Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-14 / 216. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 1984. SZEPTEMBER 14. Vásárlesen Kisújszálláson Alig kongatták el a hajnali négyet a kisújszállási temp­lomtoronyban, amikor a vásártéren már javában tartott a rakodás. Vevő még alig, árus annál több. Zenei élet Teltházas koncert a zeneiskolában Tamari Józsefné csarnok­vezető szerint a „fő utca” a legnépszerűbb. — Mindenki a bejárattól balra, az első sorba szeretne pakolni a gyepre, mivel a vásárra igyekvők általában itt kezdik a mustrát. Hogy a perpatvaroknak elejét ve­gyük, mészcsíkokkal jelöl­tük a helyeket. Olyan keres­kedőnk is volt, aki már teg­nap este cövekeket vert a leendő árusítóhelye négy sarkára, rájuk zsinórt kötött, ez jelezte a „határt”. — Hogyan folyt a helyfog­lalás? — Érkezési sorrend sze­rint. Eddig csak kisebb zsör- tölődések adódtak, komo­lyabb veszekedés szerencsé­re nem keletkezett. Kísérőim: Kovács Béla, a városi tanácstól, és Temes­vári Lajos, a Kisosz megyei titkára elsősorban arra kí­váncsiak: rendben vannak-e a szükséges engedélyek, iparigazolványok, milyen a hangulat, egyszóval a vásár légköre? A legelső árus szinte a ke­rítéshez préselődik, mivel jó­szerével állóhelynyi területet foglal el. Cégtáblája nincs, hacsak nem számítom annak azt a szerény papírt, ame­lyen hevenyészett írás adja tudtul, hogy az illető Dudo- ma Dezső. — Vonattal érkeztem Be­rettyóújfaluból, csak lég­gömböket hoztam, ezeket árusítom. — Az eredmény? — Az ideút költsége már megvan, a helypénzt is kifi­zettem, de a visszautat még meg kell keresnem — húzza össze fázósan a zakója ele­jét. Távolabb egy cukrász kis­iparos : az asztalán több cso­mag, gyanús eredetű rágó­gumi. Nem magyar gyárt­mányúak, ráadásul a beszer­zésükről bizonylat helyett egy félresikerült, naív mesét kerekít az asszony. Kovács Béla figyelmezteti. — Van magának sok. szép más terméke, tessék eltenni ezeket, elő se vegye a vásá­ron, mert ebből könnyen baj lehet. A szomszédja egy kisírt szemű asszony: Nagy Anna. Cserépedényeket árul: az iparigazolványa az élettársa nevén van, aki tavaly halt meg. Igaz, a papírra név szerint nincsen rávezetve, hogy ő az, aki az elhunyt jogán árusít. Javasolják, a hiányt már másnap, hétfőn pótolja a püspökladányi ta­nácsnál. Herceg Imre, rövid- és ba­zárárus Hajdú-Biharból nemcsak afféle csecsebe­cséket, de hiánycikkeket is árul. — Ez például gázpalack nyitó-záró, több tucatot is eladok egyszerre. Ez gáz­tűzhely szűkítő, de a húsda­ráló, meg a mosogatóba sze­relt vízszűrő sem porosodik sokáig, ha kirakom — mu­tatja büszkén a fogyó porté­káját. A sor végén egy hófehér ruhás férfi, Tóth Laci bácsi, aki messzeföldön híres fü­zesabonyi hentesmester. A terméke önmagáért beszél, az illat olyannyira vevőcsa­logató, hogy kora reggel már hosszú sor kígyózik a pult előtt. — Harmincegy éve pusztí­tom a moslékpusztítókat — kezdi a bemutatkozást —, és ebbe a városba tizenöt esz­tendeje járok. Sokai) már a nevemen szólítanak, disku- rálnak velem, mert nálam a sült hurkához, kolbászhoz jó szó is'jár. A másik oldalon a fegy- verneki Borsos György kere­sett iparcikkeket, konyhai termékeket kínál. Tökgya- luk, zománcos tésztaszűrők, őzgerincek, tésztaszaggatók között válogathatnak a házi­asszonyok. Hogy az árnyékosabb ol­dalról is essék szó: kitűnik, jó néhány magánkereskedő­nek nincsen megfelelő cég­táblája. Kartonpapírokra biggyesztik a nevüket, és rendszerint olyan helyre teszik, hogy vagy négykéz- lábra ereszkedve lehetne ta­nulmányozni, vagy úgy, ha a kíváncsi szemlélődő három kendőt, két bekecset félre­húz előtte. Arra is találtunk példákat, hogy a strandi bü­fések engedélyéből hiányzik a vásározási záradék. Sőt, az egvik büfésnőnek a férje mindenfajta orvosi igazolás, engedély nélkül közönséges utcai ruhában segített az árusításban. Helyszíni bírság lett belőle. Hriczó József debreceni kisállatkereskedő előtt csiz­más atyafi mustrálja apapa- gályokat. — Mennyire vesztegeti ezt a ződet? — Száznyolcvan forint kedves bátyám. — Hát azt a sárgát? — Az is annyi, mindnek egyforma az ára. Meg a ka­litka. Az öreg hümmög egy sort, azután szabadkozik. — Meghagyom magának, köszönöm, ez sok pénz. Be­szél nekem otthon ingyen „z asszony. No, isten áldja! — bök ujjaival a kalap kari­mája felé. A hetvennyolc éves fegy- verneki Szarka Ferenc kala­posmester a vásár legidősebb kereskedője. — Háromszázötven eszten­dőre visszamenőleg minden szépapám kalapok között él­te le az életét. Sajnos velem a családból kihal ez a mes­terség, mert se a fiam, se az unokám nem hajlandó foly­tatni. Sinka Lajosrié debreceni divat-bazáros portékái előtt mindig toporog valaki. Nem csoda, ízléses pulóverjei, kardigánjai bármelyik nagy­városi butikban mutatós da­rabnak számítanának. Az abádszalóki hatvankét éves Borsos Ilonka néni pedig — ha valaki drágállja a kínált, konyhai felszereléseket — így érvel: — Ha megölel kedves, be­szélhetünk kevesebbről is — nevet a férfivendégekre. Jó a hangulat, temérdek a nép, a bazáros. Két súlyo­sabb szabálytalanság is adó­dik: az egyik Zsigár Ferenc kecskeméti kereskedő nevé­hez fűződik. Kiderült a pa­pírjairól, hogy ő vas-fém-pa- pír és textilhulladék gyűjtő, de árusítást nem végezhet. Ezért a „tévedésért” ötszáz forint helyszíni bírságot fi­zet. A szolnoki Mezei József­nek pedig sem engedélye, sem igazolványa, sem a vég­zettségét igazoló papírja nincsen. így azonnal össze kell pakolnia a használt ru­hákat, nem árusíthat továb. . A nagy esemény a koraes­ti órákig tartott. Sokan csak azután jöttek át vásárfiát vásárolni, miután a jószág­piacon túladtak a portékán. Még a papagájnéző bácsival is találkoztunk: ismét a szí­nes tollasokat vizslatta. Meg­lehet, úgy gondolta: mégis vásárol belőlük. Ha másért nem, azért, hogy végre, ott­hon legyen az asszonynak konkurrenciája... D. Szabó Miklós Hétfőtől Szolnokon „Rendhagyó” honvédelmi könyvnapok Kétévenként rendezik meg az országos honvédelmi könyvnapokat. Az igé­nyek kielégítése és a tá­jékoztatás javítása érdeké­ben a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó Vállalat vezetői elhatározták, hogy ,a „köztes években’’ az ország egy-egy területén is szerveznek hon­védelmi könyvnapokat. Az idén a rendezvénysorozat színhelye Szolnok megye. Laktanyákban és a Killián György Repülő Műszaki Fő­iskolán ankétokon mutatják be a Zrínyi Kiadó legújabb katonapolitikai kiadványait. A Zrínyi Kiadó képviselői találkoznak az általános és középiskolák honvédelmi ne­veléséért felelős pedagógu­saival. Felhívják figyelmüket a munkájukat segítő kiadvá­nyokra. Várhatóan nagy si­kert arat majd a „Magyaror­szág hadtörténete” című mű első kötete, továbbá az „Ar­zenál ’84”; a „Hadihajó tí­puskönyv’’ és a többi újdon­ság. A „Honvédelmi könyvna­pok ’84” rendezvénysorozat megnyitója szeptember 17-én 15 órakor lesz Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Ott­honban. Az intézmény egyéb­ként a megnyitót követő na­pokban helyt ad középisko­lásoknak szervezett rendha­gyó történelemórának, peda­gógusok részvételével z'ájló konzultációnak, és könyvan- kétnak. Október — múzeumi hónap Űj múzeumok nyílnak, nagyszabású kiállításokat, valamint muzeológiai konfe­renciákat rendeznek októ­berben az országos múzeumi és műemléki hónap esemé­nyeként. Hazánkban több mint húszesztendős múltra tekinthet vissza a múzeumi hónap, melynek indulása óta legfőbb szándéka, hogy a kö­zönség figyelmét felhívja a múzeumok tevékenységére, gyűjteményeire, s hogy fel­mutassa a múzeumügy min­denkori legfrissebb eredmé­nyeit. Ezt szolgálják az évek során egyre bővülő progra­mok és rendezvények. A Bartók Béla Zeneiskola, t(j otthonában, a város nagy­közönségének szánt hangver­sennyel első ízben jelent meg a szolnoki hangverseny­életben. a regensburgi szó­listák tizennyolc tagú ka­marazenekarának (NSZK) hétfő esti koncertje a mint­egy kétszáz főnyi hallgató­ság örömére igazolta, hogy az aula, méretét és akuszti­kus jellemzőit tekintve, a a kamarazenei műfajok igen széles körének megszólalta­tására ad kitűnő lehetőséget. A koncertet vezénylő Wiel- fried Koc'h, a müncheni Gertnerplatz Theater kar­mestere harmadízben lépett fel Szolnokon. Most is ki­egyensúlyozott nyugalom, ugyanakkor vitalitás és ol­dod légkör jellemezte diri­gálását. Sorolhatnánk azokat a pillanatokat, amelyeket a tehetség és a zenetörténeti tájékozottság töltött meg tar­talommal. A hangsúlyozás és a dinamika lehetőségeit jól kiaknázó, s a zene világos tagolását semmilyen látvá­nyos virtuozitásért fel nem áldozó karmesteri felfogás, a zenekar oldaláról pedig a kiegyenlített hangzásarányok, csiszolt összjáték adták a koncert erényeit. Händel F-dúr concerto grossója. melynek tételei va­lójában hangulatképek, olyan zenei matéria, amelyen az emóció legcsekélyebb válto­zása is megérzik és olyan menetű, mintha ünnepi ze­ne volna. A largo tétel (igen lassú’ beszédes dallamai és a himnikus fénybe öltözte­tett zárótétel megteremtett- ték a koncert jó alaphangu­latát. A zenekar koncertmes­tere, Joachim Sohrems szóu listaként is bemutatkozott Bach E-dur hegedűverse­nyében. E zene egyenes vo­nalú, feltartóztathatatlan előrehaladása — mivel a ru­galmas tempókezelés hatá­rát a szólista helyenként túl­lépte, mintegy előreszaladt — az első tételben vesztett belső feszességéből, tartásá­ból. A második tétel nyugodt ívű, hangulatilag megnyerő szólóját, színben-ritmikában tüneményesen összesimulva kísérte a gordonka és a nagy­bőgő. Az új|jongó hangvételű, táncjelleg felé hajló záróté­tétel lendületes interpretálása koronázta a sikeres előadást. Az est énekes közreműkö­dője, Benza Györgyi a bécsi Belvedere verseny Mozart- díjának nyertese Händel és Mozart egy-egy hangverseny­áriájával mutatkozott be. Éneklése a preoíz, minden részletében pontosan kivite­lezett előadás érzetét keltet­te. A hangszeres biztonságá­val kezeli szép szopránját. Muzikalitása megnyerő, ám mintha érzelmileg a kelletté­nél visszafogottabb lett vol­na, s emiatt kissé személyte­lenné vált előadásmódja. Mozart F-dúr divertimen- tójának energikusan dierüs, kiegyensúlyozottságra törek­vő légköre hagvta a legmara­dandóbb nyomot. Nem hi­szem, hogy zenei emlékeim­ből valaha is kihullik majd az a lélegzetelállító piano- pianisszimó, mely a második tétel táncos-tréfás karakte­réhez társult meglepetésként. A karmester nem akart ha­tásos lenni, nem licitált rá a mozarti zenére. A dinami­kai skála egy szűkebb szaka­szát járta be, amelyen, belül az árnyalatokat, sőt a kont­rasztokat megteremteni ugyan jóval nehezebb, de stílushűbb, ugyanakkor jó ér­telemben véve hatásosabb is. Az előadás sikerének másik oka a zenekar Játék techni­kájában kereshető, mely sok­kal inkább a barokk, mint a romantika felől köze­lít Mozart zenéjéhez; ennek eredményeként áttetsző a hangzáskép és plasztikus a dallamformálás. Edward Elgar Op. 20. sze­renádja kellemes színfoltnak ígérkezett, végül is túl édes­késnek hatott. E mű lazább szerkezete nem állta a ver­senyt a koncerten elhang­zott klasszikus művekkel. A zenekar teljesítményét elis­merő nagy tapsot követő rá­adás, Mozart Divertimenitó- jának zárótétele billentette helyre a hallgatóban a jól­eső egyensúlyt. Labáth Valéria-----------------------------------------r A sejtelmes fényű budai eszpresszót a bennfentesek csak Picurkának hívták. Az alig kétszobányi helyiség nagy része törzsvendég volt. Az unatkozó vendégek ér­deklődéssel figyelték a kék kosztümös lányt, aki egy sötétszemüveges férfival be­szélgetett. — Ugyan, Lajos — nevet­gélt a lány —, nem hinném, hogy rám várnának a film­rendezők. Nincs is szüksé­gem rá, más terveim van­nak. Az viszont kedves, hogy nem felejtette el, mikor ér­kezem haza. Pestet szívesei) megnézem magával, de a filmgyárról ne beszéljünk többé. A fiatalember megfogta a lány kezét. Halkan beszélt, behízelgőn. — Én nem akarom sem­mire rábeszélni, Ildikó. Ért­se meg, ettől a munkától sok függ. Érzem, hogy ha maga játssza a főszerepet, biztos a siker. De, ha akarja, valóban ne beszéljünk róla. Három napig együtt leszünk, addig gondolkodhat. A lány kissé gúnyosan né­zett partnerére. — Először persze Szilviát beszélte rá ... — Nem tagadom. A pró­bafelvételen viszont kiderült, hogy nem elég, ha valaki mutatós. Sajnálom, de téved­tem. — Gondolom, meg is vi­gasztalta Szilviát... — Maga elutazott, Szilvia pedig tudja milyen ... — Tudom ... Neki nagyon fontos lenne, ami nekem semmit nem jelent. Nekem soha nem voltak ilyen ambí­cióim. A matematika más világ. Erről az egyhónapos tanulmányút is. meggyőzött. A lány megitta az üdítőt. — No, menjünk abba a csodálatos IBUSZ szobába. Fáradt vagyok ... — Én nem mondtam le semmiről — mondta a férfi, és ha a lány odafigyelt vol­na, észreveszi, hogy különö­sen hangzott ez a mondat. — Bízzunk valamit a jövő­re is — a lány elindult a ki­járat felé. A férfi követte. A rádiósszobában tetőfo­kára hágott az izgalom. Már mindenki tudta, hogy az is­meretlen lányt Kónya Ildi­kónak hívják, huszonegy éves, szegedi egyetemista, aki szeptember 3-án utazott el Berlinbe. Matematikus, és a kibernetika is érdekli. Ma érkezett haza a 14 óra 50 perces géppel. Ferihegyen üzenet várta. Ezt szeptember 17-én helyezték letétbe, és ugyanekkor foglalták le a szobát a Loggiában. — Ügy emlékszem — mondta Béres őrnagy —, hogy Pécs említést tett vala­mi berlini képeslapról, amely örsi Szilvia címére érkezett. — Igen, de az aláírás ol­vashatatlan volt... Kálmán alezredes türel­metlenül nézte az óráját. — Nem tehetünk semmit, csak várunk. A terv jó. Bíz­nunk kell a sikerben. — Bízni és várni két kü­lönböző dolog — mondta az adó-vevő készülék mellett ülő őrnagy. A Csupor utcában már ki­gyulladtak az utcai lámpák. Víg főhadnagy egy első eme­leti lakás ablakában állt, in­nen kitűnően látta a szem­közti ház kapuját. A félórás őrködés alatt többször is vé­giggondolta tennivalóit. Ha Borbély és a lány megjelen­nek és bemennek a házba, neki fel kell gyújtania a szo­ba csillárját, és el kell húz­ni a függönyt. Utána átmegy a szomszéd házhoz, és bizto­sítja a bal oldali ablaksort. A többi Mátéék dolga. A pisztolyát már csőre töltöt­te. Vajon Máté jól látja-e az ő ablakát? És Balogh, hogy jön ki a háziakkal? Valószí­nű, sportélményeivel trak- tálja őket, ha oda tudnak fi­gyelni. Eljut-e majd Bor­bély az ablakig? És eljön-e egyáltalán? A feladat látszó­lag már egyszerű, de várat­lan eseményekkel is számol­ni kell. Igyekezett maga elé idézni Borbély Károly fotóról meg­ismert arcát. Aztán rájött, hogy felesleges, úgysem lát­ja a gyér utcai világításnál. A lány lesz az ismertetőjel. Ügy látszik, késnek. Csak nem szimatolt meg valamit a fiú. Eddig átkozottul ügye­sen dolgozott. Ha tovább késnek, a taxitrükknek lőt­tek. Mindegy. Máté majd ki­talál valami mást. Az utca szinte teljesen üres volt. Egyszercsak fel­tűnt két alak. Közeledtek. Megálltak. A lány haját nem látja. A férfi közepes terme­tű, majdnem egyforma a lánnyal. Maga elé engedi a lányt. Jellegzetes mozdulat. Egy szállodaportás udvarias­sága. Igen, semmi kétség, ők azok. A férfi indul a lány után. Most számolnia kell. Tíz, húsz, harminc ... ötven .. . hatvan .. . száz... A csillár kigyullad, a füg­göny elhúzódik. Irány a bal oldali ablaksor... Máté bőrdzsekiben ül a kormány mellett. A taxiso­főr a hátsó ülésre került, hátradőlt és félt. Máté ké­sőbb kiszállt a kocsiból, las­san sétálgatott a taxi és a rádióskocsi között. Amikor Víg főhadnagy ablaka kivi­lágosodott, beszállt a rádiós- kocsiba. — Hiúz megkezdi az ak­ciót — szelte át a rövid mondat az étert. Alig tette le a mikrofont, megérkezett a taxis a kocsival. Máté beült a kormányhoz, és elindultak a csupor utca 2/b-be. Váriné a hivatásos ven­déglátók széles mosolyával tessékelte be az érkezőket. — Parancsoljanak... a fürdőszobában ott a tiszta törölköző... ha gondolja, teát is főzhet... Ildikó hálásan nézett az asszonyra. — Köszönöm ... A konyhaajtóban széles- vállú fiatalember jelent meg. Borbély arcán valami átfu­tott. — Az unokaöcsém — mu­tatta be a fiút Váriné —, a közelben lakik, néha felug­rik segíteni... Ildikó kiment a fürdőszo­bába. Borbély a szobában maradt. Csengettek. — A taxisofőr — kopogott be Váriné —, valamit a ko­csiban felejtettek ... Bőrdzsekiben jelent meg a fiatalember. Egy kis csoma­got hozott. Borbély a zsebé­be nyúlt, borravaló után ko­torászott. A rászegezett re­volvert csak akkor vette észre, amikor a tízforintost nyújtani akarta. Hirtelen megfordult. Kezében kés vil­lant. Ildikó ekkor jött be a szobába. Sikoltozni kezdett. Az unokaöccsnek álcázott Balogh első ütése célt té­vesztett. Máté nem tudott lő­ni, mert a lány Borbélyhoz rohant. Csörömpölés, a férfi kivetette magát az ablakon. Máté utánaugrott. Balogh az előszobán át szaladt az ud­varra. Víg lövése elsuhant a szaladó Borbély mellett. Az utca felé menekülő, férfira a járókelők miatt nem lehetett több lövést leadni. Máté utolérte Borbélyt, de a ru­góskés miatt el kellett ugra­nia. Nyilvánvaló volt. hogy Borbély a taxival akar me­nekülni. Mielőtt Borbély a ház sarkához ért, Máté lea­dott két figyelmeztető lö­vést. Víg a közelebbi utat választva a kerítésen ugrott át, hogy előbb érjen a taxi­hoz. Még egy pillanat, és a gyilkos eltűnik a ház sarka mögött. Onnan a taxihoz csak néhány lépés. Máté ép­pen elérte a házsarkot, ami­kor valami elsuhant előtte. Csak másodpercnyi idő után eszmélt rá, hogy a rongybá­bu, amely erőtlenül és alak­talanul hullik a kövezetre, az Borbély. Balogh ezúttal olimpiai formát mutatott. Víg leugrott a kerítésről, és bilincset vett elő. Megkeres­te a kövezeten heverő ru­góskést. Máté pedig Borbély zsebeit kutatta át. Az utcá­ról motorzúgás, kocsicsapó- dás hallatszott. A taxis jött meg a rádióskocsival. — Valami Jaguár kéri Hi- úzt — mondta Máténak —, gondoltam érdekli... — Köszönöm — ölelte meg váratlanul a százados a meg­lepett sofőrt, — éppen jókor ... végeztünk ... — Látom — mondta a so­főr, és döbbenten nézett a földön heverő férfira. Ebben a pillanatban jelent meg a kapuban Kónya Ildi­kó. Kissé kábultan. Egy nyo­mozó kísérte. Lassan gyüle­kezni kezdtek a kíváncsisko­dók. Váriné már megkezdte a tájékoztatást. — Nem volt könnyű mun­ka — mondta, — belefárad­tam ... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom