Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-13 / 215. szám
1984. SZEPTEMBER 13. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 A napokban új otthonhoz jutottak a szandaszőlősi óvodások. A régi óvodaépület az idén már szűknek bizonyult, s egyébként is eljárt felette az idő... Az új intézményt a volt iskolai napköziotthonból alakították ki az építők, berendezve ott a száztizenhét gyermek részére három csoportszobát, mosdókat, öltözőket és egy melegítőkonyhát. A költözködésnél segítettek a szttlők is, valamint a Volán7. sz. Vállalat Killián György Szocialista Brigádja Tanévkezdés az Iskolarádióban fl fiatal értelmiség helyzete n gazdasági kibontakozás főbb feltételei a Pártélet augusztus—szeptemberi összevont számából Huszonegyedik tanévét kezdi október 1-én az Iskolarádió. amelynek programjában mind több komplex, az iskolai tananyaghoz közvetetten kapcsolódó műsor kap helyet. A rádió új struktúrájában az évadban 22 ezer percnyi lesz az iskolarádiós anyag: e műsorok mintegy 80 százaléka először hangzik el. Az oktatást, a tananyagot szorosan követő adások a 3. adón, az úgynevezett magazin és szervizműsorok a Kossuth- és a Petőfi rádióban jelentkeznek. Az általános iskolák alsó és felső tagozatosainak, valamint a középiskolásoknak ismereteit kilenc tantárgyban gazdagítják a programok. Új tartalommal, a hagyományostól eltérő sugárzási időben jelentkezik a kisiskolások „Nyitnikék” című műsorsorozata, amelynek postája októbertől havonta egyszer, kedden hallható, immár 55 percben. Miért? címmel új sorozat indul, a 9—10 évesek érdeklődésére számot tartva. Az adások a társadalomtudományok legújabb eredményeiről számolnak be, s szólnak a személyesebb, kis közösségeket érintő kérdésekről is. A „Világok meséi” műsor az európai és a rokonnépek meséit népszerűsíti ismert művészek tolmácsolásában. Az adások rövid tájékoztatást adnak az egyes földrajzi egységek történetéről, társadalmáról is. Újdonság a „Neked szól!” című zenei sorozat is. Űjabb nyelvlecke-sorozattal gazdagodott a repertoár: Fortocska címmel a 8—12 éveseknek készítették a rádió munkatársai. Faluvégi Lajos, a KB tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese a KGST-országok együttműködésében rejlő lehetőségeket és feladatokat elemzi a Pártélet augusztusi —szeptemberi számában. Hangsúlyozza, hogy gazdaságpolitikánk mozgástere és a szocialista gazdasági integrációban való részvételünk között fokozódik a kölcsönhatás. Tétényi Pál, a KB tagja, a KB osztályvezetője a fiatal értelmiség helyzetéről írt cikket. Részletesen kifejti a felsőfokú képzés, a pályakezdés, a vezetővé válás erényeit és hibáit. Mondanivalóját azzal a végső következtetéssel zárja, hogy növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsülését, az egyes értelmiségi pályák vonzerejét. A gazdasági kibontakozás főbb feltételeit választotta tanulmánya témájául Bogyó Tibor, a KB alosztályvezetője. Mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a felgyülemlett problémák ellenére sem mondhatunk le alapvető társadalmi, gazdaságpolitikai céljainkról, népgazdaságunk fejlesztéséről, arról, hogy munkánk hatékonyságának fokozásával biztosítsuk a társadalom fejlődésének és az életszínvonal növelésének stabil alapiait. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője a munkaerő átcsoportosításának kérdéseit, Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára pedig a helyi erőforrások és lehetőségek kiaknázását taglalja. Őri József, a körmendi városi párt- bizottság első titkára a kistelepülések életviszonyainak javításáról, Horváth Lajos, a szombathelyi városi párt- bizottság első titkára pedig a rétegpolitikai munkáról írt a folyóirat összevont számában. Gondolatébresztők a szemle rovat közéletiséget, munkafegyelmet, életmódváltozást taglaló cikkei. Széleskörű érdeklődésre tarthat számot a folyóirat szerkesztőségének kerekasz- tal-beszélgetése a lakossági ügyintézésről. Több figyelemre méltó vélemény közlése után arra a következtetésre jutott a szerkesztőség, hogy adottak a lehetőségek a lakossági ügyintézés színvonalának növelésére, az embereket bosszantó vonásainak kiküszöbölésére. Az említettek mellett gazdag tartalomban válogathat az olvasó a Pártélet összevont számában. Csupán címszavakban említünk néhányat: Száméi Lajos: A korrupcióról — jelenidőben; A tagfelvételi munka kérdőjelei (Beszélgetés budapesti pártmunkásokkal); Barabás János, a KB helyettes osztályvezetője: A testvérpártok központi bizottsági titkárainak értekezletéről. Haragos levelet hozott a posta... A műit kísérletei Legszívesebben nevek nélkül írnám meg ezt a történetet, mert a jelenséget fontosabbnak érzem a neveknél, időpontoknál, helyszíneknél, de nem tehetem, mert már túl sok személyes indulat sűrűsödött össze, túl sok vád és ellenvád született szóban és írásban egyaránt. Egy cikk vihart kavart A történet szereplői a kunszentmártoni eredetű, népes Kiss család tagjai. A vihart egy cikk kavarta, amely a Néplap augusztus 3-i számában jelent meg. „A jóllakottság nem elég” címmel. Ebben a rövid cikkben Kiss Sándor, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrme- konfekció Vállalat kunszentmártoni gyárának fiatal csoportvezetője beszélt életút- járól, amely a sokgyerekes cigánycsaládból vezetett a gyárig, az anyagi gyarapodás mellett a szellemi szükségletek felismeréséig, egy magasabb szintű életforma kialakításáig. A kívülálló olvasó jó érzéssel tehette le a lapot a cikk olvasása után, arra gondolva, hogy lám, ha lassan is, ha lassabban is, mint ahogy szeretnénk, mégis tart a cigányság beilleszkedése, a régi életmód és életforma egyre kevesebb embert tart fogságában. A Kiss családban szinte általános a vegyes házasság, a családtagok között érettségizett hivatásos zenész, gyári csoportvezető, postás, szerelő, gondnok, zongoratanárnő van. — a Szolnoki Stúdióba járatta zenét tanulni, emellett Kunszentmártonban különórákra járatta Kurucz Dezső bácsihoz, színién zenét tanulni, hogy képzettebb legyen. Hangszereket vásárolt neki; szaxofont, klarinétot... Nem putriban nőttünk föl, és ő sem ott élt, hanem egy hat helyiségből ái'ó családi házban... Nem éheztünk és nem jártunk mezítláb, ez ránk nézve és a családra megszégyenítő hazugság... Apánk hétvégeken lakodalmakban muzsikált, így a fizetésen felül még plusz pénzhez is jutott a család. Mindén évben 2—3 disznót neveltünk és vágtunk... Apánk, halálát megelőzően, i 2.-én este és 13-án délig nálunk volt, ő mutatta nekünk az újságcikket. Sírva panaszkodott, ez a cikk még a becsületétől is megfosztotta.” Az apa 13-án e;:e öngyilkos lett, a levél nem állítja, csak sugallja, hogy végzetes elhatározásában része volt annak is, amit a fia a cikkben elmondott a családról. Ellentétes állítások Később Kiss József és felesége személyesen is eljöttek a szerke íztőségbe, és elhozták néhány családtag írásba foglalt véleményét, íme néhány kiragadott részlet: „Nem éheztünk, nem nyomorogtunk és nem jártunk mezítláb, nem putriban laktunk..— írja Tatár Imréné Kiss Julianna, ö jelenleg a kunszentmártoni sportpálya gondnoka, szépen berendezett szolgálati lakásban él a férjével és a gyerekeivel. ják, hogy a Putri. Ezt akárki megmondja, aki régebben lakik Kunszentmártonban.” Homlokegyenest ellenkező állítások feszülnek egymásnak, s a nyomukban harag támad, régi sérelmek elevenednek meg, vádak szüleinek. .. Az igazságot felderíteni huszonöt—harminc év távolából aligha lehet, de talán nem is érdemes, hiszen számunkra nem az a legfontosabb, hogy 1955-ben vagy 1960-ban feküdtek-e le éhesen, jártak-e mezítláb a Kiss gyerekek. Inkább az érdekelt, miért olyan fontos ez ma nekik, hiszen mind túl vannak már rajta, mesz- sze meghaladták akkori önmagukat. •„Jóska minden módon tagadja, felejtené a cigány múltat -— mondta Kiss Sándor. „Főnök lett Sándor, ezért festette sötétebbre a múltat, mert azt akarta, hogy nagyobb legyen a dicsősége — vélekedett a másik testvér. Valahol itt lehet az indul latokkal terhes ellentétek forrása. Minden testvér messze felülemelkedett a hagyományos cigány életformán, de a múlt nehezen enged, és mindnyájuknak meg kell küzdeniük az árnyaival. Ezt a küzdelmet mind a maguk módján vívják meg: van, aki feledéssel, azzal, hogy csak a szép napokra hajlandó emlékezni, mert úgy gondolja, az ő vagy a szülei szégyene, hogy egyáltalán létezhetett az a múlt. Más éppen ellenkezőleg, előszeretettel idézi föl a nehéz években átélt szenvedéseket, mert így büszkébb lehet rá, hogy élve a kapott lehetőségekkel, jórészt a saját erejéből emelkedett föl a mostani szintre. S kárhoztatható-e, ha ebbéli igyekezetében egyikük — anélkül, hogy tudatosan ferdítene — a valóságosnál rózsaszínűbbnek, ■ a másik pedig sötétebbnek látja az akkori időket? A gyerekek már nem fogják érteni A maguk módján birkóznak saját múltjukkal. Egy helyről indultak, nagyjából egy felé tartanak, s a múlttal való leszámolás eltérő módja mégis haragot szít közöttük. Ügy tűnik, hogy a cigányság e nemzedéke legjobbjainak ez a leszámolás az egyik nagy szellemi élménye és feladata. Gyermekeik talán már nem is értik majd, miért voltak ezek a kérdések olyan húsbavágóan fontosak a szüleik számára. B. A. S ennek ellenére — vagy talán éppen ezért? — a cikk mégis vihart kavart, éppen ott, ahol legkevésbé vártuk volna: a családban. Kiss Sándor ugyanis, nyilvánvalóan azért, hogy az egykori és a mai élet közötti különbséget megmutatva érzékeltesse a megtett utat, beszélt a múltról is, amely ebben az esetben nagyjából az ötvenes éveket jelenti, így idézi szavait az említeti cikk: „Apám a téeszben zsákolt, ebből az egy fizetésből éltünk. Éltünk? Éheztünk, mezítláb jártunk, vergődtünk. De többre vágytunk, többre akartuk vinni.” Egy másik helyen pedig arról beszél, hogy sokáig őt is fogva tartotta a putri. Ettől támadt a vihar. Haragos levelet hozott a posta hamarosan, nem is a megyéből, hanem Csongrádból. írója Kiss Józsei, Kiss Sándor öccse. íme náhánv részlet a levélből: „Igaz, hogy apuka a téeszben zsákolt, de becsületes, kemény munkával kereste a kenyeret, és neveit bennünket. Sanyi fiát — bátyámat „Mezítláb soha nem jártunk, nem éheztünk” — mondta. „Jól éltünk, volt normális bútorunk, íetíér ágyban aludtunk. Ha éheztünk volna, a testvérem nem tanulhatott volna zenét. A házunk nem volt putri. A nyolc osztályt elvégeztük rendesen. Én is fel voltam háborodva a cikkben elmondottak miatt. Nem szégyellem a múltat, de az igazsághoz ragaszkodni kell. Kiss Sándor viszont megerősítetté, amiről a cikkben beszélt. „Nem is mondtam el mindent, hogyan éltünk” — jegyezte meg. „Az apánk beteg volt, gyógyíthatatlan beteg, ő maga is tudta, azért lett öngyilkos. Néha eljött hozzám, vagy a feleségemhez a postára, és mondogatta, hogy úgyis felakasztja magát, nem bírja tovább. A házunk egy régi, kis, rossz ház, most is megvan, meg lehet nézni. Putri-e vagy sem? A községnek azt a részét mindenesetre úgy hív— Hogy a fene — szitkozódott Máté, amikor a tenyérnyi napszemüveg sötéten villogó üvegébe nézett. — Lesznek még használhatóbb részletek -is — nyugtatta meg Szikszai. Az ismeretlen lány továbbra is háttal ült. Már az olajos üveg kupakját is visszacsavarta, amikor Máté újból megszólalt. — Most majd hasra fekszik, és süthetjük az egészet. Ebben a pillanatban egy labda repült be a képbe, és nekivágódott az olajos üveggel bajlódó lány hátának. Megfordult, és bosszankodó arccal nézett a filmfelvevőgép lencséjébe. — A szemüveg — mormolta Máté mintegy szuggerálva a vásznat —, az a vacak. És megtörtént a csoda-. A lány mintha hallotta volna Máté megjegyzését, elmosolyodott. Letette az olajos üveget, és levette a szemüvegét is. A labda után nyúlt, és visszadobta. Ebben a pillanatban tisztán látszott az arca. Aztán újból felkerült a szemüveg, hanyatt feküdt, és napozni kezdett. — Megállni — kiáltott Kálmán teljesen feleslegesen, mert a film amúgyis véget ért. — Az utolsó pillanatban — sóhajtott Máté, és megtörölte verejtékező homlokát. Reggel nyolc órakor Máté asztalán voltak a nagyítások. A százados elgondolkozva nézett az ismeretlen lány gyanútlanul mosolygó arcába. Az egyik képet odaadta Tormásnak. — Ezt képtávírón küldjétek el Balatonrévre. Intézkedjetek, hogy a Dolina pincére is lássa. A nagyításokat szétküld- ték a szállodákba, pályaudvarra, odaadták a taxisoknak. A nyomozók megkapták az utasítást, hogy ha a fénykép eredetijét meglátják, azonnal vegyék védőőrizetbe. Szikszainak megköszönték a segítséget. A segédoperatőr zavartan mosolygott. — Ha lehet, itt maradnék — kérte Mohai Tibor álmosan és fáradtan. — Semmi akadálya mondta Máté, és a fotelra mutatott. Egy óra múlva megérkezett a megyeiek jelentése. A Dolina pincére felismerte a lányt. Ő volt örsi Szilviával együtt Borbély társaságában. A rádiósszobában vágni lehetett a füstöt. Víg naplószerűen jegyezte a kocsiparancsnokok bejelentkezéseit és jelentéseit. Balogh alhadnagy a telefonokat kezelte, Mohai kábultan, de nagy érdeklődéssel figyelte a számára ismeretlen zűrzavart. — Halló, itt Párduc! Párduc hívja Jaguárt! Vétel! — recsegett az egyik rádió hangszórója. — Ez Béres őrnagy — figyelt fel Kálmán alezredes, akinek jelenléte már magától értetődő volt. — Valami történhetett a Loggia szállóban. — Itt Jaguár! Adását hallom! Vétel! — Párduc jelenti Jaguárnak! A Loggia szállóban felismerték a lányt. Szobát rendeltek neki telefonon, aztán lemondták. A megérkező lányt írásos üzenet várta. A boyszolgálattal küldték a levelet. A lány elolvasta, aztán elment. Közölte, hogy a szobára nincs szüksége. Bőröndjén és soortszatyorján a Ferihegyi repülőtér tranzitraktárának emblémája volt. Feltehetően valamelyik repülőjárattal érkezett a lány. Enciánkék kosztümöt viselt, bordó pulóvert. Kék szandálja van, kék táskája. A haja sima, szőke, körülbelül a válláig ér. Feltűnően csinos. Anyanyelve magyar. A jelentésnek vége. — Halló Párduc! Itt Jaguár! Adását értettem! Intézkedésig maradjon a helyszínen. Várja meg Hiúzt. utána jelentkezzen. Kálmán letette a mikrofont. — Induljatok — mondta Máténak —, a boyszolgálat- ra és a repülőtérre ne legyen gondotok. — Értettem. Hiúz elindul — mosolygott Máté, és a szokottnál erősebben szorította meg az alezredes búcsúra nyújtott kezét. A Loggiában gyorsan köpették egymást az események. Akkor érkeztek meg Mátéék, amikor egy taxisofőr jelentkezett a portán. Látta a rendőrautót, el akarja mondani, hogy ő vitte el a lányt egy lakásra. A cím: Vári Sézáné, Budapest, II. Csupor u. 2/b. Máté intézkedett. Szereztek egy sporttáskát, megtömték ágyneművel. — Halló itt Hiúz! Hiúz hívja Jaguárt! Vétel! — Itt Jaguár! Adását hallom! Vétel! — Hiúz jelenti Jaguárnak, hogy pontos címre indulunk. A lakás IBUSZ vendégszoba. A főbérlő neve Vári Gézáné. A kiutalást Borbély Károly adta oda a tulajdonosnőnek azzal, hogy a menyasszonya aznap érkezik külföldről. Borbély egyébként Vida Lajosként mutatkozott be. Amikor megjött a lány, Borbély ott volt. Rövid idő múlva elmentek. Borbély azt mondta, fél hat körül mennek vissza. Addig körülbelül húsz percünk van. Tervem a következő ... (Folytatjuk)
