Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-19 / 246. szám
1984. OKTOBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Andrej Gromikót Lenin-renddel tüntették ki Konsztantyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovljetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap a Kremlben átnyújtotta Andrej Gromikónak, az SZKP KB PB tagjának, a miniszterelnök első helyettesének, külügyminiszternek a Lenin-rendet, amelyet a Legfelsőbb Tanács Elnöksége a kommunista párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett nagy érdemeiért 75. születésnapja alkalmából ítélt oda. Konsztantyin Csernyenko az ünnepségen rövid beszédet mondott. Hangsúlyozta: széles körben ismeretesek azok az érdemek, amelyeket Andrej Gromiko a szovjet állam külpolitikájának kidolgozásában és megvalósításában szerzett. 45 esztendeje dolgozik e rendkívül fontos területen, S ebből 27 éve a külügyminiszteri poszton. Immár 11 esztendeje a Politikai Bizottság tágja. Na°y tekintélyt élvez mint olyan államférfi, aki következetesen és határozottan képviseli a békeszerető lenini külpolitika, a béke, a szabadság, függetlenség és a társadalmi haladás ügyét. Andrej Gromiko köszönetét mondott a magas kitüntetésért, majd rámutatott: számára, mint minden szovjet kommunista számára az a legfontosabb, hogy következetesen az állam felvirágoztatása, Lenin ügyének megvalósítása és a béke biztosítása érdekében dolgozzon. Nyilvánvaló — folytatta Gromiko — hogy a jelenlegi világhelyzetben, amely jelentősen kiéleződött az imperialista erők tevékenysége következtében, ' rendkívül fontos feladat a kedvező nemzetközi körülmények biztosítása a szovjet nép békés munkája és élete számára. E cél elérése elválaszthatatlanul össizeforrt a Szovjetunió szövetségesei és barátai biztonságának védelmével, az általános békéért folytatott harccal. Haderöcsükkentési tárgyalások Hz eredménytelenség oka a NATO magatartása Nem a szocialista országok, hanem a NATO magatartása miatt eredménytelenek a haderőcsökkentési tárgyalások — jelentette ki a tegnapi ülésen az NDK képviselője. André Wieland nagykövet egyúttal megismételte a Varsói Szerződés tavalyi javaslatát: bizalomépítő intézkedésként csökkentsék a térségben elsőnek 20 000 fővel a szovjet, 13 000 fővel az • amerikai haderők létszámát, fnajd kössenek átfogó megállapodást. A NATO eddig következetesen negatívan reagált a VSZ javaslataira és a tárgyalások ellenére gátlástalanul folytatja a fegyverkezést mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek területén — mondotta Wieland. A Nyugat — miközben állítólag kész a haderők jelentős csökkentésére — a fegyverzet korlátozásáról nem kíván tárgyalni. Lubomir Strougal kitüntetése Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, levélben köszöntötte Lubomir Strougalt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagját, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökét 60. születésnapján. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ebből az alkalomból Lubomir Strougalnak hazánk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri barátsága, sokoldalú együttműködése elmélyítésében és fejlesztésében szerzett érdemeinek elismeréséül a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét adományozta. Lubomir Strougalt a CSKP KB javaslatára a Szocialista Munka Hőse kitüntető címmel és a Klement Gottwald- renddel tüntették ki. Megtartotta őszi ülésszakát a parlament (Folytatás a 2. oldalról.) zött, a helyi tanácsok önkormányzati jellegének erősítése, gazdálkodási önállóságának fokozása, kisközségekben az ellátás javítása, a községi apparátus felkészültségének növelése. Továbbra is fontos feladat a tanácsi szakigazgatási szervezet korszerűsítése és az ügyintézés egyszerűsítése. A tanácsok munkáját az elmúlt tíz évben is oly módon kellett fejleszteni, hogy tovább erősödjék népképviseleti-önkormányzati jellegük és államigazgatási funkciójuk. A tanácsüléseken résztvevő képviselők tanúsíthatják, hogy a testületi munka tartalmában is, módszereiben is fejlődött. A testületi döntések megala- pozottabbak, következetesebb a végrehajtás számonkérése, érezhetően nyíltabb lett a tanácsok tevékenysége. A tanácsülések ugyanakkor még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a helyi politizálásnak, az eltérő érdekek összehangolásának. A testületek tevékenységének továbbfejlesztéséhez — amint ezt a Központi Bizottság állásfoglalása is tartalmazza — mindenekelőtt arra van szükség, hogy növekedjék szerepük a különböző helyi, területi érdekek feltárásában, összehangolásában és érvényesítésében. Biztosítani kell a tanácsok önállóságát a helyi feladatok meghatározásában, lehetőségeiket és érdekeltségüket a helyi források kiaknázásában, anyagi eszközeik- felhasználásában^ a lakosság mozgósításában. — A testületi képviseleti munkában meghatározó szerepük van a tanácstagoknak. Nagy többségük közéleti felelősséggel tesz eleget megtisztelő megbízatásának — mondotta Papp Lajos. Kö;- életti tevékenységükhöz a jövőben még több támogatást kell nyújtani, rendszeresebben kell tájékoztatni őket a település életét érintő kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. Kapjanak több megbízást a tanács képviseletére, a tisztségviselők és az apparátus dolgozói jobban támaszkodjanak véleményükre. A tanácsok VI. ötéves tervükben ugyan névlegesen nagyobb fejlesztést irányozhattak elő, mint amennyit az előző tervidőszakban teljesítettek, azonban a tényleges felhasználás ennél kevesebb lesz a népgazdasági egyensúly megőrzését célzó kényszerű korlátozó intézkedések miatt. A tanácsok — a nagyobb önállóság lehetőséDr. Papp Lajos államtitkár beszél geivel élve, kezdeményezőkészségük fokozásával — általában igyekeztek alkalmazkodni a nehezebb körülményekhez. Jogos igény és követelmény, hogy az állampolgárok ügyeivel foglalkozó, a lakosság szolgálatában álló államigazgatási dolgozók következetesen tartság meg a jogszabályokat, mindig kultúráltan, segítőkészen, udvariasan járjanak el. A bürokratizmus felszámolásában a központi szerveknek is vannak feladatai. Elsősorban az eljárások további egyszerűsítésére, a hatóságokat és az állampolgárokat egyaránt terhelő, felesleges előírások, kötöttségek megszüntetésére gondolok — mondotta Papp Lajos. — A tanácsok feladata, hogy erősítsék az állampolgári fegyelmet és kötelességtudatot, szerezzenek érvényt a jogszobályok előírásainak és saját határozataiknak. Növeljék a hatósági ellenőrzések számát és hatékonyságát. Következetesen lépjenek fel a lakosság megkárosítóival, a jogtalan haszonra törekvőkkel szemben. Az államtitkár ezután a tanácsok területi igazgatási beosztásának az ország adottságaihoz és a megyék sajátosságaihoz alkalmazkodó továbbfejlesztéséről szólt. Gajdócsi István (Bács-Kis- kun m., 13. vk.), a Bács- Kiskun megyed Tanács eb nőké, az országgyűlés jogi igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke, a napirendi pont bizottsági előadója elmondotta: a képviselők egyöntetűen szükségesnek ítélték a tanácsok — főleg a helyi tanácsok — önállóságának további növelését. Elsősorban a gazdasági önállóság szélesítését sürgették, szorgalmazva, hogy a tanácsok rendelkezzenek megbízható pénzügyi forrásokkal, kapják meg azok közérdekű felhasználásának szabadságát, a központi szervek ne tereljék kényszerpályára a helyieket megillető pénzeket. Így a tanácsok gazdálkodásuk eredményeitől függően érhetnek el sikereket, vagy vallanak kudarcot. Szükség van a tisztviselői munkában és viselkedésben az egyszerűségre, a gyorsaságra, a humanitásra és az emberek gátlásait feloldó tárgyal ólkészségre — hangsúlyozta a ibdzottság elnöke. S. Hegedűs László (Pest m.„ 24. v*k.). a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára felszólalásában felhívta a figyelmet: a helyi önállósóig növelésének fontos feltétele, hogy pontosabban meghatározzák a kormányzat, a megyei tanács és a helyi tanács feladatkörét, döntési jogosultságát és felelősségét. Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.), a Baranya megyei Tanács elnöke egyebek között arról szólt, hogy leginkább a községek, de a kisebb városok, s a megyeszékhelyek tanácsainál is egyre kevesebb a szakember. A hiány okát abban látta, hogy a képzett dolgozók bizonytalannak érzik jövőjüket a tanácsnál, elsősorban a gyakori belső átszervezés miatt. E szakemberek hiányát főleg a községek érzik; sokrétű munkálkodás vár minden illetékesre, hogy az egyre aku- tabb gondon segíteni lehessen. Gulyás Emiiné (Szabolcs- Szatmór m., 14. vk.), a Hazafias Népfront Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságának titkára választóinak véleményét tolmácsolva támogatta a kormánynak azt a törekvését, hogy a tanácsok a gazdálkodásban is kapjanak nagyobb önállóságot. Bíró József (Győr-Sopron m., 6. vk.) nyugalmazott külkereskedelmi miniszter. fiedszcilalásóban azt állapította meg, hogy a járások megszüntetésével a lakosság ügyeinek intézésében fennakadás nem volt, ez is bizonyítéka az ú'j tanácstörvény helyességének, a községi tanácsok érettségének. Csapó Jánosné (Tolna im. 7. vk.), a Simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese a kormány figyelmébe ajánlotta, hogy változtatni kellene a tanácsi fejlesztési alapok elosztásának jelenlegi arányain: a kisközségek javára. Bóka Mihályné (Békés m., 5. vk.), a méhkeréki Községi Tanács elnöke a tanácsülések nyilvánosságának szükségességére hívta fel a figyelmet. Tóth László .(Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Pusikin Tsz termelési elnökihelyettese a településfejlesztést és -fenntartást segítő társadalmi munkáról szólva megállapította: a társadalmi erőforrások éppen ott kapcsolódtak be a fej lesztésbe és fenntartásba, ahol és amire nem jutott, inem juthatott elegendő állami pénz. Több felszólalás nem volt, a képviselők észrevételeire Papp Lajos válaszolt. Az államtitkár elmondta: a tanácstörvény végrehajtásáról immár második alkalommal tanácskozott az országgyűlés, tehát a törvénynyel kapcsolatban állókat — magukat a tanácsiakat — elégedettséggel töltheti el a tudat, hogy országunk legmagasabb népképviseleti fó- Irumán folyamatosan figyelik munkájukat. A tanácskozás számos olyan jó gondolatot, javaslatot adott, amelynek valóra váltásával tovább javítható a tanácsi munka. E javaslatok kibővülnek a parlament plénumát megelőző vitákon elhangzottakkal: a megyei képviselőcsoportok, az országgyűlési állandó bizottságok tanácskozásain 98 képviselő fejtette ki véleményét a témáról, sok figyelemre méltó gondolatot, gyakorlatias, hasznosítható észrevételt megfogalmazva. Az államtitkár többi között kiemelte: alapvető feladat a tanácsok testületi munkájának további javítása. Ez annál is sürgetőbb, mert a tanácsok akkor lesznek még erősebbek, ha a tevékenységükben az eddigieknél is jobban támaszkodnak a lakosságra — a lakosságért. A helyi tanácsok önállóságának fokozása hosszú folyamat — mutatott rá Papp Lajos —, amelynek számos része, egyebek között a tanácsi szervezetek korszerűsítése már érezteti jótékony hatását. Ugyancsak fontos feladatnak minősítette az államtitkár a hatósági ügyintézés színvonalának javítását, a bürokrácia csökkentését. Határozathozatal következett: az országgyűlés a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének beszámolóját a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtásáról, valamint a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — interpellációkkal, illetve az azokra történő válaszadással ért véget. 1944. október 15-e évfordulóján 4. „Idiótából” nemzetvezetö Hlatky Endre, a rádió kormánybiztosa, a kormányzó bizalmi embere még oda sem ér a stúdióhoz, amikor alig húsz perccel Veesenmayer távozása után Rahn nagykövet, Hitler külön megbízottja jelentkezik kihallgatásra. Nem támad gorombán Hor- thyra, hanem higgadtan azt magyarázza neki, hogy most a szovjet csapatok a németek hátába kerülhetnek, s így a kormányzó tulajdonképpen hátba támadta szövetségesét. A kormányzó ingadozni kezd, azt mondja, elismeri, hogy politikai ügyetlenség történt, a legszívesebben visszacsinálná az egészet, de ezt már aligha teheti meg... Valóban, a kormányzónak erre nincs módja, mert miközben Rahnnal tárgyal, a rádió - éppen beolvassa a proklamációt, amelyből előző este — Lakatos javaslatára és Horthy hozzájárulásával — Ambrózy kihúzta a legfontosabb mondatot, amely a Moszkvában vállalt kötelezettségre, a németekkel való szembefordulásra utalt volna. Horthy kínos perceket él át, amíg végre Rahn távozik. A Führer küldötte megérti, hogy hiába tárgyal tovább Horthyval, olyan emberrel áll szemben, akinek kezéből kicsúszott az események irányítása. Azaz: Rahnnak az a benyomása, a kormányzó szándékosan tétovázik, mert nem akar határozottan cselekedni, úgy igyekszik magáról a felelősséget elterelni, hogy szinte kényszeríti a németeket az ő félreállítására, hiszen ezzel megmenekül a fegyverszünet végrehajtásától. Horthy, miután kézfogással búcsúzik Rahntól, visz- szatér miniszterei körébe, akiktől kiveszi az esküt. Azután, mivel itt az ebéd ideje, elbocsátja őket, s maga is az ebédlőjébe vonul. Csupán Vörös János számára szab még egy teendőt: meghagyja neki, juttassák el a csapatokhoz azt a titkos jelszót, amelynek értelmét már ismerik a hadseregparancsnokok: „1920. március 1-i rendeletem végrehajtandó.” Ez annyit jelent, hogy végre kell hajtani az 1. és 2. magyar hadsereg parancsnokainál lévő titkos parancsot. Be kell szüntetni a harcot a szovjet csapatokkal, fel kell venni velük az érintkezést és meg kell kezdeni a németek elleni harcot. A parancs tartalmát a 2. magyar hadsereg parancsnokának összekötő tisztje már előzőleg elárulta a németeknek. Így a vezérkari főnökségen a nyilas zsoldban álló tisztek megakadályozták a távmondat kiadását. A kormáryzó azonban minderről mit sem tud. Családjával az ebédlőasztalhoz ül. Üresen marad az utolsó Horthy gyerek helye. Magdolna asszony sírdogál alig eszik néhány falatot és a férjének sincs étvágya. A rádió nyitva, de a megállapodás ellenére nem ismétli a kormányzói proklamációt, hanem német katonai indulókat közvetít. Sőt. Vörös János nevében sűrűn ismételgeti, hogy a magyar csapatok folytatják a háborút. A vezérkari főnök, miután megjelenik a szobájában Veesenmayer, hozzájárul ahhoz, hogy nevében parancs menjen ki: a legfőbb hadúri szózatból senki ne vonja le azt a következtetést, hogy a magyar hadsereg leteszi a fegyvert. A fegyverszüneti tárgyalások befejezéséig folytatni kell a harcot... A kormányzó felkapja a fejét — ez vajon mit jelent? Jön Vörös János, megkérdezheti tőle magától. A vezérkari főnök azt állítja, hogy a hadparancs hamisítvány. A kormányzónak eszébe sem jut, hogy azt visz- sza kellene vonni, s más parancsot adni a csapatoknak. Egyetlen óhajba van: Utassy és Nádas ezredesek induljanak útnak Szegedre Mali- novszkijhoz, hiszen a szovjetek a részletek megbeszélésére már napokkal előbb megfelelően tájékozott tiszteket kértek. S most már hiába próbálja fejét a homokba dugni Horthy, kénytelen tudomásul venni az egyre-másra érkező kellemetlen jelentéseket. A hitleristák megszállták nemcsak a rádiót, hanem a főváros valamennyi fontos pontját. Mindenütt a németek az urak. Letartóztatták Aggteleky altábornagyot, Budapest városparancsnokát, akire Horthy — a főváros védelmét bízta. S amikor sorra érkeznek a jelentések, amelyek közlik: a tisztikar nagy része a németekkel tart, vajon gon- .dol-e arra, milyen figyelmeztetést kapott esztendőkkel előbb Bajcsy-Zsilinszky Endrétől, milyen veszedelmet jelent neki magának is a németbarát, nyilas érzelmű tisztikar? Igaz, vannak, akik hűek maradnak hozzá most is. Lakatos jelentkezik, s azt indítványozza, hogy ajánlják fel: ha a németek szabadon engedik a kormányzó fiát és Bakay Szilárdot, a csapatok tovább harcolnak — egyébként úgyis ezt teszik. Horthy hálásan mond igent, s Lakatos elmegy Veesenmayer- hez, akinek természetesen nem megfelelő ez a nevetséges ajánlat. Ö már tudja, amit Horthy és Lakatos még legfeljebb csak sejt: Szálasi már ott ül a német követségen, készül a nyilas kormány, amely minden feltétel nélkül hajlandó az utolsó csepp magyar vérig harcolni a hitleri Németország oldalán. Ä birodalmi megbízott azonban szeretné, ha Horthy átadná Szálasinak a hatalmat, és aláírná a kinevezését: a „jogfolytonosság” és „alkotmányosság” látszata nem mellékes szempont számára. Szálasi nagyobb ellenállással számolhat. ha a kormányzó akarata ellenére költözik be a Várba. Mert beköltözik, ez már biztos: a Panzerfaust terv sikerült, a nehezén már túl vannak, s mindeddig egyetlen puskalövés sem esett. S jóllehet a Vár még Horthyé, nincs akadálya annak, hogy bejelentsék a nyilas hatalmát vételt. Este háromnegyed tíz tájban elhangzik a rádióban Szálasi kiáltványa. Ebben a fővezér nyíltan megtagadja szellemi nevelőapját, Horthy Miklóst: „öncélú érdekcim- boraság élősködött eddig nemzetünk életén... Ez a cimboraság volt az, amely a kormányzót önös érdekeinek eszközévé tette, őt a nemzettel szembeállította. Nemzetünk élniakarása eltávolítja a létét veszélyeztető akadályokat.” Horthy dühösen hallgatja az „idióta” sértegetéseit. És aztán másnap, amikor a németek azt ígérik, hogy őt és családját biztonságba helyezik és rangjukhoz méltó körülményeket biztosítanak számukra, lemond a javára és megbízza őt a „nemzeti összefogás kormányának megalakításával”. Kelt Budapesten. 1944 évi október havának 16. napján. És utána következik Horthy életének utolsó kormányzói aláírása. Horthy ment, jött Szálasi, a „nemzetvezető”, tovább vérzett az ország. Ez azonban már egy másik tragikus történet. Pintér István — Vége —
