Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. OKTÓBER 2. Dokumentum ’84 Országos amatőrfilm-szemle Szolnokon __! Új szerzők, színvonalas alkotások A z utóbbi években az Állami Gorkij Könyvtárban jelen­tős nemzetiségi dokumentációs munka is folyik. Ennek bá­zisa az az értékes kartotékrendszer több száz cédulával, amely a Magyar Tudományos Akadémiával kötött megálla­podás keretében 1981-ben került hozzánk. Erre támaszkodva szerkesztjük és adjuk ki a Nemzetiségek Magyarországon 1945-től 1975-ig című, öt kötetre tervezett bibliográfiai so­rozatot, amelyből a németekről és a románokról szóló kötet éppen a nemzetiségi szövetségek kongresszusai idején jelent meg. Az AGK Híradó pedig a nemzetiségi báziskönyvtárak könyvtárügyi és metodikai orgánuma, elméleti, módszertani cikkeket közöl, a könyvtárak életének legfontosabb híreit adja közre. A Zeneműkiadó újdonságai Partitúrák, zenetörténeti kötetek A hét végén hatodik alka­lommal rendezték meg Szol­nokon a Dokumentum ’84 el­nevezésű amatőrfilm-szem- lét. A szemlén azok az utób­bi három esztendőben ké­szült alkotások vehettek részt, amelyek napjaink va­lóságát mutatják be a film- dokumentum, publicisztika és szociográfia műfajában. A szemlén negyvennégy filmet nézett végig a szak­mai zsűri és a közönség. Ahogy azit Bán Róbert, film­rendező, a zsűri , elnöke el­mondotta, a látottak egyér­telműen bizonyítoták, hogy a korábban Munkásportrék elnevezéssel megrendezett szolnoki szemlét érdemes volt tágabb tematikai, mű­faji határok közé sorolni. A szemle így sokkal gazdagabb, színesebb képet adott a ha­zai amatőrfilmes mozgalom­ról. Nyilvánvalóvá vált, hogy az alkotók érdeklődéssel for­dulnak napjaink problémái felé, érzékenyen reagálnak a különböző társadalmi jelen­ségekre. Sajnos, a verseny­programban szereplő alkotá­sok között mindezek ellenére sem volt olyan film, amely a „beleszólás” igényével kö­zelített volna témájához, tár­ta volna fel a „nagyító alá vett” társadalmi jelenséget. A bemutatott filmek színvo­nala jó volt, nem láthattunk viszont olyan kiemelkedő alkotásokat, amelyek újabb irányt szabhattak volna a dokumentumfilmezésnek. örvendetes, hogy a szem­lén sok új arccal találkoz­hattunk, ez azt bizonyítja, hogy az amatőnfilmes moz­galomnak van „utánpótlása”, lűtjabb, [fiatalabb generáció kezdte meg a munkát', s mu­tatkozott be Szolnokon. A szakmai konzultációkon út­mutatót, segítséget kaphattak a továbblépéshez, hisz termé­szetesen munkáikon a kezde­ti bizonytalanság még meg­figyelhető. Itt jegyezzük meg, hogy a fesztiválon va­ló részvételhez is segtíséget kaptak az alkotók. A rende­zők a korábban beküldött témajavaslatok alapján jó- néhány alkotás megszületését anyagilag is támogatták. Az eredményhirdetésre, a díjkiosztó ünnepségre va­sárnap délelőtt került sor a Tisza filmszínházban. Az el­ső díjat dr. Kürthy Csaba: Bakróczi-Kőszegi című film­je nyerte. A második díjjal Stier Sándor Kimentem a hegyekbe és Szabó Gábor — Élő János Vízimolnár című alkotását jutalmazták. A harmadik díjat dr. Kutas Fe­renc Hazamegyek vendégség­be, Berényi Katona József: Szentes T—IX. és Igriczi Zsi gmond—Péter László Volt egyszer egy .vadvízor­szág című munkája kapta meg. A zsűri jutalmát Kiss Ferenc, Przetpuska 690028, B. Nagy Sándor—Pogány Já­nos: Még élnek a fák, Ko­vács Ákos—Tóth Tamás: Tö- vit töröm, valamint Rónyai Balázs —Zérczi Imre—Zérczi István Géplánc című filmje nyerte el. Szolnok testvér- városa, Tallinn amatőrfil- meseinek különdíját Szabó Gyula Parádsasvár ’83, a Csáky—Ozoray szerzőpáros Feledés előtt, valamint Igri­czi Zsi gmon d és Péter Lász­ló: Száz liba egy sorban cí­mű munkájának ítélték oda. Az év utolsó három hónap­jában megjelenő új zenei tárgyú kiadványokról tájé­koztatták az újságírókat teg­nap a Zeneművészek Klub­jában. A Zeneműkiadó Válla­lat évente több mint 1000 kottát jelentet meg, ennek 25 százaléka újdonság, ami más kiadókhoz képest magas arány. A mai magyar zene­szerzők műveiből csaknem 100-at adnak ki évente. Az idei újdonságok egyike az Operaházban 1985 elején be­mutatandó Bozay Attila-mű: a Csongor és Tünde partitú­rája lesz. A már kapható, illetve ha­marosan a boltokba kerülő zenetörténeti köteteket szer­zőik vagy szerkesztőik mu­tatták be a sajtó képviselő­inek. Elsőként azokról a kiadványokról számoltak be, amelyeket a Zeneműkiadó az Operaház centenáriumára jelentetett meg. A Budapesti Operaház 100 éve című rep­rezentatív kiadvány alkotói a magyar operajátszás, a ba­lettkultúra, a rendezőművé­szet és szcenikai munkakör kibontakozását és fejlődését tárják az olvasók elé. Bán Róbert filmrendező, a zsűri elnöke átadja az első díjat Dr. Kürthy Csabának Idegenforgalmi filmek Díjazott magyar produkciók A XIV. Karlovy Vary-i Tourfilm fesztivál nemzett-; közi zsűrije két magyar filmstúdió idegenforgalmi filmjét jutalmazta. Az ITV filmstúdió Budapesti Tava­szi Fesztivál című filmje nyerte a kategória fődíját. A csehszlovák Merkúr Rek­lámszövetség különdíját a MAFILM Propaganda Stú­dió kapta a Flamenco Szál­lodáról készült filmjéért. Közép-Ázsiá pusztáin címmel a kazah népművészetet bemutató kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tár­laton az ázsiai nép életmódjának, és művészetének leg­jellegzetesebb darabját: a lakóhelyűi szolgáló eredeti jurtát, valamint az abban található teljes felszerelést — használati tárgyakat és díszítő elemeket — láthatja a közönség Zeneoktatástól a szabás-varrásig Megújuló közművelődés Kenderesen A kenderesi művelődési ház betöltetlen népművelői állásáért nem állnak sorba a szakemberek. Miért is áll­nának? A havi 2800 forintos fizetés és az albérleti szo­ba nem túlságosan kecsegtető ajánlat... Persze sokáig igazgatója sem volt az intézménynek, Sípos Sándort is jószerivel a véletlen vetette Kenderesre két évvel eze­lőtt. Az akkor még Túrkevén dolgozó népművelőnek gyakran, vitt az útja a községen át, s bizonyára „szakmai ártalom”, hogy figyelmét soha sem kerülte el a műve­lődési ház és a körülötte honoló „csend”. Elképzelte; milyen jó munkát lehetne végezni ebben a házban, ha az valami csoda folytán „áttelepülne” Túrkevére... Nos, ez a csoda nem következett be, maradt az egyszerűbb megoldás: Sipos Sándor „települt át” Kenderesre. — Nem jöttem óriási ter­vekkel — mondja. — Min­denekelőtt az volt a célom, hogy a művelődési ház képes legyen a község kulturális alapellátását biztosítani. Sze­rettem volna elérni, hogy a lakosság „visszaszokjon” az intézménybe, szívesen járjon a rendezvényekre. Emlék­szem, legelőször egy magyar­nóta estet rendeztünk, de még így is alig egyharmada telt meg az ötszáz személyes nézőtérnek. Az első „telt ház” a falugyűlésen volt, ahol nekem is alkalmam volt arra, hogy elmondjam elképzeléseimet a lakosság­nak. Ma már nagyobb az ér­deklődés. A tavaszi és őszi hónapokban 3-3 előadásból álló bérletes sorozatot indí­tunk, amelyben színházi, zenés és más szórakoztató műsorok szerepelnek. Idén már 120 bérletet adtunk ki. Gyermekműsorokat úgyszin­tén rendezünk, hasonló mó­don a felnőtt programokhoz. Ezek a rendezvények már nem „ráfizetésesek”. Nyü- ván része van ehben a jó propagandának, az igényes műsorválasztásnak s annak is, hogy még soha 6em for­dult elő, hogy „becsaptuk” volna a közönséget. Műsor még nem maradt el. Úgy vé­lem ugyanis, hogy kulturális szokásokat meggyökereztet­ni, csak megbízható, rend­szeres, folyamatos munkával lehet. Az elmúlt esztendőkben így „vert gyökeret” a köz­ségben az általános iskolások zeneoktatása is. — A kisújszállási zeneis­kolával „szövetkezve” zene­oktatói munkaközösséget ala­kítottunk Kenderesen. így lehetővé vált, hogy a gyere­kek az állami oktatásnak megfelelő tanmenet, órarend szerint folytassák zenei ta­nulmányaikat és év végén érvényes bizonyítványt is kapjanak erről. A művelődé­si ház „zeneiskolájában” je­lenleg zongorázni és furu­lyázni tanulhatnak a kisdiá­kok. Ezt a kezdeményezést a munkahelyek is támogatták. A termelőszövetkezet szocia­lista brigádjainak és a MÉM kenderesi repülőgépes szol­gálatának köszönhetjük, hogy új zongorát tudtunk vásárol­ni, ezek a kollektívák „adták össze” ugyanis a hangszer árát. Talán ez is bizonyítja a munkahelyekkel alakuló egy­re jobb kapcsolatokat. * — A termelőszövetkezet és az áfész anyagilag is támo­gatja a művelődési házat. A tsz-től 30, az áfésztől 10 ezer forintot kapunk évről évre. Természetesen az együttmű­ködés nem csupán ennyiből áll. A munkahelyek többnyi­re a művelődési házban tart­ják rendezvényeiket s oly­kor-olykor mi is ellátoga­tunk hozzájuk. A termelő- szövetkezetben megszervez­tük a szocialista brigádve­zetők fórumát, amelynek előadásai elsősorban kulturá­lis tevékenységükhöz nyúj­tottak segítséget. A művelő­dési házban egyébként éven­te megközelítőleg száz isme­retterjesztő programot tar­tunk. Az előadások a legkü­lönbözőbb témákban hangza­nak él, de számos kiállítás, országijáró kirándulás és egyéb rendezvény is szolgál­ja az ismeretek bővítését. Mint ahogy új ismereteket szerezhetnek az érdeklődők az intézmény tanfolyamain is; a szabás-varrás, a gép- járművezetői és a társastánc­tanfolyamon. — Mára a szakköri tevé­kenység is megerősödött. Je­lenleg nyolc kiscsoport dol­gozik rendszeresen a műve­lődési házban, a bábszakkör­től a rejtvényfejtők klubjá­ig, sőt még tánczenekar is alakult. A szakkörök tagjai többnyire gyerekek, vezetőik pedig pedagógusok. Törek­szünk az iskolával való együttműködésre, hiszen köl­csönösen segíthetjük egymás munkáját. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákjai is rendszeres látoga­tóink közé tartoznak. S újabban azok is, akik az itt lévő cukrászdába térnek be, vagy fényképet akarnak csináltatni, netán a kisúj­szállási Kunszöv bedolgozói is a művelődési házban've­szik át az Új munkadarabo­kat. Mindez egyfajta lakos­sági szolgáltatásként is fel­fogható és persze az sem mellékes, hogy „pénzt hoz a házhoz”. — t. e. — Akupunktúra Kelet-Ázsiában A nyáron magyar orvos­csoport — szakmai turista­útként — végigjárta a kele­ti gyógyítás legfontosabb ál­lomáshelyeit. A belgyógyá­szokból, sebészből, nőgyó­gyászból! bőrgyógyászbóíl reumatológusból, körzeti or­vosokból, állatorvosokból ál­ló csapat a Szovjetunióban, Mongóliában és Kínában ta­nulmányozta az akupunktú­ra, a moxibuszció, a gyógy­növényterápia, 'a gyógymasz- százs hagyományos módsze­reit. Az utazásról, a gyógyí­tás egyedülálló formáiról, eredményeiről kétrészes mű­sorban számoltak be az or­vosok. A hallatlanul izgalmas ri­port egyik ámulatból a má­sikba ejtette a hallgatót. Mintha Bibliában olvasott csodatevéseket ismételtek volna meg. Hallottunk olyan betegekről, akik például agy­vérzés következtében megbé­nultak, de az akupunktúra­kezelés következtében né­hány hét múlva már a botot is elhajították, mások vissza­nyerték beszédképességüket; Egy másik beteget lumbágó- val kezeltek, s néhány nap múlva már akár földig is tudott hajolni, folytathatta munkáját. Nem egyedi ese­tekről van természetesen szó, az említett országokban számtalan intézményekben foglalkoznak a betegek ilyen­fajta rehabilitációjával. Az akupunktúrás kezelést Indiában találták fel, jóval az időszámításunk előtt. A felfedezés óriási; testünkön több mint hatszáz olyan pont van, amelyen speciális tű­szúrással megszüntethető a fájdálomérzés, gyógyíthatók egyes betegségek. A fülön, s a végtagokon százhúsz pont képviseli egész testünket. Az elszigeteltség, a távol­ság, s talán egy kicsit az európai mentalitás is az oka, annak, hogy csak az utóbbi évtizedekben bontakozott ki érdeklődés a keleti gyógyá­szat iránt. Ám még ma sem ritka az olyan álláspont, amely kuruzslásnak tekinti a nem mindennapi eredmé­nyeket produkáló gyógymó­dot. Az akupunktúrával, a moxibuszcióval olyan bajo­kat, betegségeket is lehet gyógyítani, amelyeket Euró­pában legfeljebb csak diag­nosztizálni tudnak. A rövid­látás, a színtévesztés, az agyvérzés utáni bénulások gyógyítása Kelet-Ázsiában eredményes, sikeres. A gyo­morsüllyedést pedig sehol a világon nem tudják gyógyí­tani csak a már említett módszerek segítségével. Jellemző, hogy az orvosok a keleti ősi gyógyászati mód­szereket a modern orvostu­domány eredményeivel, ta­pasztalataival ötvözve alkal­mazzák. így sokféle beteg­ség gyógyítása 90—98 száza­lékos eredményt is hozhat. A kétrészes beszámo’ó — amelyet hétfőn és kedden es­te fél tízkor sugárzott a rá­dió, — Eke Károly, az egész­ségügy fáradhatatlan rip li­tere, aki szintén a csoport tagja veit. munkáját dicsén. A már tőle megszokott köz­érthető stílusban közvetítte ezúttal is a tudomány ered­ményeit, a sajátos gyógymód módszereit. Nem véletlen, hiszen Eke Károly orvos, s riporteri munkássága során eddig is tapsztalhattuk, hogy kitűnő tolmács az orvostudo. mány és a laikus rádióhall­gatók között. Műsorai az egészséges életmódra neve - lést, az egészségügyi isme­retterjesztést szolgálják. Ám legutóbbi műsora a keleti gyógyászatról több is volt ennél. Gyógyszermániás vi­lágunkat az egyszerűbb, ter­mészetes gyógymódok alkal­mazására intette, s a műsor mindvégig ezt sugallta, hogy a hazai orvostudománynak, gyakorló orvosoknak bizony van tennivalójuk a lépéshát­rány felszámolásában, a gyógyászati eszközök, mód­szerek skálájának szélesíté­sében. — tg —

Next

/
Oldalképek
Tartalom