Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

1984. SZEPTEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képem yő le e ■ött 1 Ha egy televíziós prog­oly sokat tud a világról, a ram csalódást okoz — ez bizony gyakorta megesik — kellemetlen dolog; ha ugyan­ez történik meg egy új ma­gyar televíziós drámával, az már nemcsak kellemetlen, fájdalmas is egyben, ugyanis nem vagyunk oly bóviben a hazai tévéjátékoknak, tévé­filmeknek, hogy ezt a veszte­séget könnyedén vehessük. Megbízható úriember Például azt, hogy Szobotka Tibor regényéből hosszas készülődés ellenére sem szü­letett érdekfeszítően izgalmas mű. Annak ellenére sem, hogy a forgatókönyvíró és rendező Málnay Leventét munkájában tisztes szándék vezérelte: - közönségfilmet igyekezett „előállítani” a több száz oldalas regényből. Olyan filmet, amely cselek­ményes, melynek szerkezete jól áttekinthető, tehát „nem kényszeríti” a nézőt fejtörés­re. Mindebből egyértelmű: az átlényegítés — a rendező mi­nősíti így alkotómódszerét — az egyszerűsítés, sőt kifeje­zetten a leegyszerűsítés irá­nyába mutat. Nem az a baj, hogy fontos részletek sikkadtak el az át­dolgozásban, s ugyanakkor jelzésszerű mozzanatok vál­tak hangsúlyossá a tévéfilm­ben, ez minden műfaji átvál­tozáskor megeshet, hanem az, hogy a leegyszerűsített válto­zatban nem található meg az a vibráló feszültség, a kor­nak — a második világhábo­rú előtti években vagyunk — az a nyugtalanítóan bonyo­lult, már-már misztikus han­gulat, amely az eredeti mű­nek is oly jellegzetes saját­ja, s amely nélkül a tévéválto- zat csak afféle „jól fésült” televíziós munka. Egy bohém ember sima kalandjainak so­rozata, aki éli világát, ahogy tudja, eszközeiben nem válo­gatva, legfeljebb egyre ügyel­ve gondosan, az úri körökben kötelező jó modorra. Egy művészkedő selyemfiú zava­ros útjának egyenes vonalú rajzolata a tévéfilm. Hogy ez lett, abban persze része lehet a főszerepet alakító Lukács Sándor meglehetősen egysíkú játékának is, aki ezúttal csak szépfiú, Arnóczy Alfrédjában nyoma sincs a kor jellemfor­máló vagy épp deformáló vibrálásának. Így azután nem is csoda, hogy egy va­lójában epizódfigura lép elő szemünkben főszereplővé — ez a tévéfilm egyik, ha nem a legfőbb értéke — a fony- nyadt és jobb sorsra érde­mes angol vénlány, Miss Higgins, akinek tragédiája nemcsak megdöbbent, de egyúttal utal is megfelelő áttételekkel egy keserű kor­szak nyomasztó valóságára is. Tímár Éva rendkívül pon­tosan ábrázolja ezt a gyengéd szerelemre ébredő női lel­ket; félszeg mozdulatai, fa­nyar mosolya, fél úton meg­állított örömei — egy fony- nyadt virág kiszínesedésének csodáját mutatja be, emberi­leg hitelesen. Nem véletlen, hogy a megbízható úriember helyett ez a fáradtan mo­solygó, boldogságában is csak félve bízó, csúnyácska ember arca néz vissza ránk, akár egy hét múlva is a té- film bemutatója után. Negyven perc Keresztury Dezsővel Egy másik arcot, tekintetet is jól bevéshettünk az emlé­kezetünkbe, a nyolcvanéves Keresztury Dezsőét, akivel ja'.es születésnapján vasár­nap este 40 percig Czigány György beszélgetett a képér- nyőn. Akit azonban napokig Is el lehetne hallgatni, mert művészetről és imádott Arany Jánosáról, akinek böl­csessége érezhetően rokon Keresztury higgadt józansá­gával, akivel a most nyolc­vanesztendős költő lelki ro­konságban él. És mert oly szépen tud szólni mindarról, amit megélt, ami foglalkoztatja őt, képze­letben és valóságban. S ahogy hallgattam, mindegyre csak az volt az érzésem, hogy egy jóravaló magyar ember be­szél hozzám, akiből teljesen „hiányzik” a tudós ember büszkesége — szerény mun­kása ő irodalmunknak, — de a költői harsány önmegmuta­tás sem fedezhető fel lírai munkáiban, annál inkább a nagy egészben való feloldó­dás őszinte, olykor kínzóan gyötrő vágya. Éppen ezért tűnhet kissé furcsának az a számára „kijelölt” szerep, ami öreg korára jutott neki, mivel elhaltak mellőle köl­tőtársai, nagy barátai, hát ő lett most sokak szerint a vo­natkozási pont a magyar kulturális és szellemi életben, akihez igazítani lehet szem­léletet, s akihez igazodni le­het szemléletben. A józan tü­relem példája lett, aki „mo­solyogva fél” a számára ne­héz években és félve moso­lyog, — bár alaptermészete a pannon derű, — derűt fa­kasztó pillanatokban. A be­szélgetés vonzóan tükrözte azt a költőt, tudóst és meleg szívű embert, akiben a leg­nagyobb feszültségek is fel­oldódnak a formák fegyel­mezett világában. Röviden Vasárnap este újabb régi magyar film, 1942-ből, Tol- nay Klárival a főszerepben, főműsoridőben. Eddig va­sárnap délutáni szórakozás­nak szánta a Tolnay-sorozat filmjeit a televízió, most a Katyi este nyolckor, előkelő helyen jelentkezett. Csak tudnám, miért? Műsorrend­beli előrelépését ugyanis nem indokolja semmi. Erről a filmről legfeljebb az jut az ember eszébe: nem mind arany, ami fénylik. Még ha Tolnay Kláriról is van szó. Főleg a film humora olcsó, már-már elviselhetetlen — legalábbis nekem, ízlések és pofonok persze lehetnek kü­lönbözőek, — a csak félreér­tésekre épülő, ugyanarra a patentra nyíló komikum, az egyébként is közönséges happy end-re végződő, bár­gyú szerelmi história „fűsze­reként”. Radványi Dezső szívesen barangol a nagyvilágban, do­kumentumfilmjeiben rendre mutatja be a külföldön élő magyarokat, szinte feltérké­pezve az emigrációs magyar­ságot. Most újabb vállalko­zását ismerhetjük meg: a je­len helyett a múltat tapogat­ja - hűen világjáró szándé­kaihoz. Azokról készített ugyanis filmet, akik Európá­ban, Franciaországban vagy Belgiumban vettek részt a második világháború idején az ellenállás harcaiban, ma­gyar antifasisztákkal ismer­teti meg nézőit, akik hatá­rainkon túl, idegen országok­ban álltak csatasorba a nemzetköziség gondolatának jegyében. Történelmi tuda­tunkhoz hozzátartoznak az így szerzett ismeretek, s az emlékezések — tárgyszerűek és tárgyilagosak jól egészítik ki azt a képet, amelyet elődeinkről alkottunk ma­gunknak, a helytállás szép példáival gazdagítanak ben­nünket. Á dokumentumfil­mek rendezője ezúttal is mint más esetekben Radványi al­kotótársa, Kígyós Sándor. V. M. Nyugdíjas vendégek Zánkán Hétfőn és tegnap mintegy 800 nyugdíjas párttagot, kör­zeti pártalapszervezeti veze­tőt, pedagógust és úttórőve- zetőt látott vendégül a zán- kai úttörővárosban a Magyar Úttörők Szövetségének Or­szágos Tanácsa. A találkozó célja az volt, hogy az úttörőmozgalom or­szágos és területi vezetői megismertessék és megbe­széljék a résztvevőkkel az Úttörővezetők VIII. országos konferenciáján kimunkált törekvéseket. Szolnokiaknak Mit ígér az Országos Filharmónia? Háro mféle bérlet között lehet válogatni Bacsó Péter új filmet forgat Újabb produkcióra készül Bacsó Péter rendező: szep­tember végétől forgatja Hány az óra Vekker úr? cí­mű alkotását. Az operatőr Andor Tamás, a .forgató- könyvet — Páskándi Géza novellája alapján — a ren­dező írta. A cselekmény 1944-ben, Magyarország fasiszta meg­szállásának napján kezdő­dik. A történet hőse egy kis­városban élő órás, aki a vá­roska toronyóráját javítja, és a film azt mutatja be, mi­ként válik történelmi hőssé az egyszerű iparos. Bacsó stílusára jellemző módon a tragikomikus történetben — a rendező elképzelései sze­rint — a groteszk és a líra ötvöződik. A film Öze Lajos játékára épül, a további főszereplők: Kállai Ferenc, Gelley Kor­nél, Melis György és Bánsá­gi Ildikó. A produkció első felvételeit Kőszegen készítik az alkotók, majd forgatnak Budapesten a Vajdahunyad váróban, illetve Foton. Nevelőanyák a gyermekfaluba Ötször annyi gyermeksze­rető, egyedülálló, gyermek­telen. 25—35 éves nő jelent­kezett az S.O.S. Gyermekfa­lu Magyarországi Egyesüle­tének pályázati felhívására, mint amennyi nevelőanya szükséges lesz a Battonyán épülő gyermekfaluban. Még most, a pályázati határidő letelte után is naponta töb­ben jelzik: vállalkoznak ar­ra, hogy nevelik majd a ma­gyar gyermekfalu családi házaiban az állami gondozott gyermekeket. A pályázók — a legkülönbözőbb foglalko­zású nők — élethivatásként választják a gyermekneve­lést. Közülük jelöli majd ki a pedagógusokból, pszicholó­gusokból, orvosokból álló bi­zottság azt a húsz nevelő­anya-jelöltet, akiket tízihóna- pos tanfolyamon készítenek elő új hivatásuk teljesítésére. Az alföldi mezőváros há­romhektárnyi, Fáskert nevű térségében már lerakták a gyermekfalu alapjait, hama­rosan megkezdik a tizenkét családiház falainak építését. Az 1984—85-ös évadra gaz­dag programot kínál az Or­szágos Filharmónia. A ren­dezvénysorozatra — a külön­böző korosztályok igényeit figyelembe véve — háromfé­le bérletet bocsátottak ki. A felnőttbérlet nyolc nagysza­bású koncertre szól. A meg­nyitó hangversenyre október 28-án kerül sor a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével, melyet Peskó Zoltán (Olaszország) vezényel; zongorán Jandó Jenőt hallhatjuk. Műsoron: Bartók, Brahms. Ligeti mű­vek lesznek. Novemberben a Szegedi szimfonikus zenekar ad kon­certet Medveczky Ádám ve­zényletével. Az esten el­hangzik Bach: C-dúr szvitje és Smetana: Moldva című szimfonikus költeménye. December 17-én tartja műsorát a Szolnoki szimfo­nikus zenekar. A műsoron Haydn Ustdob szimfóniája, valamint Mozart Requiem című műve szerepel. Színvo­nalas zenei csemegének ígér­kezik a Magyar Állami Ope­raház énekművészeinek és a Debreceni Kodály Kórusnak a vendégszereplése. Másik rangos eseménye immár a jövő évi program­nak a Prágai Madrigalisták hangversenye, 1985. január 25-én. Az előadáson a XVI— XVIII. század énekes és hangszeres zenéjéből hallha­tunk ízelítőt. Február 18-án este Brahms, Franck és Székely Endre művei szólalnak meg kama­raelőadásban. A tavasz nyitányának is tekinthetjük a Szolnoki szimfonikus zenekar március 18-i fellépését, ezúttal Eino Haipus (Finnország) dirigá­lásával. Április 16-án a Debreceni MÁV Filharmonikus Zene­kart láthatja, hallhatja a kö­zönség, olyan neves közre­működővel, mint Kovács Dénes (hegedű). A repertoár Beethoven-művekből áll. 1985-ben (egyelőre meghatá­rozatlan időpontban) ad hangversenyt a Postás Szim­fonikus Zenekar Lukács Er­vin vezényletével. Meghívott előadóként — Kalmár Mag­da énekművészetében gyö­nyörködhetünk. Az általános iskolai bérleti hangversenyek négy rendez­vényre szólnak. Az évadnyi­tó koncertre — a Szolnoki szimfonikus zenekar játéká­val — október 24-én kerül sor, majd ezt követően még négy ízben találkozhatnak a zenekarral a gyerekek. (Ok­tóber 25., 30.. 31., nov. 1.) Még ebben az évben bonyo­lítanak le két ismeretterjesz­tő előadást is. Az egyikben a húros hangszerek titkaiba férkőzhetnek — egy-egy klasszikus zeneszerző műve nyomán — a zongorák, he­gedűk. gitárok szerelmesei. A folytatás 1985-ben követ­kezik, amikor is a Kultúrák története címmel a Buda­pesti Fúvósötös játékát él­vezhetik a gyerekek. Az Országos Filharmónia a szakmunkásképző intéze­tek részére is bocsátott ki bérleteket. Számukra 1985. január végén kezdődik az idény a Tavasz a muzsiká­ban címet viselő program­mal, melyet a szolnoki Bar­tók Béla Kamarakórus in­terpretálásában hallhatnak a diákok. A műsoron madri­gálok, klasszikus és roman­tikus mesterek muzsikája szerepel. Március elején a Jászberé­nyi Kamarazenekar a barokk zene mestereit — Bachot, Handelt, Vivaldit — mutat­ja be, majd ehhez szorosan kapcsolódva a hónap köze­pén a romantikus mesterek — Verdi, Csajkovszkij, Men­delssohn népszerű műveit adja elő a Szolnoki szimfo­nikus zenekar. Az 1985-ös évad záróaktusaként a szol­noki sportcsarnokban össze­vont ünnepi hangversenyt rendeznek hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulója alkalmából. A kiemelkedő program házigazdája, a Kil- lián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószenekara. Az estet énekművészek, tánc- együttesek. szavalok teszik színesebbé. Az ünnepi kon­certre az általános iskolások és a szakmunkástanulók bér­letei egyaránt érvényesek. J. J. A megyei bábkészítő pályázat anyagából nyílt kiállítás Törökszentmik- lóson tegnap a művelő­dési központ galériájá­ban. A kiállítás szeptem­ber 23-ig tekinthető meg Szekszárd huszonhárom órakor jelentkezett. Megta­lálták Szikszait, illetve a nyomát. A segédoperatőr a városi kórház egyik orvosá­hoz érkezett vendégségbe, aki az unokabátyja. Az estét a szomszédék borpincéjében töltötték. Iszogatás közben szóbakerült a gyilkossági ügy. A szomszéd elmondta, mit látott a tévében. Szik- szai feltűnően érdeklődött, majd rábeszélte a nagybáty­ját, hogy nézzék meg a tévé­híradó második kiadását. A közlemény felolvasása után Szikszai gyorsan elköszönt, és beszállt a kocsijába. Mindez tíz óra után történt. Az orvos nem érti a dolgot, úgy volt, hogy Szikszai két napig marad. — Szerintem a fényképről felismerte örsi Szilviát — reménykedett Mohai. Máté megint magával vi­tatkozott. — Miért nem ment be a szekszárdi kapitányságra? — Talán erre nem is gon­dolt ... — mondta Somogyi, aki már nagyon álmosan pis­logott. — Nem szeretem az ittas vezetőket, még akkor sem, ha segíteni akarnak. Gondo­lod, hogy az országúton van még, vagy valamelyik árok­ban? — Üljünk kocsiba — ja­vasolta Somogyi —, a szek­szárdiak azt mondták, bordó Skodája van, a rendszámot is tudjuk. Az utazásra nem került sor. A dunaújvárosi rendőr­ség jelentkezett, hogy Szik­szai István segédoperatőr vallomást kíván tenni a szál­lodai gyilkosság ügyében. Kálmán alezredes utasította az ügyeletest, hogy Szikszait hozzák Pestre, és a bejelen­tést menet közben adják le a rádióskocsinak. > — Nem. az ittas vezetés miatt nem kell eljárást indí­tani — kiabálta a telefonba Kálmán —, mi az, hogy ki­vételezés. És halló! A saját lakására vigyék Szikszait. Majd ő megmondja a címet. — Hol lakik a barátja — fordult Máté Mohaihoz. — Alapi utca tizenhárom. — Iszunk egy kávét, és in­dulunk. — Máté felélénkült. — Úgy érzem, szép hosszú éjszakánk lesz. — Mint az utóbbi időben mindig — tette hozzá bána­tosan Somogyi. Először úgy tűnt, semmi sem sikerül. Szikszai ugyan megérkezett a lakására, de azt mondta, felvételeinek egy részét több mint fél éve nem hívta elő. És panaszko­dott, hogy Vida segédrende­ző egy csomó felvételt tűzbe vetett az utolsó felvételi na­pon. A nyomozók ezt nem nagyon hitték. A tekercseket mindenesetre elküldték elő­hívatni. ­Kálmán borúsan töpren­gett. — Mondd Pista, nem látsz az egészben valami érthetet­lent? Valami olyat, ami el­lentmond a feltételezéseink­nek? — Szerinted nem logikus a harmadik gyilkosság felté­telezése? — Lehet, hogy igen. De mi van az áldozatjelölttel? Mi­ért nincs meg még mindig az a lány? Közöltük a fény­képes felhívást örsi Szilviá­ról. Kértük, hogy jelentkez­zen mindenki, aki ismeri. Ez a lány együtt járt vele, együtt strandoltak, valószí­nűleg barátkoztak is. Mégis hallgat. — Nem tudhatjuk, mi kényszeríti erre. Tudod, hogy a pécsi gitárosfiú sem jelentkezett. Pedig szerette Szilviát; és a jelek szerint semmi oka nem volt a hall­gatásra. — Szikszai viszont ottha­gyott csapot-papot, borpin­cét, rokonságot, az jött. Az pedig, akiért napok óta nem alszunk, füle botját se moz­gatja. Nehéz elképzelni, hogy nem olvas újságot, nem hall­gat rádiót nem néz televízi­ót, és még ismerősei sincse­nek. akik elmesélik neki a csemegét. — Mire gondolsz? — Arra, hogy a mi kis ál­dozatjelöltünk tud ugyan az őt fenyegető veszélyről, de ahelyett, hogy jelentkezne, saját maga próbálja kivéde­ni. Mondjuk úgy, hogy nem megy el a megbeszélt rande­vúra. Ha valami takargatni- valója van, feltétlenül ezt a megoldást választja. Ámbár az is lehet, hogy valóban nem tudja, hogy veszély fe­nyegeti. Zavartalanul jön, megy, eszik, iszik. De hol. az istenért, hol ? — Lehet, hogy tanítónő egy tanyasi iskolában. Vagy elvonókúrán van egy szana­tóriumban. Esetleg süketné­ma ... — Ne hülyéskedj... — Hidd el, néha muszáj... egyszerűen borzasztó, ahogy tapogatódzunk a sötétben ... A vetítést a technikai al­osztály egyik helyiségében tartották. A vásznon először szokványos strandfelvételek jelentek meg. Csupán annyi látszott, hogy a film készítő­je nemcsak hódolója a női nemnek, hanem szakavatott ismerője is. Amikor örsi Szilvia nyú­lánk alakja megjelent a rög­tönzött moziteremben, fe­szültebbé vált a hangulat. A lány másodmagával jött a kabinok felől, kezükben tás­kát lóbáltak, hónuk alatt pokrócot vagy gyékényt tar­tottak. Először az eget. kém­lelték, aztán a füvet vizsgál­ták. Végül Örsi Szilvia le­guggolt, és elhelyezte a hol­mikat. Ebben a pillanatban egész közelről látszott. A másik lányt viszont eltakar­ta.. Egy újabb, távoli képen Szilvia az ismeretlen lány hátát olajozta. Ezután helyet cseréltek, s egy pillanatra homályosan feltűnt a másik arc. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom