Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

10 Barangolás a megyében 1984. AUGUSZTUS 11 emberek, sorsok, házak Tiszazugi gyúrt, és... Nos, ahogy a mesében, de minden valósá­gos: a számunkra ismeretién művész „bekommendálta” az ügyeskezű íiút Badár Ba­lázshoz, Mezőtúrra. Badár így indította az if­jú fazekast: „Tudsz már mindent, dolgozz. Művészt nem csináltam belőled, mert a művész szegény, enni meg köll!” Bozsik Kálmán agyagáru gyárosnak titulálta magát az osztrák—magyar monarchia különböző országaiban és a tengeren-túlra küldött pros­pektusain. Mondják, sose volt nép­művész. Talán valóban nem, a vita még nem dőlt el, de az tény, hogy a különböző világkiállítások nagy- és aranydíjait hozta haza Szent- mártonba évtizedeken ke­resztül. Különös forma- és színvilága mindenesetre ki­vételes tehetségéről árulko­dik. Munkássága összegzésre vár. Egy jellegzetes Bozsik-tál „Pista” Nemcsak a könyveknek, a házaknak is történetük van. Minél öregebb egy épület, annál többet tudna elmondani: kik éltek a fedele alatt, miről hallott, mit látott parányi vagy tehetős, világra néző ablakaival. Némelyikben a hó fútta el a mécsest, máshol éjjel-nappal lángolt a kandaló tüze. Ma is sok-sok mindenről szólnak az öreg házak, a rna épülőknek még most kezdődik-a történetük. Kossuth és Somogyi Ízen házban tartózkodott KOSSUTH LAJOS • 1849 MÁBCZIUS 3-9 napjain. trr TERvÉzrt. ' AM,SA.MICS. KlÍP^A: VgCSí!Y-TÁB0iÍN0K0KK.tL A SZOLNOKI CSATOT MEttCT A »ACTA* ÜICSÓSÉt LECH^OTWjtJB Äray KÖVETSBK­ÍNNKK ÍMIÉKWL ÁLUTOm r. TÁBLÁT TISZA röl.UVÁH Pt)l.i;ÁRSÁ0A * 1880 MARTZIUS 15" Emléküket ne feledd dk maguar • A volt tiszttartólakás, Somogyi Károly szülőháza, előtérben a Kossuth-emléktábla Földvár, a Tiszazug kapu­ja. Mások már Martfűt is ehhez a tájegységhez sorol­ták. Másként mondta a földrajztudós, a történész, s amíg ők a tudomány érveit sorakoztatták igazuk mellett, a közigazgatás a maga prak­tikusnak vélt szempontjaival feldarabolta a dűnék, lige­tek, morotvák földjét. Az első jeles ház, ahová betérünk, a tiszaföldvári magasparton áll. Több mint kétszáz esztendős épület, a múlt században a tiszttartó lakása volt. Nem akármilyen ház, kin­cset érő csoda lenne, ha megszólalnának az öreg fa­lak. Minden bizonnyal újra kellene fogalmazni a Mille- neum évében állított em­léktáblát. A Kossuth-kul­tusz példázata ez a már­ványba vésett néhány sor. Tévedéseinknek is bizonyí­téka: szinte mindig félis­tennek véltük azokat, akik a nemzet élére kerültek, olyan tulajdonságokkal ru­háztuk fel őket, amelyekkel nem rendelkeztek, s netán ők maguk tiltakoztak volna az utókor értékelése ellen. Kossuth nagyságából sem­mit sem von le, ha a szolno­ki csata tervét Damjanich tábornok nevével jegyezzük. A ház magánlakás, a régi Nagy Rét-re néz. Kevesen taposhatják az odavezető fü­ves utat. Ez már nagyobb baj, — s hiányziik még egy emléktábla a falról. Ebben Somogyi Károly arcképe és aláirása. (Archív fotó a múlt századból.) az épületben született 1811. április 2-án Csizrnazia Sán­dor ‘tiszttartó és Kelemen Borbála fia, akit a magyar kultúrtörténet Somogyi Ká­roly néven tisztel. Nagy­szombaton és Pesten tarujlt, segédlelkész, majd a Religia és Nevelés című iskolai lap szerkesztője, tudományos munkásságot folytat, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 188Ö-T5an Sze­ged városának ajándékozta 60 ezer kötetes könyvtárát, „mintegy az itt létesítendő harmadik egyetem előfelté­teléül.” Az 1888. március 30-án el­hunyt alapító nevét ma is őrzi a szegedi Somogyi könyvtár. Kincsek, — „ elfekvőben” „Alulírott özvegy dr. Kontsek Károlyné Eigner Sarolta a tulajdonomat ké­pező összes ingóságokat, amelyek néhai nagyemlékű férjem és annak első felesé­gének Kutlik Mária tulajdo­nából maradtak rám, az ő fennkölt szellemüktől vezé­relve, mind az Iparművésze­ti Múzeum gyűjteményeinek gyarapítására és ezáltal a magyar közművelődés hasz­nára kívánom fordítani és ezért mindazt, ami nagyré- vi lakásomban muzeális ér­ték, fentnevezett Múzeum­nak ezennel odaajándéko­zom.” Részlet az ajándékozóle­vélből. Előzmények: a tulajdonos, dr. Kontsek Károly világ­járó zongoraművész volt, Pozsonyban élt, majd első felesége halála után tele­pült Nagyrévre, a volt Ju- renák haha.­Első házassága hozomá­nyát, s barangolásainak ér­tékes tárgy; emlékeit magá­val hozta. (1953-ban halt meg.) E sorok írója az 1960-as évek elején még látta a gyűj­teményt a múzeummá átala­kított épületben Kínai, meisseni, sévnes-i porcelá­nok — némelyik fejedelmi, királyi udvarokból — üveg­művészeti alkotások voltak a barokk tárlókban. Hihetet­len értékű, leírhatatlan szépségű kincseket láthatott a vándor Nagyréven. Ügy emlegették: a nagyrévi por­celánmúzeum. A Múzeumok és Műemlé­kek Országos Központja a gyűjteményt 1954-ben tu­lajdonába vette, s az Ipar- művészeti Múzeum az anya­got a szolnoki múzeumnak átengedte. A Damjanich Múzeum a Hónap műtárgya rendezvénysorozatában ép­pen tavaly tartott szerény bemutatót a Kontsek-gyűj- teményből. Állandó kiállí­tásra Szolnokon viszont nincs lehetőség. De nem is a megyeszékhelyt illeti ez a gyönyörű gyűjtemény. Ügy vélem, azt fájlalhatjuk, hogy nem maradhatott Nagyré­ven. Miért nem maradha­tott? Mert nem kellett, sőt, nem kívánatossá vált. Ma­gyarán: „kellett a ház más­ra”. Ez a sarfcos megfogal­mazás. Nagyrévről szárma­zik, az utca emberétől. Sok­pecsétes irattal felér! Keressük a megtartó erőt, a szülőföldhöz való kötődést szorgalmazzuk, munkálkod­ni akarunk a kistelepülések érdekében. Így igaz, s kell, hogy erőnk legyen -beismerni a tévedéseket, jóvá tenni g mulasztásokat. Nem a volt Jurenák ház, nem a hajdani porcelánmú­zeum tette naggyá a szocia­lista mezőgazdaságot arra­felé sem. De ha már annyi­ra „más célra” kellett a ház, akkor miért a pusztulás raj­ta és körülötte? Vissza kellene vinni mi­előbb a szolnoki múzeum raktárában ládákban poroso­dó gyűjteményt, oda ahon­nét eltanácsolták, .. .Araiak idején... Ne a fájdalmas Móricz- riportokhoz kötődjék a kép­zelet, amikor Nagyrévről hallunk, hanem a művészi szép varázsához. A Kontsek gyűjtemény darabjai, velencei üvegek, Antonio Salviotti (1816—1890) üvegművész alkotásai A volt porcelánmúzeum épülete és „környéke”. Hajléktalan múzsák Amikor „kiszivárgott”, hogy megszűnnek a járások, sokan reménykedtek: Kun- szentmártonban a megszűnő vagy elköltöző közhivatalok helyére talán művelődési in­tézmények költözhetnek be. Nem így történt. A volt járási hivatal épületében 8, azaz nyolc különböző szerv irodái találhatók. A régi bírósági épületbe — vagy annak talán csak egy részébe — a „földhivatal” költözik. Lesz-e múzeum Kunszent- mártonban? A helytörténeti gyűjtemény gazdag anyaga szakavatott gazdára vár. A hajdani börtön telis-teli ki­állításra váró tárgyakkal. A századfordulón még fél- száznyi mester dolgozott a községben, köziéi száz szak­mában: csizmadia,- varga, papucsos, tímár, Kádár, pin­tér, bognár, ács, szappanos, kötélgyártó, fazekas, stb. Az állandó múzeum talán megoldaná a Bozsik-hagya- ték sorsát is. Bozsik Kálmán élete kész Bozsik Kálmán fazekasmes­ter,- „komiszban” regény. Visszaemlékezése szerint egy szobrászmű- vész(?) fedezte fel tehetsé­gét: agyagból állatfigurákat A faluszéli házacska, négy évig 1908—1918 József Attila ott­hona. 1968-ban „rendezési okokból” lebontották. Egy vaske- rítéses épületet húztak helyébe. m swmm » Mim Hill i - mmwmm . m* ■ mmm . .. • EBBEN A HÁZBAN • TÖLTÖTTE GYERMEKÉVEIT 1908-tól 1912-ig JÓZSEF ATTILA A MAGYAR NÉP NAGY KÖLTŐJE. Emléktábla, — dicséri a művelődési házat, hogy megmaradt „Attilának Öcsödön nem voltak játszótársai... Magá­nyos, szép kisgyerek volt. Bi­zsuval, a nevelőszülők ku­tyájával játszott legtöbbet, meg velem, amikor a mala­cokat legeltettük. Attila szomorú volt, mert elvették a nevét. Pistának szólították. Nem rosszaka­ratból, csupán azért, mert így egyszerűbb volt, minden gyereket Pistának vagy Jós­kának hívtak... Sokat kel­lett mesélnem a hun király­ról, Attiláiról, hogy megvi­gasztalódjék. Attila sokat ábrándozott. Egyszer, amikor kinn vol­tunk a legelőn a malacokkal, egy Zeppelin repült el felet­tünk. Attila kiabált, hogy szálljon le, felteszünk rá egy malacot, beleülünk mi is; és elrepülünk a Mamához. József Etelka visszaemlé­kezéseiből idéztünk, néhány éve mondta el munkatár­sunknak Kunszentmárton­iban, a költő nevét viselő gimnáziumok találkozóján. Hallottuk, hogy jövőre Jó­zsef Attila születésének 80. évfordulóján, Öcsöd, a Ti­szazug ünnepelni akarja a hajdani kislelencet. Egy archív fotón mutatjuk be a házat ahol Attila kis­gyerek volt. Az emléktáblát az öcsödi művelődési ház raktárában fényképeztük le. Keserves leírni is: a házat lebontották. Tiszai Lajos Képünkön Vas Csdba és Nagy Kristóf faszobra a ti- Fotó: Tarpai Zoltán szakürti arborétumban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom