Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. OKTÓBER 27. Nyugdijasok fóruma 10 Ifan helye a pénznek Fortuna Bátorszőlőben Három generáció a művelődési házban Nyugdíjas klub Jászladányban Szeszélyes kígyóként tekereg a homokos út a dércsípte szőlőtőkék között, ahol Földvár és Cibak határa egymásba simul. Nem könnyű eligazodni. Egy-egy kanyar, elágazás után kérdezgetjük — ha van kitől —, hogy jófelé keressük-e Bátorszőlőt. Szerencsére azt mindenki tudja, hol az a ház, ahová Fortuna bekopogtatott. — Az igaz, hogy én vettem fel a négytalálatos nyereményt a földvári OTP-ben, de nem az én érdemem — tiltakozik Panna asszony, miközben betessékel a konyhába. — A páromék lottóznak együtt négyen, ők osztoztak rajta. Hívom tüstént Sándort, majd elmondja. A szomszédék szüretelnek, ott van ő is, én meg éppen indulok gyógyszert íratni neki, tudja, egyszer egyhéten jön ki ide az orvos... Már jön is Fazekas Sándor, vaskos füzetet szed elő. — Itt az egész adminisztráció, mióta csak társultunk a lottózásban régi barátommal, gyerekkori pajtásommal, Papp Kázmérral. Ő is nyugdíjas már, aztán Murányi István meg Varga Lajos, akikkel egyenlően elosztottuk a szerencsepénzt, úgy harminckilencezer körül juEgy kéz, amely irigylésre méltó gyorsasággal rendet teremt. Megigazítja a félrecsúszott abroszt, helyére rakja az útban lévő széket, friss vizet önt a virágvázába. Egy ember, akinek az érkezésére várni lehet. Arra, hogy rendet teremt, arra, hogy kiváltja a gyógyszertárban a recepteket, hogy elmegy a boltba és bevásárol, hogy elhozza az ebédet. És arra, hogy megkérdezi: hogy tetszik lenni? Ezer és ezer idős korú ember kényszerül földrajzi, anyagi, erkölcsi okokból, vagy egyszerűen csak a sors ilyen fordulása miatt arra, hogy egyedül éljen. Vannak közöttük olyanok, akik kitűnő egészségnek örvendenek, s nemcsak hogy eltudják látni magukat, de még munkát is vállalnak, hogy nyugdíjukat kiegészítsék. De szép számmal akadnak olyanok is?- akik már nem képesek arra, hogy elmenjenek a bóltba, hogy ebédet főzzenek, tott fejenként. De mert én bajlódok a szelvényekkel lassan hat, esztendeje, ezret-ez- ret a magukéból az én részemhez toldottak. Sokan gratuláltak a nyereményhez, kérni viszont nem kért belőle senki, belátták az emberek. helye van nálunk is annak a pénznek, nem olyan sok. . . Én itt születtem, ismer mindenki. Tudják azt is, idő előtt kellett abbahagynom a munkát a cipőgyárban, a hadifogságban összeszedett betegségeim miatt. Nemrég kórházban is voltam. . . Rábóünt az időközben betért jó ismerős, a kengyeli Fekete Lajos is. Óborral teli üveg kerül az asztalra, és poharazás közben számba veszik, milyen sokan lottóznak, totóznak a szőlőben. A napokban volt 11-ese a három házzal odébb lakó Varga Sándornénak, 4670 forintot kapott, hat-nyolc héten belül ez már a harmadik nyereménye. Pár éve meg az Ószőlőben három négyese is lett egyszerre valakinek. Nekik eddig két vásárlási utalványt sikerült összehozni, és bár nem egyszer „bejött” négy vagy mind az öt szám. ezideig a szelvényeken hogy nap mint nap belemerüljenek a takarítás, a háztartási munkák véget nem érő sorozatába. S akkor fölmerül a kérdés: hogyan tovább? Ha nincsenek a közelben a gyerekek, a rokonok, vagy nem olyan a kapcsolat velük, hogy szóba jöhetne az összeköltözés, a mindennapi gondozás, hogyan tovább? Csak a szociális otthon nyújthat megoldást? Felszámolni, eladni, elajándékozni a házat, a bútorokat, megválni az egész eddigi élettől? Közel másfél évtizede hazánkban három helyen (Pécsett, Veszprém megyében, és az egyik budapesti kerületben) szervezték meg kísérletképpen a házi gondozást. Szolnokon 1972-re tehető a házi gondozás bevezetése. Akkor még csak négy hivatásos gondozónő, huszonnyolc-harminc társadalmi aktíva, négy-öt vállalati kollektíva látott el hatvan állandó, vagy esetenkénti gondozást igénylő idős korút. Az idei év első félévében több mint százkilencvenen vették igénybe a házi gondozást. Amikor a házi gondozást megszervezték, csökkent az, igény a szociális otthoni elhelyezés iránt. De bármilyen lelkiismeretes munkát végeznek is a gondozónők; a súlyos egészségi állapotban lévő embereknek a szociális otthon tud megfelelő ellátást, állandó ápolást biztosítani. A házi gondozás tehát nem egyedüli megoldás a magányos időskorúak ellátására: csupán a szociális gondozás három fokozata (szociális otthon, öregek napközi otthona, házi szociális gondozás) közül az egyik, amely csak bizonyos esetekben alkalmazható. Egy kéz, amely irigylésre méltó gyorsasággal rendet teremt. .. Egy ember, aki megkérdezi: hogy tetszik lenni? Szolnokon ma már tizenhét főállású gondozónő és nyolcvankilenc társadalmi aktíva nyit be nap mint nap az öregedő házak kapuin, hogy segítséget nyújtson a rászorulóknak. Várják őket. Nemcsak a segítségüket, de a szavukat, a „világból” hozott híreiket is. Legtöbbjüket úgy várják, mintha családtagok lennének. P. E. kettőnél több nem találkozott, csak most. — Négyen, heti húsz szelvénnyel játszunk. Ha dohányoznánk, füstbe menne az a kis pénz, így meg valami visszajön belőle és még szórakozunk is érte. Napközben elég tennivaló akad. lámpagyújtás előtt komázunk egy kicsit, este, ha jó a műsor tévézünk, de hétfő az mindig a lottóé. Hétfőn hozza a postás a szelvényeket, kedden visszajön, elviszi kitöltve. Aztán csak a bizsergető várakozás marad a pénteki sorsolásig: betér-e a kedves vendég, a szerencse isten- asszonya? Most persze biztosabb vendégre számítanak Fazekasék. Kisétálunk, a ház elé, mustráljuk a szőlőt. A tavaszon a fagy, nyáron az aszály tizedelte. és már beköszöntött az első fagyos éjszaka. Ideje leszüretelni a termést. A hét végére ígérte a fiuk, hogy jön Pestről, családostól. A tavalyinak talán harmada, ha összejön a hordókból — még jó, hogy Fortuna segített! Nemcsak a nyugdíjat, hanem egy kicsit a kiesett termést is pótolja az a szerencsepénz. R. E. Dicséret — Óh, mi aztán igazán jól megvagyunk a nyugdíjasokkal. Pedig a munkánk bonyolult, a kampány idején okos gépeket, berendezéseket is rábízunk a munkára jelentkező idős emberekre. Az idén olyan szerencsésen jártunk a cukorgyártási kampányra jelentkezőkkel, csupa friss-nyugdíjas, gépektől, au- tomatikától se félő férfiak jöttek száp számban. Volt olyan, akinek egy nap kellett elmagyarázni, mi a dolga, mire kell vigyáznia, s „vette a lapot”, megbízhatóan dolgozik azóta is. Majdnem azt mondom ezekről a nyugdíjasokról: fiatal erők. Talán igaz is, fiatalosan akarnak, szeretnek dolgozni. És ez ugye, egy már megszolgált munkásélet után nem is kis dolog? (Elhangzott a Szolnoki Cukorgyárban, egy más témájú beszélgetés közben, csak úgy, mellékesen. Pedig egyáltalán nem az! — Dicséret!) — Az úgy volt, hogy mind a két gyerekem ragyogott, amikor közöltem velük: nyugdíjas lettem, s elsősorban ná'luk szeretném a felesleges időmet eltölteni. Ezentúl kevesebb pénzem lesz az unokák ajándékaira, de hasznos akarok lenni a gyerekeim otthonában. Bólogattak boldogan, a lányom rögtön felajánlotta, hogy a befőzési idényben akár hetekig vendégeskedjek náluk, lesz mit csinálnom. A fiam. meg a menyem először kicsit szabadkozott, később ahogy odaérkeztem a vonattól, már rakták elém a főznivalót, de jó is, hogy jöttem, egy jó falatot nem ettek, mióta nem láttak. — Hanem azért kicsit furcsán éreztem magam a nagy munkakedvemmel, segíteni akarásommal együtt. Ahogy a lányomék kertjében az utolsó gyümölcs is leérett, már nem éreztem se cirógatást, se marasztalást. Utóbb a fiamék is sokat szabadkoztak. Nem szeretnék, ha úgy érezném, teljesen kihasználnak.' Aztán az első karácsonykor meglepetés ért. Igaz, nem vittem nagy és drága ajándékot, de így is letoltak. Ók komolyra vették, hogy ezentúl nincs ajándéJászladányban van egy nagyszerű művelődési ház, de nemcsak maga az épület, hanem a falak közötti munka is jó. A gazdag programoknak széles látogató közönsége van, a fiatalok és a felnőttek művelődésére, nevelésére külön kis közösségek alakultak. Sokáig hiányoztak azonban a művelődési házból az öregek, a nagyszülők generációja. Igaz, hogy a községi tanács már ’72-ben határozatot hozott egy nyugdíjas klub létrehozására, a művelődési ház szabad termeit azonban elfoglalta kényszerűségből a könyvtár, a különböző munkahelyeken létrejött klubok pedig csak keveseket fogtak össze és nem voltak életképesek. Végül a múlt év őszén három, közéleti munkában megöregedett ember elhatározta, hogy megalakítják a nyugdíjas párttagok klubját. Major János, Holló Ignác és Nagy Károly kezdeményezésére a könyvtártól megszabadult művelődési házban 12 idős párttag az év elején megalakította a klubot. Hamar híre ment ennek a faluban, és jelentkeztek mások is, hogy szeretnének a rendezvényekre eljárni. Akkor látta csak a három jó szándékú ember, hogy nem maradhatnak szűk keretek között, meg kell nyitni a klubot a község minden idős embere előtt. A szervezés már könnyen ment, meghívókat küldtek a nyugdíjasoknak, és patronálókat kerestek, dolgozók, szocialista brigádok pénzt ajánlottak fel a klub működéséhez, a pékek pogácsát sütöttek a klubdélutánokra, a programok szervezésében pedig segít a művelődési ház. Tavasszal már hatvanan, azóta kilencvenen vannak, de a létszámuk még tovább bővül. A jó hangulatú szerda délutánokon minduntalan felvetődik a kérdés: miért kellett ezzel ilyen sokáig várni? Programjaikat közösen állítják össze, eddig múzeumigazgató, falukutató, népművelő, orvos, jogász és a városi pártbizottság titkárának előadásait, tájékoztatóját hallgatták meg. Április 4. óta önállóan koszorúznak, az asszonyok május 1-re kézimunka-kiállítást rendeznek, a férfiak pedig az „így éltünk mi” című kiállításra gyűjtenek tárgyakat. A rövid idő alatt négyszer voltak kirán dúlni. Budapesten, Egerben, Jászberényben és most legkozás, nem is vettek semmit nekem, s jaj, abból a kevés nyugdíjból miért költöttem mégis ? — Elmúlt egy nyár, kettő, s-most, a harmadik után rájöttem: egy nagymama két gyereke házánál is sok, időnként túlságosan is. Az unokák nőnek, nem kell már annyit törődni velük mint pici korukban, gyümölcs se termett sok, s egyre kevesebbszer vártak jó ételek kívánságaival, megtanultak főzni a fiatalasszonyok is. így történt, hogy ezen az őszön nagy elhatározásra jutottam magammal. Munkát kerestem, nem is válogattam, pgnzért ugyanazt csinálom, mint a nyugdíj első éveiben a gyerekeimnél. Takarítok, besegítek befőzésnél, ha vendégjárás van este is segítek a csalódban. Befogadtak pár helyen, s elfogadtak mindent, amit csinálok. Dehogy gondoltam én, hogy valaha is újra pénzkereső leszek, de esküszöm, jól esik. hogy megbecsülik a munkámat, s mindig kérdezik, a megbeszélt időben ugye, újra találkozunk? — Érdekes, a gyerekeim nem haragudtak meg, amikor egyelőre csak annyit utóbb a Hortobágyot és Debrecent nézték meg. A háztartási munkából sokan most kerültek először közösségoe, a magányosok a klubban úgy érzik, tartoznak valahová. Nagy sikere volt a nagyszülő-unoka találkozónak, a Mikulás ünnepséget is közösen tartják majd és készülnek már a szilveszteri batyu-bálra. Nagy örömmel és lelkesedéssel képviselik az idősek generációját a művelődési házban, gyakran látogatják közösen a ház rendezvényeit, sok ötletük és tervük van a jövőre. Maholnap száznál többen lesznek, de Major János, a klub elnöke nem fél a nagy létszámtól. Olyan programokat, feladatokat választanak majd, hogy a szórakozáson, művelődésen túl mindenki hasznosnak érezze magát. A helytörténeti munkacsoportjuk kiállításra készül, a szocialista munkacsoportjuk pedig meglátogatja a magukra maradt, idős embereket. Több helyen is sírva fogadták őket, mert sem unoka. se szomszéd nem nyitotta már régen rájuk az ajtót. A falu két és félezer nyugdíjasát nem tudják bevonni a klub munkájába, de igyekszenek összefogni őket, és könnyebbé, szebbé tenni az éveket. — lp — mondtam: jön az ősz, az eső, a korán sötétedő esték, ne várjanak minden héten. Legfeljebb havonta kétszer megyek, s akkor is csak egy-két napra. A vejem még hüm- mögött is, azt mondta, megérti ő, mindenkinek a legkedvesebb a saját ágya. No, gondoltam, akkor csak eltaláltam a szarva közt a tö- gyit, s már tényleg csak úgy látogatok, mint egy ünneplős nagymama. Reggel vonatra ülök, este ugyancsak, jövök haza, a saját ágyamba. A fiamékhoz is csakúgy, bár ott a legkisebb unokám mindig sír utánam. Majd megszokja, mondta az anyja is.. . — Mármost mekkora meglepetés lesz nekik, ha karácsonykor felpakolok, mint valaha, amikor még dolgozó voltam. Csak megveszem a lányoknak a legszebb babát, a fiúknak a Legót, a vejem- nek a drága ünneplős inget, a lányomnak, menyemnek a legszebb pulóvert, a fiamnak azt a drága lexikont, amiért hónapok óta sóvárog. Jaj, de kedves nagymama leszek megint! — Ugye jól tettem, hogy ilyen idősen mégis munkát kerestem? — s — Ősszel _ a lakásban, ház körül Már hivatalosan is megérkezett az ősz, a nappalok rövidebbek, az időjárás óráról órára változik, s gyakrabban esik az eső is. Nem árt, ha felkészülünk a hidegebb, borongósabb évszakra. A lakásban lévő és a ház körüli tennivalókról ilyenkor szüret idején sem feledkezhetünk meg. A kályhák „beállításán” és á próbafűtésen már túl vagyunk a szeszélyes időjárás jóvoltából. A lakásban azonban akad egyéb munka is. A tél beköszöntése előtt feltétlenül javítsuk meg a rosszul záródó ajtókat, ablakokat. Faluhelyen, de a városi családi házakban is szükséges lehet a lakás átrendezése, ugyanis a legtöbben a nyári konyhát télen használaton kívül helyezik, mert rosszul fűthető, távol esik a lakástól. Ősszel már a lakóházban lévő konyhát veszi birtokba a háziasszony, és a nap nagy részében itt tevékenykedik. Az őszi nagytakarításnál, átrendezésnél tehát tartsuk szem előtt, hogy az elkövetkező téli hónapokban ez a helyiség alaposan ki lesz használva, ezért szépítsük és csinosítsuk is. Mielőtt elkezdjük a nagy munkát, gondoljunk a tavasszal elhangzott jó tanácsokra: — ne egy nap alatt akarjunk csillogó palotát varázsolni a lakásból, a hosz- szú, nehéz munka idősebb korban már megterhelő. Ha nincs létránk, kérjünk kölcsön a szomszédból egy jó, biztonságosan rögzíthető létrát, de semmi esetre se álljunk a „kártyavárként” ösz- szeomló asztalon hokedli, azon sámli kreációnkra. Kevesen tudják, hogy egészségünk szempontjából milyen hasznosak a szobanövények. Egyrészt a lakószobában lévő zöld cserepes virágok megnyugtatóak az ember számára, másrészt, az általunk kilélegzett széndioxidot használják fel, ezzel tisztítják a szoba levegőjét. Fényigényük különböző, de mindenképpen úgy helyezzük el őket, hogy a természetes megvilágítást ne csökkentsék. A hűvös idő beálltával vegyük figyelembe, hogy öltözködésünkön változtatni kell. Ennek megfelelően készítsük elő a félretett meleg ruhákat, a szekrénybe, ruhásládába eltett nyári ruhák molyvédelméről pedig gondoskodjunk időben. A kerti lomtalanításhoz és gaz égetéséhez is célszerű a mindenkori időjárásnak megfelelően, és rétegesen öltözködni. A szemétégetés ne feltétlenül szomszédaink bosszantását szolgálja: főként akkor ne, ha éppen az ágynemű szárad, vagy a kis- unoka levegőzik. Ha' fúj a szél, várjuk meg amíg elcsendesedik. s akkor is csak száraz gazt égessünk (a vizes, nyers hulladék égés közben kellemetlen, savanyú bűzt áraszt), s azt is állandó felügyelet mellett. Ilyenkor történik a városokban, községekben az őszi lomtalanítási akció. Figyeljük a hirdető plakátokat és használjuk ki á kínálkozó alkalmat, szabaduljunk meg a felesleges lomoktól. „Cs” Összeállította; Sóskúti Júlia Gondozás a saját otthonban Idős asszony munkát keres
