Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-18 / 194. szám
1984. AUGUSZTUS 18. SZOLNOK MEGYEI NtPLAF 3 Ki érvényesül? Protekció vagy tehetség ? Kötelességünk, hogy erősítsük az összefogást „Egy vizsgálat alkalmával arra a kérdésre: „Milyen emberek boldogulnak az üzemben?” — a megkérdezettek 40 százaléka azt vallotta, hogy aki jól helyezkedik a vezetőknél, 30 százaléka, hogy aki jó szakember, és csak 10 százaléka,, hogy aki sokoldalúan képezte magát. (A továbbiak a véletlenre hivatkoznak.)’’ (Magyarország, 1984. jún. 10. Pálos Miklós: Érdemes-e tanulni?) Az érvényesülés szinte mindenkit érdekel. Aki úgy érzi, érvényesült, azért; aki meg úgy, hogy nem érvényesült, azért... Ki érvényesül napjainkban? Mi kell az érvényesüléshez? Erről beszélgettem a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyárának dolgozóival. Mit jelent: érvényesülni? Kovács Péter rendészeti vezető: — Aki korábban fizikai állományban dolgozott, és magasabb beosztásba kerül, elmondhatja magáról, hogy „vitte valamire”. Az érvényesüléshez az is hozzátartozik. hogy kisebb-nagyobb hatalmat kap az illető, vezetői feladatokkal bízzák meg, továbbképezi magát. Tuharszki János asztalos, most gépmunkásként dolgozik. Munkatársaival beállítják, ellenőrzik a gépek működését, bútor-alkatrészeket vágnak. — Az mondhatja el magáról, hogy érvényesült, akit Kik érvényesülnek? A tehetségesek? Az iskolázottak? A nagyszájúak? Akiknek befolyásos ismerősei vannak? Sárándi Lászlóné, a termelési osztályvezető helyettesének véleménye: — Mindig azok az emberek érnek el valamit, akik mindenütt ott vannak, egyszóval nyüzsögnek. Persze, az is kell, hogy hagyják őket mozogni, dolgozni, kibontakozni. Nagyon sokan az iskolapadból kikerülve, úgy indulnak neki az életnek. hogy hegyeket akarnak megmozgatni. Aztán rájuk szól valaki, — leginkább valamelyik munkahelyi vezető —, hogy nem kell annyit nyüzsögni. És akkor az ember lejjebb adja... Tuharszki János: Kell-e protekció az érvényesüléshez? Elég-e csak a protekció? — Akinek mankó kell... — legyint Sárándi Lászlőné. — Az már nem is igazi érvényesülés ... Ha a mi gyárunkba protekcióval jön valaki, sakkal nehezebben fogadják be. Ha nem tud bizonyítani, nagyon nehéz dolga lesz ... Nekem az édesapám is ebben a gyárban dolgozott. Nem protekcióval jöttem ide, de nagyon idegesített, amikor azt mondták rólam, hogy „ennek meg annak a lánya”. Én nem az édesapám lánya vagyok itt, a gyárban, saját érdemeimért ismerjenek el... Tuharszki János másképp vélekedik: — Hogyne kellene protekció! Olyan világ még nem volt, hogy az érvényesülés^ hez ne kelljen protekció. De a tehetség ugyanúgy kell hozzá. Anélkül nem megy. Kovács Péter: megbecsülnek. Elsősorban anyagi elismerésre gondolok, hiszen mindnyájan pénzből élünk. Az erkölcsi elismerést nem mindig a kitüntetésekben mérik. Sokszor egy jó szó. vagy csak a tudat, hogy szakmailag becsülik az embert a munkatársai is, meg a vezetők is, többet ér. Kovács Imre, asztalos abban a műhelyben dolgozik, ahol a prototípusokat, a mintadarabokat gyártják. — Aki becsülettel elvégzi a munkáját, tanul, tovább- képzi magát, és olyan munkakörbe kerül, amelyet szeret. amellyel meg van elégedve, az érvényesül. — Aki el akar érni valamit, az legyen rámenős. Ha olyan, mint az aludttej, soha nem jut semmire. Persze, attól is függ, hogy milyen iskolákat végzett az illető. Ha valaki egyetemen tanult, akkor főmérnöknek vagy igazgatónak kell lennie ahhoz, hogy elmondhassa magáról, „vittem valamire”. Aki érvényesülni szeretne, szakmailag többet kell nyújtania, mint másoknak. No és az sem árt, ha jeleskedik a társadalmi munkában. Kovács Imre: — Legyen akarata. Értelmes legyen, iskolázott, tehetséges. Persze, van olyan ember is, aki nem tehetséges, és mégis érvényesül... Protekcióval. — A tehetséges emberek többsége érvényesül. Sokan protekció nélkül is. Kovács Imre: — A mi gyárunkban például, ha valaki becsületesen dolgozik, előbb-utóbb észreveszik. De többet kell bizonyítania. mintha protekcióval jött volna. A vélemények hátteréhez hozzátartozik a személyes siker is. Megtalálta-e a számítását, elérte-e célját a gyárban? Sárándi Lászlóné elégedetlen. — Szerintem az emberek 80 százaléka úgy érzi. hogy többre is vihetné, és én is közéjük tartozom. Nem a végzettségemnek megfelelő munkakörben dolgozom. Feldolgozás és eljárás technológiát tanultam, szívesen foglalkoznék például számító- gépes termelésirányítással. De erre a gyárban nincs lehetőség. Most a havi munkámat sokszor 2—3 hét alatt is elvégzem. Ezért olyan munkákat is elvállalok, ami nem az én dolgom lenne. Persze, elmehetnék máshová... de ezt a kollektívát már ismerem, nem szívesen kezdeném újra másutt... Kovács Imre, a „protós” a „csúcson” van, már ami az asztalos szakma gyakorlati oldalát jelenti. Hiszen mintadarabokat gyártani megrendelésre, kiállításra nem kis szakmai feladat és felelősség. Szeretett volna tanulni, de a családi körülmények miatt nem lehetett. Arról beszél, hogy akikkel annakidején együtt dolgozott, azóta vezetők lettek. — Akikből vezetők lesznek, azok többet akarnak, többre képesek, mint mások, — mondja. — És ezt a pluszt becsüli bennük. Tuharszki János: — A pénzzel elégedett vagyok, mert másutt sem keresnék többet. A gyárban az ember megtanul egy munkafázist. és azt csinálja. Itt olyan borzasztó nagy szaktudás nem kell. De nem pa- naszkodhatom. Amikor nyugatnémet gépeket kaptunk, a gyárban az egyik kollégámmal kéthetes tanulmányútra utaztunk az NSZK-ba. A többiek persze irigyeltek bennünket. Mondják is, ha hibázunk: „Minek voltál kint az NSZK-ban, ha nem tudod?” A visszalépők Kovács Péter elégedett. Fényező mázoló szakmunkásként kezdte, a munka mellett szerezte meg az érettségit, a rendészeti tűzvédelmi képesítést. és elvégezte a marxista egyetemet. Az alapszakmában érez hiányosságot, azt lehetne még tovább fejleszteni. A beszélgetések során kiderült. hogy az érvényesülni vágyónak támogatásra van szüksége. Meg kell adni a lehetőséget, hogy megmutassa, mire képes. Nem kell leinteni a többet akarót. És itt elsősorban a munkahelyi vezetőké a felelősség. Kiderült viszont az is, hogy vannak, akiknek csak a szájuk jár, aztán mikor megkapják az áhított munkakört — ebben a gyárban is volt már példa rá — a nagyobb tehertől, felelősségtől megijednek, és visszarimánkodják magukat az előző helyükre. Sárándiné fölvetette. hogy a nőknek sokkal nehezebb érvényesülni. Példaként hozta a maga esetét, még most is kevesebb a fizetése. mint az azonos végzettségű férjének. Ha a családban valakinek le kell mondania az előrelépésről, akkor legtöbbször a nő mond le, még akkor is, ha ő a tehetségesebb. Az érvényesülésnek sokszor csak az előnyeit látják. Az előrelépéssel együttjáró teher és felelősség ritkán jut az emberek eszébe. Paulina Éva Akik viszik valamire Protekció és előrejutás Átadták a megyei tanács díjait (Folytatás az 1. oldalról.) kultúráért kitüntetést Budapesten vette át. Kiváló munkáért kitüntetést kapott Balogh István, a karcagi művelődési központ mozigépésze; Bede Lászlóné, a Moziüzemi Vállalat osztályvezetője; Lengyel Gézá- né, a megyei könyvtár csoportvezetője; Molnár Mihály- né, a jászapáti filmszínház vezetője; Szikszói Mária, a jászapáti nagyközségi könyvtár vezetője; Varga Miklós, a megyei könyvtár gépkocsi- vezetője és Veress István, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ műszaki csoportvezetője. Többen részesültek miniszteri dicséretben. Tegnap délelőtt a népifront megyei bizottsága székházában is kitüntetéseket adtak át a társadalmi munkában élen járó aktivistáknak. Az ünnepségen részt vett Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára. A HNF Országos Elnöksége kitüntető jelvényét kapta: Bukus Károly tiszaburai ter- melőszövetezeti elnökhelyettes, Kovács László tiszaugi nyugdíjas pedagógus, Seres Attiláné mezőtúri iskolaigazgató-helyettes és Sipos István, a jászszentandrási művelődési ház igazgatója. Ugyanezt az elismerést Szikra Sándorné, a HNF jászberényi városi bizottsága dolgozója a fővárosi, központi ünnepségen vette át. Alkotmányunk előestéjén a megye több városában, községében a tanácsok a településekért végzett önzetlen, odaadó tevékenységéért kollektívákat, intézményeket, lakosokat jutalmaztak a Társadalmi munkáért plakett és jelvény különböző fokozataival. fllkotmánynapi ünnepség Gyöngyösön — Sarlós István mondott beszédet Alkotmánynapi nagygyűlést és kenyérszegő ünnepet tartottak tegnap Gyöngyösön. Mintegy hatezer résztvevője között — a fennállása 650. évfordulóját ünneplő Gyöngyös lakói mellett — ott voltak, a környékbeli községek, ipari települések képviselői, Heves megye és Gyöngyös város párt- és állami vezetői. A Himnusz elhangzása után Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. — Az augusztus huszadiki ünnep arra ösztönöz, hogy szóljunk történelmi múltunkról és arról az örökségről, arnit az előttünk járt nemzedékek hagytak ránk. Az alkalmat arra kell felhasználnunk, hogy a történelmet ma formáló nemzedékek számára levonjuk a szükséges tanulságokat — mondotta elöljáróban Sarlós István. — A magyar nép történelmi tapasztalatai arról tanúskodnak: bennünk, magyarokban van kellő erő, tehetség ahhoz, hogy a nehézségeken átlábaljunk. Mai gazdasági és társadalmi gondjaink eltörpülnek a múlt veszélyhelyzetei mellett. Az előrelépéshez szükséges, hogy a gondjaink súlyát növelő hibáinktól megszabaduljunk. Leküzdésükhöz szükségünk van a fegyelmezett munkára, a korszerű gondolkodásra és a közösségi szellem fejlesztésére. Kötelességünk, hogy tiszteljük, becsüljük egymást és erősítsük a társadalom rétegei és egyedei között az összefogást. A múltban ez sokszor hiányzott. Hiányzott, mert az ország vezető rétegei és a lakosság között politikai, gazdasági és kulturális kérdésekben egyaránt nagy volt az érdekellentét. Ma, az épülő szocializmus korában arra törekszünk: az egyes társadalmi csoportok érdekei úgy érvényesüljenek, hogy ne sértsék mások jogos érdekeit. Arra törekszünk, hogy mindenki értse mások társadalmi tevékenységének fontosságát, s kialakuljon a kölcsönös segítség gyakorlata. Hazai tapasztalataink arról szólnak, hogy barátaink és szövetségeseink nemcsak az azonos világnézetű emberek soraiból kerülnek ki, hanem azokéból is, akiknek más a világnézetük, de velünk azonos nézeteket vallanak, ha az emberiség jövőjéről, tehát a békéről vagy hazánk sorsáról van szó. A nemzetközi életben pedig természetes szövetségeseink azok az országok, amelyek velünk együtt a szocialista tábort alkotják. Az egyetértés, a szoros együttműködésre való készség minden érdekelt ország gazdasági és kulturális fejlődését serkenti, s lehetővé teszi a folyamatos és kölcsönös tapasztalatcserét. Felszabadulásunk 40. évfordulójának esztendejében kerül sor a párt XIII. kongresszusára. Megszoktuk, hogy a mi kongresszusaink nem egyszerűen eszmecserékre, tanácskozásokra adnak alkalmat. hanem sokkal inkább az elemzésre, a jövőbe vezető új kimunkálására. Az elemzésnek most az a célja, hogy megállapítsa: helytállóak voltak-e a XII. kongresszus útmutatásai, mindenki és minden időben megtette-e azt, amit a társadalommal szembeni kötelezettsége előírt. A „mindenki” itt és most elsősorban az intézményekre, testületekre, politikai és más erőkre vonatkozik. Az ítélet- alkotás a kongresszus dolga. Ahhoz azonban, hogy a párt e legfelsőbb fórumán valós vélemény és döntés alakuljon ki, az szükséges: népünk a soron levő hónapokban véleményt mondjon a múltról és a jelenről, a jóról és a rosszról, s arról, hogy mit vár a jövőtől. Ebben az értelemben lehet a kongresszus az egész magyar társadalom akaratának kifejezője és jövőnk formálója — mondotta végezetül Sarlós István. A Minisztertanács elnökhelyettesének ünnepi beszéde után Frecska Sándor, a nagy- rédei Szőlőskert Termelőszövetkezet elnöke új búzából sült kenyeret adott át Sarlós Istvánnak. A nagygyűlés művészegyüttesek műsorával ért véget. Az ünnep előtt készült el Új üzem ház, üzemorvosi rendelő Karcagon Már dolgoznak az új üzemháxban Gyors, rövid visszapillantásra is alkalmat nyújtott csütörtökön a karcagi Nép- művészeti Háziipari Szövetkezet új üzemházának átadása. Az ünnepségen 32 év fejlődését jól érzékeltette néhány adat: 1953-ban 449 ezer, 1963-ban 4 millió 538 ezer. 1973-ban 15 millió 799 ezer forint volt a termelési érték, 1983-ban már úgyszólván a duplája, 33 millió 434 ezer forint és az idén 41 milliót kíván elérni a szövetkezet kollektívája. Az átadási ünnepségen jelen volt Mészáros Vilmos, az Okisz elnökhelyettese, Be- reczki Lajo^ a megyei tanács elnökhelyettese, Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Szikszói Júlia, a megyei Kiszöv elnöke, Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára és Molnár Ferenc, a városi tanács elnöke. A termelés lendületes fejlődése sürgette a telephely bővítését, s a Magyar—Bolgár Barátság Tsz építőrészlege kivitelezésében határidőre elkészült új üzemház megoldja mindazokat a gonAz alkotmánynapi ünnepségsorozat keretében adták át Karcagon a SZIM gépgyárában kialakított orvosi rendelőt. Saját dolgozói és a Kertváros lakóinak részére egy régi épületet újított fel a gyár építőüzeme. A felújítás 400 ezer forintba került. A technikai felszereléseket a karcagi kórház biztosította. így a gyár dolgozói és a körzet lakói naponta belgyógyászati, hetente két alkalommal fogászati rendelést vehetnek igénybe. Az új létesítménnyel közel háromezerötszáz ember egészségügyi ellátását tudják biztosítani dókat, amelyek eddig hátráltatták a munkát. A 20,1 millió forintos beruházásban a szövetkezet 8,3 milliós saját ereje mellett 5,5 millió forint KFA-juttatás és 6,3 millió visszatérítendő KFA-kölcsön fekszik.
