Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. AUGUSZTUS 24. Mint három tojás Sztárok a gyermekfaluért Pályaválasztás után a hármas ikrek Szép látványt nyújt Jászberényben a Terv utca, takaros házak sorakoznak egymás mellett, virágoskertek, szőlőlugasok állítják meg az ismeretlen járókelőket. Csor- dásékat keresem, a csöngetésre kutya szalad az ajtóhoz, s míg várom, hogy a háziak előjöjjenek, egy kerékpáros fiú kanyarodik oda hozzám. Nyitja az ajtót és tessékel befelé. — Nem harap, tessék nyugodtan menni. ö az egyik Csordás fiú, a hármas ikrek egyike. Szőke hajú, izmos legény. Vezet az apjához, akit egy létrán találok, a terasz lefedéséhez tiplit erősít a falba. Szabadkozom, hogy folytassa csak a munkát, és egyébként is az ikreket keresem. — Hárman, három felé vannak — hangzik a válasz.' — Vége az iskolának, most kezdik a szakmát tanulni, István már egy hónapja dolgozik. X Az ebédlőben folytatjuk a beszélgetést. Csordás István, az apa nem bőbeszédű ember/ de azért kikerekedik a család élete. Házépítésben voltak, mikorra várt fiú helyett 4 970. májusában három gyerekkel tért haza a felesége Szolnokról. A félig kész ház mellett a négyéves Katalin is éppen elég gondot adott a szülőknek. Gyermekgondozási segélyt az anya nem kapott, Imivel bedolgozó volt, hiába mentek még a minisztériumba is, elutasították a kérelmüket. Később a feleség bőbeszé- dűen ecseteli az első hónapokat, éveket. — A szomszédból átjöttek, hogy egyszerre etessem az ikreket, mert nem lehet a környéken megmaradni az ordítástól. Először Zsuzsa kapott enni. azon változtatni nem lehetett, azután a másik kettő egymás után. Az édesanyám segített, de nem lehetett mindig itt, az ikreket pedig egy pillanatra nem hagyhattam magukra, olyan rosszak voltak. Lekaparták a falról a vakolatot, szétrázták a hármas ketrecet, örökké éhesek voltak. A bolt egy ugrásnyira van ide, nem is kellett sorba állnom, két perc múltán visszaértem 4—5 liter tejjel, mégis sokszor megdöbbentő kép fogadott. A nagyobbik lányomat be is kellett fogni a gyermeknevelésbe. Épült a ház. nőttek a gyerekek, a fizetés nélküli szabadságot egy év után meg ftellertt szakítani, mert kevés volt az egy kereset. Az anya a Vegyesipari Szolgáltató Vállalatnál bedolgozóként folytatta a kesztyűvarrást, ami legtöbbször éjszakára maradt. A férj pedig jobban fizető állás után nézett — esztergályosként a Kőbányai Sörgyárnál dolgozik Jászberényben. Kétéves korukban nagy- nehezen felvették az ikreket a bölcsődébe, utána már könnyebb volt az élet. _Az i skolában végig egy osztályban tanultak, nehéz is volt kiszedni belőlük közös titkaikat, anyai fortély és apai szigor kellett hozzá. Beszélgetés közben betoppan István, a pénzkereső fiú. Ugyanolyan szőke, szöghajú. izmos, mint aki kaput nyitott az előbb. Halkan, néhány szóval válaszol a kérdéseimre: mit dolgozol, milyen volt a bizonyítvány, miért vagy ilyen szótlan... Az apja nem győzi kivárni a válaszokat, elmondja helyette, hogy bizony a tanulásban egyikük sem jeleskedett. Ha tudtak, akkor se beszéltek az órán, valamilyen cinkos, megmagyarázhatatlan dac zárta össze a szájukat, mikor a nyelvük hegyén volt a felelet. Amikor a hobbiról kérdezem, István arca megelevenedik, és büszkén mutatja a szomszéd szobában az érmeit, okleveleit. Csupa „arany” lóg a falon. — Három éve birkózunk Szilvivel, a Lehel SC-ben. Megnyertem a területi megyei versenyeket, és most júniusban az országos úttörő B-kategóriában is első lettem. — Bár a tanulás ment volna így! — jegyzi meg az apa, és rábólint a fiú is. Minden vágya, hogy festő legyen, Szakmunkásképzőbe készül. Mikor Szilveszter leül mellém, az az érzésem, vele beszéltem korábban. Arcizmai iugyanúgy rlándulnakj (hafllr- gatása is ugyanaz, zárkózott és befelé forduló. Talán még nehezebb szóra bírni. Csor- dásné nevetve nyugtat meg, a nagyanyjuk sem tudta a fiúkat megkülönböztetni, de nézzem csak a Szilvi álla vékonyabb, az árca hosszabb. Szilveszter érmei nem olyan fényesek, mint Istvánéi, elismeri, hogy az „idősebb” testvér egyben erősebb is. Nem elégedetlen, különben is mit lehet erről annyit beszélni. Kőművesnek készül, hamarosan kezdődik a tanév, addig lehet biciklizni, strandra járni, állandóan nyitva a tévé is. Zsuzsának nevetésre áll a szája, gondtalan, vidám, ő hasonlít legjobban az anyjára. Cukrász szeretett volna lenni, szívesen kuktálkodik, süt. főz otthon, de hát a tanulás. .. nagyobb kedve van a kézilabdához is. — Kárpitos leszek — mondja széles mosollyal —, láttam hogyan dolgozik a kárpitos, hogyan készül a bútor, szeretni fogom ezt a szakmát is. Mint három tojás — szokás mondani —. úgy hasonlítanak egymásra, mégis az alig egyéves korukban ké- pzült fényképen mindegyik egy külön világ. Zsuzsa önfeledten nevet, Szilveszter nyugodtan néz a gépbe, István pedig ültében előredől- tve, összevont Szemöldökkel figyel. Most a pályaválasztás után ágazik szét először az életük, de azért továbbra is megmarad a maguk külön világa. Lukácsi Pál Fotó: Nagy Zsolt A bat tornyai SOS gyermekfalu építésének támogatására szeptember 14-én és 15-én gálaesteket rendeznek a Budapest Sportcsarnokban. Az osztrák Gmeiner professzor által kidolgozott alapelveik szerint az lilyem típusú gyermekfalvakban, amelyekből eddig 70 országban már több mint 200-at alakítottak ki, 8—10 személyes közösségi házak készülnek, ahol nevelőanya foglalkozik a rábízott gyermekekkel. A budapesti gálaest szereplői: a Boney M együttes, Caterima Valente, René Kollo, Melanie Holliday, Ludwig Baumann, Heidi Brühl, Umberto Tozzi, a Benkó Dixieland, a Rajkó zenekar, a Budapest tánc- együttes, valamint a „Cats” tánckar. A másnapi pop-gálán világhírű együtteseket láthat a közönség a Budapest Sportcsarnok színpadán, fellép többek között a Saragossa Band, a Twinsz együttes, a Spandau Ballet, Bemie Paul, Riccardo Fogli, és a Dolly Roll, a Neoton Família, és az R-GO együttes. A gálaestekről a magyar televízió felvételt készít, melyet átvesz az NSZK-beli ARD, a svájci, a francia és az osztrák televízió. A Volkswagen Művek két autót ajánlott fel, amelyeket kisorsolnak az est végén a jegytulajdonosok között. A gálaestek egyik főszereplője Caterina Valente már a jövő héten Budapest vendége lesz, ugyanis az SOS mozgalom indulóját az ő előadásában Magyarországon rögzítik a rádió gyermekkórusának közreműködésével. A gálaestek jegyei augusztus 27-től kaphatók a Budapest Sportcsarnok pénztáraiban és a színházak központi jegyirodájában. Új könyvet az olvasó kezébe Második kiadásban jelent meg a héten Moldova György népszerű könyve: Akit a mozdony füstje megcsapott. A romantika kedvelőinek Stefan Zweig: Nyugtalan szív; a kalandos történetek olvasóinak Kulcsár Zsuzsa: Rejtélyek és botrányok a középkorban című új kötetét ajánlja Han- godi Jánosné, a szolnoki Ság- vári körúti könyvesbolt vezetője. Az ifjúbbaknak is jelent meg olvasnivaló: például a csíkos sorozatból Dániel Anna: Margót királyné gobelinjei; vagy a Móra kiadó gondozásában Fülesmackó kalandjai és vándorlásai; Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász; Fekete István: Téli berek című könyve. A háziasszonyoknak új szakács- könyv, az 1985-ös naptárral. flz ideológiai munka időszerű kérdéseiről A Társadalmi Szemle új számából Két írást is szentel az MSZMP XIII. kongresszusa előkészületeinek a Társadalmi Szemle összevont júliusi —augusztusi száma. A bevezető szerkesztőségi cikk egyebek között hangsúlyozza: most az a feladat, hogy minden, a valóságot pontosan érzékelő tapasztalat, a lehetőségeket megbízhatóan felmérő és velük reálisan számoló tudás, minden értelmes gondolat, megalapozott vélemény, minden felelősségteljes kritika és konstruktív javaslat egyetlen hatalmas szellemi, politikai erőforrássá kapcsolódjék ösz- sze. Az ideológiai munka helyzetét, a tudatformálás időszerű feladatait tekinti át Lakatos Ernő írása. Hangsúlyozza: ideológiai tevékenységünk elevensége, hatásfoka, az elméleti és a tömegpolitikai munka korszerűsége döntő mértekben azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek nyomon követni a világban zajló fontos változásokat, társadalmunk gazdasági, politikai, kulturális és tudományos fejlődését, az ebből adódó valóságos igényeket és tennivalókat. Tudatformáló, érvelő, meggyőző tevékenységünk mércéje, hogy mennyire segíti elő világnézetünk fejlődését, a rendszerünkkel való azonosulást, mennyire képes fenntartani és növelni a szocializmus iránti bizalmat az egyes társadalmi osztályokban, számottevő rétegekben, milyen eredménynyel ösztönöz, mozgósít a párt politikájának végrehajtására. Az agitáció és a tömegtájékoztatás — hangoztatja Lakatos Ernő írása — csak akkor lehet hatásos, ha lépést tart az események, folyamatok alakulásával, egyúttal megszabadul a feleslegesen napirenden tartott kérdésektől, amelyek már nem váltanak ki érdeklődést, A megfelelő gyors reagálás feltételezi az önállóságot, a szilárd eszmei megalapozottságot. A KGST-tagországok pártós állami vezetőinek közelmúltban tartott moszkvai tanácskozásával kapcsolatban Ballal László egyebek között megállapítja: a KGST keretében megvalósuló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés gazdasági-társadalmi fejlődésünk biztosítéka, támasza volt, és az marad a jövőben is. Pulai Miklós és Vissi Ferenc áttekinti a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének néhány fő összetevőjét, az árrendszer, a vállalati jövedelemszabályozás, a keresetszabályozás és a vállalatirányítás várható alakulását, Verebélyi Imre pedig az állami vállalat- és intézményirányítás továbbfejlesztését. Három tanulmány is ráirányítja a figyelmet egy aktuális belpolitikai kérdésre: a fiatalok helyzetére: Knopp András és Radios Katalin a fiatal diplomások, Harcsa István a munkás ifjúság, Bálint Csaba pedig a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeit elemzi. Fefszabaduíásunk közelgő 40. évfordulója jegyében további két írás elemzi Magyarország történelmének 1938 és 1944 közötti időszakát. Sipos Péter és Vtda István feltárja az ellenforradalmi rendszer felelősségét Magyarország második világháborús katasztrófájában, Szita Szabolcs pedig beszámol a három történeti intézet e tárgykörben megtartott tudományos konferenciájáról. Tütő László és Krausz Tamás szigorúan elméleti síkon vizsgálja Marz, Engels és Lenin felfogását a szocializmusba való politikai átmenet időszakáról. Bársony Jenő a nemzetközi szemle rovatban a bolgár gazdaságirányítás továbbfejlesztésével foglalkozik. Kulcsár Kálmán és Ádám György hozzászólásával folytatódik a folyóiratban a szociálpolitikáról, illetve az orvosi hálapénz kérdéséről indult vita. (KS) Budapesten tanácskoznak A jövendő diplomaták oktatói Szeptember 18. és 21. között Budíapesten rendezik meg a diplomataképző intézmények XII. nemzetközi konferenciáját, A világ minden tájáról érkező szakemberek — egyetemi tanszékek vezetői, diplomátakép- zéssel foglalkozó Oktatási intézmények igazgatói — első alkalommal találkoznak szocialista országban. A konferenciát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszéke rendezd az UNESCO támogatásával A budapesti tanácskozás fő témái: a feleség szerepe a diplomáciában; a nemzetközi konferenciák szimulációjának jelentősége az oktatásban. x" Kettős hurok Bűnügyi kisregény A férfi nem tűnt ijedtnek. Inkább csodálkozott. Amikor a portásnál érdeklődött, szobájában van-e Halas Viola, az öregember furcsán nézett rá, s a feje fölött odahunyorított valakire. Az a valaki — mint pillanatokon belül kiderült — nyomozó, volt, aki elkérte a személyi igazolványát, s aztán udvariasan felszólította, hogy menjenek be együtt a kapitányságra. — Mi lehet — találgatta nem túl izgatottan Mohai Tibor —, vajon mit csinálhatott az ártatlan arcú Viola. Még ebből is lehet valami — tört ki belőle az írói rutin —, a falusi lány, akiről kiderült, hogy kábítószerösszekötő. Mohai pénzszűkében volt, s ilyenkor elfeledkezett a fogadkozásairól. hogy többé nem váltja aprópénzre tehetségét. A kapitányságon egy előszobában ültették le, kísérője eltűnt egy ajtó mögött, de egy másik, cingar, szeplős arcú mellette maradt. Néhány perc múlva behívták, s aztán ott ültek egymással szemben. (Máté István és a szemüveges Mohai Tibor. Egy kisasztalhoz ültek, mintha presszóban lennének, kevés volt a levegő, sűrűsödött a cigarettafüst, s a vele szemben ülő férfi azt kérdezte tőle, mióta ismeri Halas Violát. — Néhány hónapja — válaszolta az igazat Mohai, s közben találgatta, hogy Viola szélhámosnő vagy valami butaságba keveredett. Elhatározta, hogy védeni fogja a lányt, menteni, roppanj nagylelkű volt bizonyos hangulataiban, egy ilyen &ány nem lehet megrögzött bűnö- !zpi Máté Mohait tanulmányozta. Őszes, enyhén göndörödő, nagyon precízen fésült, oldalt választott haj, szemüveg, méghozzá erős dioptriával, kifogástalan öltöny, és meglehetősen lezser tartás. — Pár hónappal ezelőtt kezdték a filmemet forgatni Vibrányban — kezdte az akár tanúvallomásnak is számító monológot Mohai —, gyakran bementem a helybeli presszóba, unatkoztam. A harmadik vagy negyedik alkalommal beszélgetni kezdtem a kávéfőzőnővel. Tudja, hogy van ez. Kérdeztem, nem tudna-e kiadó szobát, mert a városi szálloda drága volt, és túl messze, a filmesek persze nem fizetik, nekik nem fontos, hogy az író közöttük legyen. Ha mindenáron jelen kíván lenni, akkor ám. tegye, de saját kontóra. A nyüzsgés is nagy volt, pihenni akartam, reméltem, hogy a kávéfőző kislány saját házába invitál. Szeretem a falusi házakat, van bennük valami sajátos romantika. Viola sajnos csak egy ismerőst ajánlott, igaz, nagyon tiszta helyet és rendes embereket. — Violáéknál nem is járt? — Nem. Néhányszor sétáltunk, a kapuig kísértem, higgye el semmi nem történt. .. Máté ránézett. Férfitekintettel. — Mit ért semmi alatt? Mohai levette a szemüvegét, törölgette. — Ogy értem, hogy nem próbálkoztam... Viola valahogy nem látszott ., olyannak. .. — Miért mondja mindezt múlt időben? Mohai elmosolyodott. — Mert most itt vagyok. Gondolom, Viola miatt. Nem tudom, mit csinált a kislány. Feltételezem, hogy valami butaságot. Máté még nem rukkolt ki a hírrel. Tovább faggatta Mohait. — Szóval a kapuig kísérte? — Igen. Ö nem hívott be, én nem ajánlkoztam. Kaland helyett nem volt kedvem valami „komolyabbra”. Tudja, hogy van ez vidéken. Viola anyja többször kint volt a kertben. Tudtam, hogy megnéz. Hogy felmér. Valószínű. nem tetszhettem neki. Más volt az ízlése. Valami jóravaló helybelit képzelt el Violának. A pesti idegenhez nem volt kedve. És viszont mint mondtam, unatkoztam. .. Máté szerette volna tudni, miért unaftko^ik egy ilyen férfi, ö az unalom érzését nem ismerte. Életét a folytonos kíváncsiság szőtte be, a munka pedig jött és jött, nem hagyta tétlenkedni. — Azért jó lenni tisztázni, meddig jutottak el... — Jó és komoly beszélgetésekig. Viola értelmes volt, komoly, nem túl művelt, de annyira igen, hogy véleményt mondjon bizonyos dolgokról. Egyszer elárulta, hogy felvételire készült a Színművészeti Főiskolára. Én csodálkoztam. Bátortalannak tartottam. Azt sem hittem volna, hogy... — Mohai a mondat végét elharapta. — Mit nem hitt volna? — hajolt előre Máté. Mohai tűnődött. Nem válaszolt. Arcán látszott, hogy nem a választ fontolgatja. Elfeledkezett arról, hol van. Már a témát latolgatta. Le- hetne-e, hogy egy ilyen lány, egy kedvesen ambiciózus de bátortalan, egy inkább visz- szahúzódó, mint merész, egyszerre csak elhatározza magát? Érezte, hogy lehet. Történnek az életben ilyesmik. De miért bűn ez? Hülye rendelet, hogy még mindig nem lehet barátot a szobába felvinni. De hogy ezért a kapitányságra invitálják? Hogy őt hozzák ide, aki csak a portáig jutott. — Tulajdonképpen mi történt Violával? — Meggyilkolták. Szárazon koppant a mondat. Mohai szája kinyílt, összecsukódott. Levette a szemüvegét. Vaksin pislogott a századosra. Most látszott. mennyire rövidlátó. — Ez olyan, mint egy rossz szinopszis... (Folytatjuk)
