Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

1984. OKTOBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kazinczy emlékezete Kétszázhuszonöt évvel ez­előtt, 1859. október 27-én született a Bihar megyei Ér- semlyénben. Apja katonának szánta, de hamarosan fölis­merte, hogy más pályára va­ló, a literatúraira, az irodal­mira, amelyen akkor még egy kicsit mást értettek, a tudományok művelése bele­tartozott. Tizennégy eszten­dős fiával már egy teológiai értekezést fordíttatott; édes­anyja egy földrajzi tanul­mányt készíttetett vele Ma­gyarországról, s meg is je­lentette. Kazinczy Ferencet családja literátus embernek szánta. Ö volt talán az első magyar író, aki ennyire ele­ve tudatosan, eltéríthetetle- nül irodalmárnak készült. A bécsi udvar egyik embe­re a 19. század elején azt írta, hogy a magyar iroda­lom ízig-vérig a politikával van eljegyezve. A nem iro­dalomtörténész politikus, az ellenfél szava Kazinczyra is illik. Az irodalom és a poli­tika annyira összeforrott benne, hogy az végzetessé is vált számára. Teológiai, jogi tanulmányainak végeztével II. József, a felvilágosult despota törekvéseinek a szoigálatátba állt, mint any- nyian mások a jövő érdeké­ben. Iskolákat szervezett a Felvidéken, s a francia fel­világosodás híveként belé­pett a szabadkőművesek kö­zé. írt, fordított, Voltaire, Holbach s a többiek köny­veit olvasta, azok vitték a 'Martinovics-féle jakobinus szervezkedésbe. Könyve, a Fogságom naplója mindmáig a magyar jakobinusok tör­ténetének leghitelesebb leí­rása. Hat és fél évet töltött a Habsburgok börtöneiben. Az elhamarkodott, rosszul szervezett összeesküvés döb­bentette rá arra, hogy a ra­dikális változtatás egyelőre korai, más utakat kell vá­lasztania. így vált belőle az, akinek ismerjük őt: a ma­gyar klasszika, a nyelvi íz­lés olykor türelmetlen, oly­kor erőszakos, mindamellett sohasem elfogult tanítómes­terévé, egy új időszak alapí­tójává. Irodalmi működését a szentimentalizmus jegyében kezdte: Bácsmegyeinek ösz- vegyűjtött levelei című regé­nyét németből dolgozta át magyarra úgy, hogy benne az új érzékenység, a feudá­lis társadalommal szembe­szegülő polgári érzésvilágot fejezte ki. Szervezte az irodalmi éle­tet. — közreműködött a tör­ténelmi jelentőségű Kassai Magyar Múzeum című folyó­irat megalapításában, sajá­tot alapított Orpheus cí­men. Shakespeare-t, Goethét fordított, a magyar színház létrehozatala körül tevé­kenykedett. E lázas tevé­kenységet szakította félbe 1794-ben a jakobinus szer­vezkedésben való részvétele miatt történő letartóztatása, a hosszú fogság. 2387 napi börtön után 1801-ben szabadult. Meghá­zasodott, az egykori Bá- nyácskán, az általa Szépha­lomnak átkeresztelt falucs­kában telepedett le, épített házat, s szervezte leveleivel, utazásával ismét a magyar irodalmat. Levelezett és vi­tatkozott. Első nagy összeüt­közése Csokonai ügyében esett. A debreceniség, sőt a „debrecenyiség” ellen kelt ki legelőször, vagyis az Ady Endre által emlegetett ma- radandóság ellen. Új nyel­vet, új ízlést, azaz új ma­gyarságot követelt a klasszi­cizmus, a görög szépségesz­mény jegyében. A hazát, az emberiséget kapcsolta össze ezzel: „A patriotizmus nem ellenkezik a kozmopolitiz- mussal: ez amazt csak ne­mesíti” — vallotta a magyar nyelvről szóló munkájában. A magyar nyelvújítás nagy mozgalma a Csokonai öröksége körüli pertől szá­mítódik, s elsősoriban Ka­zinczy nevéhez fűződik. Gyújtópontjában ő áll — el­lene írják a Mondolatot, vé­delmében írja Szemere és Kölcsey a Felelet a mondo- latra című éles visszavágást. Maga Kazinczy 1811-ben ki­adott Tövisek és virágok cí­mű epigrammákat és költői leveleket — episztolákat tartalmazó könyvében lép fel a nyelvújítás védelmé­ben. A klasszikus, martialisi epigrammák a mintái, éles szatirikus hang jellemzi őket — a polgári ízlésvilág nevében szólnak, a vidékies­séget, a provincializmust tá­Kazinczy Ferenc portréja madják. Fordításainak ki­lenc kötete (1814—1816) a nyelvújítás eszményét való­sította meg, mintegy például szolgált. Kazinczy a nyelv­újítók és ellenzői közti, mindjobban elmérgesedő pörpatvart végül kompro­misszummal zárja Ortholó- gus és neolólgus nálunk és más nemzeteknél című ta­nulmányában: „Jól és szé­pen az ír, aki tüzes ortholó- gus és tüzes neológus egy­szersmind ...” Ezután következnek fő művei, emlékiratai: a Pá­lyám emlékezete és a Fogsá­gom naplója, e két elevenen klasszikus remekmű, a két csúcs. A húszas években lassan elveszíti vezető szerepét Köl_ csey, s az új nemzedék lép a helyébe. 1831. augusztus 23- án a kolerajárvány áldoza­taként halt meg széphalmi magányában. „Neve ma gyakrabban ke­rül szóba műveinél — írja róla idén megjelent monog­ráfiájában Z. Szabó László. — Helyének és szerepének megítélése ellentmondásokat szült. A kritikusi szenvedé­lyek hol lobogóként használ­ták nevét, hol pejoratív szándékú tételek bizonyítá­saként idézték egyes műve­it”. Radnóti Miklós Írás köz­ben című versében így idéz­te: „ ... egyre jobban érte­lek, Kazinczy, régi mester”. Születésének 225. évforduló­ja alkalom arra, hogy műve­it újraolvassuk, egyre job­ban értsük — Kölcsey, Kos­suth, Petőfi, Ady és Radnóti szeretetével. Győri László Lemezfigyelő Én táncolnák veled... A Bergendy szalonzenekar tánciskolája Bergendyék menetelése könnyűzenei életünk „hadi ösvényein” — sokak szerint — hosszúra nyúlt színházi előadáshoz hasonlítható. A zenekar előző, „útkereséses” korszakait mindig egy-egy irányváltás, felvonás zárta, majd mintegy húsz év után — megújulva — elérkeztek a kj tudja hányadik felvo­náshoz. A hajdani össznépi (Iskolatáska) slágereket gyártó együttest hölgyekkel kiegészült szalonzenekarként halhatjuk viszont a közel­múltban megjelent nagyle­mezen. Világtáncprogramot hir­detnek anno ’84. A köny- nyednek tűnő vállalkozás azonban nemcsak napjaink divatos irányzatait veszi számba, hanem a régmúlt idők már-már elfeledett tán­cait is felidézi. Az A oldal számaira ún. standard táncokat lejthe- tiihk, míg a B oldal latin ritmusokra csábít. Igazi kar­neváli hangulatot áraszt a Riói karnevál szambája, de ugyanúgy színes forgatag­ban érezhetjük magunkat az Áll a botrány című gyors rumba hallgatásakor. Helyet kapott ezen az oldalon a nemrég még mindent elsöp­rő disco és egy mostanában begyűrűző vadonatúj stílus: a break dance, amelyet ta­lán így lehetne magyarra fordítani: erős áramütés utáni longitudinális mozgás. Táncoljunk át az A oldal­ra, amelynek számaira — a rock’n’roll kivételével — jobbára az idősebb nemze­dék rophatja(ná) nosztalgia­táncait. A dalok szövegei a zenei irányzatoknak megfelelő ko­rok atmoszféráját elevenítik fel, bár sugárzik belőlük né­mi gunyorosság. Nemcsak az egyes nóták, hanem az egész lemez rend­kívül igényesen hangszerelt, küílíönöseln kiemelkedik az Álom volt című bécsi val- cer. A futballcsapat-létszá­mú zenekar és a közremű­ködők beleadtak apait­anyait, hogy színvonalassá varázsolják az egyetemes tánctörténet e kis töredékét reprezentáló korongot. Te­gyük hozzá: sikerrel. Egy meglepetést is tarto­gat a hanglemez tasakja: a felvételeken ' szereplő .vala­mennyi tánclépést — rajzos formában — megtalálhatják azok a vásárlók, akik még oly fiatalok, hogy nem tud­ták megtanulni a régi tán­cokat, vagy éppen egyidősök azokkal, de valahogyan ki­maradt az életükből. Ber­gendyék „tudományos” isme­reterjesztő táncprogramját minden bizonnyal örömmel fogadják majd a táncpar­kett ördögei. — i — A tanévkezdés tapasztalatai Ötvenkét új tanterem Akadozott a tankönyvellátás Kevés a nyelvszakos tanár Az előző évekkel összehasonlítva nem nehe­zebb, de nem is könnyebb körülmények között kezdő­dött meg az 1984—85-ös tan­év. Az oktatásügy immár több mint egy évtizede tartó korszerűsítése során számos feladat sikeresen megvaló­sult, miközben persze újak léptek a helyükbe. A tanév előkészítésére már második alkalommal össze­vont megyei értekezleten ke­rült sor júniusban. A ta­nácskozáson értékelték az előző tanév munkáját, s meghatározták a következő év iskolai feladatai. Az ok­tatási intézményekben ugyancsak összevont értekez­leteket tartottak. A Művelő­dési Minisztérium engedélyé­vel kísérletezik megyénkben a tanévértékelés, -előkészítés e formáját. A korábbi két értekezlet így eggyé olvad, csökken a pedagógusok nyá­ri elfoglaltsága, s noha ez sem mellékes szempont, leg­főbb haszna mégis abban áll, hogy nem különülnek el for­mailag sem egymástól, a tanévek, az eredményekre, az adottságokra építve fogalma­zódnak meg a tennivalók. A két éve tartó kísérlet tapasz­talatai kedvezőek. Javult az értekezletek színvonala, ala­posabb hozzászólások hang­zottak el. alkotó vitában születtek meg a feladatok. Csupán egyetlen nyitott kér­dés, hogy mikor kerüljön sor az összevont értekezletre. Az iskolák többségében augusz­tusban vitatták meg „közös dolgaikat”, s úgy vélik, cél­szerűbb lenne talán június­ban vagy július elején meg­tartani az értekezletet. A va­káció alatt ugyanis kicsit „megszépülnek” az előző tan­év eredményei. A kísérlet mindenesetre folytatódik, to­vább tökéletesítik az orszá­gos megvalósítás előtt. Az új tanévben tovább gyarapodtak az oktatás-ne­velés tárgyi feltételei. A tervezettnél jóval több álta­lános iskolai tanterem léte­sült, társadalmi összefogás­sal. Üj. nyolctantermes ok­tatási intézményt vehettek birtokukba a diákok Szolno­kon, Martfűn és Karcagon. Így a bővítésekkel együtt összesen ötvenkét tanterem­mel és négy napközis foglal­koztató helyiséggel gyarapo­dott az általános iskolai in­tézményhálózat. Továbbá öt középiskolai tanterem, há­rom általános iskolai, egy középiskolai tornaterem is létesült. Az óvodai hálózat kétszáz hellyel bővült, a szakmunkástanuló diákott­honokban pedig harminccal több fiatal pihenheti ki az oktatás s a gyakorlat „fára­dalmait”. . A létesítmények, felújítá­sok egy kisebb hányada nem készült el szeptember else­jére, de ez nem okozott na­gyobb zavarokat a tanévkez­désben, az oktató-nevelő munkában. Gondot jelent vi­szont, hogy a Tanért szem­léltetőeszközeinek jelentős része nem érkezett meg az iskolába. S ugyancsak aka­dozott a tankönyvellátás is, elsősorban a középfokú okta­tási intézményekben. Tovább nehezíti a gondok megszün­tetését, hogy több iskolában is kudarcot vallott a hasz­nált tankönyvek összegyűj­tése. s a szülők vonakodása ezek megvásárlásától. Noha a bérrendezés mel­lett öt lakással és tíz szolgá­lati hellyel javultak a megye pedagógusainak életkörülmé­nyei, s számos régebbi lakás felújítására, korszerűsítésére is sor került, nem tapasztal­ható javulás a személyi felté­telek alakulásában. A várt­nál kisebb mértékben sike­rült pályázat útján betölte­ni az üres álláshelyeket. A megyéből távozó, illetve ér­kező pedagógusok száma vi­szont nagyjából megegyezik. Két városból, Törökszent- miklósról és Túrkevéről azonban igen nagy számban pályáztak el a nevelők. Mint az várható volt, kicsit ugyan, de tovább növekedett — 4 százalék fölé — az általános iskolákban a képesítés nél­küli nevelők aránya. Bár nem olyan mértékű, mint egy évtizeddel ezelőtt s hatvan százalékuk már megkezdte, illetve folytatja tanulmá­nyait a főiskolák levelező tagozatán, mégis kedvezőtlen jelenség. Középiskoláinkban — noha országosan már er­re is van példa — nem al­kalmaznak képesítés nélküli nevelőt. Már-már krónikussá vált viszont az idegen nyelv­szakos pedagógusok hiánya. Egy-egy távozó angol vagy francia szakos megüresedő állásának betöltése komoly, néhol megoldhatatlan felada­tot okoz az iskolák vezetői­nek. A gondok ellenére a tárgyi s a személyi feltételek is adottak az új tanév célkitű­zéseinek, tennivalóinak vég­rehajtásához. Az iskolai év kiemelt feladata hazánk fel- szabadulása 40. évfordulójá­nak megünneplése. Mivel megyénk egyes településein már a napokban megemlé­kezhetnek a felszabadulásról, az iskolák egy részében meg­tartották az ünnepségeket, amelyek tartalmukban külső­ségeikben is méltók az év­fordulóhoz. Ezzel azonban nem ért véget az emlékezés, tovább folytatódik a tanév során, hiszen az évforduló jó lehetőséget nyújt a hazasze­retetre, internacionalizmusra nevelésre, a történelmi tu­dat kialakítására, formálásá­ra. Időszerű feladat mindez, hiszen ha néhány történész, szociológus vetélkedését túl­zásnak is minősítjük — van bőven tennivaló a felnövek­vő nemzedék történelem is­meretének bővítésében, szemléletének változásában, egyáltalán az érdeklődés fel­keltésében. Az eltelt negy­ven esztendő történelmi je­lentőségű vívmányainak, eredményeinek bemutatása, felsorakoztatása jó lehetősé­get ad arra nevelőinknek hogy elkötelezett, alkotó szakembereket képezzenek, az esetenként bizony ellen • kező hatás alatt álló fiata­lokból. A hazafiságra, internacionalizmusra nevelés azonban nemcsak az új tan­év kiemelt feladata, hanem a továbbiakban is az iskolai oktatás-nevelés egyik fő cél­kitűzése marad. Ott szere­pel majd minden oktatási intézmény távlati tervében, amelyet rövidesen a novem­beri nevelési értekezleteken vitatnak meg, készítenek el. Az értekezleteken a tantes­tületek a következő öt esz­tendő iskolai fejlesztési prog­ramját, pedagógiai felada­tait határozzák meg, de meg­vitatják a megyei elképze­léseket s az új oktatási tör­vénytervezetet is. Felelősség- teljes munka vár az értekez­letek résztvevőire, tapaszta­lataikkal, javaslataikkal mó­dosíthatják az új oktatási törvényt, amely hosszabb távra meghatározza a fel­adatokat, s amelynek telje­sítése jórészt ugyancsak a pedagógusokon múlik. T. G. Két község — két kiállítás Helytörténeti ki­állítási anyagot gyűjtöttek össze a kunmadarasi ta­nács dolgozói. A kiállított anyag, amely a művelő­dési házban lát­ható — egy ké- sőbbi helytörténe­ti gyűjtemény •lapját képezheti Kenderes felsza­badításának 40. évfordulója alkal­mából a művelő­dési házban fotó- kiállítást rendez­tek. A 200 fotó bemutatja a köz­ség fejlődésének 4 évtizedét. Az ér­deklődők október 30-ig tekinthetik meg a „tárlatot”

Next

/
Oldalképek
Tartalom