Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

1984. AUGUSZTUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP > Sulimódi '84 Nyár végén a diákok szűr leinek nyakába szakad a Kö­zeli iskolakezdés gondja. A szolnoki Skálában megkér­deztem egy anyukát, mi mindent kell szeptemberre megvásárolnia. Szinte vég­nélkül sorolta. — A kicsinek iskolaköpeny, ünneplő ruha, melegítő, tomanadrág, tor­nacipő, s ugyanez a lányom­nak is. Hogy mennyibe ke­rül mindez? Azt nem is tu­dom, hiszen fokozatosan kell vásárolnom, egyszerre nem bírnám. A szülők pénztárcája min­denképp megérzi az iskolá­ra való felkészülést. A ke­reskedelmen múlik, hogy idegrendszerük megsínyli-e, a bevásárlást, vagyis kap­nak-e megfelelő méretű ru­hát, cipőt, olyat, amit szí­vesen. hord a gyerek. Szolnokon a Centrum Áru­háziban elmondták, hogy az iskolaköpenyekkel az idén nem lesz gond. Ezek beszer­zését már márciusban meg­kezdték, így augusztus ele­jére már kaptak 1500 dara­bot, s újabb ezer iskolakö­peny érkezését várják. Ter­mészetesen minden méret­ben.. — A kislányoknak az idén öt új fazont, így köténysza­bású, oldalt csukódó és di­vatos aszimmetrikus díszíté­sű modellt is ajánlhatunk. A fiúk köpenye továbbra is rövid és egyszerű, csupán a maga® nyakú, gallér nélküli megoldás számít újnak. A Centrumból az iskolába ak- cié ideje alatt ünnepi öltö­zékeket is kínálunk. Kapha­tó minden méretben a ha­gyományos matrózblúz, sö­tétkék, vagy középkék dí­szítéssel, és 20 százalékos éngedménnyel árusítjuk a sötétkét bakfisszoknyákat — mondta a konfekció osz­tály vezetője. Ezek a blúzok, szoknyák bizony nem szépek. Kiabál róluk, hogy kötelező viselni, akár tetszik, akár nem. Sza­básuk fantáziátlan és szigo­rúan divatjamúlt. Biztos, hogy csak az iskolai ünne­pélyek idejére kerülnek majd ki a szekrényből. Ha a diákok munkaruhája le­het esztétikus, ünneplőjük miért nem az? — Valóban nem ezek a vá­sárlók kedvencei, — erősítik meg véleményemet az ela­dók, — sókkal szívesebben veszik például a Studiform modelljeit. Ezek monopol­cikkek, a Fékon és a Cent­rum „házasságából” szület­tek. A család tagjai igazán szép blúzok és jól használ­ható, divatos sötétkék szok­nyák. Ünnepi és mindenna­pi viseletre egyaránt alkal­masak. A blúzokból eredeti­leg tíz fazont kínáltunk, de most csak kettő van, any- nyira kelendőek. Igaz; hogy az áruk kissé borsos. Évek óta külön gondot okoz a szülőknek a torna­órái szerelés beszerzése. Az idén is találkoztam már anyukával, aki 11 éves kislá­nyának csak ezer forintos melegítőt kapott volna, s meg sem lepődik már, ha a II köpenyekkel nem lesz gond Melegítőből csak „extra” kisfia tornanadrágját megint otthon kell méretre igazíta­nia. A Sportboltban érdeklő­désemre elmondták, hogy az idén a tavalyihoz képest sok­kal „színesebb” a válasz­ték. Sok iskolával élőre egyeztették, hogy milyen színű tomaruha a kötelező és ennek megfelelően ren­deltek. Lesz az idén elég teniszcipő is, és megígérték, hogy az olcsó és praktikus balettcipőt is lehet majd kapni. A melegítőkkel azon­ban. gond van. Hiányzik a közepesen drága, öt-hatszáz forintos, ami tornaórára sokkal megfelelőbb, mint az ezer forint körüli, szabad­időruha számba menő „ext­ra” öltözék. A bolt rendel­ne, de nemi gyártják. A Sportibolt az idén is megrendezi hagyományos iskolaakcióját, de nem „is­kola-utca”, hanem „iskola­ház” lesz; a Ságvári Műve­lődési Házban. Azt ígérték, amit most nem lehet kapni, oitt már majd árusítják, egyes cikkeket engedmény- nyél Is. ’ A boltosok derűlátása re­méljük megalapozott, s a ve­vők is azok lesznek — még szeptemberben, is. — pe — Több száz kisdiák keresi fel szüleivel már augusztusban, a tanév közeledtével az üzlete­ket, hogy a tanszerek mellé megvásárolják az iskolai ruhát is. Képünk a szolnoki Centrum Áruházban készült A telefon körülbelül har­minc másodpercig csengett, ennyi idő kellett, amíg a könnyű takaróba burkolódzó, s az előző este elfogyasztott, meglehetősen nagy mennyi­ségű konyaktól mélyen alvó férfi megértette, hogy nem^a szomszéd ébresztőórája cseng, hanem a saját telefon­ja, amit annakidején, éppen az ilyen hajnali ébresztések miatt, kellemetlenül engedett besízerétni. Cseng a telefon, s ha cseng akkor azt fel is kell venni. A szobában már félhomály van, a vastag függöny fel­fogja a fényt. A szomszéd Közért élőtt zörögnek a lá­dákkal, tehát hat óra körül járhat. Mindez pillanatok alatt cikázik az agyában, már emeli a kagylót, beleszól álomittas, cigarettafüsttől re­kedt hangon, s egy egészen friss, majdnem jókedvű hang válaszol, fiatalemberhang, egy kötelességtudó fiatalem­beré, aki tudja, hogy most ugyan kelemetlen, de egyben fontos feladatot teljesít, ö ébren töltötte az éjszakát, de ez a kötelessége, mert ő most a Központi Ügyelet, aki üzeneteket ad át és vesz fel, parancsokat tolmácsol, ebben az esetben azt közli, hogy Máté századosért elin­dult a kocsi. Elindult tehát a Volga, s hogy nem kirándulsról lesz szó, azt mindketten tudják, a Központi Ügyelet fiatalem­bere annyit közöl még, hogy bűncselekmény történt, s vá­ratlanul hozzáteszi: jó mun­kát kívánok. Az álmos, bősz szús, szemét dörgölő, félig fekvő férfi egy picit elmoso­lyodik, megnézd a karóráját, igen, pontosan hat óra van, most végre megszólal a vek­ker a szomszédban, sőt a menyezeten is kopog egy ci­pősarok, a felette lakó szom­széd felkelt. Szeptember ti- zénhetedike van, csütörtök — mondja a rádió, az élet meg­indult azok számára, akik-él­nek. (Máté belebújik a papu­csába, jóiesően nyújtózik, csontjai ropognak, izmai fe­szülnek, megnézi magát a tükörben, — egy kis pocák — állapítja meg, majd me­gint úszik, ha ideje lesz, egy kicsit keserű a szája a sok cigarettától és a tegnapi po­harazástól, odamegy az ab­lakhoz, mélyet szippant a pá­rás, de nagyon kellemes le­vegőből, a fák még zöldeül- nek, s ez biztató. A szokásosnál gyorsabb mozdulatokkal végzi a be­idegződ öt reggeli szertartást — a fegyelem egyik alapja a pontos, gondos készülődés, — borotválkozik, de előbb felteszi a kávéfőzőt a gázra, mire elkészül az öltözködés­sel a kávé Is kifolyik, forrón és gyorsan kortyolja, s alig teszi le a csészét, már csiko­rogva fékez a ház előtt a ko­csi. összetéveszthetetlen hang, majdnem biztos, hogy a Volgát Barta Jóska vezeti, a sofőrnek három gyermeke van, és rengeteg nőügye, ott ül Kellner orvos alezredes, aki komor arccal és kellet­lenül szokta kísérni őket, s ott van még a fiatal, ugrifü- les Balázs technikus, aki mindig felfedezésre vár, és szabadidejében ufókkal fog­lalkozik. Teljes á gárda, csak ő hiányzik, Máté István szá­zados, aki most veszi fel a zakóját, halványszürke, vé­kony kockás, majdnem vado­natúj, hozzá nyers színű ing, nyakkendő. — Mintha a di­vatlapból léptél volna ki — ugratják néha a kollégák, s ki tudja mit mondanák, ho­gyan mosolyognak a háta mögöt, de ő nem törődik ve­lük. ^legyven éve történt KÖZÖS ffOlltlUUl „Az ötéves há­ború és a tizenegy éves náci rémura­lom végéhez kö­zeledik. Magya­rok! Ne kövessük a fasizmust a gya­lázat és a pusztu­lás útján!... A németek hanyatt- homlok menekül­nek a frontokon és maguk helyett rosszul felszerelt honvédeink száz­ezreit hajtanák a Vörös Hadsereg ellen, a biztos pusztulásba. Eb­ben a súlyos hely­zetben a demokra­tikus pártok szö­vetsége, a Magyar ■Front «cselekvésre szólítja a nemze­tet!... A veszély órájában a Ma­gyar Front harcba hív minden magyart, bárhol is állt, bármit is tett eddig”. Ezek a drámai Sorok röp­cédulákon jelentek meg szerte az országban, 40 esz­tendeje, ezekben az augusz­tusi napokban. Az aláíró az a Magyar Front volt, amely alig két hónapja, 1944. jú­niusában alakult meg az an­tifasiszta demokratikus erők összefogása révén. Ideológiai, szellemi vezetője az akkor Békepárt nevet viselő kom­munista párt volt, a nemzet egyetlen olyan következetes, ereje, amely nem­csak a kibontakozás útját volt képes fölvá­zolni, hanem cselekvési programot nyújtott a jövő­re nézve is. Mindennek alap­jául azt a széles körű nem­zeti összefogást tekintette és hirdette, amely mind a mai na­pig pártunk politikájának — a megváltozott viszony között is — alapvető jellemzője. A most 40 éve megjelent röpcédulákból, a Magyar Front című illegális lap szá­maiból mindenütt ez az át­ütő gondolat csendül ki. Az­zal a nagy történelmi fele­lősséggel, amelyet a kommu­nisták és a velük szövetsé­ges erők éreztek, viseltek ebben a sorsdöntő időszak­ban. Következetesen figyel­meztettek a Magyar Front felhívásai arra, hogy elérke­zett a kedvező időpont a németek elűzésére, és meg­érettek szabadságharcunk el­indításának belső feltételei. Augusztus 15-én a Magyar Front a honvédtisztekhez fordult felhívással abból az angol, amerikai és francia csapatok sikeres partraszál­lást hajtottak végre Mar­seille és Nizza között. „Cse­lekednünk kell, amig nem késő! — hívták fel a tiszti­kart a röpcédulán. Az előké­szítő munkát már ma meg kell kezdeni. Támogassátok a nemzeti ellenállás harco­sait. Juttassátok fegyverhez, lőszerhez, robbanóanyag­hoz, egyenruhához őket. A bújdosóknak adjatok szállást, mindennemű segít­séget ... Az országmentés vár ma a tisztikarra. Telje­sítsétek ezt! A szabad, füg­gelem és demokratikus Magyarországnak szüksége lesz erős honvédségre, jól képzett tisztikarra.’’ Mint tudjuk: később meg is alakult az illegális kato­nai iFelszabadítási Bizottság és működött a Kommunista Párt Katonai Bizottsága is, mártíráldozatokat hozva az ügyért. Ám az erős demokra­tikus honvédség csak később szerveződött. Abban az idő­ben ugyan, amikor hazánk egy része még a hitleristák és a nyilasok elnyomása alatt szenvedett, mégis eléggé megkésve. Az okok közis­mertek, aminthogy az egyik korabeli felhívás is rámutat erre: „A bűnösen lelkiisme­retlen, a magyar nép érde­keit semmibevevő kormány­zat a veszélyhelyzetben is folytatja ingadozó, lényegé­ben a németeket kiszolgáló kel halogatja az egyetlen döntést, amely még menthe­ti az országunkat és honvéd­ségünket a teljes pusztulás­tól. Ez a döntés nem más, mint azonnali fegyverszünet a Vörös Hadsereggel, és fegyveres harc a német megszállók ellen! Csak ez a döntés kíméli meg országun­kat a visszavonuló németek mindent leromboló, felper­zselő dühétől". A történelem bizonyította mindezeknek a szavaknak az igazát. Ezért is érdekes és időszerű olvasmány az a kö­tet, amely „A Magyar Front” címmel — Kállai fcyula, Pintér István, Sipos Attila átgondolt összeállításában — most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. A 40 év előt­ti augusztusi, e könnyen sorsfordulóvá válhatott na­pok valóságát is idézik e kö­tet dokumentumai. A leghi­telesebb okmányok felvonul­tatásával ismerhatjük meg a Magyar Front létrejötté­nek politikai és szervezeti feltételeit, amelyek tulajdon­képpen a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja Központi Bizottságának 1941. áprilisi határozatában gyökereznek. Ez megbélyegezte az uralko­dó osztályok; nemzetvesztő politikáját, harcba hívta az egész dolgozó népet e politi­ka, a rablóháború ellen, az ország függetlenségéért, az átvonuló német katonák el­távolításáért, igazi népi bé­kéért, támaszkodva a béke megőrzőjére, a Szovjetunió­ra. így került a párt már 1936-tól követelt antifasiszta népfrontpolitikájának kö­zéppontjába a nemzeti füg­getlenség védelme, ezzel a jelszóval: „Független, sza­bad, demokratikus Magyar- országot!” A háborúbalépés után, 1941. szeptemberében a Köz­ponti Bizottság az ország összes Hitler-ellenes erőit körlevélben igyekezett moz­gósítani. Ezzel egyidőben bontakoztak ki az 1941 őszi antifasiszta tüntetések, majd megjelent a Népszava híres karácsonyi száma a népi­nemzeti összefogás jegyében, 1942 elején létrejött a nemzet ti erők első közös szerve, a Magyar Történelmi Emlékbi­zottság. Üjabb és újabb állo­mások követték e folyama­tot, miközben a dolgozók körében országosan, a balol­dali pártok és szervezetek tevékenységében konkrét megnyilvánulásokban is nőtt a németellenesség és a hábo­rúellenesség. Különösen nagy jelentőségű volt a Békepárt­nak 1944 januárjában a köz­életi személyiségekhez eljut­tatott nagylélegzetű memo­randuma, melyet ezúttal tel­jes terjedelemben olvasha­tunk a kötetben. Hasonló­képpen a Magyar Front me­morandumát, amelyben fel­szólította Horthy Miklóst a fasiszta Németországgal való szembefordulásra és a fegy­verszünet megkötésére a szö­vetséges hatalmakkal. A dokumentumok ily mó­don 1941 nyarától 1944 kará­csonyáig — 32 fényképpel és fotókópiával illusztrálva is — tükrözik hazánk történel­mének e tragikus korszakát, amelynek utolsó harmadá­ban az ország fölszabadu­lásának folyamatával és az új demokratikus rend kiala­kulásával már fölfénylett a magyar nép új jövője is. U Z. alkalomból, hogy aznap az politikáját. Hazug ürügyek­— Ha láttatok volna — gondolja — milyen ruhákban jártam annakidején, micso­da nadrágokban ücsörögtem a téren, s hogy irigyeltem akinek rendesebb holmija volt. Rendszerint azi apja ócska trikóját viselte, abban ment fröccsözaii is, amíg az anyja be nem állított a büfébe, s haza nem vitte. — Szegény anyám — só­hajtott — milyen erős volt még akkor, s hogy lekevert egy pofont, ha szükség volt rá, szegény, aki most már a tollat se tudja kezébe fogni, s ha meglátogatja csak só­hajtozik, és a halált emle­geti. Máté becsapja maga mö­gött a szobaajtót, mintegy ki­szakítva magát a fájó gon­dolatokból, ez az érzelgős hangulat nem jó — konsta­tálja — nem jó munka előtt. Ha hazamegy majd rendet csinál, letörölgeti a bútorok­ról a port, elmosogat, mint pedáns agglegényhez illik. Megy le a lépcsőn, kopog­nak a lépései, a kocsi ajtaja nyitva, köszönés, üdvözlés, és máris indulnak. Máté még nem tudja, hova menek, de mire megkérdezné, a kocsi már meg is áll. A belváros egyik szűk kis utcájában parkolnak, a házfalon neon­ból készült baba díszük, egy pikk dáma. A Póker szálló közelében áll meg a kocsi, előttük ott van még két autó — a csoport is megér­kezet már, Máté kollégái. És ott áll a járdán egy magas, sovány férfi ballonban, Kál­mán alezredes, a közvetlen főnök. Ha Kálmán itt van, akkor komolyabb a dolog, mint hitte, a főnök nem min­denbe üti bele az orrát, igyekszik önállóságot hitetni velük, s úgy kíséri figyelem­mel az eseményeket, hogyne tűnjön ellenőrzésnek. Köszönés, kézfogás, Kál­mán közli a lényeget, itt a Pókerban, ennek a másodosz­tályú, de meglehetősen rep­rezentatív szállodának a má­sodik emeletén holtan talál­tak egy nőt a szobájában. Megfojtották. Még az ügyeletest sem hallgattam meg — nyugtat­ja meg a főnök Mátét — úgy gondoltam csináld egye­lőre te az egészet — Egyelőre — szóval bár­mikor közbeléphet Kálmán, beavatkozhat, elveheti tőle az ügyet. Ilyesmi ugyan ritkán fordul élő, de mindig fenn­áll a veszélye, rágondolni se jó, milyen szégyen. Gyilkosság szállodában — hazai praxisban ritka eset. Ámbár most van Máté pán­célszekrényében epv megol­datlan ügy, egy idegsítő doszié — az is szállodai gyil­koság a város másik végén. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom