Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
10 Barangolás a megyében 1984. SZEPTEMBER 22. emény a túri ember, mint a kenyerét adó fekete föld, melyet nyáron csonttá szárít az aszály, sziklává dermeszt a faggyal jövő tél. Ilyen lehetett fiatal korában Juhász Imre is, akinek a mezőtúri földmunkásmozgalomra való visszaemlélkezésében olvasom: „Amikor engem szólítottak, akkor Barna főtörzsőrmester feljött utánam, és közölte a kihallgató detektív- vel: Rá kell lépni ennek a lábujjára, mert ez az ember azt is tudja, hogy ő földmunkás és nem ismeri el, hogy földműves. Tanácsát megfogadták és olyan 100— 120 kilós detektívek, mint Juhász és Rácz, tényleg ráálltak a lábujjamra. És mezítláb voltam, és letaposták róla a körmöt. Nagy fájdalmaim ellenére tartottam magam. Nagyon megkínoztak”. A Horthy-rendszer „bevezetőül” így intézte el az emberibb életért küzdőket. Nem csoda, hogy Mezőtúr felszabadulása után a túriak tucatszám jelentkeztek a demokratikus hadseregbe — köztük harmincöt nő. Minden áldozatot vállaltak a régi rend eltörléséért. Pallag- pusztai kiképzőtáborukra így emlékezett Juhász Imréné, aki később a megyei tanács elnöke volt: „Először az egyik istálló padllásán kaptunk helyet, amelyiknek belőtték az egyik oldalát, s a szél behordta rajta a havat. Hideg volt, a hitvány télikabátunk nem melegített. Ketten kaptunk egy pokrócot, hatan egy csajkát és sorban álltunk az ennivalóért. Szóval nem valami jól indult a dolog, mert legalább egy-egy pokrócot adhattak volna mindenkinek, vagy egy-egy lábast, ha ennivalóért megyünk.” Juhászné szavaival élve nem valami jól indult, a dolog az otthon maradt túri kubikosok, szegényparaszMóricz Béla, a városi párt- bizottság első titkára tok számára sem. Nyomorukat a háborús pusztítások is fokozták. A hatalom azonban az ő kezükbe került, ők alakították ki Mezőtúr új arcát, amelyről barangolásom során néhány vázlatot készítettem : Kérdőív a munkáséletről Varjú Vincze géplakatossal beszélgetek a mai munkáséletről a Kontakta Vállalat mezőtúri gyárában. Rokonszenves fiatalember. Mindössze harminchét éves és már húsz évet ebben az üzemben húzott le. Nem lehet tehát ráfogni, hogy vándormadár. Kérdéseimre megfontolva válaszol: — Milyen a munkája? — A tmk műhelyben dolgozom. Mivel nincs két egyA főiskola és kollégiuma rosítás révén másfél-kétezer embernek — főleg nőknek — jutott munkahely. Ipari— mezőgazdasági város lett Mezőtúr. A változás a szociális biztonság mellett a lakosság életformájában is lemérhető. Két új lakótelep épült, a Berettyón túl pedig egy kertváros. Egyéb vonatkozásban is korszerűsödik Mezőtúr. Most például a földgáz bevezetése van soron. — Fejlesztettük a város iskola jellegét. Négy középfokú intézményünk mellett főiskolánk is van. Nem véletlen, hogy ma Mezőtúron mintegy ezer értelmiségi dolgozik. Közülük egyre többen tudományos és művészi tevékenységgel is növelik a város hírnevét. A város arculatának változtatásáért nagyon sokat dolgozott a lakosság társadalmi munkában is. Csupán példaként utalok a sportcsarnok építésére. — Dicsekvés nélkül elmondhatjuk Mezőtúron is, hogy élni tudtunk a szabadsággal. Az új világ, az új élet megteremtéséért itt is élen jártak és járnak a párttagok. Az értelmes célokért tudják mozgósítani a lakosságot. Városi tanácsunk jó gazdája a fejlesztésnek, a társadalmi szervek pedig hasznos segítőtársak. Ezt azért is hangsúlyozom, mert a felszabadulás ünnepére és a pártkongresszusra készülő számvetésünk azt is megmutatja, hogy eredményeinkre támaszkodva hol kell előrébb lépnünk. Változó városfejlesztés Papp Jánossal, a városi tanács elnökével a város megoldandó gondjait vesz- szük_ számba. — A fejlesztésben tulajdonképpen ugyanazok a feladataink, mint eddig, csak minőségükben, tartalmukban változtak — mondja. — Mindenekelőtt a lakáshelyzet javításával, a gyermek- intézmények bővítésével, a vízellátás korszerűsítésével kell foglalkoznunk. Azért mondtam, hogy feladataink minőségükben mások, mint korábban voltak, mert például az utóbbi években a lakásállomány 24 százalékkal gyarapodott, így már nem ezren várnak lakásra, hanem csak kétszázharmincan. Óvodában, bölcsődében minden gyereket el tudunk helyezni, — de tantermünk nincs elég. A vízellátáshoz kiépült a tároló, de a hálózatfejlesztésben van még tennivalónk. Ugyanígy a szennyvízhálózat bővítésében is. Most már az intézményhálózat felújítására is figyelmet tudunk fordítani. Biztosítani tudjuk a város kereskedelmének és egészségügyének szintentartását. — Ami pedig az egyéb terveinket illeti: sok mindent szeretnénk megvalósítani, — és nemcsak a város- központban. Időszerűnek tartjuk például az újvárosi részen a tanteremhálózat fejlesztését és az öregek napközijének építését. Szükségessé vált a kórház rekonstrukciója és a középfokú iskolák kollégiumának bővítése. Ügy véljük, az iskolásokat jobban meg lehetne tanítani úszni — és természetesen a felnőttek javát is szolgálná —, ha mielőbb elkészülne a fedett uszoda. Gazdagítani akarjuk kulturális életünket is, — többek között jobban kihasználva azt a nagyértékű szellemi tőkét, melyet a főiskola biztosít számunkra. Gondunk lesz arra is, hogy a város utcái még tisztábbak, szebbek legyenek. A város lakossága büszke arra, hogy utcáinkat fák. virágok díszítik, s gondozzák. gyarapítják azok állományát. Tízezrével ültettek rózsát portájuk elé. Mezőtúr kulturális életében meghatározó szerepe Üj lakótelep Sok segítséget kapunk a város fejlesztéséhez a vállalatoktól. A Berettyó szállót például a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat létesítette. Fotó: Nagy Zsolt van a huszonötödik jubileumát köszöntő zeneiskolának, és azon belül — nemcsak igazgatói tiszte miatt — Koós Andornénak. Örömmel szól munkájukról: Belső kényszerből — Az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztály- lyal foglalkozunk. A tanítás mellett feltérképeztük, hol léphetünk fel, és hol kell felhívni magunkra a figyelmet. Azt tartjuk: a szülőknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy gyermekeik jó kezekben vannak. Derűs lélekkel beszélek erről, mert kollégáimat — a fél állásban lévőket is ideértve — nem kell győzködnöm ennek igazáról. Rendezvényeink alkalmával tanárainkat nem a népszerűség hajhászása serkenti, hanem valami belső kényszer hajtja, hogy megmutassák, meddig juttathatják el növendékeiket. ötletekben sem szűkölködnek: — Jubileumi ünnepségeink során a zenei életben sikereket aratott volt növendékeink fellépésével rendezünk majd egy hangversenyt. Tanítási eredményeinket a legkézzelfoghatóbban ezzel demonstrálhat j uk. A megyei fúvós-versenyt az idén hatodik alkalommal rendezik Mezőtúron. A helyi tantestület buzgósága mindig találkozik a város vezetőinek segítőkészségével. — Sosem találok zárt ajtókra, ha kéréssel fordulok a tanácsi vezetőkhöz. Persze ehhez tudni kell „talajon maradni”, nem szabad elrugaszkodni a valóságtól. Néha váratlan segítséget is kapok tőlük. Két évvel ezelőtt például megkérdezték: nem kell egy hangversenyzongora? Hát hogyne kellett volna. Képzelje el. váratlanul hozzájutottunk egy 170 ezer forintos hangszerhez. Ha így járnánk egy szolgálati lakással is, teljes volna az örömöm. Koósné a zeneiskola alapító tagja. Igazgatói kinevezését mégis vonakodva vállalta: — Sok mindent nem tudtam. Meg kellett tanulnom a lényeget látni. Szerencsére a tantestületben mindig együtt dobogott a szívünk. Mindig egyet akartunk. Együtt gyötrődtünk, együtt örültünk. Hallgatom, s úgy tűnik számomra, mintha nemcsak a tantestület, hanem az egész város boldogulásának kulcsáról beszélne... Simon Béla Mezőtúr A város híres fazekasiparának méltó művelői: Busi Lajos, a népművészet mestere és Gonda István népi iparművész Aki nem azonosul a nevével — A szüleim vettek szőlőt Tiszaföldváron. Azt művelem. — Párttag? — Nem, csak a szakszervezetnek vagyok a tagja. — Kitüntetései? — Kiváló dolgozó vagyok. Kitüntetésnek tartom azt is, hogy vállalati költségen a nyáron elmehettem a Szovjetunióba. És megkaptam a húszéves önkéntes tűzoltói érmet is. — Volt nagyobb tűz a húsz év alatt? — Nem volt. Szerencsére átvitt értelemben sem lángolt fel semmi. A céltudatos, nyugodt munka időszakát éli a város. — Nyaranként mi is mesz- sze megyünk dolgozni, — csak egészen más okból. A Losonci Állami Gazdasággal kölcsönösen segítjük egymást. Itt előbb érik a gabona, jönnek segíteni. Azután Régi méretek szerint jó három dűlőhossznyi a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz napraforgótáblája. Kombájnok takarítják be a termést. Az egyik gép vezetőjével beszélgetünk a szusz- szanásnyi szünetben. — Szegény Gábor vagyok, 4 mutatkozik be. Belém bújik a kisördög: — És tényleg szegény? — Csak a nevem az. Kielégítő a kereset, amellett van egy kis kertem. Disznókat is nevelek, igaz, nem sokat, évenként négyet-ötöt. Amellett valamilyen kultúrnövény részesművelését is vállaljuk. Az idén például a mákét. Abból is számítok vagy húszezer forintra. — Akkor nincs arra kényszerítve, mint a régi mezőtúri kubikosok, hogy messze földre vándoroljon munkáért. viszonozzuk a támogatást. Ezen a nyáron ebből a szövetkezetből tizenegyen voltunk öt kombájnnal Csehszlovákiában. — Gondolom, így még jobban összeforr a kollektíva. — Jól megvagyunk. Fiatal szakgárda a miénk, többnyire technikusokból áll. — Akkor nem okoz gondot a kombájn javítása. — Egyáltalán nem. Jól felszerelt javítóműhely van a kerületben, még a szakközépiskola diákjai is ide járnak gyakorlati munkára. Méltóképpen emlékezünk A megye városai közül Mezőtúr szabadult fel elsőként. A közeljövőben — október 5-én — ünnepi megemlékezésen köszöntik fel- szabadulásuk negyvenedik évfordulóját. — Méltóképpen akarunk emlékezni a történelmi napra — mondja Móricz Béla, a városi pártbizottság első titkára. — Móricz Zsigmond annak idején azt írta Mezőtúrról, hogy poros, alvó alföldi város. Ma viszont azon az úton jár, amiről elődeink álmodtak. A változás sok mindenben tükröződik. Megoldódott például a lakosság foglalkoztatása. Jó része volt ebben a szövetkezésnek. Az ország első négy szövetkezeti városa között ott volt Mezőtúr is. Az ipaforma hiba, változatos a munkám. Nem szeretném, ha egyoldalú lenne. — Milyen a munkásélet a Kontaktéban ? — Megfelelő. Jó a vezetőkkel való kapcsolat, kielé- gítőek a munkakörülmények. Csak az a baj, hogy az utóbbi időkben ritkán van prémium és nincs nyereségrészesedés. Igazságtalannak tartják az emberek, hogy ha ez az üzem nyereséggel dolgozik, a pénz akkor is szétterül a „nagykalapban”, a vállalat adósságára vagy beruházásaira költik. — Nős? — Igen. Van két fiam. A feleségem az újvárosi gyógyszertárban pénztáros. És természetesen otthon is az. — Hol laknak? — 1974 óta az Ifjúsági lakótelepen, egy kétszobás lakásban. Az OTP-kölcsön mellett 22 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptunk a vállalattól, a gyermekekre pedig 60 ezer forint szociális kedvezményt. Így csak 29 ezer forintot kellett kezdetként saját zsebből befizetni. Többre számítottunk. Jól jártunk, a bútort nem kellett részletre venni. — A lakásigénylőket most is segíti a vállalat? — Igen. többel mint annak idején bennünket. Igaz, a lakások ára is felment. Drágább az élet minden vonatkozásban. — A munkások hogyan ellensúlyozzák ezt? — Mindenki megoldja. Az egyik másodállást vállal. a gmk-ban dolgozik, vagy jószágokkal bíbelődik. — És ön hogyan tesz szert plusz jövedelemre? Papp János, a városi tanács elnöke Egy város boldogulása:
