Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-08 / 159. szám

1984. JÚLIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lovak a gyárban A lóistálló az irodaház mellett van. Régen odake­rülhetett. Bizonyára még ak­kor, amikor a lovak a többi téglagyárban is meghatáro­zó szerepet töltöttek be. Itt ma sem nélkülözhetik őket. Törmelékkel borított, he­pehupás út vezet a négyes főútról a laposban levő szá­rítók közül szigetként ki­emelkedő gyárudvarra. A kö­rülmények első látásra sem korszerűek. Sőt! Boza Mik­lós művezető tisztában van ezzel: — Gyárunk a tervteljesí­tésben az Allöldi Téglaipari Vállalat üzemei között évek óta a középmezőnyben fog­lal helyet. A körülményeket tekintve ezt már nem mond­hatjuk el. Azokra inkább az elavult jelző illik. Ez a Törökszentmiklós szé­lén levő téglagyár tavaly 6 millió 850 ezer téglát gyár­tott. Kettőszázötvenezerrel többet a tervezettnél. Az idei terv 6,8 millió tégla gyártását követeli. Igen ám, de tavaly aszály volt. Kánikula kellene — Rendkívül függünk az időjárástól — magyarázza a művezető. — Ugyanúgy, mint a mezőgazdaság, csak fordított előjellel. A nyers­tégla gyártására a hosszú kánikula a kedvező. Az idén meg sok volt az eső. Közel száz órát szüne­telt miatta a nyersgyártás. Mészáros László gyárvezetőt meglehetősen aggasztja ez: — Gondolja meg. Egy óra állás több mint ötezer tégla kiesést jelent. Rá kell húz­nunk, ezért beszéltem most a behordó brigáddal. A szót értés nem lehet könnyű. Tavaly 610 igazo­latlan napot könyveltek el. — Mit tehetünk? — kér­di Boza Miklós, aki egyút­tal pártalapszervezeti tit­kár. — Ha piaci nap van, vagy fizetés, az emberek egy része nem dolgozik. Egyik­másik akkor sem, ha meg­van a családi pótlékhoz szük­séges teljesítmény. Ha el­mennek, két nap múlva visszajöhetnek, mert senki sem zörög munkáért a gyár­kapun. Így aztán van olyan, aki havonta kétszer-háromszor kilép a gyár kötelékéből. A férfiak teljesítménybér­ben akár hétezer forintot is megkereshetnek. Egyik-má­sik megelégszik kettőezerrel. — Az ilyen embert hiába noszogatom — mérgelődik Mészáros László —, azt mondja, elégi neki ennyi. A sok gyermek után bőven kárpótolja a családi pótlék. A szorgalmas törzsgárda lassan elöregszik. Boza Mik­lós felsóhajt: — Évek óta ezért egyre nehezebb. Voltaképpen ezért is, má­sért is. Égető szükség vol­na itt egy alapos rekonst­rukcióra. Űj présgép kellene például, hogy szilárdabb le­gyen a nyerstermék; hiszen többször mozgatják kézi erő­vel, könnyen deformálódik. Néhol embertelenül nehéz és egészségtelen a munka. A ke­mencénél tapasztalom ezt én is. Oldalsó bejáratain ömlik ki a por és gázos a levegő. A Központi Statisztikai Hivatal most közzétett ada­tai szerint az utóbbi évek­ben az ország gápállománya átlagosan évi 6,8 százalék­kal bővült, s értéke elérte az 520 milliárd forintot. A gya­rapodás azonban ágazaton­ként nem egyenletes: a köz­lekedésben, a postánál és a távközlésben, valamint a vízgazdálkodásban egyaránt átlagosan évi 9,3 százalékos; az iparban 6,9, az építő­iparban 3,6, a mezőgazdaság­ban és az erdőgazdálkodás­ban 6, a kereskedelemben Odabent másodpercek alatt leizzad az ember. A hat emberből álló be­rakó brigádból hárman szor­goskodnak a kemencében, ahol a hőmérséklet eléri a negyvenöt-ötven fokot is. Kemény legények kellenek ide, ez tűnik ki Palcsik Fe­renc szavaiból: — Műszakonként tizen­nyolcezer nyerstéglát hor­dunk be a kemencébe. Máshol az ilyen régi tí­pusú kemencéknél is gyöke­res változást értek el azzal, hogy megszüntették az ala­csony oldalsó bejáratokon csillével való behordást. Le­vágták a kemence végét, és hordlapokon targoncával hordják be a terméket. Bo­za Miklós szerint itt is ez kellene: — Megszűnne a nehéz fi­zikai munka, javulna a ter­melékenység. és még a mun­kaerővel is takarékoskod­nánk. Mészáros László szerint is ez1 volna a járható út, de hiába: — Az igazgatónk azt mond­ta, hogy 1990-ig erre nem lesz pénz. Ügy tűnik, másra van. — ötszázezer forintért ta­taroztatok az irodaházat — magyarázza a gyárvezető. — Nem volt létszükséglet. Azt a pénzt inkább gépvásárlás­ra fordítottam volna, de nem tehettem, mert az már be­ruházás. Jobban meg kellene fontolni, hogy mire fordít­hatjuk a pénzünket. így hát egyelőre marad a mostani állapot. Igaz, a kemencei munkát melegüze­minek minősítik, ami azt je­lenti, hogy ötvenéves kor­ban nyugdíjba mehet az ott dolgozó. Ha megéri leszáza- lékolás nélkül, vagy bírja türelemmel. — Élt már valaki a kor- kedvezménnyel? —• kérdem a művezetőt. Nem válaszol, csak a fejét csóválja. Az égetők birodalma A kemencék teteje az ége­tők birodalma. Kürtők so­kaságán adagolják a szenet. Kovács Lajos van szolgálat­ban. Tüzelőkanalára három kiló szén fér. Átlag harminc mázsát mozgat meg műsza­konként. Uem csoda, hogy azt mondja: —i Szinte mindig kétrét van az ember. Amikor felhúz egy-egy fe­dőt, a kemencéből —1 mint kémény torkából — ömlik a gáz. Odalent nyolc-kilenc- száz fokon izzik a tűz. — Megolvasztaná ez a va­sat is — jegyzem megt — Vigyázni kell. mert a tégla is megolvad, ha túl van tüzelve, pedig az föld­ből van. Műszer nincs. Sok-sok év tapasztalata kell ahhoz, hogy szemre megállapítsák, hány fokos odalent a tűz. Az égetők keresete a be­hordok teljesítményének a függvénye. Ezért ugratom Kovács Lajost: — Bizonyára gyakran sür­geti a behordókat. Legyintve mondja: — Némelyiket akkor sem lehetne gyorsabb tempóra 5,1 százalékos az évi növeke­dés. A felmérés idején a gép­park csaknem fele 7 éves­nél idősebb volt, s mindösz- sze 12,2 százaléka két éves, illetve annál fiatalabb. Ez utóbbiak nagy részét a me­zőgazdaságban, az erdőgaz­dálkodásban, a belkereske­delemben és a vízgazdálko­dásban használják. Az ipar­ban viszont a berendezések átlagos életkora megközelíti a 10 évet, a gépek négy év alatt átlagosan fél évvel .„öregedtek”. fogni, ha palacsintává lapí­tanám lapáttal a fejét. Az áremelés óta jobban előtérbe került a tégla mi­nősége. Nézem a kemencébe kerülő nyersárut. Sok ter­mékből már most nyilván­való, hogy harmadosztályú­nál jobb nem lesz belőle. De hogyan is lenne? Szárí­tószín alig van, a nyerstég­la jó hatvan százaléka a szabad ég alatt szárad, il­letve mállik, ha esik az eső. Tetejére cserepet raknak, ha raknak... — Az a baj, hogy mi sem kapunk elegendő cserepet — mondja Presóczki Pál égető művezető. — Hát ez tényleg baj. Ügy látszik, iparágon belül sem teljes az együttműkö­dés. Fizetés fagyban is A présgépektől csilléken érkezik a szárító területre az áru. Asszonyhad rakja a helyére. Személyenként húsz­huszonöt mázsát mozgatnak naponta. Halász Józsefné évek óta ezt csinálja. —« Meg lehet szokni — mondja. Bartha Istvánné innen ment nyugdíjba: — Visszahúzott a szívem, meg kevés volt a nyugdíj is. Árpikor még dolgoztam, kicsi volt a kereset. Ké­sőbb jöttek rá, hogy ez nem könnyűipar. Az utóbbi évek­ben lehet jól keresni. Négyezer forinton felül ke­resnek az asszonyok. Telje­sítmény szerint fizetik őket. A gyárvezető megjegyzi: — Októbertől márciusig fagyszüneten vannak. Akkor az itt töltött időtől függően 7—8 forint órabért kapnak, pedig csak otthon töltik az időt. A kenyerük tehát biztosí­tott. De meddig? Mostaná­ban ez foglalkoztatja a tö­rökszentmiklósi téglagyár kollektíváját. Mészáros László bizakodó: — Amíg téglából épülnek családi házak, ez a gyár meg­állja a helyét! A vállalat igazgatója egy­értelműen fogalmazta a jö­vőt: — Addig él a gyár, amíg eredményesen dolgozik. Ked­vezőtlen helyzete miatt hosz- szú jövőt nem lehet neki jósolni. A helyi vezetők minden­esetre azon fáradoznak, hogy minél tovább eredményes le­gyen a gyár, még a követ­kező évtizedben is. Erre vall Mészáros László megjegy­zése: — Felkerestük a környező települések Tüzép-telepeit, hogy felvásároljuk a lakos­ság által gazdaságosan nem használható szénport. Jóval' kisebb így a kiadásunk mintha az összes tüzelő­anyagot a bányából hozat­nánk. Úgy tűnik, az élniákarás jellemzi a helyi vezetőket. A kérdés csak az, meddig fut­ja energiájukból, műszaki fejlesztési lehetőség nélkül hosszabb távon talpon tud­nak-e maradni, hiszen lóvon­tatásra ma már nem lehet alapozni egyetlen üzemet sem. Simon Béla Magyar bútor üusztriában A Budapesti Bútoripari Vállalát szakemberei befe­jezték a bécsi 168 szobás Renweg Szálloda berendezé­sét. A magyar bútorgyártók az Artex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével pályázati felhívás alapján vállalták a munkát, amely a szobaberendezések, a reSep- ció, az étterem bútorainak falburkolatainak legyártásán •túl azok helyszíni felszerelé­sét is magába foglalta. Több, olcsóbb termék Húsipari újdonságok A húsipar az idén a ko­rábbiaknál is nagyobb erőfe­szítéseket tesz a választék bővítésére, ezen bel'üll az olcsóbb — kilónként 76 fo­rinton aluli — termékek ará­nyának növelésére. Az ehhez szükséges nyersanyag bősége­sen rendelkezésre áll- Az üze­mek általában élnek is e le­hetőséggel, az idén is egész sor újdonsággal jelentek meg. Az dicső termékek kö­rébe jelenleg már 162 féle húsáru tartozik. Az exporttermékek gyártó­nak fokozásához beszerzett berendezések a hazai vá­laszték bővítését is segítik. Így van ez többi között a Szegedi Szalámigyárban, ahol egy korszerű importberende­zés segítségévei]) most már azókiat az apró húsmaradvá­nyokat is leváJllaszthatják a csontról, amelyek korábban az aránytalanul magas kézi- munkaigény miatt jobbára veszendőbe mentek. Az így nyert értékes húst pépesítik, s az olcsó hentesáruk nyers­anyagául hasznáfllják feli. Eb­ből készül a közelmúltban megjelent mustáros ízesítésű tápéi kenőmájas, a paradi­csommal ízesített szegedi húskrém és a dorozsmai ra­kottnyelv. A Zala megyei Állation- galmii és Húsipari Vállalat a napokban hozta forgalom­ba a zalai fejkolbászt, a za­lai házimájast és a zalai lán­golt kolbászt, ezzel már hat­vanféle olcsóbb termék sze­repel a gyár kínálatában, ez összes termékük mintegy kétharmada. E cikkek mi­előbbi megismertetésére a kereskedelem képviselőinek kóstolóval egybekötött áru­bemutatókat szerveznek, s az olcsóbb termékek listáját valamennyi megrendelőhöz eljuttatják. A Győr-Sopron megyei Al- llatfotgalmi és Húsipari Vál­lalatnál kifejlesztették a ke­nőmájas és az úgynevezett géprolád családot, ez utóbbi­hoz különféle fűszerezéssel öt féle termék tartozik. Naponta tíz tonna hambur­germasszát gyártanak, s biz­tató kísérletek folynak több olcsó szalámifajta előállításá­ra. A győri üzem termékei nemcsak a helyi, hanem más dunántúli és budapesti fo­gyasztók körében is sikert arattak. Ugyancsak állja a versenyt a Pápai Húskombinát. A Ba­laton környékén kapható már a Bácshús slágercikk­nek ígérkező újdonsága a disznófejsaláta, valamint az orosházi baromfifeldolgozó­ban készülő üveges baromfi- virsli. Amikor karcagi gimnazis­ta koromban, 1958. augusztu­sában társaimmal a legelső, a hansági építőtáborba robo­gott velünk a vonat, a világ legboldogabb diákjainak éreztük magunkat. Tele iz­galommal, várakozással: jaj, milyen is lesz ez a két hét? Hogy milyen lett? Reme­kül éreztük magunkat, örök emlékként őrzöm a tizenegy- néhány nap élményeit. Az alkotmány napi vihart, ame­lyik fölborította a sátrakat; a focimeccseket; a bokrok­ban tovasurranó viperákat; a délutáni színes programo­kat. Igaz. azóta rengeteget vál­tozott ez a nyári foglalatos­ság: sátrak helyett faházak­ban, kőépületekben alhatnak a tanulók, eltűntek a lajtos, hordós ivóvizet szállító sze­kerek, és a legtöbb táborban színes televízió és magnó is akad a társalgóban. A kez­deményezés népszerűségére jellemző, hogy a nyári építő­táborozásokon eddig egy- millióan vettek részt, azaz minden tizedik magyar ál­lampolgár. A betakarított termés, gyümölcs, vagy az elvégzett munka értéke sze­rény becslések szerint is százmilliókkal mérhető. Nem beszélve a társadalmilag hasznos fizikai tevékenység jellem- és személyiség-for­máló szerepéről. Vitathatat­lan: a KISZ-nek ma is a nyári építőtáborozás az egyik legszínesebb, legvon­zóbb, évről évre ismétlődő programja. Amiért ez a cikk íródott, az egy egyszerű számadat, amely szerint az idén az el­múlt esztendőknél több mint tízezerrel kevesebben, mind­össze 48 ezren mehetnek a diákok közül táborba. Vajon miért? A felelethez tudni kell, hogy a táborozok mint­egy 80 százaléka ezen a nyá­ron is a mezőgazdaságban és az élelmiszeripar területén töltheti el a tízegynéhány na­pot. Igen ám, de a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok többsége sok, munkaigényes növényi kul­túrát részesművelésbe adott ki a tagoknak, illetve azok családjainak. így csökkent a munkaalkalom. Ráadásul az április végi nagy fagyok is alaposan megritkították a várt gyümölcstermést, és a nyári, nyárvégi betakarítá­sok idején a tavalyinál keve­sebb diákkéz is elegendő lesz. Azután azt sem szabad elhallgatni, hogy néhány, ki­épített tábor környékén már elfogyott a munka. Elkészült a kanális, az árok, a műút, befejeződött a tereprendezés. A megváltozott helyzet, a tapasztalatok a KISZ KB-t és a megyei KlSZ-bizottsá- gokat is új feladatok elé ál­lítják. Vajon hol, miben le­het keresni a megoldás lehe­tőségeit? Egy bizonyos: a következő évtől a stabil, ál­landó táborok helyett egyre több lesz a „hőskorhoz” ha­sonló, könnyen mozgatható sátortábor — mondták a KISZ KB sajtótájékoztató­ján. Azzal a két óriási előny­nyel, hogy a sátor jóval ro­mantikusabb szálláshely a kőháznál, illetve könnyen, gyorsan lebontható, és fel­építhető az ország bármelyik szögletében. Nem csekély erőfeszítések történtek és történnek az új típusú tábo­rok kialakítása érdekében is. Ezekben a résztvevők KISZ- lakásokat építenek, gyümöl­csöt szednek, és árulnak, ét­termek, hotelok üzemelteté­sét végzik, csinosítják a kör­nyezetet, a parkokat. A kör­nyezetvédő táborokban az idén mintegy félezer diák vesz részt, holott jóval több volt a jelentkező. Csak éppen cég, vállalat, intézet nem akadt, amelyik igényt tartott volna a fiatalok munkájára. A példákból kitűnik, kez­deményezésben nincsen hi­ány. Hogy a mostani lét­számcsökkenés ellenére sem jutott válságba az építőtábo­rozás, az egyértelmű. Elvég­re a fiatalok nyári, kétkezi munkája ma is sokmillió fo­rintot eredményez. Egyúttal az is tény, hogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági körül­mények között keresni kell a diákok építőtáborozásának új lehetőségeit, feltételeit, mun­kaalkalmait. És ez nemcsak országos, hanem megyei fel­adat is a KISZ vezető szer­veinek. Legyen szó műem­lék-védelemről, parkrende­zésről. útépítésről, vagy bár­milyen, társadalmilag hasz­nos tevékenységről. Elvégre táborozni ma is szép és ro­mantikus. Minden bizonnyal hasonló véleménye lesz an­nak a kétezerkétszáz megyei diák többségének, akik ezen a nyáron részt vehetnek va­lamilyen építőtáborban. D. Szabó Miklós Segít a fürkészdarázs Biológiai növényvédelem Eredményes technológiát dolgozott ki az üvegházi zöldségek vegyszeres perme­tezését helyettesítő biológiai védekezésre a Csongrád me­gyei Növényvédő Állomás, a szentesi Árpád Tsz-szel együttműködve. A biológiai védekezés a legveszedelmesebb növény­házi kártevőt vette célba. A tapasztalatok szerint a vegyszeres növényvédelemre fordított költségek 70—80 százalékát a liszteske, más nevén üvegházi molytetű el­leni védekezés emészti fel a fedett kertészetekben. En­nek oka, hogy a kemikáliák csak a teljesen kifejlett ro­var ellen hatásosak. Az üvegházi molytetű leg­kíméletlenebb ellenfele a fe­kete fürkészdarázs. A für­készdarázs tenyésztésére 2000 négyzetméter üvegházi területen . rendezkedtek be. Az így létrehozott „rovar­bankból” kartonlapokra ra­gasztva juttatják el a megs rendelő gazdaságoknak a fürkésztojással teli lárvákat1. Az idén már hat hektárnyi növényházban alkalmazták Csongrád, Békés és Szolnok megyében az új technológiát, főleg a szentesi korai zöld­ségtermesztési rendszer gaz­daságai. A Szolnoki Nyomda karcagi fizeme Romayor típusú ofszet­gépet kapott. Képünkön Színes címkéket készít a géppel Virág Józsefné KSH-felmérés az ország gépállományáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom