Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 7. Pótolni a családot Egy kisújszállási KISZ-felmórés tanulságai A gyermek- és az ifjúság- védelem, a család nevelő szerepe és felelőssége az egyik legfontosabb, legjelen­tősebb társadalmi tevékeny­ségének számít napjainkban. Ebből a nem könnyű fela­datból a KISZ Központi Bi­zottsága múlt évi állásfogla­lása alapján az ifjúsági szö­vetség is részt vállal. Oly­annyira, hogy a megyei KISZ bizottság a közelmúlt­ban már foglalkozott a kis­újszállási veszélyeztetett, és állami gondozott fiatalok helyzetével. Jó, jó kérdezhe­ti az olúasó: vajon miért ép­pen ez a városi KISZ bizott­ság számolt be legelsőnek a megyében erről a tevékeny­ségről ? Az okok kézenfekvőek: ezen a településen található egy leányVJnevelőotthon, il­letve a közvetlen szomszéd­ságában a kisegítő iskola. Ezekben az intézményekben kétszázhárom gyerekkel fog- lalkoíznak. Kívülük a város­ban ötvenhárom nevelőszülő hatvankét 3—24 éves fiatalt nevel az otthonában. Ezeket a gyerekeket általában idős emberek gondozzák, és igye­keznek pótolni a pótolhalat- lainit. A tapasztalatok szerint nagy-nagy szeretettel, törő­déssel foglalkoznak az apró­ságokkal, sokszor egészen felnőtt korukig, a munkába állásukig. Mindezek ellenére ezekben az esetekben sem kevés az ifjúsági szövetség, az alapszervezetek felelőssé­ge, mivel az állami gondo­zott, pályakezdő tizenéve­seknek nem egyszer a leg­rosszabbul fizetett feladato­kat adják. Itt a KISZ az ér­dekvédelmük, az érdekkép­viseletük eddiginél erőtelje­sebb felkarolásával enyhít­hetne a nehézségeiken. Mi van a diákotthoniakban, kisegítő iskolában élőkkel? Néha az itt tanító nevelők az átlagosnál jóval több energiával végzik nagyon ne­héz feladatukat, a sérült lelkek gyógyítása sajnos nem csak rajijuk múlik. Íme né­hány elgondolkodtató kisúj­szállási adat; a nevelőott­honiban ezen a nyáron negy­venhat bennlakó lányért egyetlen szülő, pótszülő, csa­lád sem jelentkezett. Igaz, szocialista brigádok, kisebb- nagyobb munkahelyi 'kollek­tívák, közöttük nem kevés KISZ-tag is esetenként meg­látogatták őket, de ez a kap­csolat akár alkalomszerű, akár rendszeres, nyilvánva­lóan nem helyettesítheti a család nevelő feladatát. A tervek szerint a város ifjú­sági alapszervezeti progra­mokat, elfoglaltságokat szer­veznek a bent lévőknek, és most folyik a felmérése alm­inak: hány fiatal vállalná el az ezerötszáznyolcvannégy KISZ-tag közül a pótszülő szerepét. Hasonló a helyzet a kisegítő iskolában is, itt harmincegy tanulót nem vál­lalt egyetlenegy család sem erre a nyárra. Ami a veszélyeztetett gye­rekeket illeti, a városban je­lenleg 72 hasonló gyereket tartanak nyilván. Évente, a fiatalok többször is ifjúsági őrjáratot szerveznek a peda­gógusokkal, rendőrséggel kö­zösen. A településen megalakult a Gyermek- és Ifjúságvédel­mi Munkaközösség, amely­ben a KISZ fiatalokon kívül gyámügyi és pedagógus szak­emberek is tevékenykednek. Elsősorban azzal a céllal, hogy megelőzzék, felderítsék, jelentsék azokat a családo­kat, amelyek életvitelük miatt alkalmatlanok a gyer­mekek nevelésere. Ez a ma már, Kisújszálláson össze- szehangolt tevékenység éven­te nyolc-tíz olyan kiskorút fedez fel, akikre valóban rá­illik a veszélyeztetett jelző. A városi KISZ bizottság időszerű teendői közé kíván­kozik az, hogy a dolgozó fia­talokkal, a veszélyeztetett, illetve a több szempontból hátrányos helyzetű tizen- és huszonévesekkel többet kel foglalkozni. Igaz, ez koránt­sem elsősorban ifjúsági, ha­nem olyan összetett tanácsi, egészségügyi, nevelési, peda­gógiai stb feladat, amelyek­ből az ifjúkommuniisC'ák — már csak az életkoruk miatt is — részt kérnek. Ennek el­ső ténye volt az a jelentés — pár helyi elképzeléssel, fel­adattal kiegészítve —, ame­lyet a kisújszállási Városi KISZ Bizottság készített a település veszélyeztetett és állami gondozott fiataljairól. Bízva abban, ha a megvaló­sítás során néhány, ma még családhoz nem kötődő álla­mi gondozott fiatal állandó pótszülőkhöz jut, illetve több, veszélyeztetett kiskorú nem téved a bűn útjára, már nem dolgoztak hiába. D. Szabó Miklós Iskolaegészségügy Elismerés szolnoki szakembereknek A Fodor József Iskola­egészségügyi Társaság két­évenként tartja értékelő, or­szágos vándorgyűlését. A legutóbbi összejövetel a kö­zelmúltban fejeződött be Pé­csett, amelyen mintegy két­százötvenen — iskolaorvos, gyógytornász, védőnő, peda­gógus, közegészségügyi szak­ember, pszichológus — ta­nácskozott a fiatalokat, is­kolásokat ért testi és szelle­mi károsodások orvoslásáról, a megelőzés módjáról. Az összejövetelen szép megyei siker született, mivel az egyéni kitüntetések átadásán kívül, a társaság első ízben adományozott elismerő okle­velet egy kollektívának: a Szolnok megyei Köjál iskola­egészségügyi és egészségne­velési csoportja munkatár­sainak. Az indoklás szerint a dr. Técsy Margit, Loson- czy Zoltánná, Szekeres Kál­mánná és Vargáné Szabó Irén alkotta közösség sok­éves, lelkes, magas színvo­nalú, országos szaklapokban publikált, isikolaegészségügyi témájú írásaiért, tanulmá­nyaiért, valamint szóbeli elő­adásaiért kapta a kitüntető oklevelet. A csoport egyébként a kö­zeljövőben néhány, újabb ér­dekes vizsgálatot tervez: Szolnokon az általános isko­lai helyiségek, tantermek mesterséges megvilágítását; a megyében a kisdobos és az úttörő korosztály testnevelé­si óráit; az őszi diákmunkák sajátosságait; a főiskolások életmódját értékelik, és be­fejezik azt az elemzést, amely a nyári építőtáborok szervezésében, lebonyolítá­sában a gazdaságok szerepé­vel foglalkozik. Kell a jó könyv Területi döntő Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pontban a napokban rendez­ték meg a Kell a jó könyv olvasópályázat egyik területi döntőjét. Az MSZBT és a Hazafias Népfront közösen meghirdetett vetélkedőjén öt megye két-két csapata adott számot az orosz és szovjet irodalom ismeretéből. Az ok­tóber végi középdöntőre — amelyet Budapesten tartanak — a tiszacsegei népi rontbi- zottság, a nyíregyházi Krú­dy gimnázium, a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalat szegedi, a szente­si pedagógusok, valamint a jászberényi Egyesült Jászsá­gi Áfész csapata jutott to­vább. A vetélkedő országos döntőjét hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulóján rendezik meg. Az idén 650 éve városi jogot kapott Gyöngyö­sön, a főtéren a közel­múltban új díszkutat ál­lítottak föl, Máté István szobrászművész alkotását. Helybe jön a „hivatal” Igazgatási társulások Rövidebb ügyintézési határidők — Tanuló árellenörök A különböző vitás ügyek intézése gyorsabbá, hatéko­nyabbá válik, ha helyben foglalkoznak velük. Ez a megállapítás régi keletű, hi­szen minél kevesebb kézen megy keresztül egy ügy, an­nál inkább várható, hogy ha­tékonyan és gyorsan elinté­ződik. Manapság a központi szervek határozatai, törek­vései is ezt támasztják alá. A decentralizált irányítási forma az országban és me­gyénkben is egyre jobban előtérbe kerül. Egy-két példa ennek iga­zolására: megyénkben már 1979 óta dolgoznak építési­igazgatási társulások. Addig bizonyos ügyeket az illeté­kes járási hivatalok intéz­tek, mivel néhány település nem rendelkezett első fokú építésügyi hatáskörrel. De idő közben ezek a községek, falvak is megkapták az en­gedélyt, azzal a feltétellel, hogy műszaki szakembert foglalkoztatnak majd. Mivel egy-egy kisközség nem tudta megfizetni a jó építészt, s nem is" szívesen mentek oda szakemberek, ezért egy na­gyobb település köré szerve­ződött körzeteket alakítottak ki. így már jobban lehetett találni olyan technikust, vagy üzemmérnököt, aki az építéssel kapcsolatos ügyeket intézi. Megalakultak az épí­tési társulások, s megvaló­sult a helyben történő ügy­iintézés is. Jelenjéig kilenc körzetben dolgoznak, s így a legkisebb település is meg­kapta azt a jogot. hogy ügyeit saját maga intézze. Ezért a járási hivatalok meg­szűnése nem állította külö­nösebb nehézségek elé az építésügyi hatóságokat, csu­pán a körzeteket kellett hoz­záigazítani az új városkör­nyéki igazgatási rendszerhez. Ennek következtében például a martfűi körzetből kivált Kengyel és átkerült a tisza- püspöki központtal létreho- hozott új körzethez. Az érintett községek lakói­nak véleménye, hogy a kör­zetekben tevékenykedő szak­emberek munkája egyértel­műen jó, és csökkentek az ügyintézési határidők is. Az érdekeltek harminc nap he­lyett hét-nyolc nap alatt vá­laszt. kapnak «vitás kérdé­seikre. Az építési-igazgatási társu­lások mellett most alakulnak az árellenőrzés? igazgatási társulások, amelyek lénye­gesen kevesebb tapasztalat­tal rendelkeznek, mivel a megyei tanács végrehajtó bizottsága ez év május 15-én döntött létrehozásukról. Ta­valy a kormány értékelte az árellenőrzési tevékenysége­ket, s megállapította, hogy nem eléggé hatékony ez a munka, mivel kevés a szak­képzett árellenőr, s más munkához kapcsolva végzilí feladataikat. Szolnok megyében centra­lizált árcsoportok alakulnak, amelyek feladata lesz a ki­lenc körzetben, valamint ti­zenhárom városban és nagy­községben az összes árelle­nőrzéssel kapcsolatos munka. Szeptember második felében intenzív árkalkulátori tanfo­lyam indul, és konzultáció­kon készítik fel a jövő árel­lenőreit. Az igaz, hogy 1978 óta a községek látták el ezt a feladatot, csak nem meg­felelő hatékonysággal. Ezért döntött úgy a kormány, hogy az állampolgárok érde­keinek védelme felkészül­tebb, tapasztaltabb árellenő­röket, s ezáltal magasabb színvonalú árellenőrzési munkát követel. N. X. Szolnoki pop-siker A Mozaik Salgábányán és Budán Hanglemezfelvétel készült A közelmúltban feje­ződött be Salgóbányán az amatőr pop-rock zenekarok V. országos tábora, ahová — a megyei selejtezők után — tíz . együttes kapott meghí­vást, köztük a szolnoki Mo­zaik is. A tábor — amelynek vezetője Viktor Máté volt — a zenekarok szakmai to­vábbképzését szolgálta ugyanakkor módjuk volt a stúdiómunka megismerésére is. Az együttesek mindegyi­kével két-két hanglemezfel­vétel készült, a legjobbakat a Hanglamezgyártó Vállalat a közeljövőben megjelenteti. A Balázs Gábor, Rácz László, Rácz József, Romhányi Mi­hály és Sági Gyula alkotta szolnoki együttest a hét vé­gén — szombaton és vasár­nap — a budai ifjúsági park­ban hallhatják a fiatalok. — Felköszöntöttek, aztán mentek tovább. Virgil halért jött, azt mondta, nyolcvan kiló pontyra volt szüksége. Vendéglőben dolgozik, azt mondta. Megittunk egy-egy pohárral, ö csak Colát. El­hajtott, azóta nem láttam. Lola jött faggatni, mit tudok Borbélyról. Mondtam, hogy ennyit és kész. A kövér ember néhányszor még elismételte ugyanezt. Hajszál változtatásokkal. A fehér kocsit olykor drapp­nak látta. A ponty nem 80 kiló volt, hanem csak hetven. Amikor elvezették, kétség- beesetten nézett Mátéra. — Csak nem akarnak va­lamibe belekeverni? Máté töprengő arccal for­dult Somogyi századoshoz. — Be kellene hozni az egész háremet... muszáj az öreget itt tartani. . . hol­nap kivisszük a nagycsar­nokba az ismerőséhez ... — Borbély Károlyról sem­mi hír Pesten — jelentette Tormás Máténak. — Feltéte­lezések szerint április végén utazott el... — És Lola? — Öt a Balatonon láttam utoljára . . . — Elrendeled a körözést? — érdeklődött az asztal mellett üldögélő somogyi. — Hát persze ... — Ennyi elég hozzá — ag­godalmaskodott a százados. — \Akárhová nyúlsz, min­denhol Lolába és Virgilbe ütközöl, ez nem lehet vélet­len — mondta Máté, de tud­ta, hogy az is lehet. A fény- -képeket nézegetíg. Mélyen ülő szemek, keskeny homlok, szőke haj. Borbély Károly. Sötét gondolatok lehetnek a keskeny homlok mögött. — Vigyék el a fényképet a Dolinába — rendelkézett — ha valaki felismeri, az már jó ... Amíg Tormásék tele­fonját várjuk, fogalmazzuk meg a körözés szövegét... — Hazárdjáték — morgott Somogyi. — Tudsz jobbat? — Somogyi elismerte, hogy nem tud jobbat. Pillanat­nyilag ez az egyetlen szál. Rágondolni is rossz, mi lesz ha elszakad. Tormás és Víg a hullámo- si presszóban ültek, a szoká­sos feketekávét itták. A presszósnő nem bűvölte őket a tekintetével, de jó kávét főzött. — Kékesdre megyünk — mondta Tormás, aki az imént érkezett a járási kapitány­ságtól — hozzák Virgil fényképét, bemutatjuk a pincéreknek. Ettől függ a körözés. — Mikor ér ide a fénykép? — Két óra . .. Víg már unta az eszpresz- szót, a kávéfőzőim unott ar­cát. — Addig nézzük meg az itteni Opelek tulajdonosait. — Hányán vannak? — Hatan. Tormás az órájára né­zett — Most fél három ... adj ide három címet. . . hat óra­kor ugyanitt találkozunk ... én addig beugróm a yardra a fényképért. Fizettek. A szokásos bor­ravalót adták, nem túl sokat. A pincérnő köszönet nélkül zsebre vágta. „Budapesti Rendőr-főkapi­tányság Bűnügyi osztálya Valamennyi állomásnak Körözését rendelem el Bor­bély Károly „Virgil” Sza- bolcsnémedi l940, anyja ne­ve: Nagy Eszter, apja neve: Borbély Zsigmond, állandó lakása: Budapest, XI., Pala u. 12. II. em. 1. szám alatti lakosnak. Nevezett 1970 ápri­lisában szabadult feltételesen két esztendős börtönbünteté­séből, amit üzletszerű kéjel- gés elősegítése és üzérkedés, valuta elleni bűntett miatt kapott. Nevezett alaposan gyanúsítható folyó év au­gusztus 2-án a Fortuna Szál­lóban Örsi Szilvia pécsi la­kos sérelmére, és a szeptem­ber 16-án a Póker Szállóban Halas Viola vibrányi lakos sérelmére elkövetett gyilkos­sággal. Személyleírás: kb. 172—175 cm magas, sovány testalkatú, szőke hajú, kissé mélyen ülő szem. Ruházata ismeretlen. Feltehető. hogy vajszínű Opel málrkájú (gépkocsival közlekedik, esetleg társasá­gában van Mezei Ibolya „Lo­la”, anyja neve: Mezei Em­ma, Budapest, IX. Zele u. 9. fszt. 3 alatti lakos.Vélt felta­lálási helyük: a Balaton kör­nyéke, különös tekintettel Balatonkékesd, Balatonrév, Hullámos községekre. Felta­lálásuk ese'tén kérem őri­zetbevételüket, és elfogásuk­ról hatóságom értesítését”. A körözvényt legépelték. De még nem írták alá, és nem továbbították. Vártak. Máté gondolatban a fiúk útját követte. Bizonytalan­nak érezte az egész lépést. Mit jelent az, ha Borbélyt felismerik a pincérek? Mi­lyen bizonyítékot? És mégis. Az érzései, az ösztöne ennyire nem csalhat. A telefon végre megcsen­dült. — Főnök — hallotta Tor­más jól ismert hangját —, Borbély mind a három köz­ségben megfordult. Ismerik őt is, Lolát is ... Máté megköszönte. Pár perc múlva a rendőrség táv­gépíró állomásain kopogni kezdtek a gépek. Az appará­tus beindult. A tettes talán már nem is­meretlen. Máté összecsomagolta az aktatáskáját. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom