Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-31 / 204. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1984. AUGUSZTUS 31. TANKÖNYVNÉZŐBEN Az egyikből sok, a másikból kevés Döntöttek az egyetemi, főiskolai fellebbezések ügyében „Tizenöt másodikos éne­keskönyvet adnék húsz he­tedikes biológiáért.” A „hirdetés” telefonbeszél­getések formájában aligha­nem' gyakran elhangzik az idén is, a következő napok­ban, hetekben. Pedig a Tan- könyvkiadó s a könyvter­jesztő vállalatok már a nyár elején bejelentették, hogy zavartalan lesz a tankönyv- ellátás. Most mindenesetre úgy tűnik, ez legfeljebb ak­kor volt igaz, bár az is le­het, hogy nem miattuk egye­netlen — szinte már ha­gyományosan — a tan­könyvellátás. A „zavar” rendszerint akkor kezdődik amikor az iskolák március, áprilisban jelzik a követke­ző tanévre az igényeket. Rég bevett szokás, hogy minden intézmény többet rendel mint amennyi a valós lét­szám. Érthető, hiszen a kö­zépiskolákban akkor még nem zárult le a felvételi, nem „vizsgáztak le iskola­érettségből” az óvodások, de nem lehet kiszámítani azt sem, hogy hányán költöznek el más településre, hányán buknak meg stb. A tan­könyvellátás további „sze­replői”. jól tudják, hogy az iskolák kicsit „túloznak” a rendelésnél, s csak tovább fokozódik a „zavar”, hiszen rendszerint kapacitáshiány­ra, vagy megkésett kézirat­ra hivatkozva nem készül el minden tankönyv időben vagy elegendő mennyiség­ben. Így aztán gyakran ke­vesebb tankönyv érkezik meg aa iskolákba, mint amennyit rendeltek, ameny- nyi kellene, hiszen közben az is előfordulhat, hogy reá­lisan igényelt az oktatási intézmény. Az általános iskolák meg­rendeléséből az idén egyes tantárgyakból 10—15 pél­dánnyal „faragtak le” a tan­könyvellátók. Akad iskola, ahol ez nem okoz gondot, másutt viszont főhet az igaz­gató, s a tankönyvárusítás­sal megbízott pedagógus • fe­je, honnan szerzi be a hiány­zó példányokat. Feladhat pótrendelést, — ez az idő­igényesebb — vagy azt ja­vasolja a tanácstalan szülők­nek, hogy szeptember 10-e után vegye meg gyermeké­nek a jelzett határidőre visz- szaszállítják az iskolákból a felesleges példányokat A kezdeményező vállalkozó szellemű, s gyakorlottabb al­kalmi könyvárus pedagógus azonban egyik utat sem vá­lasztja, hanem a telefonhoz nyúl, megpróbálja elcserél­ni más iskolákkal „elfekvő készletét” a hiányzó tan­könyvekre. Csaba György, a szolnoki Csanádi körúti Általános Is­kola testnevelés-technika szakos tanára két és fél év­tizede foglalkozik a pedagó­gusok körében nem túlságo­san népszerű tankönyvár.u- sítással. Jóval a „becsenge- tés” előtt családjával cso­magolja, osztályozza közel ezer diák több mint százezer forint értékű tankönyvét. Az egyik osztályteremben nylon­zacskókban, sorakoznak egy- egy osztály tanulóinak könyvei. A tanévnyitón, az első tanítási nap első órájá­ban valamennyi gazdára ta­lál. — Mi a tapasztalata az idei tankönyvellátásról? — Annyiban, jobb a tava­lyinál, hogy időben szállítot­ták az iskolába. Minden tan­könyv megérkezett, de né­melyik kevesebb példány­ban, mint amennyit rendel­tünk és amennyi kellene. — S miket cserélne? — Elsős tankönyvekből vannak felesleges példá­nyaink. Márciusban a rende­lésnél a jelzések alapján ugyanis 150 elsősre számí­tottunk, de a pótbeírás után is csak 120 körül van a leg­kisebbek létszáma. Vegyük akár ezt hirde­tésnek, amelyik iskolában kevés az elsős tankönyv ke­ressék bizalommal Csaba Györgyöt. Cseréljenek, ha van mivel. Az Oktatásügy irányítói egyébként évek óta szorgal­mazzák, hogy „mentsék át” a használt tankönyveket az iskolák a későbbi évfolya­mok számára. Az új oktatá­si-nevelési tervek bevezetése idején, s jelenleg is a tan­könyvkorrekciók miatt ez kevésbé járható út, bár len­ne rá lehetőség. Ám akadá­lyokba ütközik a diákok, s a szülők részéről is. A jól tanulók szeretnék megőrizni a tankönyveiket, akik meg­válnának még akkor az em­lékétől is, azoké rendszerint az év végére már olyan ál­lapotban, van, hogy nem le­het gyerekek kezébe adni. Ugyanilyen gondokkal küszködnek a középiskolák is. A felsőbb évfolyamba já­rók az érettségire készülnek korábbi könyveikből, s bi­zony az is előfordul, hogy az osztályokban nincs minden tanulónak tankönyve. Szinte hihetetlen, hogy a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakközépiskolában és Szakmunkásképző Inté­zetben némelyik szakközép­iskolai osztályban huszonkét diáknak nyolc tankönyve volt... Ám még ennél is el- képeszitőbb, hogy a kereske­delmi tagozaton szakmai tantárgyból csak saját jegy­zeteik voltak a tanulóknak. — Mi várható az idén? — Az első hetekben, hó­napokban megpróbáljuk pótrendeléssel, s innen-on-, nan összeszedni a hiányzó könyveket — mondja Hajdú György a szakmunkásképző mintegy ezer diákjának tan­könyvárus pedagógusa. — Nehéz helyzetben va­gyunk — toldja meg Nagy Imre a középiskolások tan­könyveinek „gazdája”, — hiszen, csak a fővárosban az országos elosztó központban tudjuk beszerezni a szakmai könyveket miután más ha­sonló profilú iskolákból visszaküldték a felesleges példányokat. A szolnoki fő­iskolától sajnos nem tudunk ebben, segítséget kapni hi­szen egészen más a tanterv, a tananyag. Az első hetek, netán hó­napok ilyenformán a hiány­zó tankönyvek jegyében tel­nek el az idén is. Rendelés ide vagy oda, annyi könyvet küldött az országos központ amennyi volt, vagy ameny- nyit gondolt(?). Mindeneset­re könnyebben korrigálható, kevésbé bosszantó „zavar” lenne mindez, ha nem az utolsó pillanatokban derült volna ki, ha netán a vidéki iskolákban is eljutottak vol­na a tankönyvek már az elő­ző tanév végén. Tál Gizella Iskolások a múzeumban Az új tanév kezdetével, szeptembertől legnagyobb múzeumainkban ismét meg­indulnak az általános és kö­zépiskolás diákoknak szer­vezett — történelmi és mű­vészeti oktatást kiegészítő — közművelődési sorozatok. A Magyar Nemzeti ©alé- riában immár hét esztende­je tartanak múzeumi órák címmel, a kiállításokhoz kapcsolódó foglalkozásokat. Az évről évre népszerűbb múzeumi órákon az elmúlt tanévben 200 csoport — mintegy 7000 tanuló — vett részt. Az idén több mint 25, különböző foglalkozásra je­lentkezhetnek a diákok és tanáraik. Eredeti alkotások segítsé­gével, művészetpedagógusok vezetésével megismerked­hetnek a különféle műfa­jokkal: a szobrászat, a fes­tészet, az építészet sajátos nyelvezetével, a művészeti korszakok jellegzetességei­vel és kiemelkedő képvise­lőivel. A tavaly átadott mú­zeumi „tanterem” lehetősé­get ad arra is, hogy egy-egy osztály akár egész tanítási napot is eltöltsön a múze­umban, komplex — törté­nelmi, irodalmi, képzőmű­vészeti — ismeretek elsajá­tításával. Űjdonság, hogy az idei tanév foglalkozásaiba ■már beépíthetik a XX. szá­zadi kiállítás anyagát is. s a Reneszánsz Kőtár című új állandó tárlat megnyitása után — először a múzeumi órák történetében — vala­mennyi művészeti korszakot be tudnak mutatni a galéri­ában. A felsőfokú intézmények nappali, esti és levelező ta­gozataira felvételt nem nyert pályázók közül mintegy öt­ezren nyújtottak be felleb­bezést, kérelmet, panaszt. Az oktatásügy illetékesei 535 ügyben hoztak kedvező ha­tározatot nappali tagozatra, mintegy 900 esetben pedig esti, levelező tagozatra való felvételre. Az érintettek a napokban írásban kapnak tájékoztatást a döntésről. A Művelődési Minisztéri­umtól kapott tájékoztatás szerint az idén 37.039-en je­lentkeztek a felsőoktatási intézmények nappali tagoza­taira, esti és levelező tago­zataira pedig 23 ezren. Az egyetemek és a főiskolák nappali tagozataira a felvé­teli keretszám szerint 15.740 hallgatót vehettek fel, s azt a pedagógushiányra való te­kintettel 260 tanári, tanítói hellyel egészítették ki. Így a felsőoktatási intézményeken ősztől 16 ezer nappali és mintegy 9 ezer esti, levelező tagozatos hallgató kezdi meg tanulmányait. A jelentkezések szerint az 1984—85-ös tanévben 2607­tel többen kívántak tovább­tanulni mint az előzőben. A múlt évihez hasonló volt a felvételre pályázók aránya a műszaki egyetemeken és — néhány kivétellel — a fő­iskolákon. Jelentősen nőtt az érdeklődés a tanárképző főiskolák és a mezőgazdasá­gi felsőfokú oktatási' intéz­mények iránt, csökkent vi­szont az óvodai, a testneve­lő tanári és a zeneművészeti pálya vonzása. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsésztudományi karán hatszoros volt a túljelentke­zés, a műszaki egyetemeken és a főiskolák egyes karain viszont a felvételizők száma alig haladta meg a felvehe­tőkét. A legkevesebben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki kará­ra kérték felvételüket. A legnagyobb arányú volt a növekedés a Színház- és Filmművészeti Főiskolára pályázóknál: a tavalyihoz képest 247-tél többen, össze­sen 1035-en jelentkeztek. Az a jelölt viszont, aki nem kapta meg a felvételi vizs­gán elérhető 60 pont felét, sikertelenül kérelmezett, il­letve fellebbezett. Győrffy István másfélszeres életnagyságú bronzszobrának elkészítésére kapott meg­bízást Győrfi Sándor karcagi szobrászművész. A nagy méretű alkotást szeptember 28-án, a Győrffy-évforduló tiszteletére rendezett ünnepségek alkalmával avatják fel a néprajztudósrél elnevezett városi múzeum mellett. Képünkön: öntésre előkészített formák Tormás főhadnagy rendelt egy duplát, s elégedetten dőlt hátra a szokatlanul kényel­mes székben. Tulajdonkép­pen nem szerette az ilyen fel­adatokat, az összecsapásokat szerette, az éjszakai veszé­lyes bujócskát, hajszát, ül­dözést — de azért ez a mun­ka most érdekesnek látszik. A Dolina kisvendéglőben ült, Halas Viola munkahe­lyén. Tiszta, rendes, fabur­kolattal, népi díszítéssel. Szó sincs utószezon hangulatról. Péntek délután van, a hét­végiek is itt tanyáznak, de az optimisták az esős nyár után kellemes szeptemberben reménykedtek, s igazuk lett. Illatosán gőzölgő kávét tett elé a pincér. Tormás kuta- tóan körülnézett. — Viola szabadnapos? — Nincs bent, kérem — válaszolt készségesen a fia­talember. — Szóval, itt még nem tudtak semmit — konstatál­ta Tormás, és csodálkozott. Amit két ember tud. az már nem titok. Viola haláláról pedig sokan tudnak. A kávéfőzőgép felé nézett. Magas, szőke, kontyos lány mérte a duplát, hideg tekin­tettel, kiszámított mosollyal. Viola nem ilyen volt. És va­lószínű gyűlölte a kávéfőző­gépeit. Ha egyáltalán tud egy ilyen lány gyűlölni. A pincér ott téblábolt kö­rülötte. — Mondjuk, hogy az va­gyok ... — mosolygott Tor­más. A pincér közelebb hajolt. — Igaz, hogy Viola film- szerződésit kapott? Állítólag főszerep. Könnyű a nők­nek ... — a pincér megve­tően legyintett, és igazgatta az üres poharakat. — Viola nem volt ilyen — mondta meggyőződéssel Tormás. A pincér visszakozott. — No, nem is azért... ő szavalt, meg ilyesmi... le­het, hogy felfedezik, sztár lesz... -de azért mégis azt mondom, a nőknek köny- nyű... jön egy fiú, két csaj­jal, álomszép kocsival, és mégis Violán akad meg a szeme... Fiú két csajjal? Álomszép kocsival ? A pincért elszólították, de visszajött. — Megismerné a fiút, ha képet mutatnék? A pincér ránézett, más szemmel. Mint akiben ébre­dezik valami. — Minek az magának? Tormás leültette, elővette az igazolványát. — Nem tudom — válaszolt más hangon a pincér — nem tudom, hogy megismerném-e. Annyian járnak ide. A lá­nyokat inkább. Az egyiket alaposan megnéztem magam­nak. Ügy viselkedeitt, mint valami külföldi filmsztár. Feltűnően ki volt festve, csörgette az ékszereit. Tormás elővett a táskájá­ból négy fényképet. Női ké­pekért;. Csinos nőik mosolyog­tak a képről. A pincér rövid, de alapos szeműét tartott. Aztán az egyik képet az őrnagy elé tette. — Azt hiszem, ez volt az egyik lány... itt is látszik, milyen beképzelt. Tormás döbbenten nézett a képre, a pincérre. — Szokott maga újságot olvasni? — kérdezte végül. — Népsportot, azt igen .. . majdnem minden nap .. Valóban a Népsportban nem közölték annak idején a fényképét. Minden máis lapban, igen. A képen örsi Szilvia mo­solygott titokzatosan. A koz­metikusnő, akit a Fortuna szállóban ismeretlen tettes meggyilkolt. Vitatkoztak hevesen. A szoba megint tele volt ciga­rettafüsttel. — El tudod képzelni, hogy a gyilkos az első áldozat je­lenlétében kezd ki a másik­kal? — kérdezte Máté Tor­mást, de inkább magát. — Ki tudja, mi volt az eredeti szándéka. Lehet, hogy akkor még semmi ter­ve nem volt Halas Violával. — Vagy nem ő a gyilkos, és véletlen az egész... Tormás személyleírást ho­zott a fiúról, szőke, közép- termetű, a kocsija vajszínű Opel. Máté érezte, hogy ekkora véletlen nem lehet. Nem sza­bad lennie. A szőke fiúnak igenis köze volt Violához. Egy másik képet nézeget­tek. örsi Szilvia fiújának a fényképét. Szilviának viszo­nya volt egy beatzenésszel, de szakítottak. A képen egy fekete, hullámos hajú fiú volt látható, keskeny homlo­ké, álmaitag. — Mellesleg Mohai nyo­moz — jelentette be Víg — tegnap visszament a szállo­dába. kérdezősködött a por­tástól. — Mit kérdezett? — Hogy volt-e valaki Vio­lánál, hogy a szobájába ment-e egyenesen, amikor hazajött. És látták-e telefo­nálni? — Szerintem, ha ő a gyil­kos, nem ilyen merész — vélekedett Tormás. — Talán unatkozik ... vagy új forga­tókönyvön töri a fejét. — Helga megkerült már? — hagyta figyelmen kívül Tormás monológját Máté. — Nem — komorodott el a fiú — valahol dekkol. Es­küszöm, hogy előcsalogatjuk. — Mivel? Tormás sokat sejtetően mosolygott. — Lottószelvényekkel... — Eredeti mézesmadzagot találtál ki... — Egy lottóárust találtam. Pacalnak hívják jobb körök­ben. ö az igazi fej. öt lány­ból legalább három neki dol­gozik. A lottóárusítás fal. A szelvények mellé aktképeket is mellékel. Ha a vendéget érdekli a dolog, élőben is láthatja a portékát. A tari­fa harminc százalékát kap­ja. Pék Lóránd tulajdonkép­pen Pacal alkalmazottja. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom