Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-28 / 254. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. OKTÓBER 28. Találkozások Nagykörűnél ég a Tisza Riportsorozatunk előző részében Filip Gyenyiszovics Kiva gárdakapitány Tiszafüredig jutott. Gajuz Csantladze orvoshadnagy egységének rádióján segítséget kérnek egy magyar asszony szülőágyához. Szél támadt, csapta a havasesőt, elsimította a halottak arcát. Tiszafüredtől északra kézitusa kezdődött, ember, ember ellen . . . Filip Gyenyiszovics Kiva így emlékszik erre az éjszakára: — Mennünk kellett volna, de csak topogtunk. Azt hiszem minden katona a feleségére, anyjára 'gondolt. Ha nem kerítünk orvost; ez az asszony meghal, — nem tudtuk elűzni a gondolatot. Járőröket küldtem, keressék meg a híradósokat, azok meg kerítsenek az éterből orvost! Nemsokára jó hírrel tért vissza az egyik katona. Ga- joz Csantladzevel sajnos én nem találkozhattam, mennünk kellett, parancsunk szerint. Lovas Gáborné tiszafüredi tanítónő: — A saját életemről már lemondtam, vagy arra már nem is tudtam gondolni, de a gyerek! Minden történhet, csak a kicsi maradjon meg ... csak a gyerek éljen! Ga- joz mindkettőnket megmentett, hozta a gyógyszereket, napokig mellettünk volt. Ekkor már a boldogságtól sírtam: megmarad a kicsi, már ketten várjuk vissza a háborúból az apját. Akkor még nem tudtam, hogy elesett... Jelentés Heinz Guderian vezérezredesnek, a német szárazföldi csapatok vezérkari főnökének: „Hosszabb megállás a Tisza folyónál nemcsak nem lehetséges, de helytelen is .volna. A rendelkezésre álló erőkkel nem lehet tartani a Tisza vonalat, mert síkságon terül el és kiterjedésében a rendelkezésre álló evőkkel nem védhető meg. Hans Friessner vezér- ezredes, a Dél Hadseregcsoport parancsnoka.” Nagy József volt magyar királyi karpaszományos honvéd őrmester, nagyváradi tanító: karéjban, körém. Odaszaladtunk. „Emberek, mondta, aki szökni akar, azt nekem fel kell koncolnom! Aki meg eltűnik, azt fel kell vetetnem a veszteséglistára. Értik!” Hogyne értettük volna, világos beszéd volt! Én egy gátőrházban kaptam civil ruhát. Az udvaron lapultam a szárkúpban, vártam, hogy átmenjen a front. Hanem október 25-én rettenetes ütközet bontakozott ki a vízen, a folyó erdőségeiben. A lőtt rohamcsónakok égő fáklyaként úsztak, mint gyehenna tüze lángolt az olaj a víz tetején. De még aznap átjöttek a szovjet csapotok a Tiszán. Azt hittem, indulhatok haza, de a lövöldözés nem szűnt másnap se, harmadnap se. A tíz körmömmel kapartam magamnak gödröt a kukoricakúpban,! mert akkor már egy ép ház, fa nem volt a környéken. A németek tankokkal rohamozták a szovjet hídfőállást. Október végéig ki se tudtam mozdulni a földbevájt odúmból. Már jártányi erőm se volt. Néha-néha kinéztem, halott, halott mindenfelé. Akkor már második éve voltam a fronton, de ilyen pusztító ütközetben soha... A Nagykörű alatti hídfőállás védelmében esett el Tatevosz Arsakovics Jegia- zarjam gárdaalezredes, a 233. gárda-lövészezred parancsnokhelyettese, a Szovjetunió Hőse. Október 26-án 15.05-kor Mátraházán kattogni kezdett a főhadiszállással való ösz- szeköttetést biztosító géptávíró: „Titkos parancsnoki ügy. Főnöki ügy! Csak tiszt által! Guderian vezérezredes, vezérkari főnök parancsa: A Dél Hadseregcsoport feladata: hadseregeinek visszavonása a Tisza-vonal- ra. Ezt a vonalat tartani kell, és meg kell akadályozni az orosz erők előrenyomulását nyugat felé.” Telefonbeszélgetés Hitler főhadiszállásának hadműLovas Gáborné nyugdíjas tiszafüredi tanítónő: Évtizedek múltán tudtam meg, ki volt a mi orvosunk Lovas Gábor gépészmérnök, osztályvezető, egy debreceni műanyag gyárban veleti osztálya és a Dél Hadseregcsoport parancsnoksága között:, — A Führer tudni akarja a Tisza-állás vonalát. — Tisza-állás nem létezik, a Tisza-vonal a folyó mentén húzódik. A 6. német hadsereg vezérkari tisztje október 25-én 18 óra 45 perckor távmonda- tot küldött a Hadseregcsoporthoz : a Szolnok térségében kialakult helyzet szükségessé teszi a Tisza folyón Szolnoknál átívelő közúti híd megsemmisítését. Parancsot kérünk. A válasz 20 óra 30 perckor érkezett meg a 6. német hadsereg vezérkari főnökéhez. Engedélyezték a híd felrobbantását, noha ezt katonai okok nem indokolták: az Ukrán Front csapatai ekkor már a Duna—Tisza közén harcoltak, de a várostól északra is több helyen átkeltek a folyón. Német feljegyzés a nem- zetveszitő — nemzetvezető, Szálasi Ferenc és a magyar- országi hadműveleteket irányító Friessnek vezérezredes október 28-i beszélgetéséről: „ ... a magyarok törekszenek a Tisza-vonal tartására, elsősorban a Tisza és Duna között jfekvő, élelmezésileg fontos területek és az ipar miatt. Ha a Tisza-vonalat nem lehet, lehetne többé tartani, akkor nagy jelentőségű a Duna-vonal, hogy a nyersanyag-lelőhelyeket a Balatonnál meg lehessen tartani.” Dimitrij Loza ezredes, a Szovjetunió Hőse: — Október 26-án adtam parancsot Alexander Szido- rov főtörzsőrmesternek, hogy Szanda és Szolnok térségében egy, általuk kiválasztott ponton keljenek át a Tiszán. Szidorov a felderítőkkel útnak indult... Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán — Légvédelmi tüzérnek hívtak be, de a Szolnoktól délre folyó harcokban tankok ellen vetették be az üteget. Tudja mennyit ért azoknak az erős páncélzatú gépeknek a mi lövedékünk? Mintha borsószémekkel lőttük volna őket. Könnyebben megsebesültem, hátra küld'- tek Szolnokra. Egy hétig se voltam a laktanya-kórházban, kivezényeltek bennünket északra a Tiszához, Nagykörű alá. Egyszercsak azt mondja egy Molnár Pál nevű honvéd — szolnoki ember volt — a parancsnokunknak: „Százados úr, hagyjuk abba, nem a mi háborúnk ez, szökjünk haza. Ki, merre lát.” A százados — Doberdót is megjárt öreg katona volt — csak nézte, nézte azt a Molnár Pált. összesúgtunk a sorban: agyonlöveti! Azonnal agyonlöveti! De csak vezényelt: Tatevosz Arsakovics Jegiazarjam gárdaalezredes, a Szovjetunió Hőse. Nagykörűnél esett el A Tiszafüred környéki harcokban hősi halált halt szovjet katonák temetője és emlékműve a város határában Következik: (november 3-i lapszámunkban) A híd. Szállnak a darvak Megrázó történet a szerelemről Diszbemutató november 2-án „1941 nyara. Hajnalodik Moszkva felett. Vera és Borisz szerelmesen sétálnak, kergetőznek a nagyváros hatalmas utcáin. Az égen darvak V-betűje tűnik fel. Vera mosolyogva nézi őket., Ezekkel az emlékezetes képsorokkal indul Mihail Kalatozov világhírű alkotása, a Szállnak a darvak című szovjet film. A film 1958-ban készülés első s talán legjelentősebb bizonyítéka a szovjet filmművészet, ötvenes évek végére tehető újbóli fellendülésének, megújulásának. A Viktor Rozov színművéből készült filmet az utóbbi évtizedek egyik legjobb alkotásaként tartják számon s feltehetőleg kevés olyan ország vani, amely ne tűzte volna filmszínházainak műsorára. Rozov színművét elsősorban a film tette ismerte té. Az eredetileg színpadra íródott művet Magyarországon szovjet vendégtársulat mutatta be jó egy évtizede A hazai színházak közül elsőként a szolnoki Szigligeti színpadán elevenedik meg a Szállnak a darvak megrázó, az embertelen háború közepette is végtelenül emberi története. — A színpadi mű magyar előadásban valóban most kerül először a közönség elé — mondja Árkosi Árpád a darab rendezője. Rozov drámájának mindezidáig csak egy „nyersfordítása” létezett Magyarországon. Morcsányi Géza, színházunk dramaturgja vállalkozott arra, hogy az eredeti Rozov színműveket átülteti magyarra. A Szállnak a darvakat az ő fordításiában mutatjuk be. — Nyilván nem szerencsés, de talán, óhatatlan a film és a színmű összehasonlítása. — Az eltéréseket hosszabban lehetne sorolni, hisz teljesen niás kifejezési módokat kínál a film s megint másokat a színpad, mások a „törvényeik”. A drámában például nincslenek háborús jelenetek, hiányoznak azok a „képek”, amelyek a front eseményeit bemutatva hatnak. Rozov jónéhány, olyan jelentős szerepet írt meg drámájában, amelyet a film csak „villanásnyira” ábrázolt, ábrázolhatott. A színpadon teljesebb emberi sorsok bontakoznak ki, szélesébb a társadalmi tabló, amelybe ágyazottan Vera és Borisz szerelmi története megjelenik. Az előadásban egyébként nem alkalmazok filmes eszközöket, nem lesznek benne filmes elemek. A dráma főhőse, Vera sío- kak emlékezetében Tatjana Szamoljova felejthetetlen alakításában él. Magyar színpadon először Fazekas Zsuzsa játssza Vera szerepét. — Többszörösén is összetett „furcsa” szerep Veráé — mondja. Amikor már úgy tűnik, hogy feladott mindent, enerválttá, tehetetlenné vált, akkor kell érzékeltetni; ez a lány valójában nem ilyen. Belülről „dolgozik”, cselekszik, állandóan hajtja a tettvágy .. . Igazán cselekvővé csak a darab végére válik. Miközben Borisz, a szerelme a fronton harcol. Vera férjhez megy, ám Borisz továbbra is benne ét. Ahogy az idő múlik, egyre erősebbé válik ez a szerelem s a lány szembesül az őt körülvevő világgal... Ez a „világ” Borisz családja köré csoportosul. Verát is a család, a fiú apja, a hadikórházat vezető orvos fogadja magához. Fijodor Iva- novics Borozgyin szerepét Kristóf Tibor formálja meg. — Rozov drámája örök problémákat hordoz —mondja. A háborúban élő ember, háború miatti morális és egyéb problémáit veti fel. A dráma romantikus, megrendítő, ám végtelenül „ember- léptékű”. Rozov sok humorral, szeretettel ábrázolja azokat az embereket, akik a háború borzalmai között — ma is aktuális figyelmeztetéssel — az emberi botlásokról, az emberi tartásról, helytállásról vallanak. Én szerepem szerint orvos vagyok, aki egy hátországi hadikórházban fogadja a sebesülteket. Fiam a fronton hősi halált hal. Mégis remélünk, visszavárjuk... A darab további szerepeiben többek között Tóth Tamást, Tóth Józsefet, Egri Katit,Győri Franciskát, Levicz- ki Klárát, Szöboszlai Évát és Koós Olga Jászai-díjas érdemes művészt láthatja a közönség. A díszleteket Szlá- vik István, a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte. Dramaturg Morcsányi Géza. A bemutató november 2- án lesz. A Szigligeti Színház ezzel a drámával tiszteleg a Nagy Októberi Forradalom 67. és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója előtt. — t, e. — Vera szerepében Fazekas Zsuzsa Borisz apja, Kristóf Tibor Jubileumi szám októberben Tízéves a Kincskereső Jubileumi számot vehetnek kézbe az olvasók — 10 éve, 1974 októberében jelent meg az országossá vált Kincskereső első száma, tízesztendős munka áll a szerkesztőség tagjai mögött, de célkitűzésük változatlan: érdekes, szép, izgalmas olvasmányokkal nevelik a könyv szere- tetére fiatal olvasóinkat. A különös gonddal szerkesztett októberi szám is ezt a célt szolgálja. Weöres Sándor, Nagy László, Szilágyi Domokos, Veress Miklós, Szepesi Attila, Kiss Dénes, Kerék Imre és Tandori Dezső e számban közölt versei nemcsak mai líránk gazdagságáról vallanak, hanem a szerkesztői szándékról is, hogy e gazdagságból minél többet nyújtsanak a versek Világával most ' ismerkedő tizenéveseknek. De a világ- irodalom egy-egy szép lírai alkotása is helyet kap minden számban, ezúttal Georg Trakl: Magányos ősz és Iván Dracsnak a szám élére helyezett Ballada a nyitott gyermekszemekről című verse. A Világjáró Magyarok sorozatban Benyovszki Móric madagaszkári kalandjaiból ad ízelítőt Rónaszegi Miklós írása. Annus József: Békebeli csaták című regényének — a folyóirat ez évi folytatásosának — második része az ötvenes évek gyerekéletét mutatja be hitelesen és érdekesen. Állattörténeteket is találhatunk az októberi számban: Tersánszky Józsi Je’nő és Tóth Béla a kutyahűségről írt, Áprily Lajos: Egy mokány ló című novellája egy ló okosságát mutatja be — mindhárom írást áthatja az állatoknak, az ember hűséges társainak sze- retete. fl Budavári Palotában Mesterségek bemutatkozása A pályaválasztás segítésére „Bemutatkozunk” címmel találkozót szerveznek a Szakoktatás és szakképzés a fővárosban című kiállításon a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A kiállítás tizenöt szakcsoportba gyűjtve — gépek, modellek, makettek, termékek, vlzsgamunkák, tankönyvek segítségével *■— ad képet a szakmunkásképzés budapesti lehetőségeiről. Ehhez a tárlathoz .kapcsolódva december végéig pénteken, szombaton és vasárnap más-más szakmacsoport képviselőjével ismerkedhetnek meg a látogatók. Az érdeklődőket szakmunkástanulók és ifjúmunkások tájékoztatják: bemutatják mesterségüket, képet adnak az iskolák és üzemek életéről. A pályaválasztási programok minden alkalommal 10 —17.30 óra között látogathatók.
