Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

1984. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 5 Atévé^^^H [képernyője előtt Az ismeretlen rendezőnek számító Lojkó Lakatos Jó­zsef — emlékezetem szerint eddig nem találkoztunk vele, illetve munkájával a képer­nyőn — A nyolcadik stáció­hoz fűzött rádióújságbeli ajánló szavaiban Dosztojev­szkijjel rokonítja a szerzőt, Krúdyval teszi egyenrangúvá tragikus sorsú Pap Károlyt', akinek regényéből televíziós filmet készített. A nyolcadik stáció Szerencsére nemcsak a szerző iránt érzett tisztelete magasfokú, kellő érzékeny­séggel és finomsággal köze­ledett a valóban különös, ki­csit romantikus, kissé lírai- an lebegő, de ugyanakkor súlyos konfliktusokkal terhes írói világhoz. Jól érezte meg benne a művészsors máig érvényes problémáinak kife­jezési lehetőségeit, valamint egy meddő vénlány sajátos lelkivilágának ábrázolásában a végtelenül emberi megmu­tatásának lehetőségét. Hosszú, földig érő köpeny­ben, széles karimájú kalap­ban fiatalember érkezik egy kisfaluba — akárcsak egy garabonciás diák —• így in­dul a film. Mint később megtudjuk, nem is áll mesz- sze tőle, hisz kényérnélküli vándorfestő, aki itt szeretne szerencsét próbálni, ebben az isten háta' megetti falucs­kában. Munka is akad épp, a helybéli templom stáció-ké­peit kellene megfestenie. Hozzá is fog, s miközben a Jézust sirató jeruzsálemi asszonykát festi, — ez ama nyolcadik stáció tárgya — s az ábrázolás, a megformá­lás művészi gondjai gyötrik, az őt befogadó, neki házában otthont nyújtó vénlány lei­kébe addig nem ismert érzés fészkeli be magát, a kezdet­ben idegennek tűnő festő úrban a negyven körüli Giza „felismeri’’ a férfiembert, bár mindvégig kemé­nyen igyekszik elrej­teni ilyesfajta érdeklődé­sének legártatlanabb jelét is. Két, látszólag egymás mel­let futó küzdelem, lelkifolya­mat: a festő a képpel, a vén­lány az ébredező érzelemmel birkózik. Mindez azonban egy még nagyobb konfliktus­ba torkollik, ha úgy tetszik egyesül, amely túlmutat mind a művészin, mind az emberin, mondhatni osztály­konfliktus, s ez pedig a ha­talmat bitorló főszolgabíró és a kisemmizett falubeliek el­lentéte, amely régóta parázs­lik már a falusi közösségben. Csak egy kis olaj kellett a tűzre, s máris lángra lobban. Az olaj: a festő megjelenése, akinek készülő festményén az egyik zsoldoskatona képé­ben magára vélt ismerni a ha­talom embere. Ezért aztán tá­voznia kell Leviátnak, a festőnek, s a hatalom dönté­se tragédiát szül: az érze­lemre kiszom jazo ti vénlány tragikus bosszút áll művé­szük elűzetéséért s a festett kép nyilvános megcsúfolásá­ért megfojtja a főbírót, majd magával is végez. Megren­dítő történet, a végére már- már Móricz Zsigmond-i sű­rűségű, sötéten komorló, vé­res dráma! Lojkó Lakatos József azon­ban még véletlenül sem üt meg valamiféle naturalista hangot, s még a kiélezett drámai helyzetekben is igyekszik megőrizni az elbe­szélés finom költőiségét, s ugyanakkor nagy figyelmet és erőt szentel a részletek lélektani hitelességére, ha úgy tetszik, pszichológiai realizmusára. Az úgynevezett nagy jeleneteket — például a festő kétségbeesése a fel­adat megoldhatatlanságának szorításában, vagy a vénlány gyötrelmes éjszakája, mely egy kádbeli fürdőzéssel ér véget — még ezekben is emberileg hitelesnek, igaz­nak és helyénvalónak érez­zük a látottakat. Bár tagadhatatlan, hogy néhány helyen a gazdagabb motiváció csak javára vált volna a tévéváltozatnak. Az például nem eléggé világos, hogy miért is haragszik fes­tőnk a főszolgabíróra, s miért akarja mindenáron ráfeste­ni őt képére — a regényében bizony ez a mozzanat sok­kal érthetőbb, Leviátot ugyanis amikor a faluba ér­kezik, s arcképrendelesek után néz, kirúgja hivatalá­ból az ellenszenves hatalom embere. Sajnos ez a részlet a tévéfilmből kimaradt. Más, hasonló kisebb hiányosságo- gat is említhetnénk, ame­lyek kétségtelenül valame­lyest szegényebbé teszik ma­gát a történetet, dehát az „egyszerűsítés,”, a rövidítés alighanem a műfaj lehetősé­geiből és követelményé ből származik. Lojkó Lakatos József ügyel a formára is, a dekorativi- tásra, hogy a szép dolgok szépen is fessenek. Az öz­vegyek ábrázolása azonban talán túlontúl is képszerű, nem eléggé életesen eleven, a feketeasszonyok csoportos mozgatása kiszámított, -mes­terkélt: művi. Viszont a két főszerepet formáló színész kitűnő, főleg Csomós Mari, az érzelmeit rejtegető med­dőségre „kárhoztatott’’ vén­lány szerepében. Kifejező merevsége, viharos benső lelki mozgásokat takar. Erez­ni: végtelen erő lakozik eb­ben a „kiszikkadt” emberi testben, robbanásig elfojtott nagy érzelmek. Csomós Mari félszeg mosolyaival, riadt madár éberségével ragyogó­an érezteti meg egy olyan leány szomorú drámáját is, aki mert sohasem bízott ma­gában annyira, hogy egy fér­fi közeledését elfogadhassa, örökre bezárta magát az ér­zelmi magányosság börtöné­be. Csomós alakításában ez a vénlány a fájdalmas med­dőség jelképévé emelkedik, nemesedik. (Valamikor Lor­ca Yermájának címszerepé­ben láthattuk itt Szolnokon, ennyire hatalmasnak őt; jel­lemző, akkor is egy meddő asszonyt játszott.) A 1 kissé fátyolos hangú, nyúlánk ter­metű Puskás Tamás is meg­győzően hatott a világban helyét nyugtalanul kereső művész figurájában, a meg­váltó szerepet is betölteni kívánó, kissé romantikus felfogású művész szerepében'. És jó volt öreg plébánosként Horváth Ferenc. A szerda este bemutatott tévéfilm egy méltatlanul el­feledett író és egy valójában ismeretlen televíziós alkotó szerencsés találkozásából született; megízlelhettük benne Pap Károly sajátosan finom ízeit, s egyben felfe­dezhettük magunknak egy érzékeny lelkű művészem­bert, Lojkó Lakatos Józsefet. Röviden Nagyobb lélegzetű, átfogó tudósítást, beszámolót kap­tunk már nem egyet Izrael­ről, Róbert László is beba­rangolta már ezt a tájat, Chrudinák Alajos kedd esti egyórás riportja azonban fe­lülmúlta minden elődjét. A közelmúltban lejátszódott választás jó alkalomnak bi­zonyult, s Chrudinák reme­kül ki is használta, hogy a kiélezett belpolitikai hely­zetben különböző feszültsé­gek okait keresse, s megmu­tassa azokat a szélsőséges erőket is, amelyek e közel- keleti országot ellentmondá­sos útján „vezérlik”. Izgal­mas 60 perc volt. Jó dolog, hogy portréfil­met készített Mocsár Gábor­ról a televízió, méghozzá szegedi stúdiója, amelyik úgy látszik, lassan felismeri küldetését és feladatát, azaz olyan értékek pártfogását, amelyek bár provinciában születnek, de korántsem csak a vidékre tartoznak. Aki is­meri Mocsár Gábor remek szatíráit vagy egyéb mun­káit, az szívesen hallgatta őt életútjáról is. — VM — Levelező vetélkedő szocialista brigádoknak Augusztus végéig lehet jelentkezniük a megye üze­meiben, vállalatainál műkö­dő szocialista brigádoknak arra a vetélkedőre, amelyet a Ságvári Endre Szakszerve­zeti Művelődési Központ és a Magyar Népművelők Egye­sülete Szolnok megyei szer­vezete hirdetett meg. (Je­lentkezni a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központban lehet.) A vetélkedő négy le­velező fordulóból, közös ren­dezvénylátogatásból és a nyilvános döntőből áll. A ko­rábbi években nagy sikert aratott hasonló rendszerű ve­télkedőinek mintájára a résztvevőknek ezúttal is irodalomból, történelemből, földrajzból, a szűkebb haza és a szakszervezeti mozga­lom ismeretéből kell számot adniuk; természetesen a mű­vészet, a sport és a napi po­litika is helyet kapott a ve­télkedő tematikájában. Jászberény műemlékei, emlékművei címmel látható fotókiállítás a Jász Múzeumban. A tárlat régi ábrázolások, térképek, fotók segítségével mutatja be a város egykori képét, ugyanakkor máig megmaradt műemlékeit is. A kiállítás a városkép megőrzésére, a mű­emlékek védelmére kívánja felhívni a látogatók figyelmét. Felvételünkön a kiállítás egy részlete Fotó: Katona Budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás Lemezek magyarul, bolgárul Az idén 26 ország 94 művé­sze vesz részt alkotásaival a budapesti nemzetközi kis­plasztikái kiállításon. Szep­tember 6. és október 28 kö­zött immár hatodik alkalom­mal ad otthont a Műcsarnok az e művészeti ág minden­kori legfrissebb eredményeit bemutató tárlatnak. Az 1971-től kétévenként 1978 óta pedig hároméven­ként jelentkező seregszemlé­re a hagyományokhoz híven az idén is a jelentkező or­szágok jelölték ki résztve­vőiket. Országonként 4—4 művész, összesen 351 munká­ját tekinthetik meg a tárlat látogatói. Elsőként vesznek részt a budapesti triennálén Egyiptom, Kína és Törökor­szág alkotói. A magyar kis­plasztikát az idén Bakos Il­dikó, Csiky Tibor, Fusz György és Pál Zoltán alko­tásai képviselik majd. Az idén a műveket nem országonként csoportosítva állítják ki, hanem stílusok, illetve iskolák szerint. Az A hét végén öt előadást rendeznek a Szegedi Szabad­téri Játékokon. Holnap tart­ja bemutatóját a Dóm téren á nyolcvanöt tagú grúz álla­mi akadémiai népi tánc­együttes, tizennyolc műsor­számukban hazájuk minden megyéjének legszebb folk­lórhagyományát elevenítik meg. A szálloda úgy ébredezett, mint más, közönséges napo­kon. Kívülről legalábbis úgy tűnt. Egy fiatal nő frottírkö­penyben, csattogó papucsban ment végig a folyosón a für­dőszobáig, s csodálkozva né­zett a lépcsőházban ácsorgó rendőrre. Az igazgatói irodában már berendezkedett a nyomozó- csoport. Papírok. indigók, csikkekkel teli hamutartók és üres feketéscsészék jelez­ték nyomaikat. Máté a hallban beszélge­tett egy simára fésült hajú, kínosan jólöltözött férfival. A férfi idegesnek látszott, türelmetlennek. Többször megnézte az óráját. egyes nemzetek kisplasztikái törekvéseiről, terméséről tá­jékozódni kívánó látogatókat viszont; az országok szerint szerkesztett kétnyelvű kata­lógus segíti majd. A megnyi­tó előtt héttagú nemzetközi zsűri dönt a nagydíj, a há­rom kiállítási díj, továbbá Budapest Főváros Tanácsa díjának odaítéléséről. Az elő­ző triennálé díjazottjának a hagyományokhoz híven az idén is rendeznek önálló ki­állítást: a műcsarnoki tárlat­tal egyidőben a finn Mauno Runar Hartman szobrait és festményeit láthatja a kö­zönség a Dorottya utcai kiál­lítóteremben. A hatodik nemzetközi kis­plasztikái kiállítást ismét ki­egészíti majd egy magyar művész bemutatója: szep­tember 6. és október 28. kö­zött a tavaly elhunyt Vilt Tibor 25 kisplasztikájából — 1944 és 1968 között alkotott műveiből — rendeznek em­lékkiállítást a Műcsarnok­ban. A csütörtöki bemutatón kívül pénteken és szombaton is a grúz együttes műsorát tekintheti meg a közönség. Az idei szabadtéri játékok befejezéseként vasárnap és hétfőn is Szörényi és Bródy: István, a király című rock­operája szerepel a prog­ramon. — Nem azért mondom ... nekem és a szövetkezetnek nagy kára lesz ebből... Máté nem válaszolt. A fér­fit nézegette. Anyagbeszerző, üzletkötő. Tele van dohány- nyal. Új, esetleg nagy üzlet­től esett el a tévedés miatt. — Kaposvárra kellene utaznom, fontos ügyben. A férfit nem érdekelte Máté közönye. — Tegnap este éb­resztőt kértem, tíz forintot adtam a fiúnak. Mit tesz is­ten, negyed órával később kopogott. Rómában próbál­nák ezt kérem ... A férfi felállt. Járkált vol­na. ha Máté pillantása nem állítja meg. így megállt az egyik fotelnél, toporgott. — Még így is elértem vol­Bulgária felszabadulásá­nak negyvenedik évforduló­jára két hanglemez készült. Az egyik Illyés Gyula Ti­zenkét nap Bulgáriában cí­mű nevezetes ciklusát tartal­mazza, a másik bolgár nép­dalokat s azok magyarorszá­gi feldolgozásait. Előállításuk költségeit a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ vállalta, az elképze­lés kiérlelése pedig közös töprengések eredménye. Kezdem az utóbbival: a népzenét tartalmazó lemez­zel. Bolgár barátainknak sokszor elmondtuk, eldicse- kedtük, hogy nálunk a bol­gár népzene beépült a fiata­lok zenei világképébe, nem­csak a színpadokon hangzik fel. de jelen van a tánchá­zakban. a közhasználatú ze­ne része lett. A folklór új hulláma azt az elementáris, mély és tiszta szépséget sze­reti benne, mely egész tájé­kozódását meghatározta. Hó­dításában nagy szerepe volt Nagy Lászlónak, aki varázs­latosan mai versekben adap­tálta a bolgár folklór időtlen erejét, s annak, hogy Nagy Lászlót a hazai folklór új hullámához a szövetség szo­ros szálai fűzték. így történhetett, hogy a mozgalom vezető-muzsikusai, mikor nagy költőink verseit megzenésítették. többször bolgár dallamokhoz folya­modtak. S természetesen ját­szották ezek a zenészek és zenekarok eredeti mivoltuk­ban is a bolgár dalokat. Ere­deti mivoltukban, de igazod­va saját hangszereik lehető­ségeihez, tehát önmagukhoz is alakítva az eredetit. na a vonatot, ha elengednek. Mi közöm az egészhez? Zsebébe nyúlt, 'cigarettát vett elő. Kentet. Mátét is megkínálta, a nyomozó taga- dóan intett. — Azt mondja, Kaposvár? — Máté a noteszába jegyzett valamit. Biztos volt benne, hogy az üzletkötőt felesleges itt tartani. A gyilkos nem hívja fel magára ennyire a figyelmet. Nem ül le az elő­csarnokba, méltatlankodva, magára irányítva az érdeklő­dés reflektorfényét. Vagy ép­pen ez a módszere? — Nem emlékszik hány órakor kérte az ébresztőt? — Vacsora után ... lehetett vagy kilenc óra ... korán fe­küdtem le és egyedül... tel­jesen egyedül... (folytatjuk) Bolgár barátaink, amikor a folklór mai és itthoni szere­péről beszélünk, jóakaratú csodálkozással hallgatják. Náluk sok faluban még él a folklór, a városokban pedig színpadi esemény. Viták nem gyűrűznek körülötte, közeg- ellenállásba nem ütközik. így furcsálkodva. de őszinte ér­deklődéssel figyelik: mitől jövünk mi ilyen lázba. Nos, a lemez, amelyről be­szélünk, ezt a „lázat” szeret­né megosztani. Az örömet, amellyel fiataljaink a bolgár népzenét is birtokba vették. A lemez egyik oldala eredeti bolgár népzenét tartalmaz, a másik oldalon ugyanannak a zenének Sebő Ferenc által készített, s Nagy László szö­vegére írott feldolgozása hallható. Az elképzelés a Balkanton képviselőit is megnyerte, és Sebőt a szer­kesztésben bolgár szakembe­rek is segítették. Azt remél­jük, hogy mind a bolgár, mind a magyar hallgató ér­teni fogja ezt a lemezt, s ál­tala egymáshoz is közelebb kerül. A másik lemez Illyés Gyu­la Tizenkét nap Bulgáriában című versciklusát tartalmaz­za. Mint ismeretes, Illyés — egy írószövetségi küldöttség tagjaként — 1947-ben járt Bulgáriában. A háború ke­serves konzekvenciáit még idegeiben hordta. Ezért érte felvillanyozó, gyógyító aján­dékként a bolgárok őszinte készsége a testvériségre. Ez az élmény végigkísérte egész útján, s átszövi a riportszerű ciklus minden darabját. Reá vall, hogy a jó érzés, amely eltöltötte. nem párolódik el a vendégség mámoraiban, ha­nem fogékonyabbá teszi kép­zeletét. Élményei nemcsak megejtik, de lehatolnak vi­lágképe mélyére, s így a ver­sekben már együtt kél életre látvány, történelem és filo­zófia. A költő gazdag és sokrétű életművébe tagozódva eddig nem keltett méltó figyelmet ez a maga nemében kivételes versciklus. Az elmúlt évek során azonban — s épp a Bolgár Kulturális és Tájé­koztató Központban — pódi­umra került, néhány darab­ja a Piamákban bolgárul is megjelent, s a jelek szerint figyelmet is keltett. A lemez sajnos csak a magyar szöve­get hozza, de Sinkovits Imre kiérlelt előadásában, s ez azért fontos, mert Illyés te- kervényes, prózainak tetsző versmondataiban az élmény elevenségét s a mégiscsak lé­tező versszerűséget Sinkovits remekül tudja érzékeltetni. Az ő interpretálása talán a fordítók számára is közvetít­heti, amit különben csak ma­gyar fül érzékelhet. K. F, Hét végi szegedi előzetes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom