott helyzet képét; ha érzem, hogy „elkendőzték” a visszásságokat. Az a kép viszont, amelyet a Szolnok megyei Kereskedelmi Felügyelőség feltárt az idegenforgalmi főszezon ellenőrzéseinek tapasztalatait összefoglaló jelentésében, mellőz minden kozmetikázást. Reálisan mutatja a hiányosságokat is amellett, hogy megállapítja: előbbre léptünk az aktív idegenforgalommal és a belföldi turizmussal kapcsolatos területek ellátásában. Mikre gondolok? Néhány helyszíni ellenőrzésen magam is szemtanúja voltam szabálysértéseknek, meg is írtam. Volt olyan olvasó, aki elmarasztalt a cikk megjelenése után, hogy mit rágódom filléreken, amikkel a rosszul mért vagy rosszul számolt árunál az eladó megkárosította a vásárlót, amikor másutt százezrekkel, milliókkal gazdálkodnak felelőtlenül. Nos, az öt állami vállalat 32 hálózati egységére, tizenkét szövetkezet és szövetkezeti vállalat 31 hálózati egységére és egy központjára, valamint öt magánkereskedőre kiterjedt alap- vizsgálat, s az azt követő 17 utóellenőrzés egyértelmű tapasztalata az volt: jelentősen emelkedett a hamis mérésből és elszámolásból eredő vásárlói megkárosítások száma és aránya. Az üzletek jelentős részében — elsősorban a szerződéses üzemeltetésűeknél — nem tartották be a bizonylati fegyelemre vonatkozó előírásokat, de szabálytalan árubeszerzést is több üzletben észleltek az ellenőrök. A fogyasztói árak kiszámítása a szoros elszámolású vendéglátó üzletek 23, a szerződéses üzletek 33 százalékánál, a magán vendéglátók 67 százalékánál esett kifogás alá. Az árak jelzése az egységek csaknem 50 százalékánál hiányos volt az élelmiszer-kereskedelemben. Az ellenőrzött vendéglátóhelyek 20 százalékában tartottak forgalomban olyan árukat és nyersanyagokat, amelyek fogyaszthatósági. illetve minőségmegőrzési ideje lejárt (Jászsági Áfész Aranyponty éttermében 1140 palack Kőbányai világos sört, Mezőtúri Áfész Diófa éttermében az alap- és a visszatérő vizsgálat során 3, illetve 7 féle, már fogyasztásra alkalmatlan ikészételt, tésztaköreteit, levestésztát tartottak a hűtőben — és sorolhatnánk tovább). A kulturáltsági és közegészségügyi szabályok, az osztályba sorolás feltételeinek be nem tartásáról még nem is szóltam. Arról sem, hogy a külföldi vendég csak magyar nyelvű étlapból „totózhat”, hogy üdülőterületen a szabadkasszás vendéglátó- helyek 27, a szerződéses üzletek- 30 százalékában nem oldották meg a reggeliztetést, hogy strandidényben hiányos a műanyag- és gumi strandcikkek kínálata. A sok kicsi sokra megy élvből kiindulva kardoskodom amellett, hogy igenis kellenek az ellenőrzések, sőt gyakrabban kellenének, és igenis beszélnünk kell a filléres csalásokról is. Egyébként a vizsgálat során feltárt hiányosságok, szabálytalanságok megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtette a Kereskedelmi Felügyelőség. A különféle utasítások mellett a minőségtanúsítás nélküli és lejárt vagy nem megfelelő minőségű árukat mintegy 38 ezer forint értékben kivonatta a forgalomból; a Mezőtúri Áfésztől 22 ezer forint, árdrágításból eredő jogtalan többletbevétel elvonását is kezdeményezte. Az elkövetett szabálysértések miatt 58 esetben alkalmazott felelősségre vonást: 48 személyt 97 ezer 700 forint pénzbírsággal sújtott (ebből 19 helyszíni bírság volt 26 ezer 400 forint összegben), 9 személyt figyelmeztetésben részesített, egy üzletvezető ellen pedig fegyelmi eljárást kezdeményezett. Mindez a fogyasztók érdekében történt — és nem a boltosok ellen ... hogy szebb legyen a menyasszony. Rónai Erzsébet Véderdő a Kis-Balaton körül Ötszáz négy ven négy hektár frissen telepített erdővel veszik körül a Balaton vizének védelmére újjáépített 75 négyzetkilométer kiterjedésű Kis-Balatont. Az elvize- sedő szegélyterületeket és a tározók területén levő szigeteket egyaránt vizes talajt kedvelő éger-, nyír-, fűz-, kőris- és tölgyfa csemetével ültetik be. Á telepítés a védelmi rendszer első szakaszának északi részén, Esztergályhorváti község térségében kezdődött meg, s már eddig több mint 100 hektárnyi szegélyterületet fásítottak. Felszabadulási színjátszó verseny Országos meghívásos amatőr színjátszó versenyt hirdet hazánk felszabadulásának 40. évfordulóba alakmából a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság és Tolna megye tanácsa. Az Auróra elnevezésű színjátszó versenyen azok a csoportok vehetnek részt, amelyeket a Tolna megyei művelődési központ, az Országos Diáknapok, a tatabányai színjátszó találkozó és a minősítési találkozók zsűrije meghívásra javasol. A versenyre az orosz irodalom klasszikus műveivel, a szovjet irodalom alkotásaival, valamint a felszabadulás utáni hazai irodalom művei közül választott anyaggal lehet nevezni. Műfaji megkötöttség nélkül drámát, dramatizált alkotást, vagy szerkesztett műsort egyaránt bemutathatnak az együttesek. A színjátszó verseny döntőjét 1985. október 8—15. között rendezik meg Szekszár- don; a részvétel feltételeivel kapcsolatban a Budapesti Művelődési Központ és a megyei művelődési központok nyújtanak részletes fel- I világosítást. Itt az új táskadivat! Kerekeken gurul, fényvisszaverővel van ellátva Pécs —Lyon Kiállítás-csere Képzőművészeti kiállítás cseréjében állapodott meg egymással Pécs és a francia- országi Lyon. A mecsekal- jai és a Rhone-parti város festői, grafikusai, szobrászai a jövő évben mutatkoznak be a francia, illetve a magyar művészetbarátoknak. Pécs is, Lyon is nemzetközileg elismert centruma a kortárs képzőművészetnek, a kiállítási cserének tehát éppen az a célja, hogy a közönség ízelítőt kapjon egy kelet- és egy nyugat-európai ország mai művészeti életéből, törekvéseiből, kísérleteiből. Pécs képzőművészeti kapcsolatai az utóbbi években erősödtek meg Franciaországgal. A francia bemutatósorozat már 1982-ben megkezdődött a Pécsi Galériában: a Grapus nevű párizsi művészkollektíva grafikáit állították ki. Az idén a francia forma- tervezés legújabb termékeiből rendezett kiállítást a Pécsi Galéria; az anyagot bemutatták a fővárosban is. Ugyancsak ebben az évben volt önálló kiállítása a Párizsban élő Major Kamill festőművésznek, a következő évben pedig a szintén Párizsban alkotó Vera Székely szobrászművész — Pierre Székely leánya — munkáit fogadja a mecsekaljai galéria. Tegnap délelőtt tartotta táskabemutatóját a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat 46. számú lerakata. A Mészöv- székház tanácstermében kiállított, főleg alsótagozatos tanulóknak ajánlott iskolatáskák a 401/82 szabvány szerint készültek. Nyolc vállalat 64 fajta iskolatáskát és egyéb célokra készített válltáskát mutatott be; áraik 292 forinttól 455 forintig terjednek. A bőr- és textilipari, divatcikkipari és ruházati szövetkezetek nem feledkeztek meg az óvodásokról sem, számukra pehelykönnyű, kisméretű „reti- külöket” gyártottak, 63—94,50 forint közötti áron. Az iskolások kelléktárából nem hiányozhat a tornazsák, ezért „Sport” és „Tenisz” feliratú zsákokkal szeretnék a gyerekeket meghódítani. Áruk 96,50 és 202 forint között ingadozik. A tarka-barka modellek már a 85-ös tanév „iskoladivatját” hirdetik, de nem mindig „hatják” meg a vásárlókat a szivárvány színe1 - ben pompázó táskák. Napjainkban alapvető követelmény a praktikusság, a minél könnyebb súly, a kiváló esztétikai megoldás, az egyszerű tisztíthatóság, moshatóság. A legtöbb bemutatott termék eleget tesz a kívánalmaknak. A gyártók a számításba jöhető legkönnyebb anyagokkal kísérleteztek, így jutottak el az orkánanyagig, amely a szakemberek szerint legjobban megfelel az elvárásoknak. Akár minden nap mosható, nem ázik át, és ami a legfontosabb: rendkívül könnyű. A termékek egytől egyig gondos formatervezésről tanúskodnak. Az alsótagozatosok körében minden bizonynyal népszerűségnek örvend majd a kerekeken guruló táska, de a jelek szerint szívesen fogadják azokat a darabokat is, amelyeknek az oldalán kisebb-nagyobb rekeszekbe lehet apróbb iskolai eszközöket pakolni. Szinte valamennyi táskakészítő cég figyelembe vette a balesetvédelmi szempontokat is; fényvisszaverő narancssárga csíkokat, sőt egynémelyikre még prizmákat is szereltek. Minden igényt kielégítő táskák közül válogathatunk tehát a jövő évben. A többi a pénztárcánkon múlik ...- i Találkozások Fogadás a kukoricásban MAGYAROK! A VÖRÖS HADSEREG felszabadítja hazatokat A FASISZTA IGA ALÓL! A Vftfön Hadacrc« ptefctaja A kortársak számára jól ismert, hatalmas méretű színes szovjet falragasz. A felszabadított falvak, városok középületein, házain évekig láthatók Voltak A legendás 53. Hadsereg parancsnoka Mana- garov altábornagy már magyar földön kapta meg Malinovszkij marsall rejtjelezett távmonda- tát: Orosháza, Szarvas, Török- szentmiklós főirányban mért csapással október 7-én estére vegye birtokba Békéscsabát, Orosházát, Hódmezővásárhelyt, érje el a Tiszát, majd folytassa a támadást és október 10-én estére jusson ki Mezőtúr— Öcsöd terepsza- - kaszra, október 12-én vegye birtokba Kenderest, Szapárfalut és a Tisza vonalát Szegedig. A Tisza nyugati partján Szolnok körzetében foglaljon hídfőt". Sürgős, a Frontparancsnoktól jelzésű parancs érkezett I. O. Pliev altábornagy hadiszállására is: „Kunágo- ta—Kondoros—Túrkeve— Kisújszállás sávban indítson támadástt október 8-án jusson ki a Debrecen—Szolnok fő közlekedési útvonalra, foglalja el Karcag, Kisújszállás helységeket.” A II. Ukrán Front csapatai október 6-án reggel 4.30 órakor félórás tüzérségi előkészítés után a kapott parancsnak megfelelően több mint száz kilométeres arcvonalon, a fő irányokban 300 harckocsival támadásba kezdtek. Kovács Lajos nyugdíjas tsz-tag, Mezőtúr: — Október 5-én este már hallatszott az ágyúzás. Tudtam, nyakunkon a front, nekem meg vagy 10—12 sor kukoricám még kint volt a kétpói határban! Másnap szürkületkor már mentem. Kiértem minden baj nélkül, pedig igencsak rohangáltak az úton a német autók, meg motorok. De alighogy kifogtam a, lovakat, s megfrüstö- költem, — hát csörög a kukoricás. Látom, három lovas, fekete báránybőr sapkában, nyakba akasztott posztóköpenyben. Rögtön rájuk ismertem, láttam odakint ilyeneket: kozákok. Lekiabált az egyik a ló hátáról: állj! A másik meg: emeljem fel a kezemet. Nem volt Iván Mefodjevics Managarov altábornay, a Tiszántúl és a Duna-Tisza közét felszabadító 53. hadsereg parancsnoka, a Szovjetunió Hőse pardon. Hanem amikor odajöttek mellém, visszaszóltam nekik: ki töri le a kukoricámat, ha én égnek emelt karokkal imádkozom. Veszettül meglepődtek, a hadnagy elnevette magát. Erre a másik kettő is. Hol tanultál meg oroszul? Nálatok, kint, mondtam. Leszálltak, beszélgettünk. Nem azért, hogy dicsérjem a fejem, de eszembe jutott minden szó, amit kigondoltam, pedig hol van már az, amikor náluk voltam. Szedték elő a ma- horkát. Kínálták. Na, ettől kiköpöm a tüdőmet, gondoltam, mert ismertem a dohányukat. Várjatok, intettem nekik, ne mondjátok, hogy smucig ember vagyok, hogy üres kézzel fogadtak benneteket. A kocsin, az ülés alatt, ott volt egy csomag jó Wilhelmina szivar. Egy magyar utász adta civil ruháért. Mindnek a kezébe adtam egyet-egyet. Olyan füstöt fújtunk, mint egy gőzeke. A kukoricatörésből viszont nem lett semmi. Menjek haza, mondták, mert délre itt a front, zörög a kukoricaszár, a katonák lőnek, a golyónak meg nincs szeme. Még a lovakat is segítettek befogni. Aztán mind Irsza Alexandrovics Pliev altábornagy a 4. és a 6. gár- dalovashadtestből, a 7. gépesített hadtestből álló lovas, gépesített csoport parancsnoka. A Tiszántúlon és Eszak- Magyarországon harcoltak. A Szovjetunió jHőse, 1979-ben elhunyt kezelt velem. És Mezőtúrnak hajtottam, ők Kétpónak mentek. Szép szál kozákok voltak... Mátraháza, a német Déli Hadseregcsoport parancsnoki harcálláspontja, október 6, délelőtt 9 óra 25 perc: „A szovjet áttörésről elterjedt hírek túlzóak, pontatlanok. Ellentámadások folyamatban.” A 7. szovjet gépesített hadtest harckocsijai F. G. Katkov vezérőrnagy parancsnoksága alatt ekkor már a Körös északi partján jártak, Szelevény után október 7-én elérték Öcsödöt, örményest, Tiszatenyőt, Martfűt és Rákócziújfalut is. A tiszai hídfők birtoklásáért elkeseredett ütközetekre került sor. Egy-egy folyómenti falu, partszakasz október végéig négyszer, ötször gazdát cserélt. Júlia asszony története: — Gallyat szedtem a varsányi réten, a Tisza partján. Innen is elment a fejem fölött egy-egy ágyúgolyó, amonnan is. Nem féltem. Nem, mert akkor már évek óta sírni se tudtam. Előbb az uramat temettem, aztán a gyerekeimtől búcsúztam. Nem volt könnyem. Elmentem a német állások mellett, valamit ordítoztak, mutogattak ... Cammogtam tovább a sárban. Hideg volt, kegyetlenül hideg. A vízparton még jobban járkált a szél. Szedtem a gallyat, tördeltem az ágakat. Vizes volt minden, nehezen pattant a fa, de amikor eltört, akkorát csattant, mint a puskalövés. A bokrok összecsapódtak mögöttem. Felvertem a madarakat. A varjak a szántás széléről károgtak rám. Ekkor már féltem, de még nemigen tudtam miért. Kötöztem a kévét. Akkor éreztem meg, hogy valaki les rám. Fordultam jobbra, balra, de nem hagytak el a láthatatlan tekintetek. Talán valamelyik német katona jött utánam? Jó vastag husáng volt a kezemben. Ütök, ha kell! Hátamra vettem a rozsét, kiegyenesedtem, hogy indulok. Akkor akadt össze a szednem a véres arcú katona hideg tekintetével. Álltam, mint a béna. Meddig, pillanatokig, percekig? A fegyverét nem láttam, de a nézése megbénított. Ez mentette meg az életemet. Ha akkor ledobom a rozsét és futni kezdek a falu felé, kettőt se léphettem volna, szitává lőnek. Később ők maguk is elmondták, nem tehettek volna mást, hiszen nem tudhatták nem az első német tankig szaladok-e, — ott voltak a falu szélén —, hogy eláruljam őket. Kiléptem a bokrok közül, egyenesen a vérző katonához mentem. Tizenhárom pisztoly, géppisztoly, puska meredt rám. — Német? — kérdezte a tisztféle, akit először láttam meg. Szőke gyerekember volt, remegett a pisztoly a kezében. Mögötte a többi, sebesültek voltak, merő vér mind. Lecsúszott a hátamról a rőzse. Én is reszkettem, mint a nyárfalevél. Tiszai Lajos Következik: Ballada a varsányi réten. A varsányi rét déli szegélye, a partmenti erdősáv, ahol Gál Júlia a szovjet sebesültekkel találkozott, (fotómontázs)
