Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

1984. OKTÓBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A hősiesség logikája Művelődés a munkahelyen Mire telik a tsz-tagok szabad idejéből? ogy emlékeze­tünk mennyire nyúlik vissza az időbe, s képesek vagyunk-e vé­giggondolni egy-egy nagy történelmi sorsfordulónkat az utolsó konzekvenciáig, nemcsak szándékon és lelki­erőn múlik, hanem azon is, hogy birtokunkba jutnak-e a tények, amelyekkel nyugod­tan szembenézve, józanul mérlegelhetünk. A múlt esz­tendőben látott napvilágot egy könyv az aradi vérta­núkról, amelynek szerkesztő- • je Katona Tamás bevezető ta­nulmányában arra int, hogy „az ő esetükben is végre a tényekkel ismerkedjünk meg, ne érjük be a költészetből és szóvirágokból egybevegyí­tett legendákal. Hiszen, vall­juk be, még a vértanúk ne­vét sem nagyon ismerjük, sokszor tévesen is írjuk.” A köztudat már számukat illetően is pontatlan, hiszen Aradon szenvedett vértanú­ságot az 1849. augusztus 22- én felakasztott Ormai Nor­bert ezredes, az 1849. október 6-án agyonlőtt Kiss Ernő al­tábornagy, Dessewffy Arisz­tid. Schweidel József tábor­nok és Lázár Vilmos ezredes, az ugyancsak 1849. október 6-án felakasztott Aulich La­jos, Damjanich János, Kne- zic Károly, Láhner György, Leiningen—Westerburg Ká­roly, Nagysándor József, Po- eltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly tábornok, valamint az 1849. október 25- én agyonlőtt Kazinczy Lajos ezredes. De velük együtt Aradon volt a börtönben megtébolyodott és elmebe­tegként meghalt Lenkey Já­nos tábornok is, aki csak Örömteli esemény közeleg Tiszaderzsen. A község fel- szabadulásának 40. évfordu­lóján újra átadják a lakos­ságnak a klubköinyvtárat. Unnéprontók mi sem aka­runk lenni, mégis meg kell jegyeznünk: ez az örömteli esemény nincs egészen „üröm” nélkül. Az intéz­mény — amelyet először 1971-iben avatták — tíz esz­tendei működés után oly­annyira megrongálódott, hogy fenntartói kénytelenek voltak bezárni. A felújítási munkákat csaknem 9 mil­lió forint költséggel — an­nak idején alig 2 millióból épült föl a ház — három év után a közelmúltban fejezte be a Hevesi Építőipari Szö­vetkezet. Tehát újra „áll’ a derzsi ház. kicsinosítva, megszé­pítve várja a közönséget egy olyan intézménytípus részeként, amelynek létreho­zásától nagyon sokat várnak a helyi -közoktatás és- -köz- művelődés irányítói. Szep­temberitől ugyanis az iskola, az óvo-da és a klubkönyv­tár összevonásával általános művelődési központ kezdte meg működését Tiszader­zsen. Hogy miért döntöttek így, arról Pál Mihályné igazgató beszél. — Mindenekelőtt a sze­mélyi, tárgyi és anyagi fel­tételek koncentrálása, haté­konyabb felhasználása volt a cél — mondja. — Ugyan­akkor az ÁMK létrehozásá­val lehetővé vált, hogy a község oktatási, nevelési és közművelődési feladatait egységes koncepció alapján, a korábbiaknál tervszerűb­ben, átgondoltabban hajítsuk végre. S feladatok vannak bőven. Talán mondanom sem kell, hogy a klubkönyv­tár bezárása, felújítási mun­kálatai miatt közművelődési tevékenységről az, utóbbi há­rom esztendőben úgyszólván nem is beszélhettünk. Lát­ványos eredményekre a kö­zeljövőben sem számítunk, mindössze annyit szeretnénk elérni, hogy a tiszaderzsiek ismét látogassák az intéz­ményt, kulturális, közműve­szomorú és tragikusan gyors betegségének köszönhette, hogy megmenekült a kivég­zéstől. Nevüket azért idézzük, hogy azok hangzása és olvasata szokottabb legyen a hősies­ségnek nem épp bőviben lé­vő korszak embere számára, hogy a fül és a szem köny- nyebben megőrizhesse a jövő korok magyarjai számára. Végigkísérni hőseinket vér­tanúságuk útjának állomása­in ezúttal nincs mód, hiszen hosszú lenne az 1848—49-es szabadságharc utolsó felvo­násának, a világosi fegyver- letételnek, majd Haynau vé­rengző bosszújának ténysze­rű történetét most felidézni. Az meg végképp nem lenne könnyű, hogy egyetlen em­lékezéssel visszaszorítsuk azt a köztudatban — a szabad­ságharc megítélésében — most is kitérő, nemzeti-ro­mantikus, egyszerűsítő és csak hősökről és csak áram­lókról tudni akaró szemlé­letet, amely ránk maradt. A fegyverletétel után rö­vid idővel megkezdődött a példátlan megtorlás, amely­nek hősi áldozatai az aradi vértanúk. A kivégzettek kö­zül egyik sem akart meghal­ni, hős mártír, vértanú sem akart lenni. De búcsúleveleik és életük szívszorítóan ke­serű, utolsó percei bizonyít­ják. hogy rendelkeztek a szükségszerűnek azzal a bel­ső tudatával és azzal az erő­vel. amely ahhoz kell, hogy az ember „a halálba indul­jon az élet kedvéért, s ereje legyen nyitott szemmel elvi­selni az egész élet poklát, lelkében a szépség, igazság nagyszerű, fenséges élethim­nuszát érezve.” Emberek vol­kozni a községben. — Ez sem kevés. — Az objéktív feltételek ma már adottak — folytatja az igazgatónő — s noha a pedagógusoknak még tanul­niuk kell az újfajta tevé­kenységét, úgy gondoljuk, a tantestület képes lesz meg­birkózni a megnövekedett faladatokkal. A „plusz” munkát tulajdonképpen a felnőttekkel való foglalko­zás jelenti, mert hisz az is­kolai oktató-nevelő munkát eddig is el kellett végez­nünk, Az ÁMK létrehozásá­val az iskolai élet csak gaz­dagodhat. Mindenekelőtt a gyerekeik szabad idős tevé­kenységének jobb megszer­vezésére gondolok, de arra is, hogy a pedagógusok ezentúl oktató-névelő mun­kájukban is hasznosíthatják a közművelődés nyújtotta lehetőségeket. Óriási jelen­tősége van például annak, hogv az iskolai és a közsé­gi könyvtár összevonásával, korszerű, esztétikus körül­mények között csaknem 15 ezer kötet közül válogathat­nak a diákok, a tanárok. S nem csupán a kötelező könyvtári órákat tarthatják meg — igaz, eddig még er­re sem volt mód — de úgy­szólván minden tantárgy oktatásához, tanulásához rendelkezésünkre áll a gyűj­temény. A könyvtárosi te­endőket egyébként „félmű­szakos”, egyelőre még szak­képzetlen könyvtáros látja el. Sajnos, az általános isko­lában gond a képesítés nél­küli nevelők nagy száma. A szakosan „leadott” órák aránya alig éri el a 45 szá­zalékot. Azoktól a pedagó­gusoktól pedig, akiktől ma még képesítésük megszerzé­se és iskolai munkájuk mi­nél tökéletesebb ellátása is óriási energiát követel, igen nehéz elvárni, Hogy aktív közreműködői legyenek a község közművelődési életé­nek, hogy segítsék a klub- könyvtárvezető munkáját is. A klubkönyvtár vezetője, az ÁMK közművelődési igazgatóhelyettese Szabó Imre. tak, akik a szabadságáért és függetlenségéért küzdő nem­zet erkölcsi tisztaságáért — mintegy nevében — mertek szembenézni a halállal. Rájuk emlékezve ajánlom a róluk szóló, s jobbára ál­táluk is írt dokumentumkö­tetet mindannyiunk számára, hogy példájuk — a 19-es for­radalom, a fehérterror és a felszabadulás hőseinek és ál­dozatainak példájával együtt — belénk ivódjék és erköl- csiségünk része legyen. Meg­ismerkedve a magyar forra­dalom és szabadságharc leg­hűségesebb katonai vezetői­vel, emberi arculatukkal, helytállásukkal, érzéseikkel és hitükkel, megbizonyosod­hatunk affelől, hogy — bár volt köztük magyar, német, szerb és horvát származású, kiváló hadvezér és szeré­nyebb katonai képességek­kel megáldott tábornok is — az emberi tisztesség, a kato­nai becsület és az igaz ügy tántoríthatatlan szolgálata jellemezte valamennyit. történelem nem adott igazat Hay- naunak, aki gő­gösen jelentette ki: „Egy évszá­zadig nem lesz több forrada­lom Magyarországon.” Mi tudjuk, hogy nekik lett iga­zuk, akik tiszta lelkiismeret­tel, bátran álltak bíráik és hóhéraik elé, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy „mit istennek megfejthetetlen vég­zete reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal, s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem le­het”. — A közművelődési és ok­tatási intézményeik összevo­násában nagy lehetőséget iáitok — mondja. — Egy olyan kis településen, mint Tiszaderzs különösen fontos, hogy >ne forgácsolódjanak szét az erők. Az új eszten­dőtől már a klubikönyvtár, az általános iskola és az óvoda költségvetése közös lesz. Lehetővé válik, hogy mindig arra az intézmény­re, feladatra költsüik a pén­zünket, amelyik a legfonto­sabb. Az sem mellékes, hogy a különböző technikai, audiovizuális vagy más szemléltető eszközöket, a helyiségeket, közösen hasz­nálhatjuk a jövőben, A há­rom intézmény közel van egymáshoz, percek alatt „át­sétálhatnak” a gyerékek egyikből a másikba. - Bízom abban is — noha a fen­tebb említett gondok való­ban nehezítik ez,t — hogy a pedagógusok segítik majd a munkámat, élnek a klub­könyvtár nyújtotta lehehő- ségeklkel, ugyanakkor ide­jük, energiájuk, érdeklődé­sük szerint részt ás vállal­nak a feladatok megvalósí­tásában Elsősorban a gyer­mek- és ifjúsági klubok, szakkörök vezetésére, szer­vezőmunkára gondolok, hi­szen a közönség, a lakosság megnyerése, „visszacsábítá- sa” az intézménybe most el­sőrendű feladatunk. A von­zó, érdeklődésre számottar- tó programok mellett, jó propagandára is szükség van. A közeljövő rendezvényei már „csalogatják” a közön­séget. A felszabadulási ün­nepségen Tiszaderzsről ren­deznek kiállítást, ellátogat a községbe Bitskey Tibor és Kovács Kati, lesz szüreti felvonulás és bál — utoljá­ra 1969-ben tartottak ilyet — tehát csupa olyan prog­ram, amely remélhetőleg „megmozgatja” a lakosságot, felihíva a figyelmet a meg­újult intézményre, amely a felújítás után, az új szerve­zeti kereteik között még év­tizedekig szolgálhatja a köz­művelődés, az oktatás ügyét Tiszaderzsen. — t. e. — Az üzemek, így a mi termelőszövetkeze­tünk is, a jászalsószentgyör- gyi Petőfi,, arra törekednek, hogy jövedelmezőbb legyen a termelésük, növekedjék a termelékenység. /Ebben i a folyamatban tapasztalható­an a mezőgazdasági munka is mindinkább komplex szak­munkává válik, aimi termé­szetszerűleg növeli az egyre műveltebb tsz-tagok iránti igényt. A művelődés és ve­le együtt a szórakozás per­sze időigényes,, hozzátehet­jük szebadidőigényes. Eb­ben az összefüggésben egyáltalán nem érdektelen tehát, hogy termelőszövet­kezetünk tagjai hogyan is állnak a szabadidejükkel, 'mire fordítják, hogyan élnek Vele. Egy évtizedekkel ezelőtti 'felmérésben az állott, hpgy iá szabadidő 35—45 százalé­kát az emberek a másodla­gos gazdaságban, végzett te­vékenységre fordítják. Az általam készített felmérés- bep, amelyet a szövetkezet­ben végeztem, ez az arány ímár 70 százalékos. Egészen (pontosan: a férfiak 4 óra 17 percet szánnak ház körüli és háztáji munkára, napi ide­jükből, a nők pedig 4 óra 53 percet, azaz vala'mivel töb­bet. A férfiak közül is a leg­többet — 5 óra 38 percet — a 31 és 40 év közöttiek, a nők közül pedig azok, akik a 40 év felett vannak. A gazdasági nehézségekkel (párhuzamosan, illetve az életszínvonal fenntartásá­lnak szándékából következő­én mind többen vállalnak Valamilyen másodlagos te­vékenységet szövetkezeti tagjaink közül. Ami a művelődési, kultú- irálódási igényeket illeti, ez főként három területre irá­nyul. Első a szakmai művelt­ség területére. Egyre többen ismerik fel szövetkezetünk­ben,, hogy ha nem tudnak (megfelelően bánni az új ter­melőeszközökkel, ha nem is­merik kellőiképpen a terme­lés legújabb módszereit, iák­kor nem állhatják -meg he­lyüket, jelntősebb munkát nem kaphatnak, s így ter­mészetesen személyi jöve­delmük is kevesebb lesz. Sőt, egyéni céljaik, vágya­ik elérése is egyre távolabb­ra kerül. Szerencsére van igény a továbbtanulásra. Ezt igazolja felmérésem ta­nulsága is, A megkérdezet­itek 35 százaléka ugyanis to­vábbképezni kívánja magát, 15 másik szakmát is akar tanulni, 10 szakmai képesí­tést, 10 középiskolai végzett­séget, 10 felsőfokú képesí­tést kíván szerezni, örven­detes, hogy a megkérdezet­tek 7 százaléka idegennyelv­tanulásra i-s szívesen vál­lalkoznék. Ami gond, hogy mindenki -a munkaterületé­nek megfelelő szaktudás birtokába jusson,, azaz a 'sz-akmai műveltség emelé­sével olyan ismeretekhez [jussanak, amelyek a> min­dennapi termelőmunkában valóban hatóerővé válhat­nak. A tanulási kedv élesz- tésére dolgozóinkat érde­keltté is tettük. Ennek is része van abban, hogy az utóbbi négy esztendőben mintegy százhúszan szerez­tek szakmunkás-bizonyít­ványt munkájuk mellett. A másik területről az ál­talános műveltség területé­ről már nem mondható el, hogy valamelyest is meg­nyugtató lenne. Kétségtelen, hogy 'a modern kommuni­kációs eszközök, elsősorban a televízió jelentős szerepet játszik a falu és benne a termelőszövetkezeti tagság ilyen irányú műveltségi igé­nyének kielégítésében, illet­ve növelésében. Viszont* az általános műveltség, a tár­sadalmi ismeretek, az ízlés fejlesztése területén óriási­ak a kihasználatlan lehető­ségek. Egyébként a férfiak inaponta csaknem két órát töltenek tévénézéssel, s a hőik is hasonlóképpen, 1 óra »48 percet szánnak a. tévére. ÍAz újság napi olvasására a férfiak átlagban 20 per- bet, a nők kevesebbet, 15-öt (szánnak, könyvolvasásra a1 férfiak esetében hetente 24 perc, a nők esetében 33 perc jut. Arra a kérdésre, hogy mivel töltik szabadidejüket h tsz dolgozói, a férfiak 33 Százaléka, a nők 48 száza­léka azt a választ adta, (hogy rendszerint elvégzik a házi, ház körüli munkát, (aztán ami méjg futja aiz idő­iből, a képernyő elé ülnek.1 iA megkérdezettek 9 százalé­ka sportol, illetve szívesen kirándul. A felmérés adataiból nyil­vánvaló, hogy a tsz-dolgo- zók művelődését a munkára 'összpontosított életforma, a mezőgazdasági keresőfoglal­kozás mellett vállalt háztá­ji, ház körüli és házimunka együttesen determinálják. Kétségtelen, hogy nagy tár­sadalmi érdek fűződik pél­dául a háztáji állattartás­hoz, illetve olyan növényék termesztéséhez, amelyek munkaigényes voltuk miatt nagyüzemi módszerekkel aligha termeszthetők — imák, hagyma például — és biz is igaz, hogy a tsz-tagok 'élet szín von a 1 - emel ked ésé tő’lj elválaszthatatlan ez a tevé­kenység, ugyanakkor tény, hogy ez a fajta munka va­lósággal fölfalja a benne résztvevők szabadidejét, el­rabolja szinte művelődési alkalmait. Érdekes, hogy az ötnapos munkahét bevezetése előtt tsz-tagj'aink mintegy 84 hektáron termelték a már említett munkaigényes nö­vényeket, áttérve az ötna­pos munkahétre ez a terü­let a többszörösére, 258 hektárra emelkedett. Ami azt jelenti, hogy a termelő- szövetkezetben is bevezetett munikaidőcsökkentés nem a szabadidőt növélte elsősor­ban, hanem a házimunka, a háztáji munka, a másodla­gos gazdaságban végzett te­vékenységet tette rendezet­tebbé, kevésbé hajszolttá, illetve növelte az erre for­dítható időt. A jelzett el­lentmondás ésszerű feloldá­sa — ez egyik legfőbb gon­dunk; hogyan találhatunk olyan formákat és eszközö­ket, amelyekkel úgy oldhat­juk meg a művelődés fel­adatát, hogy közérdek és a legszemélyesebben vett' egyéni érdek találkozzék. Sajnos, meg kell birkóz­nunk egy úgynevezett szem­léleti restséggel is, ugyan­is míg sokan a szakmai mű­velődés jogosságát elisme­rik, addig az általános mű­veltség fontosságának nem (tulajdonítanak különösebb jelentőséget. A megkérde­zettek csaknem 30 százalé­ka azt vallotta például, hogy különösebben nem ér­deklődik a közélet iránt, nagyobb társadalmi kérdé­sek nem foglalkoztatják, 52 százalék pedig egyenesen (közömbösséget tanúsít és icsupán 21 százalék vallotta lhogy nyitott' a világ dolgai­ra, érdeklődésének határa túlmegy személyes érdekei- inek körén. Pedig az érdek- ilődés — amelyet igaz fel is llehet kelteni, egyik fontos feltétele, illetve kiindulási pontja a művelődésnek, az ismeretszerzésnek, az általá­nos kulturálódásnak. Éppen ezért az az egyik dolgunk, hogy szaporítsuk az olyan (alkalmakat hogy úgy ala- Ikítsuk a közösség tagjainak ■életét, hogy épp a szüksé­ges érdeklődés ébredjen fel .bennük. Vannak persze ren­dezvényeink, csoportjaink, klubjaink, amelyek jól (funkcionálnak, vagy leg­alábbis jól tevékenyked­nek. Ezek természetesen a tagság már meglévő érdek­lődéséhez kötődnek, szoro­san és szigorúan. Ilyen pél­dául a kertbarátok klubja, vagy a különféle szakcso­portok, szaktanfolyamok, szakmunkásvizsgára előké­szítő művelődési formák. Egyetértünk azokkal, akik azt mondják, ia közösségi művelődés kulcsszavai közé tartozik az ‘érdeklődés, az érdek továb­bá az öntevékenység és hogy a munkahelyi műve­lődésnek mindig tükrömig (kell az ott élő emberek gon­dolkodásmódját, vágyát, 'céljait és akaratát. A már (említett felmérés is azt cé­lozta, hogy minél tüzeteseb­ben ismerjük meg a tsz-ta- (gok helyzetét, szándékait, érdeklődésük irányait vagy éppen közömbösségük ter- Imészetét. A munkahelyen Végzendő művelődési tevé­kenység ugyanis az efféle feltérképezés nélkül köny- ■nyen mozoghat .légüres tér­ben”. Tóth Jálmos Jászalsószentgyörgy. Petőfi Tsz Kunmadaras után Karcagon, a Déryné művelődési központban mutatkozott be két ifjú művész, Reményi Katalin ötvös és Kolozsvári G. Miklós grafikus. Kiállításuk október 7-ig látható. Középen Kolozsvári G. Miklós Forrás című munkája Cs. J. r Újra áll a derzsi „ház” Felújították a klubkönyvtárat —Általános művelődési központ alakult lődési élet kezdjen kibonta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom