Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

10 1984. OKTÓBER 6. Kulturális kilátó Európa egyik legnagyobb stúdiója Ahol a Gusztáv-sorozat és a Mézga család készült Bemutatjuk a Pannónia Rajz és Animációs Filmstúdiót « Halnai László: Harisnyanadrág — A magyar animációs filmgyártás műhelyének be­mutatását messze múltban kellene elkezdenünk, jó né­hány évtizedre visszanyúlva — mondja Matolcsy György a Pannónia Filmstúdió ve­zetője. — De a régmúlt időkről talán csak annyit, hogy már az első világhá­ború előtt is voltak kezde­ményezések Magyarországon, volt már animáció. Aztán a háború utáni időszak, a huszas évek csendje követ­kezett. Csupán a harmincas években indult fejlődésnek valójában az animációs filmgyártás. Olyan neveket kell megemlítenünk, mint Hajdú Imre, Halász János, Kassovitz Félix, vagy ana- gyonis jól ismert Macskássy Gyula. — Ugorjunk át a jelsza­badulás utáni évekre. — Ismeretes, hogy 1948- ban államosították az egész magyar filmipart. A rajz­filmeket eleinte a Híradó és Dokumentumfilmgyár te­lepén készítették, a Köny­ves Kálmán körúton... A később megalakult Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat alapító igazgatója Újhelyi József. 1954. január 1-től kitűnő meglátásokkal kez­dett munkához. Sajnos a hamarosan végrehajtott mi­nisztériumi racionalizálás eredményeként az itt dol­gozó 35 emberből csak nyol­cán maradtak meg, a többi szétszéledt. — Mikor vették jel a Pannónia nevet? — Csak 1957-ben. De ko­rábban is születtek jelentős magyar animációs termékek, így Macskássy Gyula film­jei, a Kiskakas gyémánt fél­krajcárja (1951), Az erdei sportverseny (1952), majd a Két bors ökröcske (1955). 1962-ben készült el a Pan­nónia első rajzfilm soroza­ta, a Peti kalandjai, majd jött a nagysikerű Gusztáv- sorozat (1964). Ezt követték az első televíziós sorozatok, amelyeket mindannyian is­merünk: Dr. Agy, meg a Mézga család. Végül a har­madik fontos periódus: 1973- ban megszületett az egész estét betöltő első magyar animációs játékfilm, a Já­nos vitéz. Három évszám, három fontos periódus: 1951; 1962; és 1973! Közben ter­mészetesen sok minden tör­tént nálunk, generációk jöt­tek, váltották egymást. Macskássy Gyula után sor­ra jöttek az új, fényes csil­lagok. — Pillantsunk be a stú­dió struktúrájába, mely azért különbözik a jilmgyár többi stúdiójának szerveze­tétől. — A Pannóniának valójá­ban két stúdiója van, külső, önálló műtermekkel is ren­delkezik Kecskeméten és Pécsett. Budapesten a Vö­rös Hadsereg úton is több műterem működik. Az egyik­ben, az úgynevezett 4-es műteremben, például a leg­fiatalabbak dolgoznak. Stú­diónk figyelemreméltó jel­legzetessége, hogy a gene­rációk fogyamatossága fi­gyelhető meg. Nincsenek — szerencsére — nagyobb ki­hagyások. Az első generá­cióiból hadd említsek meg néhány kitűnő nevet: Dar- gay Attila, Foiky Ottó, Im­re István, Cseh András. A második generáció már né­piesebb tábor, közöttük ta­lálható Jankovics Marcell, Nepp József, Gémes Jó­zsef, Reisenbüchler Sándor, Szoboszlay Péter, Vajda Bé­la és mások... A legnépe­sebb a fiatalabb generáció: Hernádi Tibor, Hegyi Füs­tös László, Herpai Zoltán, Orosz István, Rofusz Ferenc, Szorády Csaba és még so­rolhatnám tovább. Ok a hetvenes években érkeztek. Negyven rendező dolgozik a stúdiónkban. Egymásra utál­tán, együtt, mint egy nagy család. — Nemcsak rendezők ta­lálhatók a Pannóniában. — Igen, hiszen még nem is beszéltünk a rajzolókról, a vágókról, hangmérnökök­ről, operatőrökről, kifestők­ről, kihúzókról, gyártásve­zetőkről, forgatókönyvírók­ról, dialógus írókról stb. Ezt a felsorolást még folytat­hatnám, hiszen a produk­ciós vezető legalább olyan fontos munkatársa a rende­zőnek, mint nekem a gazda­sági helyettesem, aki min­denben segítségemre van. — És különben is, ma már nem csupán két di­menziós jilmeket gyártanak. — így is van. Nemcsak rajzok, grafikák és festmé­nyek készülnek nálunk, de itt vannak már a három di­menziós filmjeink is, mint például a gyurma film. És amellett ott van a hagyo­mányos. bábfilm, vagy még- inkább a tárgyfilm. Nem­csak játékfilmekkel foglal­kozunk, de oktató, népsze­rűsítő tudományos filmek­kel, sőt dokumentumfilmek gyártásával is. Talán nincs még egy olyap stúdió, ame­lyik annyira jelen lenne minden hazai filmrendezvé­nyen, fesztiválon, mint ép­pen mi. Filmjeinket min­den műfajban láthatják. — Mennyire költséges egy- egy animációs jilm gyártá­sa? — Nagyon nagyok a hatá­rok és az eltérések. Általá­ban ezer munkaórára van szükségünk egy perc rajzi animáció előállításához. A sorozat-filmeknél viszonylag alacsonyabb a munkaigé­nyesség, bizonyos részletek ismétlődnek, de adódik olyan feladat is, hogy 2000 mun­kaórára van szükség. — Hány jilmet gyártanak évente? — 150—200 film készül stúdiónkban. Ez körülbelül félmillió munkaóra és 100 millió forint nagyságrendet jelent. — Vannak kapcsolataik más országokkal? Szeretik külföldön a magyar animá­ciós filmeket? — Sokirányú nemzetközi kapcsolataink vannak. De­legációk jönnek mennek, filmeket vetítünk számukra. Csak egyet hadd említsek meg, jók a kapcsolataink például az NSZK-val Mün­chenben most mutatták be a VUK-ot. — A Pannónia nagy film­gyárrá nőtte ki magát. — Európa egyik legna­gyobb filmstúdiójává, ahol utat adunk minden feljövő stílusnak, új technológiá­nak. — Végezetül, milyen újabb produkciókat, tartogat szá­munkra a stúdió a közeljö­vőben? — Újdonságunk két egész estés animációs film. Hófe- hért, Nepp József filmjét már játsszák a mozik. Gé­mes József Daliás idők cí­mű filmjét augusztus végé­től mutatjuk be — mondta befejezésül Matolcsy György. — SZB — írások a történelmi hajnalról Az októberi Tiszatáj Mocsár Gábor önéletírá­sának (... eleitől fogva) Ka­tonaruhában című részét kezdte közölni a folyóirat. (A Debrecen környéki gyer­mekkorra ifjúságra emlé­kező fedezetek az Alföldben jelentek meg ez év tava­szán.) „... kinek jut eszébe az elsőnek nevezett magyar hadsereg? Ki tudja ma már — ha csak a közemlékezet­re hagyatkozik —, hogy volt ilyen is? És hogy ennek milyen volt útja sorsa, ti­zenhárom hónapos, szintúgy értelmetlen és tragikus ver­gődése?” — kérdezi az író, s előre bejelenti: nem az első magyar hadsereg törté­netét írja „mindössze egy volt közlegény számol be itt az átélt dolgokról rég elfakult emlékei után bi­zonytalan kézzel kapkodva, a hitelesség alig teljesíthe­tő igényével: evégről írás közben segítségképpen fel­használ majd olyan, azóta nyilvánosságra került és ke­ze ügyébe eljutott doku­mentumokat, amelyek majd felülről, a vezérkar szintjé­ről láttatnak eseményeket, bizarr fordulatokat, melye­ket a közlegény a maga helyzetéből, a történelem legaljáról, alulnézetből semmiképpen sem ismerhet, s bizonyára nem is értett volna meg.” Fodor András Váróterem, 1945. április című verse a „történelmi hajnal” hiteles költői megidézése. Tornai József, Szőcs Géza, Debre- czeny György, Oláh Zoltán, Petrőczi Éva és Zelei Mik­lós szerepel még a versro­vatban. Olvashatjuk Szopo- ri Nagy Lajos esszéjét a 150 évvel ezelőtt született finn klasszikusról, Aleksis Kiviről, A hét testvér cí­mű, nálunk is jól ismert regény írójáról. — Tóth Béla Tiszajárásának új fe­jezete a tisztességes ember­hez illő életet akaró ibrá- nyi „szektások” történetéből villant föl néhány mozzana­tot. Az örökség rovatban Ka- nyó Ferenc Szeged felsza­badulásáról közöl tanul­mányt. A tények, adatok összegyűjtésével azt próbál­ja „nyomon” követni hogy a város katonai felszabadí­tása hogyan alakult. A Tanulmány rovatban Görömbei András Sütő And­rás nehéz alkotói küzdel­méről ír. Az ötvenes és hat­vanas évek fordulóján szem­léletváltás, az esztétikai vívmányok minőségi válto­zása "következett be, s ez A gömöri népélet kutatója lijváry Zoltán portréjához Az Ortutay-díj viszonylag ú j kitüntetés: mindössze hat esztendeje alapította a Ma­gyar Néprajzi Társaság. Há­romévenként ítélik oda: az időszak legjobbnak vélt néprajztudományi könyvét jutalmazzák? vele. Az idén a debreceni Kossuth Lajos Egyetem néprajzi tanszéké­nek professzora, az ismert folklórista, Ujváry Zoltán kapta meg. A könyv: a Játék és maszk című háromkötetes kiad­vány, a hazánkban föllel­hető népi színjátszási szo­kások áttekintése, gyűjte­ményé, összefoglalója. A professzor szerint — de ezt jelzi is kötetében — még nem teljjes e munka; a ké­szülő negyedik kötet a szín­padi szokásokkal, formák­kal, a maszkok csoportosí­tásával foglalkozna, s a majdani ötödik a nálunk csupán a tizenhetedik—ti­zennyolcadik században el­terjedt, vallási-egyházi szín­játékokat elemezné. A könyv mögött évtizedek ku­tatómunkája áll. — Élesen, emlékezetesen él bennem az első, komoly néprajzi gyűjtőutam min­den mozzanata. Professzo­rommal, Gunda Bélával, még egyetemistaként, 1952- ben Szatmáriba mentünk. Akkor már olvastam egy 1941-es tanulmányban, hogy nálunk nincsenek maszkok, s ezt már otthoni, gömöri tapasztalataim alapján is cáfolni tudtam volna. Szat- márban pedig végképpen; kitűnő gyűjtőterepre talál­tam. Egy résztanulmányban, 1964-ben, társszerzővel, kö­tetben is feldolgoztuk az ot­tani gyűjtés adatait, Far­sangi dramatikus játékok Szatmárban címmel. E mos­tani könyv, és a megelőző, már országos terepmunka eredményeként, tehát vég­eredményben annak az ol­vasott tételnek az ellencá­folataként született meg. A gömöri tapasztalatok, a felvidéki, gömöri palócság élete, hagyományai Ujváry Zoltán folklórkutató tevé­kenységének központi té­mája. A szülőföld kimerít­hetetlen kincsestár még ma is, s nem változott a. szán­dék sem: egyszer elkészíte­ni a táj teljjes, monografi­kus feldolgozását. Kutatói tervei, feldolgo­zandó témáinak zöme Gö- mörrel kapcsolatosak. A kö­zel negyvenezer méternyi magnetofonszalagon őrzött anyag mindössze egyharma- dát tudta még csak rendsze­rezni, feldolgozni, kiadni. — Készülőben van egy kö­tet a gömöri nép adomákról, talán ez lát leghamarabb napvilágot. S van egy pá­ratlan szólásgyűjteményem, egy gömöri parasztembertől gyűjtöttem, s ha vannak mesefák, akkor ,ő közmon­dásfa; jóformán szólások­ban, közmondásokban be­szél. Azt is vizsgálni fogom e könyvben, hogy milyen nyelvi miliőben jelennek meg ezek az elemek, ho­gyan, miképpen alkalmazza őket. És a közeli, harmadik, dédelgetett tervem: a gömö­ri népi ételek összefoglalá­sa. Ezt a könyvet a magam gyönyörűségére írnám, min­denekelőtt — és édesanyám emlékezetére. Ujváry Zoltán 1979-ben vette át az egyetem népraj­zi tanszékét egykori pro­fesszorától, a nyugdíjba vo­nult Gunda Bélától. S át­vette, őrzi a néprajzkutatás, a néprajzoktatás „debreceni iskolájának” hagyományos és jellegzetes értékeit. Cs. N. J. Az első látogatók Máris nagy az érdeklődés iránta, pedig éppenhogy csak működik. Óvodák, is­kolák, művelődési házak máris kölcsönözni óhajtanak a budapesti — kőbányai — Artotékából. Az Artotéka elnevezés olyan képzőművészeti gyűj­teményt takar, amely a Fő­városi Szabó Ervin Könyv­tár X. kerületi 12. számú kerületi könyvtárában lé­mintegy előkészítette a ké­sőbbi nagy műveket. Zimo- nyi Zoltán az egyik legje­lentősebb szlovákiai magyar költő, Gál Sándor portréját rajzolja meg. Szakolczay Lajos Hervai Gizelláról ír, Szigeti Lajos Sándor dol­gozata pedig Sipos Domokos prózájának expresszionista sajátosságait tárja föl. Tomka Péter a Szeged­monográfia első kötetéről közöl bírálatot. A régészeti fejezetek — írja —„alapos tudományos felkészültséget tükröznek, állásfoglalásai­kat, problémafelvetéseiket, megoldási kísérleteiket még számos helyen fogjuk idéz­ni és vitatni. A nagyközön­ség pedig összefoglaló ké­pet kap nemcsak Szeged és a táj történetéről, hanem a szegedi tükörben az or­szág régmúlt története ku­tatásának jelenlegi állásá­ról, és egyben a szegedi műhelyek tevékenységéről is.” tesült azzal a céllal, hogy képzőművészeti alkotásokat kölcsönözzön. A könyvtárak már hosz- szabb ideje nemcsak köny­vek és folyóiratok, hanem egyéb dokumentumok — diafilmek, hanglemezek stb. —• gyűjtői, közvetítői is. A képzőművészeti alkotások színrelépése a legújabb fej­lemény. Az Amerikai Egye­sült Államokban találták ki, onnan terjedt el, érkezett Európába. Nyugaton a köl­csönzés mintegy üzlettel is párosul: a műveket el is adják, a kölcsönzés mint­egy közbülső lépcsőfok. A megvétel azonban nem kö­telező, csupán lehetőség. A szocialista országok közül a Német Demokratikus Köz­társaság és Csehszlovákia néhány könyvtárában léte­sültek az első képkölcsön­zők. Harmadikként Magyar- ország teremtette meg ezt az új esztétikai nevelési módot. A képzőművészeti kölcsönzést a miskolci és a jászberényi városi könyv­tár kezdte meg néhány esz­tendeje. Miskolcon diákat és posztereket, Jászberényben sokszorosított grafikákat és ex libriseket bocsátanak a beiratkozok rendelkezésére. A kőbányai Artotéka mindkettőnél nagyobb, mű­vészeti szempontból is te­kintélyesebb alapgyűjte­ménnyel nyílt meg szep­tember 26-án. Fametszetek, linómetszetek, litográfiák, monotípiák, rézmetszetek, mezzotintók, rézkarcok, ak­vatinták, tehát sokszorosító eljárással készült, az Orszá­gos Széchenyi Könyvtártól kötelespéldányként idekerü­lő lapok tára. A 4000 műal­kotásból egyelőre 2700-at kölcsönözhetnek — például Banga Ferenc, Barcsay Jenő, Csohány Kálmán, Gyulai Lí- viusz, Rékassy Csaba, Szász Endre, Würtz Ádám 1966— 1972. között készült grafi­káit. Rövidesen újabb la­pokkal igyekeznek bővíteni a választékot. Tverdota Miklósné dr., a könyvtár vezetője, a gya­korlati tudnivalókat így fog­lalta össze: — Egyéneknek, intézmé­nyeknek egyaránt odaadjuk a grafikákat — paszpartuba és könnyű, esztétikus fém­keretbe illesztve őket. Az intézményektől nem kérünk pénzt, az egyéni kölcsönzők három hónapra 50,— Ft köl­csönzési díj ellenében vi­hetnek haza egy-egy alko­tást. A határidő egyszer hosszabbítható, azaz össze­sen félévre kölcsönzünk. A vidékiek is igénybe vehetik szolgáltatásunkat vagy egyé­nileg, úgy, hogy fölutaznak hozzánk, vagy az illetékes megyei könyvtár révén könyvtárközi kölcsönzéssel. Az Artotéka sok lehetősé­get hordoz magában. A kö­zönség bizonnyal megszok­ja, megkedveli. A kőbányai könyvtár mindenesetre nagy kedvvel, szeretettel várja a vidéken élőket is. Reméli: győzi képpel. Gy. L. m n -rz% xr-iA m Grafikai lapokat kölcsönöz MA #* # C/ # tzKA bárhová az országba

Next

/
Oldalképek
Tartalom