Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 11. Mennyit ér a népművelő? Korszerűsítik - az iskolavilágitást Ezt a kérdést nem lehet akármilyén foglalkozással kapcsolatban feltenni. Ér­telmetlen lenne azt kérdez­ni. hogy mennyit ér az or­vos, a tanár, a mérnök még akkor is, ha ezeknek a szakmáknak az értékelése sem mentes zavaroktól, té­vedésektől. Hogy válaszol­hassunk, meg kellene hatá­rozni -a népművelő miben­létét, de eddig még az is el­döntetlen, hogy valójában szakmáról vagy foglalkozás­ról beszélünk-e? Egy szakmát, tudományt az különít el a többi terü­lettől, hogy pontosan meg­határozható, leírható, sajá­tos fogalmi rendszerrel ki­fejtett tárgya van, a való­ság egy körülhatárolt sze­letét vizsgálja, alakítja. Mű­velése speciális, mással fel nem cserélhető tudást, te­hát szakképzettséget köve­tel. A népművelést ugyan főiskojk'in, egyetemeken ta­nítják, legjobban felkészült elméleti szakemberei j már doktori címet is szerezhet­nek, ám senki nem mond­hatja, hogy a gyakorlati feladatokat csak a szakkép­zettséget bizonyító papírok birtokában lehet elvégezni. Példa erre sok más terüle­ten végzett, de a közmű­velődésben is helytálló nép­művelő teljesítménye, sikere. Hiába a szakképzettséget kötelezően előíró rendelet, ha nincs elég diplomás em­ber. Nem növeli a népmű­velés tekintélyét az sem, hogy még ma is sokszor a más területeken használha­tatlannak bizonyultak utol­só mentsvárának tekintik. Nem kis mértékben innen ered a szakemberek állandó sértettsége, kiszolgáltatott­sági érzete is. Az iskolákat járva mást sem hallottak, mint hogy rájuk szükség van, amit ők tudnak az nélkülözhetetlen, a gyakor­latban viszont azt tapasztal­ják, hogy minden képzett­ség nélkül, a kultúra és a társadalom alapvető isme­rete nélkül is felelős be­osztásba kerühet valaki. Nem ismerem a közműve­lődés szakképzettségi sta­tisztikáit, de személyes ta­pasztalataim révén úgy vé­lem, hogy a szükségesnél kisebb a diploma becsülete. Ennek okai természetesen nem abban keresendők, hogy a kinevezéseket osztogatok rosszindulatúak, netán nem ismerik fel a társadalmi ér­dekeket. A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy a felada­toknak jól meg tud felelni az is, aki népművelői diplo­ma nélkül, némi szervező- készséggel és társadalmi ér­zékenységgel felfegyverkezve vállal művelődési otthonban munkát. Terjengős dolgoza­tok elemzik azokat a speciá­lis ismereteket, amelyek a jól képzett népművelő tarso­lyából nem hiányozhatnak. A hiba csak az, hogy ezek más egzaktabb területek által is vizsgált szociológiai, pedagó­giai, pszichológiai, vezetésel­méleti, stb. részproblémákat takarnak. A közművelő­dés elmélete mindmáig kép­telen volt ezt az eklektikus ismeretanyagot sajátos új minőséggé, önálló tudomány- nyá gyúrni. Nem véletlen az sem, hogy ez az elmélet többnyire óhajtó módban fo­galmazza meg következteté­seit. Nem abból indul ki, ami a társadalmi gyakorlat­ban van, hanem abból, ami­nek lennie kellene. Az elmé­let és a gyakorlat, pontosab­ban a jelenlegi közművelő­dési gyakorlat szükségletei közötti szakadék keltette fe­szültségekért az iskolából ki­került fiatal szakembereket teszik felelőssé. Hiába ismeri a felnőttnevelés — vagy ahogy előkelőbben mondják az andragógia — hetvenhat pontba foglalt legfőbb jel­lemzőit, ha nem tud meg­szervezni egy rendezvényt, nem tudja kitölteni a szük­séges nyomtatványokat és még arra sem képes, hogy technikai személyzet hiányá­ban maga javítsa meg az elromlott villanykapcsolót. Nem minden alap nélküli tehát a gyakorlatban napon­ta tapasztalható elméletel- lenesség, de úgy vélem, hogy rossz helyen feltett rossz kérdésekről folynak ezek a csatározások. A legfontosabb népművelői feladatot ugyan­is — a kapcsolatteremtés készségét — sem az iskolá­ban, sem a gyakorlati mun­kában nem kérik számon. A népművelő nem új értéket termel, hanem értékeket köz­vetít. Ehhez pedig jól kell is mernie azt a társadalmi kö­zeget, amelyben dolgozik, amelynek megbízottjaként tevékenykedik. Csak az indulhat ki a kö­zösség igényeiből, szükségle­teiből, csak az találhatja meg a leghatékonyabb módszere­ket a kultúra közvetítéséhez, aki maga is a közösség életét éli. Talán ennyi is elég annak alátámasztására, hogy a nép­művelés mindenekelőtt élet­forma. Sajátos állapot* amelyben egy közösség mű­velődésének, társas kapcsola­tainak katalizálása a legfőbb rendező elv. S annyit ér a népművelő, amennyit ebből sikerrel megoldani képes. P. F. A MTESZ Szolnok megyei szervezetének a kezdemé­nyezésére az iskolavilágitás korszerűsítésre mozgalom indult Szolnok megyében. A társadalmi összefogásra az adott alapot, hogy a megye majdnem két és félezer álta­lános, szakmunkásképző és középiskolai tantermének, il­letve a tanterem céljaira használt egyéb helyiségek­nek legalább kétharmadában a világítás nem felel meg az egészségügyi követelmények­nek, az elavult rossz helyen lévő világítótestek ártalma­sak a gyermekek szemére, sok az ebből eredő látás­romlás. A Gépipari Tudo­mányos Egyesület jászberé­nyi szervezete együttműköd­ve az egyesület központjával a város 12 iskolájának 199 tantermében még a tanév­kezdés előtt műszeresen megvizsgálta a világítást, s valamennyi osztályteremről adatlapot fektetett fel, ennek alapján készítenek részletes A pécsi Csontváry Múzeum a hét végén fogadta másfél- milliomodik látogatóját. Egy egri diáklány, Vass Judit lépte át kerekszámú néző­ként az épület küszöbét. A Baranya megyei Múzeum­igazgatóság nevében Mondo- ki László közművelődési osztályvezető köszöntötte, s Csontváry albumot, vala­mint három Csontvári-posz- tert adott át ajándékul a Do­bó István Gimnázium tanu­lójának. Pécsett látogatottsági tervet a világítótestek ki­cserélésére, korszerűsítésére. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület szolnoki csoportja a törökszentmiklósi 604-es számú Szakmunkásképző In­tézetben illetve a szolnoki Tallinn körzeti Általános Is­kolában végzett hasonló vizsgálatot, és tervet készí­tett a tantermek fényforrá­sainak cseréjére- A Titász szolnoki üzemigazgatóságá­nak törökszentmiklósi szo­cialista brigádja máris elvé­gezte három osztályterem­ben a világítótestek -cseréjét, s elkészült további három helyiség modernizálási ter­veivel. A megyei tanács a MTESZ, a szakszervezetek megyei tanácsa, a KISZ és a Hazafias Népfront együttes felhívással fordult az üze­mek, intézmények dolgozói­hoz, szocialista brigádokhoz, hogy a jó példákat követve minél többen kapcsolódjanak be az iskolavilágítás korsze­rűsítési akcióba. csúcsot jelent ez, ekkora kö­zönsége egyetlen más múze­umnak sem volt még. 1973- ban nyitotta meg kapuit a múzeum, amely életműnek beillő gazdagságban őrzi a modern magyar festészet ta­lán legeredetibb alakjának, Csontváry Kosztka Tivadar­nak a műveit. A múlt évben felújították és kibővítették a múzeumot, s a közönség most az eddigi legteljesebb Csontváry-kiálítással ismer­kedhet meg. Csontváry másfélmillió látogatója Kis-balatoni ásatások Gyakorisági szótár Nyári mérleg Negyedmillióan az úttörővasúton n nyelvoktatást is segíti Elkészült, s a nyomdai munkálatok előtt áll a mai magyar nyelv gyakorisági szótárának első kötete. Ha­zánkban 1941 óta nem jelent meg gyakorisági szótár, nyelvtudományunk tehát már régi adósságát törleszti, amikor egy mind nyelvésze­ti, mind matematikai szem­pontból megbízható nyelv­statisztikai munkát ad a szakemberek és az érdeklődő nagyközönség kezébe. Mindéin korábbinál sike­resebb nyarat tudhat maga mögött a budapesti úttörő­vasút: júniustól augusztus végéig több mint negyed­millió felnőtt és gyermek vonatozott a vasút 11 kilo­méter hosszú vonalán. A be­vétel — a szerény viteldíjak mlellett is — meghaladja az 1,1 millió forintot. Az egyik legerősebb forgalmú nap augusztus 19-e volt, ezen a vasárnapon a bevétel csak­nem elérte a 20 ezer forintot. A csúcsforgalom ideje alatt is folytatódott a kisva­sút állomásainak rekonijt- rukciója, csinosítása, a pálya karbantartása. A Hárshegy és az Előre ál­lomásokat korszerűsítették, felújították az elavult be­rendezéseket, fejtettek-má- zoltak. A sínek mellett több mint 20 ezer négyzetméte­ren rendezték a környéket, szabaddá tették a kilátást. Hét kilométeren szabályoz­ták a vágányokat, több száz méteren pedig kicserélték a megkopott síneket és talp­fákat. A felújítási munká­kat a forgalom zavarása nélkül, főként a hétfői üzem­szüneti napokon végezték. Az őszi, féli hónapokra is maradit tennivaló: a tervek szerint jó néhány váltót ki­cserélnek, s hozzákezdenek a Hűvösvölgy állomás re­konstrukciójához . Lezárult a kis-balatoni ása­tások első szakasza. Az el­múlt évek alatt huszonegy jelentősebb ásatás volt a ha­marosan elkészülő első víz­tározó területén. A legfonto­sabb régészeti munkálatok, Zalaszabar, Esztergályhorvá- ti, Bárándpuszta, Hídvég- puszta és Ögarabonc környé­kén folytak. Magyarországon először tárják fel egy zárt tájegység életét, kultúráját a neolitikumtól a késő kö­zépkorig A leletek alapján nyomon követhető például, hogy miként váltották egy­mást a különböző kultúrák, megállapítható a terület né­pességének alakulása, sőt a Balaton vízszintjének inga­dozása is. A szakemberek szerint ez a vidék először a késő bronzkorban volt sűrűn la­kott. Akkor szinte minden szárazabb pontján akadt ki- sebb-nagyob település. Má­sodszor a IX—X. században népesedett be- Az avarok, frankok éltek itt, majd a honfoglaló magyarok. A magyarok itteni letelepe­désének emléke a Zalában most először talált, Árpád­kori korongolt bogrács. A feltárás során bebizonyoso­dott, hogy hazánkban a ke­reszténység térhódítása nem ment egyik napról a másik­ra: a központi településeken álltak már a templomok, de nem messze ezektől vaskést és edényeket találtak a sí­rokban, ami pogány hatást mutat. 20 kilométerrel távo­labb pedig — holott ezt a keresztény rítus erősen til­totta — hamvasztották a ha­lottakat. Az apadi motel vezetője emlékezett Borbély Károly­ra. Loláról viszont nem tu­dott. — Higgye el, főhadnagy úr — bizonygatta a sovány, -kis­sé ijedtnek látszó férfi —, egyedül volt az az úr. Tormás igyekezett meg­győzni arról, hogy már nem számít, felviszik-e a szobába a nőket, most sokkal komo­lyabb dologról van szó. A motelvezető tovább til­takozott. Víg javasolta, hogy menjenek végig a szobákon, és egyeztessék a bejelentő­ket. A motelvezető zavarba jött. — Kérem ... egy jóbará­tom. illetve régi ismerősöm itt vendégeskedik... a menyasszonyával... őt ugyebár nem írtuk be. . . Víg kiabálni kezdett: — Beszéljen, hányas szo­ba? — Nehogy azt higgye. . . — Víg már futott végig a fo­lyosón, a motelvezető utána. — Harmincegy... de az istenért.. . Víg dörömbölni kezdett a harmincegyes szoba ajtaján. Vörös hajú férfi nézett ki csodálkozva. Kombinés nő feküdt az ágyon, ő egyálta­lán, nem látszott ijedtnek. Igazoltatás. — Mondtam, hogy nem ő ... egyedül volt az a férfi, higgyék el nekem... és már régen elment... Átvizsgálták a szobát, ahol Borbély Károly egy éjszakát töltött. Csak az ő ujjlenyo­matait találták meg, és ugyanígy a Wartburgon. Ezek szerint Borbély a -ko­csival együtt Lolát is elhagy­ta. Vajon merre szökött a lány? És ő miért menekült? A körözést rövidesen ki­egészítették. Loláról pontos személyleírást adtak, s az utasítás úgy hangzott, hogy Balatonbogdán körzetében kell keresni. Borbély — a motelvezető szerint — feltűnően korán, hajnali négykor hagyta el Balatonapadot. Vonat csak öt óra húszkor indul, autó­busz még később. Borbély tehát autóstoppal folytatta az utat. Ilyen korán főként teherautók járnak. A teher­autóban nincs rádió. Ha van, nem biztos, hogy hallgatják. S ha egyedül ül a vezető, bolond lesz egy feltételezett gyilkossal szembeszállni. Borbély reggel hat. óra kö­rül már Budapesten lehe­tett. — Gondolod, hogy idejön jelentkezni? — nézett Máté­ra reménykedve Somogyi. Máté nem válaszolt. Sem­mit nem lehet tudni. A kö­rözés ott van minden vidéki és pesti rendőrkapitánysá­gon. Az őrszemek figyelnek. És Lolát is keresni kell. .. A bejelentések lassan kez­dődtek, de egyre szaporod­tak. Este tíz óráig nem volt semmi figyelemreméltó. Tíz órakor megjelent a rendőr- kapitányságon Mohai. Egyre sápadtabb volt, egyre zakla- tottabb. — Lehet, hogy Borbélyt feleslegesen kutatjuk — mé­regette Máté a forgatókönyv­írót. — Lehet, hogy a gyil­kos itt ül velem szemben, és vallomást tesz? Egyelőre Mohai csak szem­rehányó pillantást vetett Mátéra. — Igazán, megmondhat­nák, mi a helyzet.— mondta panaszosan, mint egy kisfiú. Máté ideges volt. ingerült. — Szikszairól akarok be­szélni — kezdte váratlan fordulattal Mohai —, segíte­ni szeretnék, és Szikszai ... A százados nem emléke­zett erre a névre. — Sziikszai Pista segéd­operatőr. Vidám fiú, és imádja a nőket. Lefényké­pezi. akit lát, akár titokban is. Több száz felvétele van. — És miért gondolja, hogy ez számunkra érdekes ... — Nem gondolom. Csak találgatok. Szikszai lent volt Kékesden. A forgatás ideje alatt bejárta a környék strandjait... gondolom bő­vült a gyűjteménye ... — Gondolja, hogy ez a Szikszai járt Hullámoson is? — Biztos vagyok benne. Hullámosnak van a környé­ken a legszebb strandja. Szikszai nem hagy ki ilyen lehetőséget. Ha pedig ott volt, felfigyelhetett örsi Szilviára. — És talán a mi ismeret­len leányzónkra is — tette hozzá gondolatban, s egyre nagyobb érdeklődéssel Máté. — Hol találjuk meg Szik- szait? — Én már kerestem ... reggel elutazott Szekszárd- ra ... egy szomszédjától tu­dom ... — Hová? Kihez? — Pár napig mar^d, azt mondta. Valami rokonához ment... Máté behívatta Tormást. — Hívjátok fel a szekszár­di kollégákat. Próbálják megkeresni Szikszai István segédoperatőrt. Nézzétek meg a szállodákat, étterme­ket. Mohai rágyújtott. Idegesen szívta cigarettáját. — Éjjel két óráig várunk — gondolkozott hangosan Máté —. ha addig nem ke­rül elő Szikszai, magunk ke­ressük meg a lakásán a ké­peket. — Csodálom a türelmü­ket ... A faliórán tíz óra múlt hét perccel. A falióra mindig sietett egy-két percet. (Folytatjuk) A rádió hulámhosszán Társalgó és egyebek Aki leül a rádió mikro­fonja elé, s beszélni kezd, nem tudhatja mennyien hall­gatják. Az meg végképpen mérhetetlen, hogy hányán, mennyire szívlelik meg a hallottakat. A jegyzetek szá­ma növekszik, a deviáns — a társadalmi normáktól el­térő — magatartásforma még inkább. Persze ez is látszati dolog, hiszen az „eltérést” főleg akkor vesszük észre, ha érdekeinket sérti. De netán nem az anomáliák pol­gárjogát ismerjük el, amikor az udvarias hentesről írunk, beszélünk? Mert esetleg va­lakik így is értelmezhetik: olyan ritka manapság már az udvarias hentes, hogy műsor* készített vele, róla a rádió. Ez ugyanolyan téves álláspont, mintha azt mon­danánk : bosszúságok egy­másutánja az életünk. Bakonyi Péter hisz a ki­mondott szó erejében, ez jól érződött a Szomszéd nem-szeretők című vasárna­pi jegyzetéből. Témája pedig „szakállas”, Arany Jánostól napjainkig könyvtárnyi az irodalma. Bakonyi mégis újat mondott, megfogalmazta az idegrontás fogalmát. Még a kinek fütyül a rigó perét is jobban megérthetjük, minit azt, amikor az egyik szomszéd a másik számára — minden anyagi vagy er­kölcsi haszon nélkül — új és újabb stresszhatást talál ki. Van elég idegesítő tényei ző, kitalálunk hozzá még egyet, kettőt, hátha túl jut­tatjuk szomszédunkat az el­viselhető impulzusok hatá­rain. Bizakodjunk együtt Bako­nyi Péterrel, s mindenkivel, aki jobbító szándékkal szól, ír, hogy nem hiábavaló az okos, szép szó. A gyermekrádió adása­ként hallhattuk a Nemzeti Színházról — a Nemzeti Színházért című vetélkedőt. Elképedtünk, hiszen ezek a tizenéves fiúk, lányok kész színháztörténészek, — leg­alábbis az adott témáiban. Kellemes nyári program le­hetett a gyerekeknek a fel­készülés, — nem hisszük vi­szont, hogy év közben a ta­nulás mellett idejük és ere­jük maradna erre a mun­kára. A Társalgó — másfél óra irodalomkedvelőknek — mű­sorából a Szász János Buka­restben élő háromnyelvű magyar költővel, íróval, pub­licistával folytatott beszélge­tés emelkedett ki. Szász János „ életútjának, sorsának bemutatása jól pél­dázza, a népek közötti híd — szerepvállalás misszió és felelősség, melynek miara- déktalanul csak a kor leg­jobb gondolkodói tudnak megfejelni. Szász új foga­lommal ismertetett meg bennünket, amikor a közös- ségköapontú irodalom tar­talmát vázolta. A szerzőnek a közeljövő­ben a Gondolat kiadónál je­lenik meg kötete. — ti — Várvédelmi évforduló Szigetvárott vasárnap megemlékezést tartottak az 1566-os hősi várvédelem év­fordulója alkalmából. A kö­zépkori végvár sáncárkában mozsárágyúk dörgése idézte fel minden órában az ostrom vészterhes hangulatát. Az utolsó ágyúlövést követően katonai tiszteletadással em­lékeztek Zrínyi Miklósra és vitézeire az úgynevezett -bel­ső várban. A város vezetői és a lakosság képviselői megkoszorúzták az egykori felvonóhíd közelében felállí­tott Zrínyi-szobrot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom