Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

1984. AUGUSZTUS 29. ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Mikor járt Csokonai Kunmadarason? Heti beszámolónk élére egy számomra érthetetlen eset kívánkozik, mely akár je­lenségként is felfogható, hisz hasonló máskor is meg­esett már, s mely a televí­zió mindenáron szórakoztat­ni kívánó tevékenységét jel­lemzi. Szombaton este egy revü, a berliniek produk­ciója (felvétel 1983-ból) meg­előzte az esti műsorban a franciák televíziós filmjét, előkelőbb helyre került egy csillogó-villogó látvány, mint egy tartalmas, ha nem is hibátlan, de kétségtelenül színvonalas művészi munka. Ez a tény. Így csaknem éj­félig kellett a képernyő előtt maradnia annak, aki az elő­ző nap látott első rész után netán kíváncsi volt a Fe­ketézők befejezésére is. Va­jon miféle meggondolás hú­zódhat e megkérdőjelezhető műsorrend mögött, vajon mi indokolhatta az értékeknek ezt a vitathatóan felállított kétes rendjét, hogy egy va­lójában „üres káprázat” ma­ga mögé utasítson egy gaz­dag mondanivalójú televízi­ós munkát? Igényesebb szórakoztatást! A kétrészes Feketézők ugyanis azoknak a filmek­nek a sorába tartozik — ér­tékét legfőképp ez adja —, amelyek pontos és hű képet festenek a kispolgár maga­tartásáról, megmutatják azo­kat az igazi humánumtól idegen vonásokat, amelyek elcsúfítják az embert. Ilyen torzító tulajdonság például a haszonlesés és a haszon- szerzés nemtelen vágya, s az ebből fakadó cselekedetek. Lám. a köpönyegforgató fű­szeresék is hogy használták ki a háborús viszonyokat, a rendkívüli alkalmakat, a né­met megszállás zavaros ide­jét, hogy abból is hasznot húzzanak, amiből másoknak esetleg csak káruk szárma­zik. Ugyanakkor van az érem­nek, illetve a filmnek egy másik oldala is, az eszmé­ért harcoló, elveiért akár az életét is feláldozni kész fia­talember sorsa-példája, aki bizony csak az egyszerű ta­nárságig vitte az évek so­rán. A film érdekessége, szemléletének sajátossága, hogy az alkotók nem törnek pálcát senki feje fölött, nem ítélkeznek még a megzsíro- sodó boltosék felett sem, csupán feltárják, felmutat­ják a jelenségeket, s ránk bízzák a megítélés nemes feladatát: mondjuk ki, mi nézők az utolsó szót, az el­ítélőt, megundorodván a ha­szonlesi kispolgári köpö­nyegforgatástól és odaadván teljes rokonszenvünket ' a tisztességes és becsületes fia­talembernek. Rokonszenves alkotómódszer ez, hogy tud­niillik nem helyezi egymás­sal szembe kifejezetten a kétféle, egymástól merőben eltérő modellt, viszont gon­dolatainkban végül is szem­bekerülnek; a film nem rág­ja szánkba a tanulságot, de a tanulság mégis megszüle­tik, sőt mélyen lerakódik bennünk. És ez a tanulság korántsem csak történelmi abban az értelemben, hogy csupán egy bizonyos histó­riai időhöz kapcsolódnék, ér­vénye pedig napjainkig nyú­lik. Hisz nem akad-e vajon ma is ember, akár nálunk is, állampolgár, aki úgy vé­lekedik a világ dolgairól, mint A jó vajhoz (a film eredeti címe is ez) címzett bolt tulajdonosa is. Olyan ember, aki csak alkalomra vár, hogy hasznát erkölcste­lenül meglelje, aki ahelyett, hogy az eszméért élne, csu­pán belőle megélni szándé­kozik. Hangsúlyozom, a Feketé­zők jeles munka, magvas film, szórakoztató formában előadva. Ezért érthetetlen teljesen számomra, hogy akár a néző szárakoztatási igé­nyeiből kiindulva is a te­levízió miért minősítette ná­la szórakoztatóbbnak a meg­lehet kecses hölgyek muta­tós láblengetését, a csillogó díszek füzéréit, a maga ne­mében talán elfogadható, de különösebb értékeket nem képviselő dalokat Az az ér­zésem, a televízió műsor­szerkesztőségében hamisan értelmezik a szórakoztatás fogalmát, és kissé alábecsü­lik a nézők szórakozási igé­nyeit. Az elmúlt hét több napjának fő műsoridejében látott programok is ezt a gyanút erősíthetik bennünk, hissen a revü mellett leg­főbb szórakozásaként két esetben krimit (ezúttal elég­gé közepeset) krimibe illő sci-fit, aztán igen levegős vidám összeállítást, a Sze­szélyes évszakokat kínálta a televízió fő műsoridőben, az­az olyan programokat, ame­lyekről messziről lerí, hogy „szórakoztatni” akarnak ben­nünket. Alighanem érdemes volna a televízióban végig­gondolni a fő műsorideji szórakoztatás változatosabb és igényesebb módját, lehe­tőségeit! Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy min kell szórakoznia. illetve unatkoznia az embernek. Röviden Szerda este újra Fórum, a televízió egyik közkedvelt politikai műsora, amelyről már azt hihettük, végleg ki­múlt, befedte az idő pora, oly régen nem találkozhat­tunk vele a képernyőn. Most azonban ismét jelentkezett, örömünkre. Igaz, a régi Fó­rumok tágas környezete és Vnéltóságteljiesebb kiállítása helyett most csak egyetlen asztalkához ültették a szö­vetkezeteket képviselő ve­zetőket, illetve meghívott szakembereket, meglehető­sen takarékos formában ál­lott elénk a Fórum, szeren­csére azonban a régihez mél­tó bő tartalommal. A né­zők, több mint hétszázan, kérdeztek a szövetkezetek­ről, ez volt a téma, s mint hajdan, ezúttal is nyílt, őszinte válaszok hangzottak el a beérkezett kérdésekre. Mégis, ezek ellenére is va­lahogy szegényesnek tűnt ez a Fórum, a már említett, külső megjelenésében tapasz­talható módosulások miatt. Kérem, adják vissza formá­jában is a rangját ennek a fontos, demokratikus közéle­tet erősítő televíziós prog­ramnak! A tehetséggondozás ná­lunk immár társadalmi fel­adat, éppen ezért érdekes Rick Nóra műsora, melyben annak a titoknak a nyitját keresik, amely a kivételes tehetségek titka. Hogyan le­het például egy törékeny, vé­konyka kislányból nagy fi­zikai megterhelést is kívánó művészi tornász, méghozzá a legjobb e hazában, tizenéve­sen; de általában is, mi le­het a magyarázata, hogy kü­lönböző sportágakban a ver­senyzők szinte gyerekfejjel szerzik maguknak a legma­gasabb babérokat is. A szom­bat délután sugárzott doku­mentumfilm — A titok nyit­ja — a művészi torna mes­terét, Kovács Györgyit és ki­váló tanítványait mutatta be munka közben, baráti tár­saságban, többféle jellemző élethelyzetben, bizonyítván, hogy. a kiváló teljesítmények tehetség és szorgalom közös eredményei, csak e kettő há­zasságából születhetik akár országra, akár világra szóló siker, művészi tornában épp­úgy — sugallta a tévéfilm —, mint az élet más terü­letén. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Vargha Balázs ösz- szeállításában és jegyzetei­vel megjelentette (Bp. 1960) a Csokonai-emlékek című hatalmas művét. Ebben meg­találjuk Csokonai legációs helyeit, azokat a helysége­ket. amelyekben a Debrece­ni Kollégium tógás diákja ünnepenként prédikációs szolgálatok végzésére meg­jelent. Hat év alatt pontosan 1790 karácsonyától 1795 pünkösdjéig tizenötször volt legációban. íme ennek a rendje: 1790 karácsony — Hegyköz—Szentmiklós; 1791 húsvét — Csokoly, pünkösd — örvénd, karácsony — is­meretlen helység; 1792 hús­vét — Mező-keresztes, pün­kösd — Hajdú-Dorog, kará­csony — Hegyköz-Kovácsi; 1793 húsvét — Kun-Madaras, nünkösd — Hajdú-Hadház, karácsony — Kis-Marja; 1794 húsvét — Bihar-Püspö- ki, pünkösd — Fejértó, kará­csony — Karcag; 1795 húsvét — Kiskun-Halas, pünkösd — Szabadszállás. Csokonai kunmadarasi le- gációja idején két egykori Csokonai tréfás hangvéte­lét folytatva megállapíthat­juk, nem igen sikerült a ló­csere. az ő Pégaze paripájá­ért nem kapott még egy ge­bét sem, így maradt számára az „apostolok lova”. Ez az eset 1800 májusában történ­hetett, azt találjuk azonban, hogy az év végén Debrecen­ből újra a Kunságba jön a költő, hiszen Puky István barátjának levelet ír innen december 20-án. „Csokonai írja Pukynak — olvassuk Kilián István egyik írásában —: Derzsről jövet útba akarta ejteni, végül is Kunmadarastól Matolcsy uram által levelet küldött. Várja a kosarat, a kalapot, és Wieland Abderiták című munkáját. Beszámol még né­hány tervéről. Az újesz­tendőben megjelent mun­Töprengésébe belecsörrent a telefon. Balogh jelentkezett rövi­den. Helgát — Pók Lóráod egyik kenyér keresőjét — so­kan ismerik, de nem tudnak róla. A kutatás tovább tart. Máté visszaült az íróaszta­lához. Ezúttal lassabban evett, de továbbra sem fi­gyelt oda. A folyosón a min­dig siető villanyóra kilenc óra öt percet mutatott. A térkép. A piros, zöld, kék vonalak. Hegyek, völ­gyek. folyók. Máté ott állt a hatalmas papírlap mellett, töprengve nézte. Pálca volt a kezében, mint egy földrajztanárnak. Reggel volt már, napsütés, az asztal fénylett, a taka­rítónő gondosan, alaposan letörölte. A csoportbeliek nézték Máté pálcás kezét. A százados nagyon határo­zott, nagyon komoly volt, úgy tűnt, beindul a motor. — Tessék .. . nézzétek — mutatott a pálcával a térkép egy valószínűtlenül kis pi­ros pontjára. — Bükkiék Kékesden forgatnak. Velük van Mohai Tibor, és itt dol­gozik az eszrepsszóban Ha­las Viola. Egy másik piros pont kö­vetkezett. — Ez itt a majdnem szom­szédos Hullámos. Itt nyaral örsi Szilvia, itt lakik a debreceni kollégiumi diák volt a lelkipásztor, az idő­sebb Kábái Tóth József, a fiatalabb Sárai Mihály. A fiatal lelkész is alkalmas személy volt arra, hogy Cso­konai a hivatalos kikülde­téssel járó kapcsolaton túl is barátkozzon vele, hiszen Debrecenben született; 1743- ban. a Ko’légiumban 1760- ban lépett a tógás diákok so­rába, az ottani tanulmányai befejezése után karcagi rek­tor lett (1769—1771). Ezután Hollandiába ment, és tovább folytatta egyetemi tanulmá­nyait, onnan hazatérve 1774- ben lett madarasi lelkész. Az ő szolgálatával kezdődött el a második lelkészi állás. Ha­láláig (1797) működött Ma­darason. Ilyen körülmények között megvan a lehetősége annak, hogy a madarasi le- gáción túl és a karcagi legá- ció idején Csokonai megláto­gassa Sárai Mihályt. Csokonai szerette a Kun­ságot, ez az érzése még az olyan versén is érződik, amelyben az innen való tá­vozásáról ír. Figyeljük csak a Lócsere című versének né­hány sorát: káját legelőször Puky­nak fogja elküldeni. Tervezi Zrínyi kiadását, de csak Sá­rospatakon és Kazinczynál található meg az eredeti. Megkapta — írja — a szőlő­vesszőket a tekintetes asz- szonytól. Kér még néhány facsemetét. Kiderül, hogy a két fiatalember között ekkor­ra már meglehetősen benső­séges kapcsolat létezhetett”. (Déri Múzeum Évkönyve 1975). Puky István válaszol Cso­konai levelére Tiszafüredről vagy Tiszaigarról, az 1800. év utolsó napjaiban vagy 1801. legelején. A levele így kezdődik: „Kedves Barátom! A Madarasról írott Leveledet Matoltsi Chirurgus által vet­tem — hogy azolta Néked nem írtam, ebben megakadá­lyoztatott az én mostani ié­nagynénje. És itt kell vala­hol lennie az ismeretlen­nek, X-nek, aki ismerd Ha­las Violát és örsi Szilviát. Valami kapcsolatnak kell lenni a két lány között. A pálca egy harmadik pi­ros pontnál kötött ki. — Itt adtak fel egy táv­iratot Halas Violának. Meg­találtuk a nyomát. A szö­veg: Este meglátogatom, ad­dig is minden jót. Vida. — Te elárulnád magad egy távirattal? — érdeklő­dött Tormás. — Nem tudom ... lehet, hogy én nem... X talán gyakorlatlanabb. •— Szerintem a gyilkos ennél óvatosabb ... — Mit jelent egy távirat? Semmit. Ez bizonyítja, ahogy itt ülünk. — A gyilkos mégiscsak helyet jelzett. — Ha van egy kis esze, éppen csak bekukkantott a balatonrévi postahivatalba. — Viola mégiscsak a kö­zelben dolgozott... — Gondolod, hogy nem számított rá, hogy a távirat a kezünkbe kerül? — Ha volt esze és ideje számítgatni, biztosan tudta, hoev így lesz. És ha ezt a le­hetőséget bekalkulálta, bot­tal üthetjük a nyomát Bala- tonréven. Máté félbeszakította a vi­tát: telem környülállása”. A le­vél további részében részle­tesen ír „egy nagy tűzről”, amely majdnem megemész­tette őt is meg a feleségét is. így született meg az elhatá­rozása. hogy az Alföldről el­költözik Gesztelybe, és ott megépíti magának a terve­zett tusculanumot. Ebben se­gíti apja örökségének a meg­kapása. Csokonai említett, második madarasi tartózkodása ide­jén mindkét lelkész kollé­giumi diák volt. Ismerked­jünk meg Pólya Ferenccel is. aki Kisújszálláson született 1753-ban, ahol rektor volt az apja. A kiskunhalasi közép­iskola után a Debreceni Kol­légium tógás diákja lett 1769-ben, de még abban az évben Törökszentmiklósra távozott tanítónak. Majd a kollégiumi tanulmányai be­fejezése után előbb Porosz­lón ^rektor, aztán 1779-től Baselben gyarapítja tudomá­nyát. Hazatérve 1783 és 1794 között Szőlősön majd ettől Hajdúnánáson, míg 1799-től Madarason szolgált 1817-ig. Csokonai madarasi levelének keletkezése idején tehát ő szolgált ott. Puky Istvánról, Csokonai barátjáról és levelező társá­ról annyit megállapíthatunk, hogy a költővel pataki diák­ságától — esetleg még koráb­bi időtől — áll kapcsolatban. A levél . idejében már nős, felesége Darvas Anna. akit a költő-barát többször kö­szöntött verssel. Anyai nagy­apja Széky Zsigmond, tisza- igari földbirtokos, akinek a házában megfordult Csoko­nai. A madarasi levelet Cso­konai küldi Puky Istvánnak. (Itt nem részletezem a költő tiszaigari kapcsolatait, Pap­szász József nevét azonban feltétlen meg kell említenem, akivel Csokonai bizalmas, jó­viszonyban volt.) Csokonai barátjának roko­nai és ismerősei éltek ezen a tájon. Elgondolható tehát, hogy Derzsről Madarasra jött a költő, itt megállt Pólya Ferenc vagy Fazekas István lelkésznél, innen eljuttatta a levelét Puky Istvánhoz Igar- ba Matolcsi chirurgussal, aki onnan válaszolt a Csokonai madarasi levelére. Miközben a két évszázad­dal ezelőtti események meg­elevenednek előttünk, és a szereplők emlékeit számba- vesszük, s sorrendbe rakjuk, átéljük a másik költő sza­vait: nem térkép e táj. ötvös László — Mind a három helyen alapos ellenőrzést fogunk végezni. — Azt tudom — gondolta savanyúan Tormás — me­gyünk a szakványmelóra, igazoltatás, ellenőrzés. Mi­közben a főnök Pécsre uta­zik örsi Szilvia nyomába. Tormás tévedett. Leg­alábbis néhány órát. Máté ugyanis a filmgyárba ment. Bükki rendezővel beszélt meg randevút. A férfi hang­ja kelletlen volt a telefon­ban. Elfoglaltságra hivat­kozott, tanácsolta, hogy tár­gyaljanak a segédrendezőjé­vel, Vidával. Máté megnyug­tatta. hogy őt is fel fogják keresni. — Nem tudom, miben se­gíthetnék ... — próbálta ki­kerülni a randevút Bükki. — Majd személyesen el­mondom. — Máté ingerült­ségét lassan felváltotta a ha­rag. Ez volt benne akkor is, amikor a filmgyár kapuját átlépte. Festett világ. Nyüzs­gő világ. Vajon mi vonzotta ide a szelíd Halas Violát? Milyen titkokat rejt az. em­beri lélek? Bükkihez titkárnő vezet­te be. A rendező kuszáit hajjal ült egy vastag könyv mögött. Szemmel láthatóan a nagyon elfoglalt filmesnek rendezte magát. Mátét nem fogadta örömmel. Krimit so­ha nem akart rendezni. Le­becsülte a műfajt. Pipája után nyúlt, piszkál­ta. Máté úgy kérdezett, mint egy interjút készítő újság- író. — Melyik lesz a követke­ző filmje? Szegedi fesztivál mérleg István a király, jövőre is A fesztivál intézőbizottsá­ga megvonta az ünnepi hetek gyorsmérlegét. Tavaly ünne­pelte felújításának negyed- százados évfordulóját a fesz­tivál. A program némileg ha- loványabbnak indult, de jött Szörényi—Bródy István, a király című rockoperája, amely sok tekintetben tanul­ságul szolgál a jövőre: tágí­totta a műsorpolitika kere­teit, bővítette a repertoárt és óriási tömegeket mozga­tott meg. Előadásonként hat­ezren ültek a nézőtéren, ám az átlagos kihasználtság a tavalyi 5270 látogatóval szemben 4826. így is mintegy 87 ezren nézték meg a 18 elő­adást. A Hunyadi Lászlót az intézőbizottság tagjai megfe­lelőnek minősítették, a Fa­ustot értékesnek, a Rákóczi- átdolgozást a közönség iga­zolta, míg a grúzok föllépé­se ugyanúgy, mint az István, a király bemutatója, egyér­telmű siker. A Szegedi Ipari Vásár az újdonságok vására, nyitva- tartásának tíz napja alatt 175 ezren látták. Óriási tö­megeket mozgatott meg az ifjúsági napok háromnapos programsorozata. Csökkent a képzőművészeti kiállítások száma, ezek közül kiemelhe­tő a még szeptemberben is látható nyári tárlat, értékes­nek minősítették a szakszer­vezeti díjas művészek bemu­tatkozását, a Czóbel-emlék- kiállítást és még néhány más tárlatot. A dómban három orgonakoncertet rendeztek, ugyancsak háromszor szólalt meg a zene a Muzsikáló ud­varban. Elkészült a jövő évi mű­sorterv. 1985-re négy bemu­tatót terveznek. A fesztivál történetében először mutat­ják be Mozart Varázsfuvolá­ját. A Győri Balett a Szarvas­sá változott fiú történetét feldolgozó új produkcióval készül a Dóm térre, a hagyo­mányokhoz híven a templom előtt tartják a nemzetközi néptáncfesztivál gálaestjét és jövőre is, reprízként játsszák az István, a királyt. A rendező töprengő arcot vágott. Mit mondjon? Az igazság az, hogy még nincs filmje. Semmi biztos. Ha ezt bevallja, le kell szállnia a talapzatról. Nem volt kedve hozzá. — Több könyv között vá­logatok. Még nem döntöt­tem ... — Eszerint a segédrende­zője még nem toborozhat szereplőket. Bükki szórakozottan rázta a fejét. — Nincs segédrendezőm. Vida nem lesz többé az asz- szisztensem. Ügy döntött, önálló lesz. Arcán határozott gúny vil­lant. Meg volt a véleménye az asszisztens önálló rende­zői terveiről. — A Hullámverés az utolsó közös munkájuk volt? — Igen. — Lehet, hogy már a sa­ját filmjéhez keresett szerep­lőket? A rendező elmélázott. — Lehet... minden lehet­séges ... ámbár úgy hallot­tam, fogalma sincs, mit csi­nál majd ... Ezt a vágást a rendező eb­ben a szituációban sem tud­ta kihagyni. — A Hullámverés statisz­táival ki foglalkozott? — Mikor, kinek volt rá ideje. A jelenetektől, beál­lításoktól függött. Előfordult, hogy mind a ketten bajlód­tunk Vidával együtt. Mond­hatom, sokat mérgelődtünk. Ritka ügyetlen garnitúrát szedtek össze. ,,Hol vagy most, Pégaze! mondom, állj ide az udvarra, Vígy el engem, ha tovább nem, legalább Nádudvarra. Mert nem kapok, egy szárnyatlan lovacskát is Karcagon, Noha elég nyerít itten a kunsági pallagon. Igazán, hogy nincs Helikon-hegye ezen határnak, Mert itt a szegény poéták a magok lován járnak. Te jöjj hát elő, szárnyas ló, te vigyél haza engem, Hoan majd ha szárnyas hátadon a levegőt kerengem És menlátom a kun bírót szárnyatlan lovon menni, Előtte a kalapom se méltóztassam levenni. Tudom, hogy ha a kun banya meglát, tehenet fejet S a garaboncás deáknak önként fog adni tejet. Jövet óh szárnyas Péaaze! Végű fel egy muzsák-fiát, Ki nem a poétás főben kikoholt utópiát, Nem Parnassust avagy Tempét akar rajtad bejárni. Hanem Debrencenbe készül, hol rég kívánják várni. Csak a Veres-toronyig vígy, csak addig, óh Pégaze! Te is hipp-hopp hírivei jársz, óh Pégaze, igaz-e? — vm — (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom