Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. OKTÓBER 23. Egy nap a Vörös Hadsereg útján Vízi átkelés, honvédelmi túra, futóverseny Tiszafüreden Minden eredeti, csak a sapka nagy egy kicsit Műfordítás ez, a javából % Dallamok és szobrok A hét végén szombaton természetesen nem volt tanítás, mégis, mintegy ezerkétszáz tiszafüredi és környékbeli fiatalnak, úttörőnek, kisdobosnak korán csörgött a vekker: hiszen még Tiszaörs - ről, sőt Nagyivánból is érkeztek diákok Tiszafüredre. A rendhagyó ébresztőnek és az utazásnak az volt a célja, hogy részt vegyenek a kisdiákok azon a honvédelmi emléktúrán, amelyet a település felszabadításának a 40. évfordulója tiszteletére rendeztek a városi KlSZ-bizott- ság és úttörőelnökség, az MHSZ, a tanács és a Gépipari Szövetkezet aktivistái, fiataljai. Az egésznapos program az Egy nap a Vörös Hadsereg útján nevet viselte, és a szervezők a felszabadító harcok helyi eseményeinek felvillantásával igyekeztek színesebbé, érdekesebbé tenni ezt a történelmi visszapillantást. Negyven esztendeje, az előrenyomuló szovjet csapatok kulcsfontosságú feladatként kezelték a megfelelő tiszai hídfőállások felkutatását, majd az eredményes, lehetőleg minél kisebb veszteséggel járó tiszai átkelést. A felderítések következtében a hadtestparancsnokok Tiszafüred szomszédságában, Ti- szaörvénynél is átkelőhelyet jelöltek ki. Miután a tisza- örvényi átkelést szokatlan időben, november 7-én, délután egy órakor hajtották végre, a rendhagyó akció olyan meglepetést okozott a védőknél, hogy azok csak szórványos tüzeléssel fogad - ták a túlpartra érő ukrán harcosokat. Mindezeket, a ma már történelemnek számító emlékeket Tóth Lajos, a városi pártbizottság első titkára elevenítette fel megnyitó beszédében, amely a felszabadulási staféta beérkezése után hangzott el- Unatkozni ezután sem lehetett, mert az örvényi Ti- sza-gát környékén többféle program várta az érdeklődőket. Az egyik tisztáson hadi- technikai ,bemutató kezdődött, a hajdani átkelés színhelyén pedig a helybeli gimnazisták, szakmunkások, dől - gozók a vízi rendőrség segítségével hat csónakkal eveztek át a túlsó partra, felidézve a majdnem négy évtizeddel korábbi eseményeket. Az örvényi Tisza-partról indult az a nagyszabású harci túra is, amelyen az indulók nyolc állomáshelyen bizonyíthatták, elméleti és gyakorlati felkészültségüket. Az elvégzendő erőpróbák között volt felszabadulási totó. elméleti gyakorlati KRESZ-feladat, gránátdobás, lövészet, továbbá egészségügyi kötözés is. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy az ötödik-hatodik osztályosok; valamint a hetedikesek és nyolcadikosok; illetve a KISZ-esek is különböző, az életkorukhoz igazodó útvonalon adhattak számot ismereteikről. Délután volt már, amikor a füredi Tisza-parti sportpályára az utolsó csapatok is beérkeztek. Időközben itt folytatódott a haditechnikai bemutató, az általános iskolások pedig évfolyamonként és nemenként mérhették össze ügyességüket: ki a korosztályuk leggyorsabb mezei futója. Volt videoműsor, amelyet a megyei Politikai Képzési Központ munkatársai szolgáltattak, pol-beat- bemutató. szovjet és magyar résztvevőkkel. A debreceni megyei művelődési központ irodalmi színpada pedig Emlékezés a háborúra címmel Örkény István válogatásokat mutatott be. A rendezvény a kora esti órákban fejeződött be. Ami á honvédelmi túrát illeti, az ifiknél a helybeli gimnázium Roffa Lajos KISZ-alapszervezete nyert. A kisdobosoknál a tiszafüredi Kossuth iskola kék nvakkendősei végeztek az élen; az ötödik- hatodik osztályosok versenyében a tiszaörsiek bizonyultak a legjobbaknak; míg a hetedikes-nyolcadikos csoportoknál a Kiss Pál iskola csapata diadalmaskodott. De úgy gondolom, nemcsak ők nyertek, hanem sok szén, színes élménnyel gazdagodtak mindazok, akik érdeklődőként vagy versenyzőként részt vettek ezen az egésznapos emléktúrán, amely mozgalmasságával, érdekességével, politikai hatásával jól illeszkedett a felszabadulási rendezvények megyei sorozatába. D. Sz. M. Régi hagyomány a képzőművészet és a zene kapcsolata. Chagall festette például a párizsi Opera mennyezetét. A budapesti Operaház freskói Lotz Károly révén hírnevesek. A francia balettművészetet jelentik Degas táncosnői, balerinái, s Med- gyessy Ferenc Táncosnő szobra szintén társul a magyar nemzeti balett értékeihez. Képzőművészetünk és operakultúránk kézfogása régi örökség, szinte egyidős dalszínházunk születésével. A homlokzat mellvédjén magyar és külföldi zeneszerzők arcképei láthatók, de a színház varázsában festette híres Fináléját Vaszary János. Kisfaludi Stróbl Zsigmond portrét mintázott Venczell Béláról, az Operaház kiváló énekeséről, aki a 30-as években volt dalszínházunk erőssége. Napjainkban e házon kívül, de a ház jegyében születnek alkotások. így a maga nemében páratlan Jakab Károly festőművész és Kelemen Kristóf szobrászművész párhuzamos sorozata, mely korunk szellemiségeinek, köztük a zeneművészet nagyjainak arcképcsarnoka. Mindketten megörökítették Simándy József, Radnay György, Szalma Ferenc, Moldován Stefánia, Gogo- lyák Antal, Béres Ferenc énekművészek alakját festményen, szoborban. Kelemen Kristóf jelenlegi fővárosi kiállításán zenével kapcsolatos plasztikái között láthatók Ádám Jenő, Szoko- lay Sándor, Béres János, Horusitzky Zoltán, Varga Mátyás portréi. Mindez művészeti életünk növekvő Tegnap a Parlament Va- dásztermében ülést tartott a Körösi Csorna Sándor Emlékbizottság. Ezzel az eseménnyel lezárult a nagy magyar orientalista születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett megiemlékezések sorozata. A záróülésen. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságénak tagja a Minisztertanács elnökhelyettese, a Körösi Csorna Sándor Emlékbizottság elnöke értékelte az emlékévet, méltatta a hazai és a külföldi rendezvényeket, megemlékezéseket. Ezt követően Sarlós István kitüntetésekéit nyújtott át a kiváló Ázsiai-utazó, a tibeti nyelv első európai kutatója kapcsolatrendszerére utal: fokozatosan megszüntetik az egyes műfajok izoláltságát maguk a festők, írók, muzsikusok. Figyelemre méltó, hogy Vörösné Barta Éva hamarosan sajátos kollekciót mutat be az Erkel Színházban. Híres operaszerepek, operaénekesek portréit, továbbá híres operák festői átköltéseit, mintegy összegezett vizuális színpadát. Barta Éva — Barta Ernő lánya — a század- forduló jeles alakjának, kiváló képek festőjének szellemi utóda, virágcsendéletek és Tisza-parti tájak mellett az operatémára specializálta magát. Műtermében remek sorozat készült Mozart, Verdi, Bartók világáról s ami külön érdekesség: a híressé vált magyar operaénekeseket egy-egy nagy szerepükben vonultatja fel portréképein. Ezek így összetettek: egyszerre jelenítik Radnai Györgyöt és Puccini Tosca- ját, ahol zengő lírai baritonjával Scarpia rendőrfőnököt alakította. Moldován Stefánia, Sass Szilvia, Bende Zsolt egyaránt kedves szerepének jelmezében vált a festészet eszközeivel immár művelődéstörténeti emlékké. Műfordítás ez is a javából: a zene képre vált, így őrzi, növeli maradandóságát. Melis György Verdi Othelló- jának Jágó szerepében lett festői modell. Hosszú munka, ihletett alkotás eredményeképpen találkozott szín és dallam, zene és képzőművészet Vörösné Barta Éva munkásságában. Megújult Operaházunkban a zene festőink, szobrászaink jóvoltából, nagy szövetségesre talált. munkásságának megismertetésében eredményesen tevékenykedő személyeknek, illetve kollektíváknak. A Munka Érdemrend ezüs,t fokozatát egy, a Szocialista Kultúráért, s a Kiváló Munkáért kitüntetést 11, illetve 15 személy vehette át. Miniszteri dicséretben tízen részesültek, s Kiválló Társadalmi Munkás, illetve Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést kaptak összesen tizennyolcán. Az ülésen elismerő oklevelet nyújtottak át a Körösi Csorna Sándor általános iskola Diák Baráti Körének, a Kubinyi Ferenc Múzeum baráti körének, valamint a Kőbányai Sörgyár Körösi Csorna Sándor1 Szocialista Brigádjának. Körösi Csorna Sándor emlékév Véget ért a megemlékezések sorozata Laboratórium a kazánházban Ugyan melyik gyereket nem hoz lázba egy könnyedén szállongó, szépséges szárnyú pillangó. Melyik tudja megállni, hogy ne szaladjon árkon-bokron át utána, megfogni, megérinteni a törékeny szépséget, a természet csodálatos alkotását. S aztán a gyerekkorral együtt rendszerint véget ér a lepkevadászat is, ritkán marad életre szóló szenvedély. Buschmann Ferenc munkája, enyhén szólva kicsit távol áll a biológiától, s mégis felnőtt fejjel, ötgye- rekes apaként lelkesen gyűjti a lepkéket. Nem is akármilyen eredménnyel. Az első mondhatni sorsdöntő sikert egy évtizede érte el, amikor egy olyan lepkét talált a jászberényi határban, amit sehogyan sem tudott meghatározni. Elvitte a Természettudományi Múzeumba, ahol igen nagy örömmel fogadták, hiszen ritka fajtát Sydemia zollikoferiit talált. Noha Magyarországon Kindermann Antal fogott először vagy kétszáz évvel ezelőtt ilyen lepkét, magyar neve még mindig nincsen. Azóta is mindössze öt lepke került múzeumba ebből a fajtából, kettőt éppen Buschmann Ferenc gyűjtött be. A múzeumban természetesen további munkára buzdították az amúgyis lelkes „lepkevadászt”. Akkor még egy pékségben dolgozott. Tíz-tizenegyórás munka után sem sajnálta a fáradságot -gyűjtőkörútra indult Jászberény határába, s bizony sokr szór már késő éjszaka lett, mire végzett a preparálással is. Több tízezer lepkét fogott a maga készítette hálóval, s a szabályoknak megfelelően preparálta, tárlókba rakta a szebbnél szebb példányokat. Közben autodidakta módon mindent megtanult, amit a lepkékről tudni kell. Az óriási gyűjtemény je- jentős részét ma már a Természettudományi Múzeumban láthatják az érdeklődők. Mintegy hétezerötszáz lepkét pedig a Jász Múzeumnak ajándékozott, jelenleg a ti- szaföldvári Tiszazug Múzeumban rendeztek belőle kiállítást a Jászság lepkevilága címmel. A jászberényi kiállításokkal együtt harmadik alkalommal került nyilvánosság elé a gyűjtemény. Noha igen nagy érdeklődés kíséri a nem mindennapi kiállítást, igazi értékét csak most kezdik felfedezni megyénkben. A „szakmában” azonban nem ismeretlen Buschmann Ferenc neve. Három évvel ezelőtt országos pályázatot nyert, tagja a Rovartani Társaságnak, s rendszeresen publikál a szaklapokban. Biológusjelölt? Ö úgy mondja, inkább amatőr lepkegyűjtő. Hivatalosan pedig a Jász Múzeum fűtője, karbantartója. Irodájában, laboratóriumában, a kazánházban jól megférnek egymás mellett a szakkönyvek, köztük egy latin szótár, rovar- és lepketárlók — amelyeket a Székely Mihály iskolának újít fel — a fűtő szakma más kellékeivel. Pályatévesztett, gondolhatnánk — ám ő hevesen tiltakozik. Nem akar se biológus, se tudós lenni, csak szeretné összegyűjteni, feldolgozni az egész Jászság és a Mátra Buschmann Ferenc, a jászberényi „lepkevadász” lepkevilágát. Ha szabad ideje van, felül a kerékpárra, s körútra indul lepkehálójá- Val. Fél éjszaka képes fa- gyoskodni a szabadban egy- egy szép ritka példányért. Kikapcsolódás, megnyugtató számára a természet közelsége. S most már kötelezettséget vállalt, — hiszen a Jászság, s jórészt a Mátra lepkevilága is feldolgozatlan területnek számít — ameny- nyire csak, futja az energiájából, összegyűjti a tudomány számára a még megtalálható fajtákat. Munkája persze nemcsak a tudományt gazdagítja. Nyomdakész a könyve, amelyben Jászberény lepkevilágát dolgozta fel, saját rajzaival illusztrálva. A kötetet elsősorban gyerekeknek, diákoknak írta. Nekik üzen a természet titkairól, szépségeiről. S persze még sok minden másról; értelmes életről, kitartásról, soha nem szűnő önképzésről, önzetlenségről. Munka közben a kazánházban latin szavakat mormol, minden alap nélkül hozzáfogott a tudomány nyelvének tanulásához. Szótár segítségével idegen nyelven levelez külföldi „kollegáival” lepkéket kér, lepkéket küld. S még arra is futja, hogy a „gazdátlanul” maradt gyöngyösi lepkegyűjteményt „orvosolja” társadalmi munkában. Fáradtság? Nem ismeri ezt a szót. Ha kell fűt, kerítést fest, cikket ír, kirándulni viszi a gyerekeit. Legfeljebb csak azt sajnálja, hogy egyik sem akarja folytatni az apa munkáját. T. G. Fotó: T. Z. A rádió hulámhosszán Modern Lúdas Matyi Az értékek változásainak korát éljük. Ma már bizonyos fogalmak nem egészen ugyanazt jelentik, mint ötven—száz évvel ezelőtt. Ettől függetlenül a Százszorszép Klub legutóbbi szombati adásán mégis elcsodálkozott a hallgató. Már a Lúdas Matyi se jó úgy, ahogyan Fazekas Mihály megírta? Ha a műsorban nem is hangzott el egyértelműen az előbbi kérdés a beszélgetésekből mégis erre a következtetésre jutottunk. A Fazekas-változatban — az irodalomtörténészek bebizonyították, hogy mese, legenda formában több száz éve élt a nép ajkán a történet — Matyi bárgyú, műveletlen inkább nevetséges figura, mint lázadó, netán hős. Nos, Schwajda György megszánta Matyit. Modern XX. századi hőst „faragott” belőle, s fa- mulust is adott mellé, aki huzakodva bár, de követte gazdáját. Egy mesélővei is kibővült a darab, az ő feladata az, hogy megmagyarázza a gyerekeknek azokat a Fazekas korabeli fogalmakat, szavakat, amelyeket nem értenek. A valóságban persze egy egészen másfajta Lúdas Matyit írt Schwajda György. Csupán a történet azonos Fazekaséval. A darabot egyébként vasárnap délután tűzte műsorra a rádió, ösz- szehasonlítani nemigen lehet az eredeti elbeszélő költeménnyel. Legfeljebb any- nyit állapíthatunk meg, hogy valószínűleg nem cserélik ki a hetedik osztályos tankönyvben Fazekas Lúdas Matyiját Schwajdáéval. Hétvége a Velencei-tónál Általában hangulatos műsorokkal jelentkezik a rádió szombat délelőttönként a Hétvége sorozatban. Kiváló, híres embereknél vendégeskedik a stáb, s velük kicsit ott van a hallgató is. A legutóbbi adásban Szabados Tamás operatőrrel és családjával töltötték el a műsor készítői a víkend egy részét. Hogy jól érezték magukat a kedves házigazdák körében a Velencei-tónál azt nem vitatjuk, ám a hallgató ezúttal nem sokat tudott meg az operatőr—fogorvos házaspár és családja életéről. Érződött a műsoron, hogy a riporternek nincs kedve dolgozni, mint azt a műsor elején jelezte is. Úgy megragadta az őszi táj szépsége, a szüret hangulata, hogy legszívesebben — mint mondta — üldögélne, nézegetne naphosszat a nyaraló erkélyén. Szép dolog az őszinteség, ám a riporternek aligha a rádióhallgatókkal kellett volna közölni, hogy nincs hangulata dolgozni. Sajnáljuk, hogy pont szombaton hagyta cserben a munkakedve, mert a beszélgetésekből annyi mindenesetre kiderült szimpatikus, kedves emberek voltak a házigazdák, szívesen megismerkedtünk volna velük, s az életükkel. Kedvenc versek Viszonylag új sorozata a rádiónak a Legkedvesebb verseiből válogat... című műsor. Dicséretes vállalkozás ez, hiszen meglehetősen ritkán hangzik el vers a rádióban, mintha kicsit mostohán bánnának a költészettel a szerkesztők. A különböző műsorokban inkább zeneművek választják el az egyes számokat egymástól. Csak igen ritkán szerepel helyette egy-egy odaillő vers. Szerencsés a sorozat abból a szempontból is, hogy lehetőséget ad a színészeknek a kedvenc verseikből a válogatásra, s a hozzájuk legközelebb álló költeményeket adják elő.- tg Ugyanitt keltek át a Tiszán majd 40 éve a szovjet harcosok
