Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
1984. AUGUSZTUS 26. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP Ösztöndíjasok a Szovjetunióban Ott voltunk fiatalok 1 Az egyetemi évekről mesélve szinte mindenki így kezdi: „Az volt ám az aranykor... A legnyitottabbak, a'legfogékonyabbak voltunk, és nem volt egyéb gondunk a tanulásnál. Ezek alatt az évek alatt rakódott le rengeteg élmény és tapasztalat, amiből később is erőt, hitet meríthet az ember.” Sokan vannak olyanok, akiknek e valóban meghatározó évek egy másik nép nyelvének, életformájának megismerését is tartogatták. Három volt külföldi ösztöndíjassal beszélgettem diák- ' éveikről, és arról, milyen hatással vannak ezek jelenlegi életükre. Mindhárman a Szovjetunióban végezték egyetemi tanulmányaikat. t)j „köntösbe” öltözött a jászberényi művelődési központ [Film jegyzet Egy tiszta nő Talán túlzott is volt a várakozás Polanski új filmje, az Egy tiszta nő bemutatása előtt. A felfokozott érdeklődést ki tudja, mi táplálta jobban, a garabonciás rendező személye, eddigi munkássága vagy az alapmű maga, a híres, szép regény. Thomas Hardy műve. Bizonyos, hogy a könyv azon olvasmányok közé tartozik, amelyen generációk nőttek fel. Tess, a főhős élete fogalom. a könyv az idill, a harmónia és a beteljesült tragédia ellentétén keresztül láttatja az egyén boldogulási szándékát s egy élet útvesztőit. A kor, a helyzet, a történet elkerülhetetlenné teszi azt a sajátos szentimentaliz- must, amelyet a könyv áraszt, de amely nélkül Tess világa nem is lenne teljes. Polanskit régóta foglalkoztatja a regény megfilmesítésének gondolata, szépszámú nyilatkozatainak egyikében arról beszélt, hogy szinte nem tud elég előtanulmányt készíteni önmagában a mű megfilmesítésének hogyanjához. mikéntjéhez, s hogy Tess senkihez sem hasonlítható alakját az alapmű hitelességével akarja celluloidra „álmodni”. A regényben a tájnak, amelyben Tess tragédiája játszódik, meghatározó szerepe van. A viktoriánus szigetország természeti képeinek mesterei leírása érzékelteti a közeg erejét, szinte determinálja a meseszövést, végzetszerűvé teszi a tragédia beteljesülését. Polanski mindezzel nagyon is tisztában volt, amikor filmjét rendezte, olyan gondossággal „rajzoltatta” operatőreivel a cselekmény háttérképeit, úgy választotta meg a legkevésbé is lényegesnek tűnő panorámákat, hogy azok maradéktalanul szolgálják Tess történetét. A film mégis csalódás, vagy majdnem az! Hiába Nastassia Kinski ideálisnak vehető alakja, személye, megnyerő játéka, a regény mélysége helyett a mozivásznon inkább csak a történet szentimentalizmusa kerül előtérbe, a rendezői gondosságot aprólékosságnak, néhol leegyszerűsítő tudálékosságnak érzi a néző. Vannak filmek, amelyekre néhány hónap, év múltán csak a zenéjükről emlékezünk. Talán Polanski filmjére festőién komponált képeiről. A legjobban akkor jár a néző, ha a regényt felfrissíti emlékezetében, Tess alakját Nastassia Kinskihez kötve Polanski szép képeibe ágyazva teremti meg az Egy fiatal nő ábrándokkal terhes valódi világát. 1— ti — Értünk éltek Megjelent a második kötet A megyei múzeumok igazgatósága adta ki az Értünk éltek című életrajzgyűjtemény második kötetét, amely a munkásmozgalom kiemelkedő megyei harcosainak állít emléket. Az új kiadvány az Értünk éltek című gyűjteményes életrajzkötet 1974-ben megjelent 2. bővített és javított kiadásának folytatása. Az életrajzokból megyénk mu nkásm ozgalimiábat is bepillantást nyerhetünk, azon túl, hogy alapvető és erkölcsi kötelessége az utókornak, a tények, a gondolatok erejével őrizze az elődök emlékét, s emberi helytállásukat a ma élők elé tárja. A munkásmozgalom 1974— 1981 decembere között, elhunyt. a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett harminchat Szolnok megyei harcosának életrajzát tartalmazza a kötet. A Zádor Béla szerkesztette könyv — amellett, hogy a tudományosság elvének messzemenően megfelel — közérthetően cárja fel a munkás- mozgalom harcosainak életútját, lehetőséget biztosít a további kutatómunkához, de az iskolai szemléltetésre is. A könyvészetileg is értékes, szép kötet a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat nyomdájának értő munkáját dicséri. MAJOR FERENC, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat osztályvezetője. — Moszkvában és Bakuban végeztem a Kőolaj- és Vegyipari Egyetemen, és speciális kettős képesítést nyertem, amit idehaza jól tudok kamatoztatni. Magyarországon ugyanis nincs ilyen képzés. — Első és meghatározó élményem maga a nyelvtanulás volt. Nagyszerű dolog egy nyelvet úgy elsajátítani, hogy a magyar megfelelője keresgélése helyett már közvetlenül azon a nyelven gondolkodjon az ember, fgy lehet csak belülről megismerni tégy nép gondolkodásmód- IjátJ, kultúráját. Iglaz, hogy oroszul először a Svejket olvastam, de rögtön utána Tolsztoj következett. Orosztudásomnak ma is sokszor veszem hasznát: tolmácsolni szoktam és szakcikkeket fordítok. A nyelvtanulás szinte hobbimmá vált, tudok franciául, angolul, és meg akarok tanulni németül is. — Munkahelyemen az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke vagyok — ez is az egyetemi évek hatása. Minden évben rengeteget készülünk a baráti társaság vetélkedőire, amelyeknek célja a Szovjetunió egy-egy iarcának” minél jobb megismerése. Tavaly mi képviseltük a megyét az országos versenyen. Gyakran szervezünk kirándulásokat a Szovjet Tudomány és Kultúra Házába. vagy akár a Szovjetunióba. Az idén május elsején Lvovban jártunk, ahol a felvonulást közvetlenül a tribün mellől nézhettük végig. Jó kapcsolatban vagyunk az egyik, ideiglenesen Magyar- országon állomásozó szovjet alakulattal és annak iskolájával is. Ahogy tréfásan mondani szoktam, az a célunk, hogy ne csak az áruházak vitrinjein keresztül lássák Magyarországot. Ezértévente táborozni visszük a gyerekeket, sokszor a mi gyerekeinkkel közösen. A felnőtteknek pedig buszkirándulásokon mutatjuk meg hazánk tájait. SZIRÁKi PÁL, a Volán 7. számú vállalat főtechnológusa. — A kérdésre részben már válasz a családom: a feleségemet Tányának, a kislányomat Alinának hívják. Tá- nyával az első évben ismerkedtem meg. Véletlenül egymás mellé kerültünk a november hetedikéi felvonuláson, — és házasság lett belőle. Amikor kikerültem a Belorusz Műszaki Egyetemre. ahol később motortervezői minősítést szereztem, igen gyatrán beszéltem a nyelvet. Később azonban belerázódtam, már csak azért is, mert nem udvarolhattam magyarul. — Az egyetemen végig jól tanultam, gyakran volt jeles az átlagom. így szép ösztöndíjat kaptam. Nagy a család (kilencen vagyunk testvérek), így nem volt mindegy, el tudom-e tartani magam. Nem is ezek voltak a nehéz évek, hanem a diploma utániak, amikor már hazajöttünk. Üjszászon laktunk, meg Jánoshidán, és fránya az egyetemen szerzett kerámiaipari végzettségével is csak a helyi varrodában tudott elhelyezkedni. A helyzet most sem sokkal jobb, hiszen Szolnokon sem találtunk neki megfelelő és a szakmájába vágó elfoglaltságot. Jelenleg a Touring Szálló receocióján dolgozik. Én pedig közben a Volánnál-egyre feljebb jutottam a ranglétrán, februárban lettem főtechnológus. Másfél éve vagyok az üzemi KISZ- bizottság titkára. Most adjuk át az ifjúsági klubot, amiben az én kezem munkája is benne van. Holnap délután pedig utazunk Minszkbe, meglátogatni a lányunkat, aki a nagymamánál van. Szeretünk ott lenni, hiszen nagyon megkedveltem az orosz embereket nyíltságukért, barátságosságukért. DEÁK ANTAL, az Idegen- forgalmi Hivatal főmérnöke. — Sok gyerek álma. hogy tengerész legyen — én ki is tartottam mellette. Így kerültem Asztrahányba, a Halászati—Óceánologiai Egyetem általános gépészmérnöki karára. Asztrahány a Volga torkolatánál feksfcik, és különlegesen heterogén világ: sok nép és civilizáció furcsa ötvözete. A vidék nagymúltú halászata ma is élő és praktikus tevékenység. Mi is gyakran kaptuk a szigonyt, a hálót és (fogtunk magunknak vacsorát. Nem szokták elhinni, de volt, hogy vödörből ettük a kaviárt. — Az egyetem jellegéből következik, hogy már akkor sokat utaztam. Évente hat hónapig tartott a gyakorlatunk, olyankor főleg az Atlanti-óceán amerikai partjainál halásztunk. Később bejárhattam Észak- és Nyugat- Európa, majd az egyetem elvégzése után a magyar kereskedelmi flotta hajóján a déii félteke vizeit. Sehol nem éreztem magam idegennek. és honvágyam sem volt, hiszen tudtam, hogy bárhonnan is, de haza fogok jönni. Ekkor vált alapélményemmé az utazás — mindent megnézni, s a benyomásokból egységes. egyre gazdagodó képet alkotni. Most már nem hajózom, hisz az a családdal nem fér össze, de gyakran járok külföldre, akár családostól, akár turistacsoporttal mint idegenvezető. Eddig 35 országban jártam. Igazán otthon kettőben éreztem magam: Magyarországon és a Szovjetunióban. Onnan háza-5 sodtam, feleségen kozák, most Szolnokon dolgozik mikrobiológusként. Már csak annyit: még Indiába szeretnék eljutni.... Palágyi Edit Néhány pillanat egyedül, a telefüstölt szobában, mielőtt Vibrányba indul. A fiúk szétszéledtek. Ki-ki a maga feladatát végzi. Az övé: Vibrány. A Halasszülők. Kellemetlen, kínos feladat. Viola tehát egyetlen lány, nagy vágyakkal és azzal a prózai ténnyel, hogy adminisztrátor egy kisvendéglőben, nyaranként segít a kávéfőzésnél. Valószínűleg nem elégedett meg ennyivel. Akkor sem, ha voltak jó ruhái, nyaklánca, karkötője. Egy levél, egy kecsegtető levél. Vajon tudtak erről a szülők? Ismerték igazán a lányukat? Az épület előtt ott várta Mátét a Zsiguli. Nem a gépkocsivezető mellé ült, ami azt jelentette, az úton nem lesz beszélgetés. Barta gépkocsivezető hátranyújtotta a feketekávéval teli termoszt. — Köszönöm — rázta a fejét Máté — majd talán később, egy presszóban. Meg akart nézni egy vidéki kisvendéglőt. Eszpresszót. Egy lányt, aki talán hasonlít Violára. Maga elé képzelte úgy, ahogy a képen látta. A félénk mosolyt az arcán. Bizonytalanul nézett a világba. Jó alakja van, szép hosszú haja, csinos lány, de gátlásos. Legyőzte a félelmét, és nekivágott a vakvilágnak. Saját harisnyájával fojtották meg. Máténak úgy tűnt, lassan haladnak. Szeretett volna Vibrányba érni. A nehezén — remélte — túl vannak már a Halas-szülők, legalábbis ami a hírt illeti. A helyi rendőrségtől volt kint valaki. Jól számított, a szépen, tisztán tartott Halas házban a csendes fájdalom uralkodott. Két megkövült ember ült a konyhaasztal mellett, egy sovány, őszülő hajú férfi, vasutas egyenruhában — a munkahelyéről hívták haza. Halasné fekete kendőben, kisírt szemmel, de udvariasan. A vasutas még bort is tesz az asztalra, beidegződött mozdulatok, aztán csend. Az asszony, az asztal lapját ka- pirgálta, foltot, pecsétet akart felfedezni, hiába. Beszélnie kell. Mondani valamit. Kérdezni. Végül az asszony kezdi. — A mi Violánk... — hangja megbicsaklik, emberfelettien fegyelmezi magát. — Csak ne sírjon — ri- mánkodik magában Máté — csak egy kicsit bírja még erővel. Bírja, úgy látszik, sőt gyermekkori képeket mutat Violáról, rövid szoknyás, zoknis, napozós képeket, később sötétkék rakott szoknyában álldogál Viola, áldozó ruhában, Piroska-jelmez- ben. — Szépen szarvait — mondja az asszony, mint egy balladát — az igazgató mindig őt léptette fel ünnepélyeken. Mondogatták, hogy adjuk színésznőnek. — Mi pártfogoltuk volna — szólal meg a férfi is törött hangon —, de nem vették fel az iskolába. Szóval jelentkezett szegény. — Szomorkodott a kudarc miatt a lányuk? — Nem vettük észre. Csendes volt mindig ... Könnyek. Zsebkendővel törölgeti a szemét Halasné.-— Azt mondta, jövőre újból megpróbálja. Itt nálunk van kultúresoport, oda járt, színielőadásra készültek. — A keresetét hazaadta? Tiltakozó mozdulatot tesz a férfi. — Nem kellett... nem fo. gadtuk el... akarta ... mondtuk rakja félre ... öltözködjön .. — Vett is a drágám — folytatta a balladát Halasné — vett magának ruhákat, arany karkötőt. A nagyanyja, ha jól tudom, húszezer forinttal ajándékozta meg a születése napján. Jómód. S^emmellátha- tó. Szép, modern, nagyon tiszta konyhabútor. Kertjük van. Gyümölcsösük. Állatokat neveinek. Halasnak nyugdíjas állása van. Fix fizetése. Máté kérte, hadd nézze meg az ékszereket, a betétkönyvet. Halasné bement a szobába, és döbbenten jött vissza. — Semmi nincs itt. Semmi... Még egy csapás. A halálhíren kívül. A pénz, az ékszer hova lett? — Minden egy helyen volt... — sírta az asszony. — A drágám nem rejtegetett semmit... hát ez kellett ... a pénze kellett la) gyalázatosnak... Máté érezte, hogy valami nem stimmel. Az indokkal nem stimmel. A kopó ösztönével érezte, hogy nem rablás volt az igazi cél. — Máskor is utazgatott a leányuk? — Nemigen... néha a nagynéniéhez, de az nem Pesten lakott... — Volt udvarlója? Halasné a férjére nézett. — Nem tudtunk róla. Mostanában hazakísérgette valaki. Egy szemüveges illető. Nem kérdezősködtünk, Viola nem szerette, ha faggatjuk. Akadt volna más is, falubeli, de nagyon ivós volt a fiú. Violának nem kellett. A szemüveges Mohai, ö bukkan fel megint Viola körül. Vajon képes lett volna húszezerért? Pár ékszerért ? Semmi sem lehetetlen. Még néhány semmitmondó mondat. Aztán búcsú. Máté százados kora este már ismét Budapesten volt. Muszáj a fiúkkal beszélnie. Tudta, lesz még dolog Vib- rányban. Beszélni kell a kul- túrcsoport tagjaival. Ö maga egy dossziéra volt nagyon kíváncsi. Egy dossziéra, amely a páncélszekrényben feküdt. Egy megoldatlan ügyet akart mégegyszier elolvasni, Annak az ügynek a főszereplője is lány. Azit is meggyilkolták. Azt is egy budapesti szállodában. Ez a hasonló motívum. És rengeteg a különbözőség. Rövid megbeszélést tartott a kollégáival. Ezúttal ott volt az erkölcsrendészeti csoport vezetője is. Mindenki nagyon sietett. Máté Tormási: küldte Vibrányba, körülnézni a kultúrcsoportban. Víg visszament a szállodába, Baloghot az erkölcsrendészeti csoporthoz vezényelték, ideiglenesen. Nézzenek körül a lányoknál. Máté asztalán kihallgatási jegyzőkönyvek hevertek. — Kedvedre válogathatsz közöttük — mondta Tormás mosolyogva. — Én még elugrom, megnézem a razziákat. Máté feketekávét kért. Le- küldte az egyik ügyeletest felvágottért, kenyérért. Hosz- szú estéje lesz. Kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben. Doszr sziéval a kezében. A dosz- sziéban egy gyilkossági ügy. Az áldozat örsi Szilvia, pécsi kozmetikusnő. A budapesti Fortuna szállóban ölték meg két hónappal ezelőtt. A nyomozás holtpontra jutott. (folytatjuk)
