Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 18. Jászapáti n Tavasszal kezdődik az építkezés Az oktatás és a közművelődés otthona lesz Elkészült a jászapáti művelődési ház terve és a Beloiannisz út másik oldalán 154 lakás részére olyan beépítési terv, mely stílusában, hangulatában igazodik a művelődési házhoz. Makovecz Imre Ybl-díjas tervező arra törekedett, hogy „stílusában az épület megidézze az alföldi városok századfordulón épült méltó- ságos tereit és városházait, hogy ne csak gyakorlati funkciója, hanem építészeti formái és terei is ezt a magyar karaktert és méltóságot sugározzák”. A terv szerint Jászapátin több hasznosítású nevelési központ jön létre, mely egyaránt szolgálja az oktatási és közművelődési célokat. A színházterem pillanatok alatt tornateremmé alakítható át, és hasonlóan hasznosíthatók délelőttönként a kisebb helyiségek is, szabad időben pedig a művelődés, a szórakozás otthona, tehát „olyan szolgáltatóház, mely a szó szoros értelmében véve kaszinója a településnek”. A tanács már 1980 óta készül az építésre, két éve életveszélyessé vált a korábbi művelődési ház. Idén a területelőkészítéssel és az anyagvásárlással megkezdődtek a kiadások. A tanács 4 éve spórol az építkezésre, az utóbbi évek településfejlesztési versenyében nyert 5,8 millió forintját is a művelődési házra fordítja, emellett társadalmi munkára mozgósítja a nagyközség lakóit. A megyei tanács, méltányolva az apátiak erőfeszítéseit. 10 millióval egészíti ki a pénzforrásokat. A 20 millió forintos létesítmény kivitelezését 1985 tavaszán kezdi a helyi költségvetési üzem, és a tervek szerint a következő évben adja át. — lp — Rendületlenül Négy évtized krónikája A közelmúltban jelent meg Pécsett a Dunántúli Napló Zsebkönyvtárának 5. kötete, Rendületlenül címmel. A kis formátumú könyv, mint alcíme is elárulja, visszapillantás négy évtized küzdelmeire. A huszonhét szerző a felszabadulást követő közel negyven év krónikájában felvillantja az 1945-ös eseményeket, az újjáépítést; írásaik zöme betekintést nyújt a széncsaták küzdelmes korszakába, a bányászat fellendülésével megújhodó falvak, városrészek gazdagodó életébe. A kötet kétségtelenül legérdekesebb részei közé tartoznak a föld alatti küzdelmekről, a bányászélet gyötrelmeiről, szépségeiről szóló fejezetek. A föld gyomrában naponta hősies helytállást tanúsító bányászok életét megörökítő könyvecskét a 34. magyar bányásznap tiszteletére adták közre. Vendégművészek a Pesti Vigadóban „Vendégművészek a Pesti Vigadóban” címmel négy hangversenyből álló -bérlet- sorozatot rendez az Országos Filharmónia. Az első koncerten, október 2-án, Krzysztof Jakowicz lengyel hegedűművész lép fel. Budapesti hangversenyén Mozart G-dúr, Brahms d- moll, Debussy g-moll szonátáját, Chausson Poéma és Ravel Tzigane című művét hallhatja előadásában a közönség. Október 11-én Josef Súkés Josef Hála közös szonátaestjét tartják a patinás hang- versenyteremben. -A két csehs2iIoválaiai művész Budapesten Brahms A-dúr szonátáját, Janácek Szonátáját, Dvorák Szonatináját és Beethoven F-dúr, Tavaszi szonátáját adja elő. Ugyancsak Csehszlovákiából érkezik hazánkba az Ars trió- Dana Vlachova Palenic- kova hegedűművész, Jan Pa- lenicek gordonkművész és Martin Bally zongoraművész vendégszereplésekor Beethoven c-moll trióját, Soszitako- vics Trióját és Dvorák f-móll trióját szólaltatja meg. A sorozat utolsó hangversenyén Vlagyimir Ovcsinnyi- kov szovjet zongoraművész, az 1982. évi moszkvai Csajkovszkij verseny díjnyertese lesz a koncertpódium vendége. Figyelő öreg Kút TÓTH ISTVÁN FOTÓI A való világ költészete Kisújszálláson, a városi tanács dísztermében közel száz Tóth István-fotót láthat a néző. Augusztus közepétől a törökszentmiklósiak gyönyörködhettek a látványban, október elsejétől pedig Túrkevét éri a szerencse, két hétig ott vendégeskedik a nem mindennapi tárlat. A nézőben, aki netán először látja Tóth István képeit, természetes a kérdés: ki ez az ember, aki ennyit tud a világról, s a fényképezőgép segítségével mindent el tud mondani, helyzetet, érzelmet, összefüggést. Cegléden élő hazánkfia, de tucatnyi ország fotóművészeti szervezetének, klubjának tagja, szerte a világban. Az elmúlt három évtizedben több száz nagydíjat, fődíjat, díjat nyert az öt földrészen, 1980-ban megkapta New Yorkban az Évszázad Kiváló Fotóművésze címet. Megbecsült művész itthon is, Balázs Béla díjas, sZOT-díjas... A legjobban mégis a képei dicsérik. A magyar valóságot látja, fényképezi, de látásmódja révén egyetemes értékűekké válnak felvételei. Tóth István mindig az embert - vagy kezemunkáját fotózza, így alkot teljes képet a valóság egy-egy metszetéről. Persze lehetetlen nem észrevenni, hogy témáit előszeretettel választja a falu életéből. Tulajdonképpen szo- ciofotónak is felfoghatjuk idesorolható képeit, mert egytől-egyig valamilyen élethelyzet hordozói ezek az alkotások. De Tóth István művészete nagyobb vonalú annál, hogy bármiféle egyszerűsítéssel „skatulyázni” lehetne. Nem különülnek ef élesen művészetében a kortársairól készített felvételei sem, amelyek első megközelítésben a megjelenített művész karakterének tökéletes ismeretével hívják fel magukra a figyelmet. De ha egy kicsit ismerjük a portré tulajdonosának munkásságát, a háttér éppen hogy jelzett látványával ezek olyan mesteri riportképekké válnak bennünk, amelyek a leglényegesebbet közvetítik a mondanivalóról. — ti — ppmmm Mit kellene csinálni, hogy összedőlne?!...” Egy iskolakezdés, anno; 1880. Minden kisgyermek és az őt szeretettel nevelő szülő életében hosszú évekre kiható esemény, nagy élmény „a család reménységének” (egyszóval: csemeténknek) a felkészítése és első napja az iskolában .,. A szolnoki Damjanich Múzeum néprajzi adattárában búvárkodás közben került szemünk elé — egyebek között — Szakács Illés tiszaörsi idős ember kézírásos alábbi visszaemlékezése, amelyet 1963-ban, 88 éves korában Irt, \„szárnyát- próbálgató” kisgyermek koráról „Kezdődik az iskola” címmel. Szeptember 4-én, mán előtte való nap Édesanyám varrt egy vászon-tarisznyát. Azit gondoltam, hogy a kis- csikónak varrja. Hát — tévedtem 1 Másnap felkeltem, megreageJizbeím', Wi a komákhoz. Else képzeltem, hogy énrám ilyen végzetes nap következik. Jön Édesanyám, hozza a tarisznyát, benne van a palatábla és egy darab kenyér. Rajtam az öltözet, vászon ing, a nyakamon megkötve. Mezítláb, hajadonfővel- Édesanyám megfog. gyerünk fijam az iskolába. Én kérdem: minek a Bibliát, Katekizmust tanulni? Az iskola átelembe volt Bemegyünk. Beköszönünk. Hát Kántor mindjárt bemondja: — Na, betyár! Régen vártalak! Ülj be a szamár-padba. Egy hétig mind nap édesanyámnak el kellett kísérni, még a komákkal össze barátkoztunk. Voltunk fiúk 12-en. Megszoktuk az iskolát. Azon tanácskoztunk, hogy mit kellene csinálni, hogy összedőlnél!?.... Hallottuk, hogy a régi időbe megkenték a falát avas szalonnával. A beleveszi magát a falba, és összedől. Nem kell egy darabig iskolába járni. De Kántor két kutyája: a Liter meg a Méter felfedezte az összeesküvést, és szépen. bepuczol- tákMost más tervet vettünk igénybe. Volt egy nagy avas kemencze. Még édesapám is ismerte gyerekkorába. Elhatároztuk, hogy kifúrjuk, had dőljön össze. 12 keten voltunk összeesküvők. Mentünk a boltba- Két fillér, vagy két cső tengeri. Hozzáfogtunk munkához. Egy fél óra múlva úgy nézett ki, mint parti fecske fészek. Benéz az öreg fűtő, hát tele van az iskola füsttel. Ment a Kántorhoz. Jön a Kántor, hoz egy kosarát. Bicska razdja. A kosárba került tizenkét darab- Még megúsztuk szárazon. Másnap ismét megfúrtuk, mán könnyebben ment. Mikor Takaros bácsi benézett, még nagyobb füst volt, mint előtte való nap. Ismét kosárba kerültek a bicskák, de megkezdődött a kiporozás a deresen a tizenkét összeesküvő ellen. Tizenkét pálcza ütés. Bizony három nap meggondoltuk, hogy üljünk le. így beszüntettük az összeesküvést. Tanultuk a Bibliát, Katekizmust. Mikor kikerültünk a hatodik osztályból, ha megkérdezték, ha tíz almáiból ötöt elveszünk, hány maradt, rámondtuk: négy ... Kint az életbe tanultuk meg, amit tudunk. Az iskolakezdés táján a kedves szülők, nagyszülők, de legesleginkább az ,öskóla” küszöbét idén átlépő kis „puják” (gyermekek) lelke vidá- mítására, de tisztelet- adóan emlékezve az előttünk járókra is, közreadja: Dr. Bedey Endre ny. tanár Kopogtató Aki vasárnap korán reggel ébred, s bekapcsolja a rádióját, nem unatkozik. Hajnali ötkor már híreket kap a világból, hazából, s az Előttünk a vasárnap műsorszerkesztői jóvoltából sok hasznos, időnként nagyon érdekes ismereteket is. A mostani vasárnap, épp a reggeli műsor után a Kossuthon Perjés Klára Kopogtatóját hallottuk. Perjés Klára már számtalan félórás műsorban bizonyította, hogy nincs cso- dásabb az embersorsnál, s a falusi emberek élete mindig sok élményt adhat a városi hallgatónak is. Ezúttal Perjés Klára valahol déli határaink közelében, a Gorzsai Állami Gazdaság nyugdíjastalálkozóján kapcsolta be magnetofonját. Világéletük- ben földdel dolgozó emberek járták az őszi határt, szóltak a látottakról, s minduntalan visszakanyarodtak a múlthoz, a régmúlthoz is. A beszélgetésekből kibontakozott egy-egy család élete, múltbeli sok küszködése. Az is, hogy az erejük teljében lévő nyugdíjasok mennyire visszavágynak a földhöz, a mezőgazdasági munkákhoz. Perjés Klára riporterként, szerkesztőként ért a falusi emberek nyelvén, talán legnagyobb érdeme az, hogy kellő alázattal fogja a mikrofont, nem vág közbe, nem fejezi be saját kedve szerint a beszélgetést. Türelmetlen, sietős világunkban ezért is kedves ez a vasárnap reggeli félóra a Kopogtatóval. Szeptember derekán A folytatás a szolnoki stúdió hullámhosszán következett, ahol kilenctől—tízig Cseh Éva szerkesztésében zenés riportműsort hallhattunk Szeptember derekán címmel. A kellemes, köny- nyed, vasárnap délelőtti szórakoztató műsor valójában szűkebb hazánkról adott hasznos ismereteket. Megtudhattuk, — ha még nem tudtuk volna — milyen jó tőzsdecikk a martfűi növényolaj, amelynek kitűnő minőségéért időnként némi felárra is hajlandó a nyugati piac, hogy a Zöldértnél mennyi burgonyát tárolnak, vásárolnak fel télre — remélhetőleg eleget, hogy tavasszal ne fájjon a háziasz- szonyok feje a szolnoki vásárcsarnokban — hogy a Pest megyei erdőmunkások nemcsak ésszel, a madarak iránti jó szívvel vágják az arra érdemes fákat, s hogy mint szolgálja a jászberényi építőket a helyi szövetkezet. Dr. Novotny Jánosné elnök bemutatta a szövetkezet építő-szolgáltató irodáját, elmondta. hogy ezen ugyan a szövetkezetnek anyagi nyeresége nincs, — a bemutatásból azonban kiderült, a szövetkezet tekintélyének ugyancsak használt a fészek- rakók segítése. Szép, hangulatos zenékkel oldották az órás műsort a szerkesztők, s cseppet se volt hátrány a befejezés. Ádám Lászlóné a Május 1 Ruhagyár szalonjából elmondta, milyen is lesz az idei őszi—téli divat. (Megnyugtató mondat is elhangzott, valahogy így: divatos a két-három év előtti szabás, szín is, nem kell félni, hogy legyintenek régi ruhánk, kosztümünk láttán.) összességében; akik vasárnap délelőttjüket a rádió mellett töltötték, talán délután se hagyták abba a hullámhosszok keresését. Ezt már csak azért írom le, mert délután kettőtől ugyancsak vidéki rádiókat hallhattunk, ezúttal a Petőfi hullámhosz- szán. A Magyar Rádió körzeti stúdióinak műsoraiból ezúttal Pálréti Ágoston válogatott. Szűkebb hazánkról ebbed is szó volt, dr. Szabó László beszélt a jászok- ' ról, szovjetunióbeli rokonaikról, s tanulmányútja felfedezéseiről. <sj)
