Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-28 / 201. szám
1984. AUGUSZTUS 28. SZOLNOK MEGYEI NEFLAF 3 Megkérem a lisztes molnárt na mellett Csöndesen zúg a jászjákó- halmi malom, előtte a nagy tér üres, a környéket nem lepi lisztpor. Odabent az épületben a zaj erős, a molnároknak, zsákosoknak természetes a hangos beszéd. Söpört kőpadló, fehérre meszelt falak, lisztes zsákok, mázsa és szemben a belépővel a fából, szíjból, tengelyekből, forgó, rázkódó alkatrészekből álló gépezet. Mint óriási érrendszer úgy hálózzák be a belső teret az egymásba torkolló, szerteágazó, eltűnő és valahonnan hirtelen előbukkanó fából ácsolt járatok — a liszt rejtélyes útjai. Csak a molnár tud eligazodni rajtuk, mikor, hová kell a zsákot kötni és a reteszt megnyitni. Lépcsők, szűk járatok vezetnek fel az emeletre, ahol már kiabálva kell magyarázni az arasznyi széles járatok ablakain látható szüntelen mozgás titkát. Mészáros Ferenc üzemvezető felemeli az egyik kémlelőnyílás fedelét és az egyenletesen pergő búzaszemek alá tartja a kezét. — Új búza, öröm nézni, — morzsolgatja a tenyerében a szép, telt szemeket, — a színe is más, mint a tavalyinak, ölt; dupla hengerszék és egy korparöpítő aprózza, őrli a szemeket. Ez a síkszita itt egyidős a 110 éves malommal, az egyetlen eredeti alkatrész. Tulajdonosok, bérlők váltották egymást, korszerűsödött a berendezés, a háború után villamosítottuk, majd bővítettük. Mészárosék a háború után kerültek a felrobbantott kőhíd melletti gőzmalomba. Ahogy Feri bácsi elmondja, régi malmos családból származik, ő is malomudvarban nőtt fel. — Sima beszédű emberek voltak, értettek a paraszt nyelvén, — jellemzi a Mészáros testvéreket Lékó István. — Fogták az idegen kuncsaftokat, még ötször is lekezeltek vele. — Elégedetlen ember nem mehetett el — magyarázza Mészáros Ferenc, — az sem volt mindegy, hogyan játszik a mérleg nyelve. Nemcsak molnárnak, hanem kereskedőnek is kellett lenni, a forgalom hozta a hasznot. Tízhúsz kocsi is itt várakozott a malom előtt, mindenkinek volt valami különleges kívánsága, mindegyiket ki kellett elégíteni. Az 1951-es államosítás után két évig nem volt őrlés, ’53-tól azonban újra forogtak a kerekek. Számtalan malmot megszüntettek, a megyében is mindössze 9 maradt. Közülük a legkisebb, a jákóhalmi, de a lisztje máig is keresett. A környékbeli boltokban tábla hirdeti, amikor jákóhalmi liszt kapható. Kérdezem az ősz üzemvezetőt, hogy csinálják ezt. — Egyszerű az őrlés: korpamentes lisztet és lisztmentes korpát kell csinálni. Nagyon lényeges a búza jó előkészítése, a tisztítás, a mosatás. a pihentetés. A jó koptatás fél őrlés, de azután jön az igazi művészet. A szemlélődő nem tudja követni a járatokban végbemenő változásokat, egy idő után boszorkánykonyhában érzi magát. Tizenegy meneten keresztül válik szét teljesen a korpa a liszttől, közben számtalan keverés, felbontás: a szita selymezésén is rengeteg múlik. Beletúrunk a kibontott zsákokba, az egyikben fehér, a másikban sárgás liszt van, máshol vöröses árnyalatú látszik, és mindegyiknek más a fénye, a fogása. Az utóbbi időkben megváltoztak a fogyasztási szokások. A sütőipar, a Füszért, a szövetkezeti pékségek egyre több finomlisztet kérnek a kenyérliszt és a korpa rovására. Az üzletek fehér kenyeret, kalácsot, péksüteményeket árulnak, a barna kenyér pedig eltűnt a pultokról. A Tárná melletti malom eleinte 3, majd 2, most egy műszakban dolgozik, óránként 15—16 mázsát őrölnek a hengerek. A vámőrlés díja 5—6 éve 8 százalékról 25-re emelkedett, meg is fogyatkoztak a gazdák. — Aki jön, az finomlisztet is akar, meg a jószágoknak korpát, mégis kenyerlisztet kell legtöbbet adnunk — méltatlankodik Mészáros Ferenc. — Hol vannak ma már a kemencék, ki akar kenyeret sütni otthon. Valamikor korpával sütötték a kenyeret. Régen ács, tető- és koporsókészítő is volt a molnár, értett a szíj gyártáshoz, ismernie kellett a víz, a gőz természetét, és a gépek szerkezetét. A malom előtt néha egész napot is várakozó kocsik vonzották a falusi szédelgőket, a malomalja a társadalmi érintkezés fontos színhelye volt, ott gyűjtötték és adták tovább a parasztok a híreket. Mára a molnárok munkája és a malmok szerepe megváltozott, de a legfontosabb, a kenyérnek való elkészítése mindig marad. Lukácsi Pál Székesfehérvárról Importhelyettesítő vegyicikkek kiállítása Garzonbútor rövidebb idő alatt ötven-hatvan napra. az eddiginek csaknem felére csökkenti a keresett garzonbútorelemekre való várakozás idejét a Székesfehérvári Garzon Bútorgyárban bevezetett új forgalmazási rendszer. Újdonsága, hogy feleslegessé teszi az üzletekben történő készletezést. Bevezetését megelőzően a gyár 14 millió forintos költséggel — a központi váltó és hitelbanktól felvett hitelből — kibővítette raktárait, feltöltötte készleteit, s megteremtette a tárolás technikai feltételeit. A gépkocsiegységrakományokat augusztustól ütemesen, menetrendszerűen küldik a vállalatoknak, üzleteknek. Az új forgalmazási rendszerben történő szállításokra egyelőre másfél éves szerződést kötöttek kereskedelmi partnereikkel — huszonhárom vállalattal, illetve áruházzal, s a tapasztalatok alapján döntenek majd fejlesztéséről. Importhelyettesítő vegyi- cikkekből nyílt kiállítás tegnap Budapesten, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat Rákóczi úti bemutatóházában. Az Ipari Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi Kamara másfél éven belül immár negyedszer rendezi meg az eddig külföldről vásárolt, de most már itthon is gazdaságosan, az importáruval azonos jó minőségben gyártott termékek bemutatóját. A vegyipari válla’átok és szövetkezetek, valamint a vegyicikkek forgalmazói azonban most első ízben sorakoztatják fel importhelyettesítő újdonságaikat. A kiállítók egyben arról is Egyéves folyamatos termelés után tegnap reggel leálltak a hengersorok és megkezdődött a szokásos évi nagyjavítás az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművében. A tizerhárom napra és nyolc órára tervezett munka során a kopott, hibás alkatrészeket- kicserélik és korszerűsítést hajtanak végre. Új görgőket kapnak a hengerlőkocsik és kicsetájékoztatják az érdeklődőket, hogy az általuk gyártott termékek milyen értékű külföldi vásárlásoktól mentesítik a felhasználókat. Az idén a hazai vegyipari termékkel csaknem 2,5 milliárd forint értékű devizát takaríthat meg az ország. Az importhelyettesítő újdonságoknak egy része értékes ipari alap- vagy segédanyag a vegyipar, a gyógyszer- és növényvédőszer-ipar, a kozmetikai és háztartásvegyipar, valamint a textil- és élelmiszeripar részére. A 30 kiállító több mint 260 termékét augusztus 31- ig, naponta 10-től 16 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. rélik a Il-es számú buga hengerlőegység görgősorát is. A hármas és az ötös számú előmelegítő mélykemencéket átépítik. A durvahengermű mintegy harminchatmillió forint értékű általános nagyjavításán több mint ezeregyszáz szakember és kisegítő dolgozó tevékenykedik folyamatos műszakban. Nagyjavítás az ózdi durvahengerműben rSEESSlE)--H a népes a család Martfű Megérkezett az első napraforgó A hét végén megérkezett az első napraforgó-szállítmány hazánk legnagyobb olajipari feldolgozó üzemébe. a martfűi növényolajgyárba. s ezzel megkezdődött a repce feldolgozását követő napraforgóidény. Legkorábban a jásztelki Tolbuhin Tsz tehergépkocsijai érkeztek meg rakományaikkal a gyár átvevőhelyére, majd fokozatosan követik a többi gazdaságok. Az olajosnövény betakarítását elsőként az aszálytól legjobban sújtott Szolnok megyei földeken éS Bács-Kiskun megye homokosabb részein kezdték-meg. A gépek szaporán takarítják be, törik a meglehetősen kicsire nőtt tányérokat, így a héten már várhatóan teljes lesz a szállítási csúcs. A gyárban gondosan felkészültek a termés átvételére, szükség szerint éjjel-nappal fogadják a vagonokat és a közúti járműveket. Házi műszaki újítással az elmúlt évekhez képest megnövelték az átvételi kapacitást, a felhordó kanalak az eddiginél nagyobb mennyiségeket tudnak meríteni a magtengerből. A tervek szerint vasúton napi ezer, közúton ezerkétszáz tonna magot képesek átvenni, de szükség esetén többet is. A gyár a közeli napokban kezdődő préselési idényben napi 1300 tonna magból nyeri ki az értékes nyersolajat. Tartalékosok az alapítók Határőrklub Szolnokon Az országban elsőként Szolnokon alakult olyan határőrklub, melyet — Gara Károly, volt határőr kezdeményezésére — tartalékállományban levők alapítottak. Célul tűzték az ifjúság hazafias-honvédelmi nevelését és a határőrhagyományok ápolását. A klub zászlóbontása szeptember 1-én lesz a szolnoki repülőtéri Helyőrségi Művelődési Otthonban. Napok óta látom, nagy a forgalom az áruházak, üzletek gyermekru- ha-osztályán. iskolaköpenyek, melegítők kozott keresgélnek csaladok, s a cipőosztály mellett se sietnek el: nyakunkon a szeptember, kezdődik az iskolaév, a gyerek sok mindent kinőtt, ei- koptatotl. Akinek persze több iskoláskorú gyereke van, az ilyentájt panaszkodik is. Bar nem ■kerül sokba a füzetcso- mag, a tankönyv, rengeteg holmi kell még ilyenkor, tanév elején. Szerencsére ezt manapság már nemcsak a gyermekes csaladok, mindannyian tudjuk. A munkahely is, amely évtizeddel ezelőtt meg csak arra figyelt, a gyereket egyedül nevelők gondján miként enyhítsen szeptember előtt. Mostanára ez is módosult. A munkahelyek odafigyelnek azokra a doldozóikra, akik két, három vagy ennél is több gyereket indítanak iskolába. A Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságán gyors, ötéves átte- tékintést is készítettek. Évről évre emelkedik a szeptemberi tanszersegély, — ami azt is példázza, hogy érvől évre emelkedik azoknak a cipőgyári családoknak a száma, amelyek 2—3 vagy ennél is több gyereket nevelnek. 1980-ban 145 családnak adtak augusztus végén 74 900 forintot, nyolcvankettőben már százhetvenötnek 89 800 forintot, az idén pedig százhetvennyolc család százezernél többet kapott iskolakezdésre. Nehogy a nagy számok, nagy vállalatok káprá- zatába essünk: a Beton- és Vasbetonipari Művek kis kunszentmártoni telepén tizenkilenc családot tartanak nyilván a szakszervezetnél, s összesen 17 300 forintot kaptak, a háromgyerekesek kereken ezer forintot. A Híradótechnikai Vállalat karcagi gyárában tizenöt olyan dolgozóról tudnak, akik magányosan élnek gyerekeikkel. Ezek a mindent egyedül vállaló családfenntartók egy gyermekükre is kaptak tanszersegélyt. A 3—4 iskolást indítók gyári támogatása 900—1200 forint volt. Így van ez az Aprítógépgyárban is. Az egyedülállók gyermekei}; ként 400 forintot kaptak, s a legnépesebb család náluk négy gyermek után ezerkétszázat. A közelgő iskolaév kiadásainak enyhítésére a Jászapáti és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet negyvennégy dolgozójának mintegy harmincezer forintot utalt ki. Gyerekenként 3—400 forint nem túlságosan nagy összeg. Mégis: futja belőle például egy iskolaköpenyre vagy tanszerekre és tornacipőre, netán egy általános iskolásnak megfelelő táskára is. Megfelelőre, mert semmiféle iskolai rendtartás nem írja elő, hogy csak diplomatatáskával járhat egy hetedik, nyolcadik osztályos diák, mint ahogyan azt se, hogy ■napjában más iskolaköpenyben pompázzanak tizenéves lányaink. A szerénység, az egyszerűség az iskolában csak folytatódik a családban kezdődik... A szeptemberi gondok augusztus utolsó hetében tetőznek. A szülők — az előrelátóbbak még júliusban megvették a kedvezményes füzetcsomagot — igyekeznek felkészíteni gyerekeiket az iskolaévre. Ennek forintokba kerülő része, amit táskájában és magán visz a tanuló az iskolába. Ehhez a munkahelyek is hozzájárulnak, a kiadásokban ott van a szak- szervezeti bizottságok szerény segélye is. Mindez persze csak része az új tanévnek. Akár népes a család, akár egykés, egyformán fontos, hogy gondolatokkal is gazdagítsa új tanulmányokat kezdő gyerekét a szülő. Kötelességérzet, többre, jöbbra vágyás tudásban talán megér annyi bensőséges, szülő-gyerek beszélgetést, mint a tanszerek iskolaszerek bevásárlására, előkészítésre fordított idő. Az se árt, ha tudja a gyerek: csak becsületes munkája, szorgalma után boldogul. És ezeket a beszélgetéseket talán nem is kellene abbahagyni az egész iskolaévben. (SJ) A jászfényszarui Béke Tsz-ben az Idén 70 hektáron termeltek dinnyét. A tervezett mennyiségnek csak 60 százaléka termett az aszályos hónapok miatt. Képünkön: dinnyeszedés és szállítás Komlúsziiret Országszerte szüretelik a sör fűszerét: a komlót. A bólyi „Humulon” komlótermelési rendszer valamennyi taggazdaságában megkezdték a termés betakarítását. A humulon a komló egyik fontos alkotórésze, erről kapta nevét a termelési rendszer, amely gyakorlatilag a hazai ültetvények egészét a kezében tartja. Mintegy 600 hektáron magasodnak mára komlókertekre jellemző huzaltartó oszlopok és a kertek kilencven százaléka termést is ad az idén. Jó közepes termést szüretelnek a gazdaságok, a tobozok minősége pedig kiváló. Az apró, zöld termés tartalmazza a sört ízesítő, tartósító aranysárga port: a lupulint. A beltartalmi vizsgálatok szerint az utóbbi idők legjobb évjárata ez a komlótermelőknek, ami részben a komló számára kedvező időjárásnak köszönhető, részben a gondos, szakszerű növényvédelemnek. A későbben érő fajtákat, amelyeket még most is védelmezni kell a betegségektől és a kártevőktől, tizedszer permetezik már. Egyelőre a korai komlófajták tobozait szüretelik. Területi arányuk évről évre csökken, mivel meglehetősen alacsony a hozamuk.
