Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-14 / 216. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. SZEPTEMBER 14. Vásárlesen Kisújszálláson Alig kongatták el a hajnali négyet a kisújszállási templomtoronyban, amikor a vásártéren már javában tartott a rakodás. Vevő még alig, árus annál több. Zenei élet Teltházas koncert a zeneiskolában Tamari Józsefné csarnokvezető szerint a „fő utca” a legnépszerűbb. — Mindenki a bejárattól balra, az első sorba szeretne pakolni a gyepre, mivel a vásárra igyekvők általában itt kezdik a mustrát. Hogy a perpatvaroknak elejét vegyük, mészcsíkokkal jelöltük a helyeket. Olyan kereskedőnk is volt, aki már tegnap este cövekeket vert a leendő árusítóhelye négy sarkára, rájuk zsinórt kötött, ez jelezte a „határt”. — Hogyan folyt a helyfoglalás? — Érkezési sorrend szerint. Eddig csak kisebb zsör- tölődések adódtak, komolyabb veszekedés szerencsére nem keletkezett. Kísérőim: Kovács Béla, a városi tanácstól, és Temesvári Lajos, a Kisosz megyei titkára elsősorban arra kíváncsiak: rendben vannak-e a szükséges engedélyek, iparigazolványok, milyen a hangulat, egyszóval a vásár légköre? A legelső árus szinte a kerítéshez préselődik, mivel jószerével állóhelynyi területet foglal el. Cégtáblája nincs, hacsak nem számítom annak azt a szerény papírt, amelyen hevenyészett írás adja tudtul, hogy az illető Dudo- ma Dezső. — Vonattal érkeztem Berettyóújfaluból, csak léggömböket hoztam, ezeket árusítom. — Az eredmény? — Az ideút költsége már megvan, a helypénzt is kifizettem, de a visszautat még meg kell keresnem — húzza össze fázósan a zakója elejét. Távolabb egy cukrász kisiparos : az asztalán több csomag, gyanús eredetű rágógumi. Nem magyar gyártmányúak, ráadásul a beszerzésükről bizonylat helyett egy félresikerült, naív mesét kerekít az asszony. Kovács Béla figyelmezteti. — Van magának sok. szép más terméke, tessék eltenni ezeket, elő se vegye a vásáron, mert ebből könnyen baj lehet. A szomszédja egy kisírt szemű asszony: Nagy Anna. Cserépedényeket árul: az iparigazolványa az élettársa nevén van, aki tavaly halt meg. Igaz, a papírra név szerint nincsen rávezetve, hogy ő az, aki az elhunyt jogán árusít. Javasolják, a hiányt már másnap, hétfőn pótolja a püspökladányi tanácsnál. Herceg Imre, rövid- és bazárárus Hajdú-Biharból nemcsak afféle csecsebecséket, de hiánycikkeket is árul. — Ez például gázpalack nyitó-záró, több tucatot is eladok egyszerre. Ez gáztűzhely szűkítő, de a húsdaráló, meg a mosogatóba szerelt vízszűrő sem porosodik sokáig, ha kirakom — mutatja büszkén a fogyó portékáját. A sor végén egy hófehér ruhás férfi, Tóth Laci bácsi, aki messzeföldön híres füzesabonyi hentesmester. A terméke önmagáért beszél, az illat olyannyira vevőcsalogató, hogy kora reggel már hosszú sor kígyózik a pult előtt. — Harmincegy éve pusztítom a moslékpusztítókat — kezdi a bemutatkozást —, és ebbe a városba tizenöt esztendeje járok. Sokai) már a nevemen szólítanak, disku- rálnak velem, mert nálam a sült hurkához, kolbászhoz jó szó is'jár. A másik oldalon a fegy- verneki Borsos György keresett iparcikkeket, konyhai termékeket kínál. Tökgya- luk, zománcos tésztaszűrők, őzgerincek, tésztaszaggatók között válogathatnak a háziasszonyok. Hogy az árnyékosabb oldalról is essék szó: kitűnik, jó néhány magánkereskedőnek nincsen megfelelő cégtáblája. Kartonpapírokra biggyesztik a nevüket, és rendszerint olyan helyre teszik, hogy vagy négykéz- lábra ereszkedve lehetne tanulmányozni, vagy úgy, ha a kíváncsi szemlélődő három kendőt, két bekecset félrehúz előtte. Arra is találtunk példákat, hogy a strandi büfések engedélyéből hiányzik a vásározási záradék. Sőt, az egvik büfésnőnek a férje mindenfajta orvosi igazolás, engedély nélkül közönséges utcai ruhában segített az árusításban. Helyszíni bírság lett belőle. Hriczó József debreceni kisállatkereskedő előtt csizmás atyafi mustrálja apapa- gályokat. — Mennyire vesztegeti ezt a ződet? — Száznyolcvan forint kedves bátyám. — Hát azt a sárgát? — Az is annyi, mindnek egyforma az ára. Meg a kalitka. Az öreg hümmög egy sort, azután szabadkozik. — Meghagyom magának, köszönöm, ez sok pénz. Beszél nekem otthon ingyen „z asszony. No, isten áldja! — bök ujjaival a kalap karimája felé. A hetvennyolc éves fegy- verneki Szarka Ferenc kalaposmester a vásár legidősebb kereskedője. — Háromszázötven esztendőre visszamenőleg minden szépapám kalapok között élte le az életét. Sajnos velem a családból kihal ez a mesterség, mert se a fiam, se az unokám nem hajlandó folytatni. Sinka Lajosrié debreceni divat-bazáros portékái előtt mindig toporog valaki. Nem csoda, ízléses pulóverjei, kardigánjai bármelyik nagyvárosi butikban mutatós darabnak számítanának. Az abádszalóki hatvankét éves Borsos Ilonka néni pedig — ha valaki drágállja a kínált, konyhai felszereléseket — így érvel: — Ha megölel kedves, beszélhetünk kevesebbről is — nevet a férfivendégekre. Jó a hangulat, temérdek a nép, a bazáros. Két súlyosabb szabálytalanság is adódik: az egyik Zsigár Ferenc kecskeméti kereskedő nevéhez fűződik. Kiderült a papírjairól, hogy ő vas-fém-pa- pír és textilhulladék gyűjtő, de árusítást nem végezhet. Ezért a „tévedésért” ötszáz forint helyszíni bírságot fizet. A szolnoki Mezei Józsefnek pedig sem engedélye, sem igazolványa, sem a végzettségét igazoló papírja nincsen. így azonnal össze kell pakolnia a használt ruhákat, nem árusíthat továb. . A nagy esemény a koraesti órákig tartott. Sokan csak azután jöttek át vásárfiát vásárolni, miután a jószágpiacon túladtak a portékán. Még a papagájnéző bácsival is találkoztunk: ismét a színes tollasokat vizslatta. Meglehet, úgy gondolta: mégis vásárol belőlük. Ha másért nem, azért, hogy végre, otthon legyen az asszonynak konkurrenciája... D. Szabó Miklós Hétfőtől Szolnokon „Rendhagyó” honvédelmi könyvnapok Kétévenként rendezik meg az országos honvédelmi könyvnapokat. Az igények kielégítése és a tájékoztatás javítása érdekében a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó Vállalat vezetői elhatározták, hogy ,a „köztes években’’ az ország egy-egy területén is szerveznek honvédelmi könyvnapokat. Az idén a rendezvénysorozat színhelye Szolnok megye. Laktanyákban és a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán ankétokon mutatják be a Zrínyi Kiadó legújabb katonapolitikai kiadványait. A Zrínyi Kiadó képviselői találkoznak az általános és középiskolák honvédelmi neveléséért felelős pedagógusaival. Felhívják figyelmüket a munkájukat segítő kiadványokra. Várhatóan nagy sikert arat majd a „Magyarország hadtörténete” című mű első kötete, továbbá az „Arzenál ’84”; a „Hadihajó típuskönyv’’ és a többi újdonság. A „Honvédelmi könyvnapok ’84” rendezvénysorozat megnyitója szeptember 17-én 15 órakor lesz Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Az intézmény egyébként a megnyitót követő napokban helyt ad középiskolásoknak szervezett rendhagyó történelemórának, pedagógusok részvételével z'ájló konzultációnak, és könyvan- kétnak. Október — múzeumi hónap Űj múzeumok nyílnak, nagyszabású kiállításokat, valamint muzeológiai konferenciákat rendeznek októberben az országos múzeumi és műemléki hónap eseményeként. Hazánkban több mint húszesztendős múltra tekinthet vissza a múzeumi hónap, melynek indulása óta legfőbb szándéka, hogy a közönség figyelmét felhívja a múzeumok tevékenységére, gyűjteményeire, s hogy felmutassa a múzeumügy mindenkori legfrissebb eredményeit. Ezt szolgálják az évek során egyre bővülő programok és rendezvények. A Bartók Béla Zeneiskola, t(j otthonában, a város nagyközönségének szánt hangversennyel első ízben jelent meg a szolnoki hangversenyéletben. a regensburgi szólisták tizennyolc tagú kamarazenekarának (NSZK) hétfő esti koncertje a mintegy kétszáz főnyi hallgatóság örömére igazolta, hogy az aula, méretét és akusztikus jellemzőit tekintve, a a kamarazenei műfajok igen széles körének megszólaltatására ad kitűnő lehetőséget. A koncertet vezénylő Wiel- fried Koc'h, a müncheni Gertnerplatz Theater karmestere harmadízben lépett fel Szolnokon. Most is kiegyensúlyozott nyugalom, ugyanakkor vitalitás és oldod légkör jellemezte dirigálását. Sorolhatnánk azokat a pillanatokat, amelyeket a tehetség és a zenetörténeti tájékozottság töltött meg tartalommal. A hangsúlyozás és a dinamika lehetőségeit jól kiaknázó, s a zene világos tagolását semmilyen látványos virtuozitásért fel nem áldozó karmesteri felfogás, a zenekar oldaláról pedig a kiegyenlített hangzásarányok, csiszolt összjáték adták a koncert erényeit. Händel F-dúr concerto grossója. melynek tételei valójában hangulatképek, olyan zenei matéria, amelyen az emóció legcsekélyebb változása is megérzik és olyan menetű, mintha ünnepi zene volna. A largo tétel (igen lassú’ beszédes dallamai és a himnikus fénybe öltöztetett zárótétel megteremtett- ték a koncert jó alaphangulatát. A zenekar koncertmestere, Joachim Sohrems szóu listaként is bemutatkozott Bach E-dur hegedűversenyében. E zene egyenes vonalú, feltartóztathatatlan előrehaladása — mivel a rugalmas tempókezelés határát a szólista helyenként túllépte, mintegy előreszaladt — az első tételben vesztett belső feszességéből, tartásából. A második tétel nyugodt ívű, hangulatilag megnyerő szólóját, színben-ritmikában tüneményesen összesimulva kísérte a gordonka és a nagybőgő. Az új|jongó hangvételű, táncjelleg felé hajló zárótététel lendületes interpretálása koronázta a sikeres előadást. Az est énekes közreműködője, Benza Györgyi a bécsi Belvedere verseny Mozart- díjának nyertese Händel és Mozart egy-egy hangversenyáriájával mutatkozott be. Éneklése a preoíz, minden részletében pontosan kivitelezett előadás érzetét keltette. A hangszeres biztonságával kezeli szép szopránját. Muzikalitása megnyerő, ám mintha érzelmileg a kelletténél visszafogottabb lett volna, s emiatt kissé személytelenné vált előadásmódja. Mozart F-dúr divertimen- tójának energikusan dierüs, kiegyensúlyozottságra törekvő légköre hagvta a legmaradandóbb nyomot. Nem hiszem, hogy zenei emlékeimből valaha is kihullik majd az a lélegzetelállító piano- pianisszimó, mely a második tétel táncos-tréfás karakteréhez társult meglepetésként. A karmester nem akart hatásos lenni, nem licitált rá a mozarti zenére. A dinamikai skála egy szűkebb szakaszát járta be, amelyen, belül az árnyalatokat, sőt a kontrasztokat megteremteni ugyan jóval nehezebb, de stílushűbb, ugyanakkor jó értelemben véve hatásosabb is. Az előadás sikerének másik oka a zenekar Játék technikájában kereshető, mely sokkal inkább a barokk, mint a romantika felől közelít Mozart zenéjéhez; ennek eredményeként áttetsző a hangzáskép és plasztikus a dallamformálás. Edward Elgar Op. 20. szerenádja kellemes színfoltnak ígérkezett, végül is túl édeskésnek hatott. E mű lazább szerkezete nem állta a versenyt a koncerten elhangzott klasszikus művekkel. A zenekar teljesítményét elismerő nagy tapsot követő ráadás, Mozart Divertimenitó- jának zárótétele billentette helyre a hallgatóban a jóleső egyensúlyt. Labáth Valéria-----------------------------------------r A sejtelmes fényű budai eszpresszót a bennfentesek csak Picurkának hívták. Az alig kétszobányi helyiség nagy része törzsvendég volt. Az unatkozó vendégek érdeklődéssel figyelték a kék kosztümös lányt, aki egy sötétszemüveges férfival beszélgetett. — Ugyan, Lajos — nevetgélt a lány —, nem hinném, hogy rám várnának a filmrendezők. Nincs is szükségem rá, más terveim vannak. Az viszont kedves, hogy nem felejtette el, mikor érkezem haza. Pestet szívesei) megnézem magával, de a filmgyárról ne beszéljünk többé. A fiatalember megfogta a lány kezét. Halkan beszélt, behízelgőn. — Én nem akarom semmire rábeszélni, Ildikó. Értse meg, ettől a munkától sok függ. Érzem, hogy ha maga játssza a főszerepet, biztos a siker. De, ha akarja, valóban ne beszéljünk róla. Három napig együtt leszünk, addig gondolkodhat. A lány kissé gúnyosan nézett partnerére. — Először persze Szilviát beszélte rá ... — Nem tagadom. A próbafelvételen viszont kiderült, hogy nem elég, ha valaki mutatós. Sajnálom, de tévedtem. — Gondolom, meg is vigasztalta Szilviát... — Maga elutazott, Szilvia pedig tudja milyen ... — Tudom ... Neki nagyon fontos lenne, ami nekem semmit nem jelent. Nekem soha nem voltak ilyen ambícióim. A matematika más világ. Erről az egyhónapos tanulmányút is. meggyőzött. A lány megitta az üdítőt. — No, menjünk abba a csodálatos IBUSZ szobába. Fáradt vagyok ... — Én nem mondtam le semmiről — mondta a férfi, és ha a lány odafigyelt volna, észreveszi, hogy különösen hangzott ez a mondat. — Bízzunk valamit a jövőre is — a lány elindult a kijárat felé. A férfi követte. A rádiósszobában tetőfokára hágott az izgalom. Már mindenki tudta, hogy az ismeretlen lányt Kónya Ildikónak hívják, huszonegy éves, szegedi egyetemista, aki szeptember 3-án utazott el Berlinbe. Matematikus, és a kibernetika is érdekli. Ma érkezett haza a 14 óra 50 perces géppel. Ferihegyen üzenet várta. Ezt szeptember 17-én helyezték letétbe, és ugyanekkor foglalták le a szobát a Loggiában. — Ügy emlékszem — mondta Béres őrnagy —, hogy Pécs említést tett valami berlini képeslapról, amely örsi Szilvia címére érkezett. — Igen, de az aláírás olvashatatlan volt... Kálmán alezredes türelmetlenül nézte az óráját. — Nem tehetünk semmit, csak várunk. A terv jó. Bíznunk kell a sikerben. — Bízni és várni két különböző dolog — mondta az adó-vevő készülék mellett ülő őrnagy. A Csupor utcában már kigyulladtak az utcai lámpák. Víg főhadnagy egy első emeleti lakás ablakában állt, innen kitűnően látta a szemközti ház kapuját. A félórás őrködés alatt többször is végiggondolta tennivalóit. Ha Borbély és a lány megjelennek és bemennek a házba, neki fel kell gyújtania a szoba csillárját, és el kell húzni a függönyt. Utána átmegy a szomszéd házhoz, és biztosítja a bal oldali ablaksort. A többi Mátéék dolga. A pisztolyát már csőre töltötte. Vajon Máté jól látja-e az ő ablakát? És Balogh, hogy jön ki a háziakkal? Valószínű, sportélményeivel trak- tálja őket, ha oda tudnak figyelni. Eljut-e majd Borbély az ablakig? És eljön-e egyáltalán? A feladat látszólag már egyszerű, de váratlan eseményekkel is számolni kell. Igyekezett maga elé idézni Borbély Károly fotóról megismert arcát. Aztán rájött, hogy felesleges, úgysem látja a gyér utcai világításnál. A lány lesz az ismertetőjel. Ügy látszik, késnek. Csak nem szimatolt meg valamit a fiú. Eddig átkozottul ügyesen dolgozott. Ha tovább késnek, a taxitrükknek lőttek. Mindegy. Máté majd kitalál valami mást. Az utca szinte teljesen üres volt. Egyszercsak feltűnt két alak. Közeledtek. Megálltak. A lány haját nem látja. A férfi közepes termetű, majdnem egyforma a lánnyal. Maga elé engedi a lányt. Jellegzetes mozdulat. Egy szállodaportás udvariassága. Igen, semmi kétség, ők azok. A férfi indul a lány után. Most számolnia kell. Tíz, húsz, harminc ... ötven .. . hatvan .. . száz... A csillár kigyullad, a függöny elhúzódik. Irány a bal oldali ablaksor... Máté bőrdzsekiben ül a kormány mellett. A taxisofőr a hátsó ülésre került, hátradőlt és félt. Máté később kiszállt a kocsiból, lassan sétálgatott a taxi és a rádióskocsi között. Amikor Víg főhadnagy ablaka kivilágosodott, beszállt a rádiós- kocsiba. — Hiúz megkezdi az akciót — szelte át a rövid mondat az étert. Alig tette le a mikrofont, megérkezett a taxis a kocsival. Máté beült a kormányhoz, és elindultak a csupor utca 2/b-be. Váriné a hivatásos vendéglátók széles mosolyával tessékelte be az érkezőket. — Parancsoljanak... a fürdőszobában ott a tiszta törölköző... ha gondolja, teát is főzhet... Ildikó hálásan nézett az asszonyra. — Köszönöm ... A konyhaajtóban széles- vállú fiatalember jelent meg. Borbély arcán valami átfutott. — Az unokaöcsém — mutatta be a fiút Váriné —, a közelben lakik, néha felugrik segíteni... Ildikó kiment a fürdőszobába. Borbély a szobában maradt. Csengettek. — A taxisofőr — kopogott be Váriné —, valamit a kocsiban felejtettek ... Bőrdzsekiben jelent meg a fiatalember. Egy kis csomagot hozott. Borbély a zsebébe nyúlt, borravaló után kotorászott. A rászegezett revolvert csak akkor vette észre, amikor a tízforintost nyújtani akarta. Hirtelen megfordult. Kezében kés villant. Ildikó ekkor jött be a szobába. Sikoltozni kezdett. Az unokaöccsnek álcázott Balogh első ütése célt tévesztett. Máté nem tudott lőni, mert a lány Borbélyhoz rohant. Csörömpölés, a férfi kivetette magát az ablakon. Máté utánaugrott. Balogh az előszobán át szaladt az udvarra. Víg lövése elsuhant a szaladó Borbély mellett. Az utca felé menekülő, férfira a járókelők miatt nem lehetett több lövést leadni. Máté utolérte Borbélyt, de a rugóskés miatt el kellett ugrania. Nyilvánvaló volt. hogy Borbély a taxival akar menekülni. Mielőtt Borbély a ház sarkához ért, Máté leadott két figyelmeztető lövést. Víg a közelebbi utat választva a kerítésen ugrott át, hogy előbb érjen a taxihoz. Még egy pillanat, és a gyilkos eltűnik a ház sarka mögött. Onnan a taxihoz csak néhány lépés. Máté éppen elérte a házsarkot, amikor valami elsuhant előtte. Csak másodpercnyi idő után eszmélt rá, hogy a rongybábu, amely erőtlenül és alaktalanul hullik a kövezetre, az Borbély. Balogh ezúttal olimpiai formát mutatott. Víg leugrott a kerítésről, és bilincset vett elő. Megkereste a kövezeten heverő rugóskést. Máté pedig Borbély zsebeit kutatta át. Az utcáról motorzúgás, kocsicsapó- dás hallatszott. A taxis jött meg a rádióskocsival. — Valami Jaguár kéri Hi- úzt — mondta Máténak —, gondoltam érdekli... — Köszönöm — ölelte meg váratlanul a százados a meglepett sofőrt, — éppen jókor ... végeztünk ... — Látom — mondta a sofőr, és döbbenten nézett a földön heverő férfira. Ebben a pillanatban jelent meg a kapuban Kónya Ildikó. Kissé kábultan. Egy nyomozó kísérte. Lassan gyülekezni kezdtek a kíváncsiskodók. Váriné már megkezdte a tájékoztatást. — Nem volt könnyű munka — mondta, — belefáradtam ... (Folytatjuk)
