Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
10 Kulturális kilátó 1984. SZEPTEMBER 1. Képünkön Darvas György, 1951-ben, stradiváriusával Hangverseny Karéi Gott a Budapest Sportcsarnokban Karéi Gott a csehszlovák szórakoztató zene eddigi történetének legsajátságosabb egyénisége. Pályájának íve az ötvenes évek végén kezdődött, s mind a mai napig töretlen. Nemcsak hazájában örvend rendkívüli népszerűségének, hanem Európa és a világ előadóművészeinek rangsorában is előkelő helyet foglal el. A közönség és a kritika egyöntetű elismerése nem véletlen az évek során varázslatos hangja csak tovább csiszolódott, művészi eszköztára mind gazdagabbá vált. Elismerések, kitüntetések, fesztiváldíjak egész sora fémjelzi pályafutását. Hazájában 1977-ben Érdemes művész címmel tüntették ki. Tizenkilenc alkalommal nyerte el az év legnépszerűbb művészeinek járó Arany csalogány díjat, kétszer az Intervízió Arany kulcs nagydíját, Rio de Janeiróban Arany érmet, Stuttgartban Arany mikrofont, Lengyelországban a Zene csillagai címet kapta. A MIDEM-díjat négyszer vehette át, a tokiói fesztiválon a Cseresznye virága kitüntetés birtokosa lett, Luxemburgban az Ezüst-, illetve a Bronz Oroszlán rendé. Két évtizede működik együtt a Suprapho csehszlovák hanglemeztársasággal; az- eredmény 36 nagydíj és több mint 100 kislemez. Az NSZK-ban a DGG—Polydor különénekese, a cég 52 nagy- és 50 kislemezét dobta piacra. Ezekből nyolc aranylemez lett. Karel Gott a világ valamennyi jelentős fesztiválján énekelt már. Sikerének titka az atmoszférateremtő készség, sajátos énekhangjának hallatlan gazdagsága, előadóművészetének magas színvonala. Mindezek együttesen emelik őt a világ legismertebb és legnépszerűbb köny- nyűzenei csillagainak sorába. A hangversenyt október 8-án este 7 órától tartják. ték, börtönbe csukták. A Népszava rovatvezetője volt, amikor újabb letartóztatás fenyegette, így tulajdonképpen menekült, amikor a lap párizsi tudósítója lett. Ezt követően néhány évtizedre a Szajna-partjához kötődik irodalmi munkássága — a publikációt tekintve lagalább is — de politikai felelősséggel, ügybuzgalommal foglalkozott magyar témákkal is. A iFayard Kiadónál 1959-ben jelent meg a Kun Béla 133 napja című munkája. 1977- ben és 1979-ben a párizsi Magyar Műhely jelentette meg versesköteteit. A- Forró hamu itthoni sikere minden érdekeltet arra ösztönöz, hogy újabb művei jelenjenek meg Szélpál Árpádnak itthon is. A „Korona” dicsérete A törökországi Marmaris városában temették el, augusztus 17-én az egykori szolnoki „csodagyereket”, — akit kortársai a „kis Deutsch’’ néven ismertek — a világjáró hegedűművészt, Darvas Györgyöt. 1912-ben született Szolnokon, tehetségét hamar felfedezték, Gráber György híres magán-zenedéjében tanult, tizenéves volt, amikor a szolnoki Városi Színházban először koncertezett. Később Zathureczky Ede és Hu- bay Jenő tanítványaként végezte el a zeneakadémiát. A magyar zenei élet nagy ígérete volt, de az 1930-as években törökországi hangverseny körútjáról — az állampolgári jogait korlátozó törvények miatt — nem tért vissza szülővárosába, hazájába. A török filharmonikusok koncertmestere lett, világjáró együttesekkel hangversenyezett, főleg az USA- ban, de Európa-szerte. A magyar népzenéhez haláláig hű maradt, szívesen fellépett rangos szórakozóhelyeken kávéházi zenészként is, Bartókot, Kodályt, Hubayt, népdalokat játszott. Az 1960-as években Szolnokra is hazahozta 1723-ból származó stradiváriusát. A rádió szolnoki iStúdiójában játszotta szalagra legkedvesebb számait. Még egy találkozása volt a szolnoki közönséggel, néhány évvel ezelőtt a Malév Budapest— Isztambul járatának fedélzetén bontotta ki féltve őrzött hegedűjét, s 12 ezer méter magasságban adott hangversenyt a szülővárosából utazóknak. Tervezte, hogy véglegesen hazatér, de ezt betegsége megakadályozta. Légzőszervi bajai a tengeri levegőhöz kötötték. Néhány évre — próbaként — áttelepült a svájci tavak mellé, de visz- sza kellett térnie a délszaki éghajlat alá. Magyar állampolgárságát haláláig megőrizte, nagyobbik fia — örökölvén apja muzikalitását — a budapesti Zeneművészeti Főiskola növendéke. Halálakor a török rádió és televízió Darvas emlékműsort sugározott. Művészetét szépszámú hanglemez felvétel őrzi a világon. Az oldalt írta és összeállította: Tiszai Lajos Üzenet a Szajnától— haza Megjelent Szélpál Árpád emlékirata A Magvető Kiadó jelentette meg Szélpál Árpád Forró hamu című, 39 ív terjedelmű memoárkötetét. A szerző neve igencsak ismeretlen volt számunkra, — sajnos. Ki hát az idős férfiú, aki annyit tud rólunk, múltunkról? Szélpál Árpád író, költő, művészetkritikus 1939 óta él Franciaországban. Itthon cselekvő részese volt a századelő egyik legizgalmasabb irodalmi. képzőművészeti mozgalmának, a magyar ak- tivizmusnak. A Ma című folyóirat munkatársa 1917— 1919. között. Kassák Lajos tanítványa, József Attila jó barátja. A Népszava irodalmi rovatának vezetőjeként 1934-től sokat tett azért, hogy a lapot az igazi irodalom szolgálatába állítsa. A Népszava tudósítójaként érkezett Franciaországba 1939 januárjában. A német megszállás első két évében is, valamint 1945-től 1948-ig, küldte haza írásait. 1945-től Aurélien Sauvageot mellett dolgozott Párizsban a Francia Rádió akkor alakult magyar osztályán. A fordulat évétől megszakadt kapcsolata Magyarországgal. Az elmúlt években két magyar és egy francia nyelvű verseskötete látott napvilágot Párizsban. 1927 óta a Forró hamu című emlékirat az első Magyarországon megjelenő kötete. A lexikális közlés ennyit mond, nagyon szűkszavúan a szerzőről. De elég, ha beleolvasunk az emlékiratba — alig tudjuk „letenni” — feltárul előttünk a viszontagságos életút, s amikor á tekintélyes kötet végére érünk, már azt sajnáljuk, nem kapunk híradást a gazdag életmű korábbi részeiről. A memoárt Szélpál ugyanis az 1920-as évek elejével zárja, a börtönből való szabadulásával, a közel egy évig tartó félillegális törökszentmiklósi tartózkodásával. Szélpál Árpád — írói neve — Törökszentmiklóson született 1897-ben. Iskoláit a századelő álmatag malomvárosában és Szolnokon végezte. * A Forró hamu az első sorától az utolsóig élvezetes olvasmány, de azok számára, akik kevésbé érdeklődnek az aktivista művészetek iránt, talán a könyv azon részei a legizgalmasabbak amelyek a korabeli Törökszentmik- lósról, Szolnokról szólnak. Hézagpótló dokumentumként is felfoghatjuk a könyv említett fejezeteit, hiszen a két város századelői, az első világháború kitöréséig tartó időszakáról alig van számottevő, irodalmi igényű viszszaemlékezésünk. De már megközelítésből is egyedülálló Szélpál memoárjának leíró része. A szerző édesapja „úri’ szabó volt Törökszentmiklóson, anyja írástudó. kőtelki asszony, aki libatöméssel tartotta fenn a népes családot. A költői vénáját korán megmutató gyermek első versei a helyi újságban jelentek meg — anyagi létbizonytalanság közepette nőtt fel, megismerhette a kétkezi munkájából igen nehezen élő szegény zsidóság életét, amely a megélhetés lehetőségeit tekintve alig különbözött a nincstelen parasztságétól. Kitűnő rajzát adja Szélpál a sokat szenvedett, már az első világháborúban csaknem elpusztult rétegnek. További kutatásra serkentő a memoárnak a szolnoki felsőkereskedelmi iskolával foglalkozó néhány oldala. Szélpál szeretettel emlékezik igazgatójára, dr. Papp Illésre, a Nemzeti Tanács későbbi elnökére. Megtudjuk, hogy Németh Andor is az iskola tanára volt, így nem véletlen, hogy az iskola szelleme a proletárdiktatúra leverése után, Goóts Mihály és mások igazgatása alatt is baloldali volt és maradt. Szélpált az 1920-as, 1930- as években többször elítélNyitás előtt az Operaház Már csak néhány hét van hátra az újjáépített, korszerűsített Operaház szeptember 27-i megnyitásáig. Jelenleg csaknem hétszáz építőmunkás, különféle mester dolgozik az épületben, közben a színházi szakemberek a színpadtechnikai berendezések üzempróbáit tartják. A „legdrágább” munkával is végeztek már: a páholysorok díszítésére csaknem nyolc kiogramm, 23 karátos aranyat használtak fel. A páholyokra különben ugyanolyan típusú betűk kerülnek, mint az eredetiek voltak, s a különféle jelzőtáblák is a száz évvel ezelőttiek pontos másai. Az ígéret szerint ma már megnyitják az Operaház Dalszínház utcai pénztárcsarnokát. Lotz Károly freskói a kupolában eredeti szépségükben láthatók A Szfinx is levetette piszok színű kényszerű gúnyáját, megfürösztve várja a nézőket (Dodezsál Pál felvételei) Elnémult egy hegedű Elhunyt az egykori szolnoki „csodagyerek”, Darvas György Szeptember első hetében hazánkba érkezik a Moszkvai Művész Színház. Első előadásukat Győrben tartják, szeptember 7- én, Csehov Sirályát mutatják be, majd másnap a Tartuífe kerül színre. A budapesti Nemzeti Színházban is két előadást tartanak, az előző Csehov-drámát és Moli- ére vigjáétkát mutatják be, szeptember 10—11-én. A Madách Színházban szeptember 13—14-én vendégszerepei a moszkvai társulat, Satrov: Így győztünk című darabjával. A szolnoki Árkád presszó műsorainak egykori falragaszai Az 1960-as évek első felében Szolnok sokat segített abban, hogy a magyar előadóművészet új reneszánsza kibontakozhassék. Az Árkád Irodalmi Kávéház nevét Mensáros László XX. század című műsorával ismerte meg az ország, s a következő években a legnagyobb előadóművészek — Mensáros, Básti Lajos, Ne- ményi Lili, Török Erzsi stb. — szinte állandó pódiuma volt a szerény Tisza-parti eszpresszó. Az 1970-es évek elején azonban a szolnoki irodalmi kávéház is válságba került, majd megszűnt. Mondják, a tv, az új szabadidős szokások, stb. miatt. Bizonyára ez is igaz, bár a fő ok mégiscsak az volt az irodalmi kávéház agóniájában, hogy — egyszerűsítve — olyan mozivá változott, amelyikben már minden forgalomban levő filmet többször is levetítettek. Magyarán: elfogytak az előadóestek, az önálló műsorok, kimerült a repertoár. A számba jöhető művészeknek annyi, de annyi más lehetőséget kínált a kulturális élet, hogy a pódiumon csupán a magyar előadóművészek legáldozatkészebb jei, legjelesebbjei maradtak meg. Ha nem csalódunk, az országban egyetlen irodalmi kávéház, a fővárosi Korona Pódium élte túl ezeket az éveket. S ami örvendetes, most éppen ez a „szentély” — az Országos Filharmónia segítségével — élesztgeti vidéken is a műfajt. Két különböző. 6—6 előadásból álló bérleti sorozatot hirdetnek, ajánlanak a vidéki kulturális intézményeknek. ígéretes mindkét bérletsorozat: Pécsi Ildikó, Bárdy György, Paudits Béla, Mikes Lilla, Béres Ilona, Kovács Apollónia előadóestje, műsora az egyik, Psota Irén, Tiboldi Mária, Mikes Lilla, Pitti Katalin, Szegedi Molnár Géza, Pege Aladár estje a másik bérletben. Ez az ajánlat — „A” és „B” bérlet — tulajdonképpen két szezonra biztosít műsort, de még ennél is több van a Korona Pódium „tarsolyában” — Lukács Sándor, Hegedűs D. Géza és mások előadóestje — így netán érdemes lenne a szolnoki irodalmi kávéház újjáélesztésén túl azon is gondolkodni, hogy a kisebb településeken is „honosodjon” meg a méltán népszerű műfaj. K moszkvai Művész Színház vendégjátéka
