Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
1984. AUGUSZTUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A változó Martfű Iparosodás és községfejlesztés Megyénkben az egyik leglátványosabban fejlődő ipari település Martfű. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy az elmúlt húsz év során lakossága megkétszereződött. 1979 második felétől dolgozik a Növényolajgyár, épül a szövetkezeti sörgyár. A legtöbb dolgozót foglalkoztató vállalat a Tisza Cipőgyár. A csaknem ötezer munkásból kétezer-három- százlharminc helyi lakos. Az iparosításból következő lé- lekszám-emelkedést szükségszerűen követte a lakásigénylők számának növekedése. A két nagy vállalat a dolgozók letelepülési, illetve lakásépítési szándékát a legmesszebbmenőkig támogatta, illetve támogatja ma is, különböző kölcsönökkel és közművesített telek biztosításával. I A Tisza Cipőgyár a fiatal házasok számára az idén 11 garzonlakást alakított ki a régi munkásszállás helyén a KISZ támogatásával. A magánerőből építkezőknek is segítenek. A Héki Állami Gazdaság központi majorjában idén például 60—70 új családi ház épült, melyeket augusztus közepéig vesznek birtokukba tulajdonosaik. A következő esztendőben ugyanebben a körzetben 90— 100 telket biztosít a tanács az építkezésre vállalkozóknak. Akik nem szándékoznak építeni, az új OTP-laká- sokra adhatják be igénylésüket. A kereskedelmi hálózat bővítése, a különböző szolgáltatások nem mindig tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Az általános iskoláiban az oktatás feltételeinek javítása jó ideig szintén akadályokba ütközött. Több éven keresztül két műszakban tanítottak tanteremhiány miatt. Ez év szeptemberétől azonban ez a gond is megszűnik az új nyolc tantermes általános iskola átadásával. Így a ’84—85-ös tanévben mór visszaáll az egyműsza- kos tanítás. Ezzel párhuzamosan folyik a régi napközi - otthon felújítása. Jövőre készül el az új iskolához kapcsolódó korszerű sportcsarnok. A főként vállalati, tanácsi segítséggel és jelentős társadalmi munkával létrehozott tanuszodát tavaly adták át a fiataloknak. Az óvodai és bölcsödéi helyek száma is kielégíti az igényeket. Érdemes megemlíteni az 1982 óta meghirdetett gázprogramot is. Két év alatt több mint 600 lakásba vezették be a gázfűtést. A program megvalósítása jelenleg is folyamatosan tart. A következő év végéig minden közintézmény gázfűtéses lesz Martfűn. Ez a sok szép eredmény társadalmi munka nélkül nem jöhetett volna létre. A tanácstagok, a lakosság ösz- szefogása és a szocialista brigádok segítsége sokat jelentett a község fejlődésében. A társadalmi munka összértéke 1983-ban megközelítette a 24 millió forintot. Ennek köszönhető az is, hogy tavaly a megyei településfejlesztési versenyben Martfű, kategóriájában a harmadik helyezést érte el. A helyezéssel járó 300 ezer forintot a tervek szerint tanácstagi alap létrehozására fordítják, melynek lényege, hogy az alapösszeget arányosan osztják el a további községfejlesztési célokra. Import helyett hazai anyagok és alkatrészek az építőanyag-iparban Az építőanyag-ipari üzemek csaknem 45 millió forintot takarítottak meg az első félévben azzal, hogy saját erőből, ezen kívül hazai és más szocialista országbeli vállalatok segítségével megszervezték olyan termékek, alkatrészek gyártását, amelyeket eddig csak tőkés államokból tudtak beszerezni. Az idén 56 millió forint értékű ilyen termék előállítását tervezték, tehát az első hat hónapban már az éves előirányzatnak mintegy 80 százalékát sikerült teljesíteni. A Cement- és Mészművek segédüzemei maguk rendezkedtek /be a kemencehőtároló egységek több alkatrészének gyártására, amellyel az első félévben 1.2 millió forint értékű import beszerzéstől -kímélték meg a vállalatot. Ezen kívül kihasználták a magyar—csehszlovák határmenti cementgyárak együttműködésében rejlő lehetőségeket is. A kölcsönösen előnyös alkatrészgyártási kooperációban 1.8 millió forint értékben kaptak olyan csapágyakat, tüzelőrostélyokat, porleválasztó tartozékokat és más termékeket — a magyar szállítások ellenében — amelyért eddig konvertibilis valutával fizetett az ország. Az Üvegipari Művek magyar partnert keresett és talált az üveggyártáshoz szükséges csontliszt előállítására. Az építőanyag-ipari új termékek előállítására az Építőipari Termelőeszközkereskedelmi Vállalat kutatta fel a legtöbb magyar partnert. Egyebek között az épületek, alagutak, tetőszerkezetek szigeteléséhez szükséges üvegszövet gyártására a Magyar Selyemipar, más különleges szigetelő lemez termelésére a győri Graboplast vállalkozott. Ily módon az első félévben 12 millió forint értékű megtakarítást értek el. Az importköltségeket csökkentették azzal is, hogy késztermék helyett csak alapanyagot hoznak be külföldről, s ezt magyar termelő dolgozza fel. Így a horganyzott ke- rítósdrótfonatot egy tsz melléküzemág gyártja külföldi huzalból. A Pápai Elekther- max gyár pedig az importált saválló acéllemezből állít elő úgynevezett nagykonyhai mosogatókat a szállodák és más vendéglátóipari egységek részére. A nagy építőanyag-ipari üzemek és az ÉPTEK szakemberei további vállalkozókat keresnek az importált gépalkatrészek, segédanyagok hazai gyártásának megszervezésére. Többek között tárgyalásokat folytatnak a szögbelövő pisztolyok patrontárainak hazai betöltéséről, különleges vakolathoz szükséges homok előállításáról, és más új termékek gyártásáról. így várható, hogy az év végéig számított 56 helyett 70—80 millió 'forint értékű dmportmegtaka- rftást érnek el a hazai termeléssel. A pártkongresszusra Tiszafüredi fiatalok Az MSZMP XIII. kongresz- szusa és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére a Magyar Hajó- és darugyár tiszafüredi gyáregységének KISZ-tagjai szép felajánlást tettek. Az 1984-re meghirdetett kommunista műszakon kívül szeptember 8_án újabbat szerveznek, melynek bevételét a helyi szakmunkásképzés feltételeinek javítására használják majd fel. Ezen kívül személyenként 10—10 óra társadalmi munkát is vállalnak, amelyből egy napot a város szépítésére fordítanak. Csatlakoznak a fiatalok a vállalat által meghirdetett energiatakarékossági versenyhez, és a szocialista brigádokkal közösen 650 ezer forint megtakarítást terveznek a gyáregység 17,1 millió forintos energiaköltségéből. A felszabadulási évforduló tiszteletére meghirdetik a Gyáregység Kiváló KISZ- szervezete címért folyó versenyt, mellért ez év augusztus elejétől 1985. március 30-ig vetélkednek a KISZ- esek. Emléktáblaavatás Emléktábla-avató ünnepséget rendeztek tegnap a Vas megyei Torony községben, a cigány származású lakosság deportálásának negyvenedik évfordulója alkalmából. A felszabadulás előtt e falunak hatszázötven cigány lakosa volt. 1944. augusztusában a férfiaknak 70 százalékát vitték el munka- szolgálatra, novemberben pedig a férfiakat, nőket, gyermekeket hurcolták el deportáló táborokba és csak öt ven százalékuk tért vissza. A gyakorlat próbái Kommunista mivoltomban soha semmivel nem kellett annyira szembenézni, mint azzal a szemrehányással, hogy „szépek, igazán szépek a maguk elvei, de nagyokat nyögnek a valóság próbái alatt!” S őszintéin megmondom, ilyenkor mindenféle vitában kicsit dadogás lesz a szavam. Ment a társadalom vezérlő ideológiaiját mindig az „adósságaival” akarják elszámoltatnia az emberek. Annyiban megértem az okát, hogy a társadalom mindig halovány rajzolata az elveknek, a mozgató ideológiának: a ket>ő sohasem takarhatja egymást, mint szabásminta a szövetet. Ahhoz olyan steril társadalmi közeg kellene, amelyben más ideológia nem munkál, nincsenek ellenhatások, tőle idegen taszító erők: s olyan emberek, akik mind egy szálig tökéletesen értik és élik azt az ideológiát. Ábrándnak is élhetetlen! Ezért biony tudomásul kell venni: a szocializmus sem tudja mindig és mindenben fölmutatni azt a tiszta szép arcot, amelyet az elmélet rajzol róla. Véleményem szerint az ideológiai kérdések iránti érdeklődés és az eszmei érzékenység lanyhult bizonyos rétegekben, társadalmi csoportokban. A társadalom nagyobbik fele úgy van vele, mint mondjuk a latin nyelvvel, illik ‘belőle tudni valamicskét. Ideológiai képviselet ünket szívesen hagyjuk magasabb testületekre és az elmélet művelőire. Köznapi cselekvéseink elméleti, eszmei kontrolljára alig is gondolunk. Példákat? Ha lenne hely elég, csapatostul jönnének elő dolgok, sőt, folyamatok, amelyek azt mutatják: a kezdet kezdetén elmaradt az eszmei megfontolás. Rendelettel kellett kordáiba terelni a nyerő- és játékautomaták üzemeltetésének ügyét... Máiig sincs rend a videokazetták frontján... Milyen szellemiséget sugallnak bizonyos diszkóműsorok, az elektronika terjedésével szaporodó játékprogramok... Ki figyel oda mindenféle hakni - programok eszmei tartalmára... Ki minősít filmeket... Ki tesz ideológiai rendet a gazdálkodás mai sokszínűségében...? Nem új fölismerés, hogy lazulnak az ideológiából eredő erkölcsi, teffikad normák, keverednék az értékrendek. Általában túlontúl nagy az ideológiai türelem olyan jelenségekkel szemben, amelyek fölmérhe- tőem komoly szellemi károkat okoznak társadalmunknak. S még vitázó kedvünk sem elég friss. Leginkább csak akkor kezdünk foglalkozni kérdéseikkel, ba miár a húsunkban érezzük az ideológiai ellenség fogát. Ha a lábunkra lépnek, esetleg még mi mondjuk: pardon... Sokat töprengtem rajta, ugyan miért hagyjuk el magunkat annyira? Egy válaszom maradt: valami hamis vádtól tartózkodunk. Attól, hogy ha ideológiailag „keményebbek” vagyunk, talán ránk sütik a „dogmatizmus” bélyegét. Hányszor éreztem már magam is, hogy „szólni kellene” ... Sehogy se kvad- rál eszmerendszerünkkel (és mellékesen a történelmi igazsággal sem!), ha Hortyh Miklós valamiféle familiáris színezetben kerül elénk, mint a szövetséges! hűség lovagja... Nem szimpatikus az sem, ha világnézetünk kontúrjai elhomályosulnak például bizonyos elővezetésekben a szocialista nemzeti egység egyébként tiszteletre méltó kategóriájában. Egyszer tanúja voltam annak, hogy leintettek valakit, mert osz- tályérdeikek, osztályszempontok alapján közelített egy témához .. Különös nézeteik, s még inkább különös magatartásformák emelkednek a szocialista demokratizmus előtt is. Kezd gyakorivá válni az az ítélkezés; hogy „ha igazat adnak nekem, akkor van demokrácia — ha nem akkor nincs!” Rengeteg adóssága halmozódott föl ilyen értelemben a mi ideológiáink szószólóinak, propagandistáinak, oktatóinak és művelőinek. Különösen, mióta a ’ gazdasági éjét szervezései jlgyehsűlyban tartása annyi energiát leköt. De egészen régi tönlésztenivalónk is éppen elég alkad. A szocializmusról alkotott kép például meglehetősen statikus még ma jis. K!icsit romantikus, kicsit meseszínű. Sokan azt gondolják róla(régi szemináriumok emlékeként talán), hogy megy az magától is Hiszen alig volt célzás a szocialista építés küzdő jellegére. Az ellentmondások fogadására és feloldáséira szóló képességeinket még épphogy csak megmozgattuk. Történelmünk egyes szakaszaihoz is sokféle a közelítés. Hányán és hányán szugérál- ják nekünk, hogy a szocialista építés első hazai évtizede valami velejéig bűnös korszak volt. S nem elegendő az ideológiai aktivitásunk ezekkel az eszmei ficamokkal szemben. Vannak, akik úgy magyarázzák : a tudományos szocializmus propagandistái bizonyára azért „halkabbak” mostanában, mert ez az elmélet nem tud megfelelő választ adni a mai világ kérdéseire. Túl azon, hogy ez az eszme alkalmas igazán a világ és a társadalom mai kérdéseinek progresszív megközelítéséire, hogy csak ez a világnézet kínál értelmes alternatívát, a történelem vagy valamely világhelyzet vagy bármely társadalom elemzésének marxista módszere történetileg bizonyítottan bevált. Századunk egyfolytában nem tesz mást, mint a tudományos szocializmust igazolja. Éppen a tőle való eltérések okoztak időnként és helyenként politikai zavarokat. De ne menjünk máshová. A tmd hazai politikánk nem attól és azóta emelkedett-e az itthoni és a nemzetközi élismerés polcára, hogy a párt megtisztította a dogmatikus meg a revizionista ferdítésektől? Könnyű volt akkor ideológiai csatákat nyerni — mondja egy másik ellenkezés — amikor minden hullámhosszról minden hangszóró csak a miénket fújta. Most ajtó-ablak nyitva, most meg kinek van ideje és energiája arra, hogy szüntelen ideológiai catában álljon minden beáramló hóborttal, divattal, kóbor eszmével ? Ilyen érteleimben, bizony nehezebb ma. Azért is, mert közben az ideológiai fejlődik. Viszont ostobaság és restség lenne arra gondolni, hogy a világnézetek háborúját úgyis megnyerjük, tehát a ikis ideológiai csaták nem lehetnek túl fontosak Ideológiában nincs vissza /ónulás, nincs térátgengedéf., nincs fegyverszünet. Türelmetlenek va .»yunk a szocializmus hibáival, gyön- geségeivel szemben számon kérjük a társadalomépítés elveinek szigorúbb érvényesülését. Fölpanaszolunk olyan társadalmi jelenségeket, mint a szerzés elhatalmasodása, az erkölcsi tart as megingásai, az antidemokratikus magatartás... Pedig bizony mindez ellen van nekünk hatékony ideológiánk! A társadalom erősebb eszmei tartása esetén mennyivel kisebb az esélye bármely társara- lomellenes próbálkozásnak, akár anyagi, akár szellemi életünkben. Hányszor foüesz- szük a kezünket: „A törvény nem tiltja, rendelet nem ellenzi.” Miért ne lenne sok mindennek a megfékezésére és megállítására elegendő ok az, hogy társadalmunk erkölcse, lelkiismerete, eszme- rendszere nem szívleli? Ennek még a törvénynél is nagyobb kell, hogy legyen az ereje, mert bizony a törvényt is ez diktálja. Mindezzel együtt, éppen ideológiai tanulmányaimból tudom magam is, hogy az eszmei türelmetlenség milyen kártékony. Nemcsak a társadalom eszmeállapotán múlnak anyagi dolgai — anyagi állapotai is hatással vannak eszmei arculatára. De azt is megjegyzem, hogy az eszmei azonosulás anyagi erővé válik a társadalomiban. Magyaráb- ban mondva: a társadalmi cél megvalósulása arányos azzal, hogy vezérlő elved milyen intenzitással épülnek be a közgondolkodásba és a hétköznapi magatartásba. Ha tehát időnként elvek nyögnek is a gyakorlat próbái alatt, azért nem az eszme hibás. Sz. Simon István A tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben több éve működik erdészeti melléküzemág. A kivágott nyárfákból ládákat készítenek
