Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. OKTÓBER 16. Homburg hercege Paál István szereti a vasfüggönyt, a színpadit, előszeretettel használja; anyagának keménysége, ridegsége tán robosztussága miatt a sors kegyetlenségét érzi -benne, mint eszközben. A Homburg hercegében a színfalak is vasból vannak, hatalmas lemezekből. Az előadás így mintha „vasba volna verve”. Homburg hercege mintha egy óriási börtön foglya lenne, egy zordon világ rabja, amelybe nap be sose süt, s amelynek szűk egén legfeljebb csak egy árva, sápadt hold bolyong. Olyan világ ez, amelyben csak akkor lehet megmaradása az embernek, ha feladja, megtagadja önmagát, békességet csupán akkor remélhet. Dehát miféle békesség ez? A Kleist-diráma Paál rendezte előadásának utolsó, záró pillanatai sugallják ezt a nyugtalanító' kérdést. Ebben a felfogásban ugyanis — a klasszikus műnek any- nyiféle olvasata lehetséges, ahány előadása — Homburg herceg egyáltalán nem az a nemes ifjú, aki önként vállalva a halált végül is szemünk láttára emelkedik az erkölcsi megdicsőülés magasságáig. Itt nincs nyugvást jelentő feloldás, annál inkább kínzó nyugtalanság. Paál István hercege megkínzott tekintettel kérdi magától és a világtól és tőlünk nézőktől is: hát csak így volna lehetséges az élet? Ez a herceg inem valami álomból felriasztott, s a valóságban is tovább álmodozó fiatalember, aki úgymond lí- raian lebeg a valóság felett, szerelemtől elbódultan, hanem a .kegyetlen valóra ráébredő ifjú, aki egyre tisztábban látja egyéni boldogságának szűkös határait. Két világ csap itt össze, dörömbölve, zajosan (a szó szoros értelmében, hisz a csapóajtók, a vasfalak meglehetősen „hangosak”). Egy szigorú törvényekkel körülbástyázott rend, és egy másik az egyéniség jogait is érvényesíteni akaró emberibb világ. Hogyan is volna öszeegyeztethető e kettő egymással, s egyáltalán megférhetnek-e együtt? Ez itt a kérdés, a régi és új megmegismétlődő harcának ebben a sajátosan romantikus ábrázoláséiban. A rend is megköveteli a magáét, de az egyéniség is kívánná a maga jussát Egy kialakult, történelmileg bejáratott társadalmi szerkezetbe hogyan volna illeszthető egy új és nem egészen beleülő kerék, s ha próbálják beilleszteni, akkor ez föltétlenül azzal jár-e, hogy a „rendetlenül” kiálló részeit recsegve- ropogva simára kell csiszolni? Végtére is — mai szóval — a ibeiileszfcedés mindenkori konfliktusai elevenednek meg ebben a kosztümös történelmi játékban, amelyben Homburg hercegnek azért kell bűnhődnie, mert megszegte fejedelmének parancsát, egy különös álomtól megzavarva önfejűén cselekszik az egyik csatáiban, lovasait előbb küldi harcba, mint ahogyan az szabály szerint elő vagyon írva. Forró fejűen és felelőtlenül cselekszik, a fennálló regula szerint ezért halálbüntetés jár. Hiába győz, s tér meg diadallal, sorsát nem kerülheti el. Mert a szabály az szabály! Kilógott a sorból — vesznie kell. Vagy ha mégse, be kél! illeszkednie, de hogyan, mi áron, veti fel a kérdést a szándékában igen erőteljesen mái előadás. Külön • is hangsúlyozván, hogy a „beilleszkedés” korántsem holmi nemzedéki probléma — sokkal inkább szemlélet, magatartás kérdése. Nem véletlen, hogy életkorban a szereplők alig különböznék egymástól, itt úgyszólván mindenki fiatal; nem öreg fejedelem és ifjú herceg kerül szembe egymással, és az eredetileg idősebb fejedelemné is nyugodtan cserélhetne akár a jóval fiatalabb Natalie-val is. (Más kérdés, hogy olykor ez a szándékos fiatalítás kissé groteszk helyzetet eredményez, például akkor, amikor anyámnak szólítja Natalie a vele csaknem egykorú fejedelem asszonyt.) Ebben az előadásban világos és egyértelmű: nem az öregek rendje és a rendbontó fiatalok konfliktusáról van szó, hanem arról, hogy eigy régi értékeket konzerváló mechanizmus és egy új értékeket hozó egyéniség miként képzelhető el harmóniában. A válasz nem könnyű, Paál István sem képes egyértelműen válaszolni rá, előadása is inkább csak kérdez — nyugtalanul, türelmetlenül és nyersen, kegyetlennek és embertelennek' érezvén magát a szituációt. Mert mit is érhetne egy rend akár áillamrend ás, a maga nemében bármily tökéletes, ha az emberi érzelmeknek nincs helyük benne, ha.érzéketlen az emberi tényezőkre. Nyugtalanul, türelmetlenül és nyersen — vizuálisan erre utal Antal Csaba díszlete is, várfalszerű magas díszletek két oldalt, barátságtalan, barnára festett lemezekből, csapóajtók, melyek nyílása a mélybe vezet, hegyükkel a levegőt szuinkáló nádas, mely érintésire riadt zázegést ad. A csapóajtók is nagy zajjal csapódnak, s a vasfalaik is rettenetes hangot adnak, érintésre, ökölcsapásra. A jelenetek közötti „összekötő- zene” is durva zörej. Mindez rpár-már ikissé sokkolóan hat; egy-egy a jtócsapódásra, szinte összerezzen az emberi lélek. De kétségtelenül kifejező, még hogyha nem. is mindig tölti be tökéle tesem a neki szánt funkciót. (A színpad előterében lesüllyesztett nádasban körülte- kintgető grófok, csak deréktól látszanak, ez a „nádas- beli kép” például inkább mulatságos már, szinte kontrázza az eredeti szándékot. A látványnak ez a rideg, börtiönszerű megfogalmazó. sa, ha hatásos is, de némiképp leegyszerűsítő, és kihat a benne kiformálódó játékra is. Nem véletlen, hogy Nagy Gábor választófejedelme elsősorban erőszakos, önkényeskedő nagyúr, ellentmondást nem tűrő zsarnok, s ebben igen jó, de ugyanakkor kevesebbet mutat meg az eszközeiben is kifinomultan ravasz fejedelem tulaj- domságiból. A Natalie-t alakító Fazekas Zsuzsanna játékát is az egysíkúság jellemzi, adósunk marad a szerelmes hercegnő lelki színeinek festésével, bár illúziót keltőén szép szerepébein. Még a Hornburg hercegét alakító Tóth Tamás játékából Is hiányolható a több árnyalat, színben, hangban és gesztusban, akinek játéka egyébként erőtől duzzad, s aki markáns egyénisége az előadásinak, ragyogó pillanatai vannak, emlékezetesek, lásd a Natalie-val való szerelmi jelenetét, amikor kedvesét nemcsak szavakkal, két karjával is a magasba emeli. A nagyobb lírai finomság, tán az hiányzik belőle. Leviczki Klára a fejedelemmé. szerepében túlságosan kívülről közelít a figuráihoz, s bizony artikulációs problémákkal is küzd. Egy-egy kisebb szerepben derekasan áll helyt Kőmives Sándor, Pusztay Péter, Tóth József, Somody Kálmán, Árva László, Philippovich Tamás, Sashalmi József. A Homburg hercege ha nem is minden részletében egyformán erőteljes, de izgalmas előadás: a múlt századi német romantikus, Heinrich von Kleist mai hangon szólal meg, s szava hozzánk ér. Valkó Mihály Bemutatkozik a szovjet könyvkiadás Petőfi, Arany, Ady tizenhét nyelven Regények, dokumentumkötetek a Nagy Honvédő Háborúról Mintegy hétszáz kötetet, a központi* és a köztársasági szovjet kiadóknak az utóbbi másfél évben megjelent kiadványait bemutató tárlat nyílt hétfőn Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A III. informatív könyvbemutató szer - vezői — a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, a Magyar Szerzői Jogvédő Hivatal (Artis- tius), a Szovjetunió Szerzői Jogvédő Hivatalának (VAAP) magyarországi képviselete, valamint a Meszdunarodnaja Knyíga külkereskedelmi egyesülés — Magyarország felszabadulásának, illetőleg a szovjet népnek a fasizmus felett aratott győzelme 40. évfordulója alkalmából rendezték meg a tárlatot. A kiállítás megnyitóján Ivan Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, követségi tanácsos elmondotta: az itt kiállított kötetek méltóképpen tükrözik a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háború idején tanúsított hősiességét, azt az erőfeszítést és áldozatot, amelynek árán kivívta a győzelmet a fasizmus felett. A válogatás alapjául gazdag könyvtermés szolgált, hiszen a Szovjetunió a kiadott könyvek számát tekintve a világelsők között szerepel. A szovjet olvasók sokmilliós tábora anyanyelvén ismerkedhet a Szovjetunió valamennyi népének, illetve más országok irodalmával. A szépirodalmi művek átlagos példányszáma eléri az évi ötvenezret. A klasszikus orosz írók kötetei nemritkán félmilliós példányszámban jelennek meg. A világirodalom klasszikusainak művei a Szovjetunió népeinek nyelvein, a szovjet hatalom évei alatt több mint százmillió példányban láttak napvilágot. A szovjet kiadók 17 nyelven adták ki a magyar irodalom klasszikusainak, egyebek között Petőfi Sándornak, Arany Jánosnak, Ady Endrének, illetve Illyés Gyulának műveit. A magyar szerzők alkotásait a Szovjetunióban évente csaknem egymillió példányszámban jelentetik meg a kiadók, így 1945-től napjainkig több mint ötvenmillió kötet hagyta el a nyomdát magyar szerzők tollából. A kiállítás rendezői a tárlat nyitvatartási idején, október 19-ig több érdekes programmal várják a látogatókat. Konzultációkat, beszélgetéseket szerveznek számukra, a ház vetítőtermében a Nagy Honvédő Háborúval kapcsolatos filmeket vetítenek, s bemutató nyílik szovjet haditudósítók dokumentumfelvételeiből is. Rendszeresen mutatja be a szolnoki képcsarnok kortárs művészek alkotásait. Jelenleg Illés Ferenc festőművész munkái láthatók a kiállítóteremben. Az érdeklődők a tárlatot október 20-ig tekinthetik meg. Múzeumi népművelők konferenciája Téma a vizuális nevelés A vizuális nevelés eddigi tapasztalatait és eredményeit valamint a témakör aktuális feladatait vitatják meg a múzeumi népművelők idei országos konferenciáján, melyet október 31. és november 2. között rendeznek meg Pécsett. A háromnapos tanácskozáson hazai múzeumokban dolgozó népművelők, művészetpedagógusok, valamint kiállításrendezők vesznek részt. Az előadások többek között a vizuális nevelés két legfontosabb színterének — az iskolai oktatásnak, valamint a múzeumok ezirányú tevékenységének — kérdéseit és problémáit járják majd körül. A konferencia résztvevői megismerkedhetnek majd a legfrissebb külföldi művészetpedagógiai kísérletekkel is. A konferencián ismertetik annak a több mint nyolc éve folytatott vizsgálatnak az eredményeit, amelyet a Kaposvári Tanítóképző Főiskola munkatársai végeztek a fiatal pedagógusok esztétikai kultúrájáról és műértési készségéről. Szó lesz a múzeumok saját kiállítói gyakorlatának, a térformálás leghatásosabb lehetőségeinek, valamint a mű és a közönség közötti kapcsolat- teremtés módszereinek kérdéseiről is. Készül a jászkiséri Művelődési Ház díszítésére a Nap és Hold alkotás két figurája. A fafaragó munkát Nagy Ferenc végzi' Aggteleky kontra Hindy A gyászos emlékezetű Horthy-féle kiugrási kísérlet 40. évfordulójának előestéjén Bokor Péter Aggteleky kontra Hindy című dokumentumdrámáját sugározta vasárnap a Kossuth rádió. A téma közismert 1944. október 15-én vasárnap délben a „Rádió Budapest egy” műsorában beolvasták a kormányzó Horthy Miklós prok- lamációját. Ennek lényege: „eddigi ellenségeinkkel fegyr verszünetet kötök”. Külön szót érdemelne ez a proklamáció is, amely mindenképpen a történelem legfa- ramucibb, legképmutatóbb államfői nyilatkozatainak egyike. Megbocsájthatatlan bűn a nemzet haladó erői ellen, hogy nem a valóságnak megfelelő befejezett tényt közölte Horthy: az előzetes fegyverszünetet a Szovjetunióval október 11-én tulajdonképpen megkötötték Moszkvában. Ezt kellett volna közölni, megerősíteni. Vagyis a fegyverszüneti egyezményt nem jövő időbe tenni, hanem mindent elkövetni annak érdekében, hogy az ország antifasiszta erői és a nemzetközi diplomácia előtt tudatosodjon az államfői döntés. Ismert az is — sajnos —, hogy Horthy október 16-án a nemzethez intézett október 15—í kiáltványát „semmisnek” nyilvánította, s a harc elszánt folytatását rendelte el... A dokumentumdráma a két ellentétes értelmű proklamáció okait kutatja, tárja fel — már amennyire lehetséges. A szerző több évtizedes munkájának eredménye ez a dokumentumműsor, amely keresi a szerencsétlen októberi események közötti láncszemeket. Megszólalnak benne a kiugrási kísérlet külföldön és itthon élő katonai vezetői. Borzonghatott a rádió hallgató: ennyire tehetetlen, kisszerű emberek kezében volt az ország? Azért kellett még további százezernyi magyarnak elpusztulnia, azért vált rommá a főváros egy része mert azok, akik a jó ügy érdekében cselekedhettek volna; gyávák, tehetségtelenek voltak. Az Aggteleky kontra Hindy még a szerző fantáziájában született, „Doktor úr”-ral együtt sem ad azért teljes képet, néhány érthetetlen — sajnos végzetes — motívum ismerete még várat magára. Ezek közé sorolható az a tény is, hogy Aggteleky letartóztatása után — egyáltalán ez hogy történhetett meg! — Horthy miért nem repült Husztra, hiszen a Kárpátok térségében két — igaz, rosz- szul felfegyverzett — magyar hadsereg erejével számolhatott. Kiderült ezúttal is: Horthy és környezete eltehetetlen- kedve a kedvező alkalmat, a német titkosszolgálat, diplomácia, katonapolitika viszont következetesen készült az általuk is semmi embernek tartott nyilasok hatalomátvételére. — tg — Kunszentmártonban Kertész Ákos szerzői estje A Világ rendje címmel kerül sor Kertész Ákos író rendhagyó szerzői estjére október 18-án Kunszentmártonban, a Nagyközségi Könyvtárban. A műsorban Kertész Lilla beszélget az íróval, s Tóth János István közreműködésével szemelvényeket mutat be Kertész Ákos alkotásaiból.
